Sziasztok, Tücsökparádék! 😍😍
Itt is lenne a második évad évadnyitó része, amely nem kapcsolódik a történet menetéhez!
Idő közben meglett a 10K, hát én felzabálok mindenkit, olyan édesek vagyok! (Nem vagyok ám titán...🙄😅)
Kellemes olvasást!

Eren's POV:
Egy erőszakos mozdulattal lököm be a szobámba, hála a jóságos Istennek, hogy Arminék még mindig a buliban vannak, remélhetőleg tök részegen.

Nem bajlódok a villannyal, minek? Megfogom a kissé illuminált állapotú Levi fejét, és kikényszerítek belőle egy csókot, ami sokkal hosszabbra sikerül, mint amekkorának eredetileg terveztem. No, sebaj! A sok pia, amit megivott, teljesen elveszi az eszét, szerintem azt sem tudja, ki vagyok. De ez teljesen mindegy, ha magánál lenne, biztosan nem engedné, hogy én legyek felül. Pedig most pontosan ez fog történni, hehe!

Megfogom a V nyakú pólóját és egy mozdulattal kétfelé szakítom. A reccsenésre felkapja a fejét, érdeklődve néz rám, ködös, de vágytól égő szemekkel. Aztán kihívóan elvigyorodik, és egy újabb csókot kezdeményez.

Kezem egyesével érinti meg a kockáit, minden egyes mozdulatomra jólesően morog. Ezt elég bátorításnak veszem, a körmeim hegyével kezdem cirógatni a hasát. Torok hang szerű dolgot hallat, majd hozzám dörgölőzik, hogy érezzem, mit akar. Még mindig tart a csók, a világért sem szakítanám meg. Alig észrevehetően bólintok, hogy jelezzem, felfogtam, mire vár.

- A-akkorh cshináldh máhr! - morogja ingerülten, de rögtön elhallgat, ahogy a gyenge pontját kezdem szívni. A beszéd helyett nyög, méghozzá olyan hangosan, hogy szerintem még a szomszéd is tudja már a nevemet...

Egek... Még nem is csináltam semmit... - kajánul elvigyorodok. - Óh, Ackerman! Ne hidd, hogy ilyen könnyű éjszakád lesz!

Kezeim még mindig csak szigorúan a mellkasán vannak, amikor megpróbálja őket lejjebb nyomni, csak bele harapok egyet a nyakába, amitől úgy kezd morogni, hogy attól tartok, elkezdett kijózanodni.

Már legalább három-három lila foltot szerkesztettem a nyakára, a vállára és a mellkasára. Kezei megtalálják a hajamat, bele túrnak, és felránt magához - már félig guggolok.

- Nah ideh figyeljh! - kezdi halkan, érzem az alkohol enyhe illatát, ami még jobban beindít. - Vagyh csinálsz ish valamith, vagy teh jársz rosszuhl!

A válaszom egy kihívó vigyor, majd megadóan kezdek babrálni az övével, de olyan lassan, hogy egy lajhár hozzám képest száguldozó Ferrari. Nyöszörögve mocorog, de kegyetlen kedvemben vagyok, nem kezdek el sietni a kedvéért, pedig a gatyám már nagyon szűk...

Lassan kezdem el lehúzni, már látom az alsója tetejét, de még mindig Leviről beszélünk, aki megunja a játszadozást. Megfogja a sliccnél lévő két fület (Ezt hogy a fenébe kell írni...? Szerk.) és egyszerűen ketté tépi a nadrágot.

Elképedve bámulok a lepattanó gombok után, majd egyetlen perc után már nem találom őket olyan érdekesnek, valami egészen más köt le...

Vágyakozva, bizsergő altájjal figyelem a fekete alsónadrágot, és azon gondolkozom, hogyha nem vagyok elég gyors, Levi ezt is széttépi majd...? A gondolatra megnyalom a számat, majd kissé rémülten félre ugrok a felém tartó lába elől.

Olyan szemekkel néz rám, hogy simán levágom, immár teljesen józan.

- Mondtam, ha nem sietsz, rosszul jársz - morogja.

- Te meg akartál ütni? - kérdezem elképedve.

- Nem - feleli szenvtelenül. - Rúgni akartam - az agressziója csak tovább tüzel.

Ha nem tép ő, hát akkor majd én!

És ezt végre is hajtom, majd közvetlenül utána már a számban van. Az a káromkodás, ami elhagyja a száját, mindent megér, kíváncsi vagyok, vajon meddig mehetek el.

Nem kell sok idő, hogy megtudjam, keze ismét a hajamban van, a térdei pedig remegnek. De nem, nem vagyok kedves, és nem engedem őt elmenni.

- T-teh... Jägehr... - néz rám villámló szemekkel. Igen, tuti, józan...

Elvigyorodok, majd felállok, élvezettel nézek le rá.

- Olyan kicsi vagy... - mondom szándékosan kéjes hangon. - Na, nem úgy... - folytatom. - Olyan vagy, mint egy uke... - ezzel a mondatommal megfordítom és a falhoz nyomom, nyekken egyet. Valami ismeretlen érzés kerít a hatalmába, furcsa, rémisztő, mégis jó.

Kontroll...

Végig nyalom a nyakán az egyik eret.

Önmegtartóztatás...

A kezem lassan elindul le a férfiasságához.

Kegyelem...

Belé hatolok, amire egy hatalmasat nyög. Érzem, ahogyan megremeg, a kezeit ökölbe szorítja. Csak egészen lassan kezdek mozogni benne, amire dühösen szívja be a levegőt. A jobbommal kínzó lassúsággal kezdem kényeztetni. A nyakán megtalálom a gyenge pontját, szívni kezdem, hol erősen, hol pedig óvatosabban. A tempó gyorsul, némán folytatom minden elkezdett műveletemet, ő pedig szinte üvölti a nevemet, alig két perc után.

Nem. Egyik sincs.

Elégedetten ellépek tőle, majd hagyom, hogy a karjaimba essen. Vigyorogva sétálok az ágyhoz, leteszem rá. Felveszek egy alsót, próbálok rá is adni egyet, amikor kész vagyok, bukóra nyitom az ablakot, és bemászok a takaró alá, átölelem az már bent lévő Levit. Bele szagolok a párnába.

- Új ágynemű? Megint? - Tegnap előtt cserélte...

- Igen. Ne mocskod össze, kérlek - löki oda nekem gúnyosan.

- Én fele olyan izzadt sem vagyok, mint te... - vigyorgok bele a hajába kajánul.

- Picsába... - morogja, miközben a hangja a fáradtságtól megcsuklik. - Holnap te mosol - közli, még aztán fészkelődik egy kicsit, és végleg elalszik.

Jó. Mosok. De csak téged... - perverz vigyort eresztek a sötétben, majd lassan elalszok, hogy aztán az álmaimban megismétlődjenek az imént történtek.