"Mesélj milyen az a hely ahová küldtelek?" - kérdezte a démon.
- Meglehetősen kellemes, úgy hogy te nem vagy ott, bár az a tény se boldogí,hogy még mindig itt vagy. - válaszolt Joshua apja.
"A társaid? Ők nem jöttek?"
- Szerintem elég leszek én is ellened.
"Annak ellenére, hogy pár évtizede az egész bandát levertem?" - ördgien nevetett, közben pedig köré kerültek a csicskásai.
- Apa mi lesz most? - kérdezte Joshua a földön ülve, Alfreddel együtt.
- Harcolni fogok.
- Egyedül? - döbbent meg Alfred, mire a gonosz alak is csodálkozó arcot vett fel.
- Neked meg kell tanulnod használni a szelencsét. Anélkül nem érünk semmit. A magad oldalára kell fordítani a barátaidat. Joshua veled tart, majd ő megvéd.
"Bocsi, hogy közbe szólok, de ti innen nem mentek sehova." - körbevették őket...megint.
Az öreg egy percig sem aggódott. Felugrott és eltűnt.
- Ez komoly? Itt hagyott minket? - a két srác egyből megijedt, majd egy, kettő, három és egyre több nyögés hallatszódott. A vénember olyan sebességgel ütötte le a csatlósokat, hogy alig lehetett látni, hol is mozog.
"Francba." - bedühödött. Megtámadta a gyerekeket. Azok ketten egy fa mögé bújtak, egy penge karcolta meg mellettük a fát. Felordítottak. Futásnak eredtek.
"Elkapni őket!" - vagy három megszálott rohan utánuk, élén a vezérükkel.
- Hogy kell használni ezt a szart?!! - csavargatta jobbra-balra, ütögette tenyérrel Alfred, de semmi nem történt.
- Vágd megint hozzájuk!
- Az csak kétségbeesésemben csináltam. Ha nem működik akkor, meg csak oda adjuk az egyetlen fegyverünk, amink van ellenük.
- Ha meg meghalunk, akkor meg már tök mindegy igazad van...
- Hol van az apád?! - terelte a témát a másik srác.
Joshua felnézett és látta, hogy az apja oda fent van a fákon ugrál. Próbál utolérni minket.
Cikáztak a fák között. Egy kisebb patakhoz értek, amin átvágva Alfred elesett. Pont egy kőre. Felvágta a lábát. Hevesen folyt belőle a vér és borzasztó fájdalmat érzett. Nem bíírt ráállni.
- Picsába! - kiabálta.
- Nee! - két démon rájuk vetették magukat és lefogták.
"Eddig tartott." - gúnyosan kacagott.
Hirtelen valami arcon rúgta.
- Pont időben érkeztem... megint. - Joshua apja volt. Hevesen leráncigálta a támadókat a két fiúról, majd a sziklákhoz vágta őket, persze akkora erővel, hogy ne legyen komolyabb bajuk, majd főellensége felé fodult, akinek ismét egy kard volt a kezében.
- Gyere csak! - intett a kezével.
"Most nem foglak megölni..."
Nem értette senki, hogy ezt miért mondta.
Alfred lassan kikúszott a patakból, mielőtt teljesen átfagy. A szelencse eltűnt. Pár méterrel arrébb sodorta a patak. Jelenleg egy kőben akadt meg, de már nem sokáig tartja.
- Joshua! - kiáltott társának, Tudta, hogy ő sérülten nem fog időben odaérni. A gyerek felült és meglátta, hova mutat Alfred. Máris lábra állt és oda rohant. Egy gimis srác állta az útját hirtelen vörös szemekkel.
- Basszus! - a támadó oldalba lökte. Elesett.

"Nem kellett volna visszatérned!"
- Nem kellett volna itt maradnod! Ezek a gyerekek le fognak győzni téged.
"Ha csak nem végzek hamarabb velük. Miint elszíívom annak a kis takonynak az energiáját, én is újra emberi alakot ölthetek, és visszatérhetek."
Nehezen tudta védeni a kardcsapásokat puszta kézzel. Amit tudott kikerült, de így is szerzett vágásokat, viszont sikerült neki is bevinnie pár találatot. Mind ketten kezdtek fáradni. Hirtelen esős idő lett, és feltámadt a szél. Ezt leginkább csak a Alfred és Joshua érezte. Alfred rettentően fázott, hála annak, hogy teljesen átázott. Joshuát éppen péppé veri egyik osztálytársa és ő semmit nem tud ellene tenni. Elkezdett a szelencse felé kószni,nagy nehezen.

- A szart is kiverem belőled gyerek! - mondta a szolga.
- Anyád is ezt mondta nekem az ágyban!
Támadója rttentő haragra gerjedt és eldobta. Pont a szelence mellett landolt.
- Alfi! - megfogta és oda dobta neki.
Alfréd elkapta és a srác felé fordította. - Ideje, hogy pihenj egy kicsit! - a dobozka felvillant és a fény körül ölelte a démon szolgát.
- Neeem! Engedjetek el mocskok! - szép lassan elnyelte a fény, és elzárta.
- Wáó!
- Jah!
- Végül sikerült megtanulnod használni.
- Azt iszem csak hinnem kell. Koncentrálnom és akkor menni fog.
- Most pedig?
- Keressük meg apádékat.

Írta: L.A.