Sziasztok, Tücskök!
Petyaszias13 kérésére meghoztam a mai második részt. Ez nem lett olyan érdekes, de kellemes olvasást kívánok!

Eren's POV
Egy pillanatig felmérik a helyzetet, aztán szemeik felváltva járnak köztünk.

- Á, Levi! - kezdi végül Mikasa. - Csillog a ház.

Ő elégedetten bólint, kis büszkeséggel néz körbe, de látom, ahogy az arca újfent zárkózottá válik.
Jó ég! Mikor ismertem meg ennyire?! Oh, nyugi, Eren! Csak semmi hirtelen mozdulat, akkor talán nem ölnek meg...

- Nos, igen. Besegítettem egy kicsit. Voltaképpen gyorsak voltunk. Csak végig poroltunk mindenhol!

Kis hazudós! Ha háromszor nem mostam fel az alsó szintet, akkor egyszer sem!

- Látszik - Mikasa ismét körbe néz, szeme gyanakodva elemzi a szint minden eldugott zugát. Végül besétál a nappaliba, és rámered az összetúrt kanapéra. Engem kiver a víz.
Te szentséges Atya Úr Isten! Tudja! Vagy csak sejti? Ajj, az is bőven elég...!
De Levi ezúttal is előáll a magyarázattal.

- Tévéztünk. Eren kicsit elfáradt, ledőlt.

Mikasa tovább nyomozna, de Armin megunja, és közbe szól.

- Eren, jobban vagy? Ugye használtak a krémek?

- Persze - igyekszem palástolni, hogy milyen vörös a fejem. A pár perccel ezelőtti képek teljesen eldöntik a fejemet, szinte érzem, ahogyan az ajka az enyémhez ér...

Megcsuklik a lábam, aminek következtében kibillenek az egyensúlyomból. Megszédülök, és Levinek esek. Meglepődik, de megtámasztja magát, átfog, és megtart.

- Mi van, Csodacsibe? - csipkelődő mondata ellenére érzem, hogy komolyan kérdezte. - Rosszul vagy? - a fülemhez hajol, halk, aggódó hangon kérdez.

- Nem... - nyögöm fel.

- Sápadt vagy - jegyzi meg, és a homlokomra teszi a kezét. Tovább időzik, mint az szükséges lenne, én pedig élvezem az érintést.

Armin és Mikasa is észre veszik, hogy épp a vendég mellkasán fetrengek, sietve ugranak mellénk.

- Eren! Mi van? - Armin megismétli Levi mozdulatát, és konstatálja, hogy nincs lázam. Megrázom a fejemet, miközben igyekszek a ma megevett dolgokat a gyomromban tartani.

Érzem, ahogy Levi szorítása kicsit erősebbé válik, majd mond valamit halkan a másik kettőnek, és néhány pillanat múlva letesz az ágyamra - észre sem vettem, hogy elindult velem.
Kábultan nézelődök, miközben ő a szobámban forgolódik. Idő közben s barátaim id bejönnek, segítenek neki megtalálni a keresett dolgokat.

- Csinálok egy teát! - jelenti ki Armin, és barátnőmmel a sarkában kisiet.

Levi közben elkezdi levenni a pólómat, amit én egy halk, ellenkező nyögéssel próbálok megakadályozni. Erőtlenül csapok egyet, de ő leszorítja kicsit a kezemet.

- Át kell öltöznöd! Pizsama meg miegymás - rám adja a felsőt, de előtte végigsimít az egyik foltomon. A nadrág már érdekesebb, nekem pedig vagy teljesen elment az eszem, vagy ennyire vágyom az érintésére.

Jesszus, Eren! Mi van veled?! És amúgy is! Levi mikor tett rám ekkora benyomást?
Szerelem....Ahj!

Lehúzza rólam a gatyát, lassan és a lehető legérzékibben, ezzel újra beindítva a fantáziámat. Elégedett vigyorral figyeli a nyilvánvaló jelét annak, hogy akarom őt. Megnyalja a száját.

- Beteg embert nem ér...? - elharapja a mondatot, és négykézláb fölém mászik. Remegve nézek fel rá, ő egyre csak a számmal szemez. Tekintetét néha végig járatja a testemen, végül vadul megcsókol. Valamikor átkarolom a nyakát, ő pedig úgy kezdi tépni a felsőmet, hogy meghallom az anyag reccsenését. Levi elvigyorodik, és egyetlen mozdulattal véglegesen szétszaggatja a pólómat. Minden, amit tesz, csak arra jó, hogy még jobban akarjam, ezt pedig a testem tudatja vele. - Mmm... - közli vágyakozva.

Meghallom, ahogyan valaki a lépcsőn trappol a szobám felé, rémülten eltolom őt magamtól.

- Nyugi!

- D-dehogy nyugi! Meglátnak! - suttogom hisztérikusan.

- És? - hogy tud ennyire nyugodt lenni?!

- De nem... - nyüszítítem, és felpattanok. De nem vagyok elég gyors, az ajtó kinyílik, Armin lép be, kezében tálcával. Dermedten állok a szobám közepén egy szál alsóban, Levi az ágyamon fekszik, kócosan, Armin pedig... nos, ő egyszerűen leejti a tálcát.

