Elindultam az osztálytársaim felé. Mindenki integetett, ugrált, mosolygott. Egy embert leszámítva, Jamiet. Nem tudom mi volt az ijesztőbb. Az, hogy Jamie mérges, vagy, hogy mindenki más boldog.
- Mi a fene folyik itt? - kérdeztem Jamiet.
- Mind őrült! Utálom mindet!
- Azt tudom, de mi történt? Látom, hogy megőrültek de mitől?
- Szerinted én tudom? Csak úszkáltak a tóban, a vízesés alatt, és hírtelen kijöttek a vízből, felöltöztek és visszajöttek a táborba. Most pedig láthatod őket.
- Érdekes... úsztál velük?
- Amint látom te is meghibbantál. Az én ruháim nem szemét! Soha nem teszem le őket a földre!
- Istenem... - motyogtam - Ok. Szerintem a víz miatt van ez. Te nem úsztál, ahogy én sem ,szóval mi "egészségesek" maradtunk.
- Ooooh! Értelek! Azt hittem te is meghülyültél, de tévedtem.
- Hahaha...nagyon vicces. - nevettem szarkasztikusan.
Odamentem Alisehez.
- Hello Al!
- Hellloooooo!!!! Gyere és rázd a segged velünk!!! Légyszíííííí!!! - úgy beszélt, mint aki reggel óta csak füvet szívna.
- Nyugi Al! Jól vagy?
Mély levegőt vett. Szerintem felháborodott.
- Szerintem az egyedüli akinek problémája van az te vagy! - kezedett lassan felém jönni. - Hey fiúk! Ő nem változott meg, és ha nem tévedek a barátnője sem! Elkapni! - kiáltotta és mindenki elkezdett felénk futni.
- FUSS! - kiáltottam Jamienek.
- De a cipőim!
- Ha nem futsz velem, akkor itt hagylak, és amint látom ezz az ideges csürhét, meg fogsz halni! Vedd le a cipőidet és FUSS!
Megértette amit mondtam. Csak futottunk és futottunk. Nem tudtunk kijutni a táborból, körbevettek minket.
- Hihih! - nevetett az őrült banda. - Nem menekülhettek!
- Azt hiszed?! - mosolyogtam majd félre toltam őket. - Gyerünk! - megcéloztuk a kapukat és újra futásnak eredtünk olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtunk. - Mindjárt ott vagyunk!
Elértük. Megfogtam a kapu szélét és elkezdtem becsukni. Jamie - akár mennyire is hihetetlen - segített. Ezt követően bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe.

Írta: L.A.