Hol vagyok? Meghaltam? Olyan fura érzésem volt, ahogyan haladtam előre a sötétben, a hang irányába. Suttogást hallottam. Vajon merről? Erről? Vagy erről? Körbe, körbe forgolódtam mindenfelől hallottam.
Egy parkban voltam. Láttam magamat és a szüleimet. Volt velünk egy kisgyerek is.
- Apa! - ölelt meg.
- Apa?! - néztem értetlenül. Még is mi a fene folyik itt?
Láttam magam felállni, láttam ahogy játszok a lányommal.
- Ez nem a valóság! - térdrerogytam, majd felképeltem magam hátha felébredek, de nem sikerült.
Egy fekete kocsi állt meg a park mellett, melyből fekete öltönyös alakok szálltak ki.
- Elvetted tőlem! - kiáltotta majd pisztolyt rántott - Most én is elveszem őket tőled!
A következő pillanatban már egy kórházban voltam. Életben maradtam? Mi lett a többiekkel? Megint itt az az alak. Mit akar? Miért nem lát engem senki?! - futott át az agyamon a gondolat.
- Látod, látod. Meghaltak. Magadra maradtál mint én.
Már nem az ágyonfekvő énemhez beszélt, hanem hozzám. Mélyen a szemembe nézett. - Egyek vagyunk... - suttogta, majd félelmetesen mosolygott. Zuhanni kezdtem, körül vett a sötétség. Próbáltam ordítani, de nem jött ki hang a torkomon.

Írta: L.A.