- T-ti meg mit...? - remegve, sokkos állapotban figyel minket, én teljesen elvörösödök. - E-Eren! Lev-Levi? Micsoda?! - hápogva mered ránk.

- Na, a tiszta padló... -morogja Levi, és beletúr a hajába.

- Armin, megmagyarázom!

- Azt, hogy miért flangálsz egy szál alsógatyában, vagy azt, hogy miért néztek ki úgy, mint akik félbe szakítottak valamit? - nem mérges, csak értetlen.

- Mindent!

- Eren lázas - szól közbe unottan Levi. - Olyan meleg volt a feje, hogy megrémültem, és letéptem róla a felsőjét. Be akartam vinni a fürdőbe, hogy hideg vizes fürdőbe tegyem. Azért voltam felette, mert a láztól össze vissza kapálózott, le kellett fognom!
A beszéde annyira meggyőző és kézenfekvő, hogy Armin azonnal elhiszi, és rögtön bocsánatot kér.

- Hagyjad csak! - legyinti a fiú. - De azért a teát nem kellett volna a tiszta földre önteni... - így tűnik, ez jobban zavarja, mint az, hogy Armin ránk nyitott.

Én csak továbbra is céklavörös fejjel ácsorgok, és magamban azon imádkozom, hogy Armin legyen már kedves kimenni a jó fenébe.

Elég kínos ez már így is! Főleg ha még Mikasa is itt lenne.

Csak  kérnem kellett, a fekete hajú már meg is jelenik a ajtómban, szeme hatalmasra tágul. Arca hitetlenkedő, és - Arminéval ellentétben - irtó dühös.

Upsz... Asszem, most bajban vagyunk... Ő nem olyan kis naiv, mint a szőkeség... És már gyanakszik, hogy... Mire is?

- Megkérdezzem, hogy mi történt, vagy inkább ne? - hangjából is süt az utálat.

- Ne! - mondom talán túl gyorsan és kétségbeesetten. Ez az, Jäger! Csak így tovább! - Ne - ismétlem meg egy fokkal nyugodtabb hangon. Mikasa komor dühvel bólint, és kifordul a szobából.

Tudom, hogy tudja. Látom. Érzem.

Felkapom a székemről az otthoni gönceimet, fél perc alatt felrángatom őket, és utána iramodok. Felmosóért, söprűért indult, így első utam a fürdőszobába vezet. Ő ott éppen meleg vizet enged a vödörbe, amiből már kiáll a felmosó. A víz hangosan csobog a piros tárgyba.

Mikasa nekem háttal áll, nem néz rám, pedig tudja, hogy ott vagyok. Néma marad, csak szemez a forró sugárral. Idegességemben egyik lábamról a másikra állok, nem tudom, mit is kezdjek magammal.

Beszéljek? Vagy inkább ne? Békítő a szándékom, de Mikasa most nagyon pipa lehet rám... Ha hozzá szólok- - gondolataimtól az ő hangja szakít el.

- Tudod, Eren, én csak vicceltem a minap azzal, hogy biztos bele vagy zúgva - elzárja a csapot, csak így tudom meghallani halk hangját. - De te komolyan vetted?

- Persze, hogy nem - vágok vissza gyorsan.

- Értem. Mégis ezt mikor akartad elmondani? - dacosan fordul felém. Lehajtom a fejemet, hogy pár másodperc múlva ismét felnézzek.

- Mit?

- Azt hiszed, nem látom, mi folyik itt?! - megemeli a hangját, visszhangzik kicsit. - Azt hiszed - folytatja tajtékozva, megismételve az iménti mondata kezdő szavait -, hogy teljesen hülye vagyok? Hogy az orromnál fogva vezethettek? Hát, vedd tudomásul, Eren Jäger, hogy baromira nem! - szinte üvölt, olyan hévvel kapja fel a vödröt, hogy a forró víz felét rám locsolja. Felszisszenek, és hátrébb ugrok a fájdalomtól és az ijedtségtől. Ő csak tovább rohan, ki a folyosóra, onnan pedig be a szobámba.

Csendesen állok, figyelem a leforrázott területet, és közben arra gondolok, hogy milyen szerencsétlen is vagyok. Mikasa félreérti! Túlreagálja!

Félreérti? Túlreagálja?

Nem, nem hinném... Armin csak azért nem gondol rosszakat, mert ő túl ártatlan. De Mikasa teljesen tisztában van azzal, hogy titkolom előle az érzéseimet. És ez bántja őt. Igaza van, elvégre a legjobb barátom.

Elszégyellem magamat, mert megértem, mit is tettem.

Most mit tegyek? Kérjek bocsánatot? Nem, az túl klisé, meg amúgy sem fogadná el. Hagyjam annyiban? Az a lehető legrosszabb. Valljak be neki mindent? Nem akarok! Hiszen még én magam sem vagyok tisztában az érzéseimmel. Pedig nem nagyon van más választásom...