El sem hiszem. Megérkeztünk. Alise lépett mellém.
- Rendben vagy? - kérdezte.
- Yeah. De leszeretném rakni a csomagjaimat, kifeküdni földre és nézni az eget.
- Jó terv. Csatlakozhatok? - mosolygott.
- Ha akarsz... - nevettem.
- Hello! - egy srác és egy lány köszöntött minket.
- Hy. - integettem. - Kik vagytok?
- Eduard vagyok, ő pedig a barátnőm Anastasia.
- Én Alfred vagyok, ő pedig a "barátnőm" Alise.
- Hello. - mondta.
- Amint látom egy házban leszünk.
- Ki az a Jamie? - kérdezte Ana.
- Szerintem hamarosan megtudjuk. - mondtam, mire a többiek bólogattak.

- Tanulók ide! - kiáltotta Mrs. Vaselyvei, a tanárunk.
- Most elfogom mondani a szabályokat, amit ti be fogtok tartani. Oké? Oké.
- Igen. - motyogta mindenki.
- Szóval...!
Nem figyeltem rá, ahogy Alise, Ana, Cinty és megannyi más ember sem. Amikor befejezte a monológját, elfoglaltuk a házainkat.
A tanár a sofőrrel aludt, a maradék 40 ember pedig 8 házon osztozott.
Délben elmentünk ebédelni. A szakécsok ízletes kajcsit csináltak nekünk. Spagettit, paradicsom szósszal és fasírttal.
És végül meg tudtuk ki az a Jamie. Egy pláza cica. Meg akartam ölni. Elhozta az összes ruháját otthonról.

- És most, elkezdjük ami igazi utazásunkat! A Rejtélyes Vízeséshez fogunk menni. Kérem mindneki figyeljen a társára, ugyanis az erdő veszélyes, tele van mérgező növényekkel és rovarokkal.
- Oh Istenem! - sikított Jamie. - A Guccim tönkre fog menni.
- Bazdmeg! - Egy TÁBORBA jöttél és nem hoztál magaddal semmilyen ide illő cuccot? Te hülye vagy?
- Kussolj Michael! Mesés akarok lenni! Azt akarom, hogy a természet is megtudja, hogy ki is vagyok én! Ennyi bitch! - csettintett Michael szeme előtt.
- Oh oh oh! - mondta egy másik személy. Azt hiszem a neve Robert. - Szerintem neked kellene bekussolnod rózsaszín cafka!
Jamie kezdett mérges lenni. - Azt mondta hogy CAFKA? - a barátai Madison és Clare a segítségére siettek. Clara már nyitotta a száját, de Mrs. Vasylyvei megállította őt.
- Ha nem akartok jönni, akkor nem kell. Mennyetek vissza a házaitokba és üljetek az ágyaitokon amíg vissza nem térünk vagy pedig BE LEHET FOGNI! - emelte meg a hangját.
- Csendben maradunk. - fürkészte a földet Madison.
- Remélem is...
Egy óra után elértük a vízesést. Nem tudtam miért Rejtélyes a neve.
- Gyönyörű! Csodálatos! - hallotam ezeket a kifejezéseket.
- Hy Alfy! - valaki volt mögöttem, és ahogy megfordultam Josephet láttam.
- Hy Joseph!
- Mit gondolsz róla? - kérdezte.
- Még is miről?
- A vízről. Nem látod?
- Mit kellene látnom?
- Milyen színes.
Nem értettem. Ahogy én láttam a víz színe kék volt... - Jah igen, csodálatos! - válaszoltam a kérdésére.
- Te drogoztál?
- Miért? - azt hittem meghülyültem. Nem értettem semmit.
- Mert a víz kék, nem színes.
- Jo...seph! Azt hittem... nem is tudom mit hittem.
- Hey ember! Csak vicceltem. Minden okés? Azóta nem beszélsz amióta elindultunk otthonról.
- Minden oksé...gondolom...csak tudod...valami furcsát érzek. Félek.
- Ne légy már kisbaba! Nincs okod a félelemre. Légy bátor! Gyerünk!
- Hello srácok! Mit csináltok itt? - Cinty jött oda hozzánk. - Nem akartok úszni velem egyet meg a többiekkel?
- Nem. Bocsi.
- Alfy fél valamitől! - mondta, mire megböktem. - Ouch! Ez fájt!
- Megérdemelted.
- Mitől félsz? - kérdezte Cinty.
- Nem tudom. És mint ahogy egy perccel ezelőtt mondtam, csak érzek valami furcsát. Azt hiszem mindannyian veszélyben vagyunk...
Ők nevettek, mire én megfordultam és tettem egy nyugtató sétát. Egy fél óra múlva visszamentem a csapathoz, de ők eltűntek. Megijedtem és elkezdtem visszafele futni a táborba. Ott voltak. Mindenki boldog volt...túlságosan is. Megint nem értettem semmit. Mikor? Hogyan? Tudtam, hogy történt valami. A dolgok Rejtélyesek voltak...

Írta: L.A.