1 nappal később...

Joshua:

Ébredezett. Stabilizálódtak az életfunkciói, legalábbis ránézésre ez volt megállapítható. El sem hiszem, hogy ezt tettem vele. Képes voltam engedni a gonosz csábításának, a megszállottság erejének.

Alfred:

- Hol vagyok? Megint egy ilyen álom csapdába estem?

- Nem fiam. Most haldokolsz.

- Ki vagy te?

- Joshua apja.

- Hol vagyok? Még mindig nem értem ezt az egészet. Mi folyik itt?

- Te most élet és halál között lebegsz. A fiamat a gonosz irányította és ellátta a bajod, a társadat, azt a lányt pedig elragadta.

- Jamiet elvitte? Mégis hova? Mit csinált vele?

- Valószínűleg a seregébe állította, de most nem ez a legfontosabb.

- Már miért ne ez lenne a legfontosabb? Szeretem azt a lányt és elragadták tőlem. Meg kell mentenem!

- Ezzel kapcsolatban szeretnék veled pár szót váltani.

Alfred csak fülelt, és figyelte mit mond a hang.

- Meg kell keresned a szelencét.

- Szelencét?

- Igen. Valahol a táskámba van, csak meg kell találnotok és onnantól könnyebb lesz valamivel a dolgotok. Nem egyszerű csak könnyebb.

- Felfogtam. - morcoskodott. - Egyébként mi is a neved?

- Davis vagyok.

- Oké Davis. De ha a te holmijaid kellenek, akkor minek vezetett a fiad a saját cuccaihoz? - értetlenkedett Alfred, ami teljesen jogos is volt.

- Ő össze van zavarodva. Ami nála vannak cuccok azok csak kellékek. Szükségesek azok is, de nem feltétlenül.

- Nem értelek.

- Nála csak védelmi dolgok vannak, míg a támadó tárgy azaz a szelence az nálam van. Lefordítva a ti nyelvetekre. Remélem érted?

- Fogjuk rá. De mi is a dolgom?

- A szelence elzárja a lelket. - kezdett bele Davis.

- De ez miért segítene? - vágott közbe a fiú. - Menteni akarom őket, nem elzárni.

- Ha engednéd, hogy befejezzem talán minden világosabb lenne.

- Oké...

- A szelence elzárja a lelket jót és rosszat egyaránt. Na de most a jók lelkét megszállta a gonosz így el kell zárni őket, hogy ne ártsanak. Viszont ha elzárod a forrást akkor megszűnik a többi lélek gonosz része, így a szelence már nem képes azonosítani őket így elengedi azokat. Egyszóval visszakapod a barátaidat.

- És ha nem kapom el őket csak a gonoszt?

- Akkor is megtisztulnak, ez csupán némi segítség, hogy ne kelljen több ellenséggel is egyszerre harcolnod. Másrészt hidd el, el kellesz zárnod őket.

- És hogyan jutok vissza az élők közé?

-Az pusztán a kitartásodon múlik. Gondolj arra mennyire is akarsz segíteni a többieknek.

Joshua:

- Kellj fel kérlek! Bármit megadnék!

Alfred:

- Ez a fiad? Hallom ahogy szólít.

- Akkor ideje indulnod. - Davis hangja elhalkult, Alfred szeme pedig lassan kinyílt.

- Hol vagyok?! - fogta a fejét a jobb kezével, jobb kezét pedig a ballal. Mindene sajgott. Azt se tudta mivel mihez nyúljon. - Mi történt?

- Kicsit helyben hagytalak ne haragudj. - sajnálkozott Joshua. - Elragadták Jamiet.

- Tudok róla.

- Honnan? - döbbenten figyelt a szellem.

- Találkoztam apáddal. Vagy legalábbis a hangjával.

- Hogy mi?!

- Most az a lényeg, hogy meg kell találnunk a táskáját.

- Honnan tudjam, hogy merre lehet? - emelte meg a hangját az idegességtől Joshua.

- Ne izgulj. Ketten megtaláljuk. De sietnünk kell!

- Fel bírsz állni?

- Fogjuk rá. De sajog mindenem. Igazából ez most nem számít. Minden perc fontos.

Démon:

"Izgalmas játék veszi kezdetét!" - mosolygott, amilyen szélesen csak tudott.

Írta: L.A.