Egyszerre keltem fel Jamie-vel. Ő sikított, én ziháltam. Rám nézett:
- Te is rosszat álmodtál? - kérdezte.
- Az nem kifejezés. Teljesen valóságos volt. - elmeséltem, majd ő is.
- Rettegek a magánytól. - szólalt meg egy kis szünet után. - Félek attol, hogy magamra maradok. A vásárlás viszont boldoggá tesz lehet ezért álmodtam ezt...
- Én attól félek, hogy elveszítem a szeretteimet. Ezek alapján lehet benne valami.
- De akkor is ott van azaz alak. Az én és a te álmodban is benne volt.
Még egy érthetetlen dolog. Hajnalodott. Kilépve a sátorból megdöbbentünk.
- Hol vagyunk?
- Fogalmam sincs, de szerintem már nem ugyan azon a helyen. - próbáltam oldani a feszültséget.
- Nem mondod? Ha nem tetted volna, én nem veszem észre. - beszélt szarkasztikusan. - Hogy jutunk most ki? - kezdett pánikolni.
- Nyugi van! Ha idegeskedünk csak rontunk a helyzeten. Szerintem ez ugyan az az erdő, csak mi mélyebben vagyunk.
- És ez nekünk miben segít?
- A Nap Keleten kell...
- Hallod te nagyon okos vagy... - vágott a szavamba.
- Befejezhetném? - bólintott - Egy város felől jöttünk, ami szintén Keleten van.
- Akkor irány arra! - mutatott a megfelelő irányba. Mégsem annyira szőke mint hittem.
Félelmetes volt az erdő. Hűvös volt, a Nap sugarai pedig alig hatoltak át a lombkoronákon.
- Álljunk meg pihenni! - lihegte.
- Mióta megyünk?
- A telefonom szerint már három órája.
- Neked működik a telód?! - erre elkezdett pötyögni.
- Nem. Csak az időt mutatja.
- Francba... Azt hittem ez a hely kisebb...
- Szerintem meg túlságosan is nagy. - javított ki.
- Hogy érted?
- A táborba menet tanulmányoztam egy térképet, és az erdő területe csak egy kicsivel volt nagyobb a mellettünk lévő városénál.
- Az a város se kicsi, de nem ekkora. - szerencsére csak egy város van mellettünk, így be tudtam azonosítani.
Ágreccsenésre lettünk figyelmesek. Megragadtam egy botot, Jamie pedig mögém bújt.
- Mutasd magad! - kiáltottam.
Az egyik csoporttársunk jött ki a bokrokból. Ha jól emlékszem Ken a neve.
- Végre valaki! - kiáltotta Jamie.
- Állj! - utasítottam, mire kérdően nézett rám.
- Nézd a szemét!
Vörösek voltak, a hangja pedig démoni. - Sziasztok!
- Ki vagy te?
- Már találkoztunk. - Jamie-vel összenéztünk, szerintem ő is arra gondolt amire én.
- Telitalálat! - nevetett és tapsolt, mintha olvasna a gondolatainkban.
Rávicsorogtam, mint aki támadni készül.
- Most azt hiszitek gondolat olvasó vagyok. - sokkolt minket a kijelentése - Szóval ezt is eltaláltam. - démoni hangja ijesztő volt. - Pedig csak az érzéseitekből és az álmaitokból olvasok. - nevetett ördögien, mint akkor.
- Mit csináltál Kennel? - Jamie megütötte őt. Nem hittem a szememnek.
- Te cafka!
- Fuss! - már késő volt, az alak felemelte a nyakánál fogva, majd egy fához hajította. Rárontottal a bottal, mire kitartotta a kezét és ketté törte azt. Nagyon gyors volt. Gyomron rúgott, majd hátrarepültem.
- Kis agresszívak. Ízletesebb lesz a lelketek.
- A lelkünk? - nyögtem.
- Egyenlőre elég a barátaitoké is megfelel, de a teljes feléledéshez a tiétekre is szükségem van.
- Feléledéshez? - újabb kérdés, majd Jamie-hez mentem, kinek gyengén vérzett a feje. Túléli.
- Régen démon voltam, csak a papok elűztek. Bár ez nem is volt olyan rég. Ebbe az elcseszett erdőbe lettem elzárva. Lelkek kellenek, hogy visszatérjek. Ekkor jöttetek ti.
- A vízzel fertőzted meg őket?
- Nem. Az egész erdő fertőző, csak ti valahogy immunisak vagytok rá. Voltak már itt túristák is, de elég kevesek voltak a célomhoz, viszont ízletesek.
- Őrült vagy! - sziszegte a lány, aki az ölemben feküdt.
- Köszi édesem! - mosolygott.
- De ha nem hódolunk be, akkor, hogy akarod megkaparintani a lelkünket? - Jamie felkelt.
- Megöllek. A többieket is azért fertőztem meg, hogy itt maradjanak. Nem akarok éhen halni. - mosolygott majd eltűnt - De ti veletek még szórakozok. - már csak a hangját hallottuk. Tétlenül ültünk a fa tövébe.

Írta: L.A.

Az angol és a magyar rész között lehetnek olyan mondatok melyek nem fordulnak elő az egyikben, míg a másikban megtalálható. Ennek az az oka, hogy nhol 1-2 mondat változott az írás folyamán, de ezek nem változtatnak a történet haladtán. Jó olvasást! :)