-Ahh fúj.-húztam le a wc-t. Mai reggelem is csodásan indult, arra keltem fel hogy hányingerem van. Éppen a számat mostam ki mikor valaki-valószínűleg Kook, mivel este együtt aludtunk- bekopogott.

-Tae, jól vagy?-kérdezte az ajtó túl oldaláról.

-Persze!-kiabáltam ki.

-Bemehetek?-válaszomat meg se várta már nyitott is be és hátulról átölelt.-Rosszul vagy?

-Aha egy picit. Biztos elrontottam a gyomrom tegnap. Egy csomó mindent össze ettem. -töröltem meg arcom.

-Mostanában össze-vissza eszel.-motyogta nyakamba.

-Most arra célzol hogy kövér vagyok?-akadtam ki.

-Nem!-mondta egyből.- örülök hogy van étvágyad. -puszilt az arcomra.- nem kell mindjárt leharapni a fejem.

-Ne ha haragudj.-fordultam meg és öleltem meg.- mostanában feszült vagyok.

-De miért? Mi a baj?-hajolt el kicsit hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem tudom . Biztos a meleg miatt.-rántottam vállat. Ezután felöltöztünk és lementünk reggelizni. Anya és Jimin már lent voltak és az asztal is meg volt terítve.

-Uuu mi a kaja?-kérdeztem és nyomtam egy puszit anya arcára köszönés képen.

-Tükör tojás baconnel.-válaszolt mire hirtelen ismét elkapott a hányinger és már rohantam is a legközelebbi wc-be.

-Tae!-hallottam meg Kook hangját és hogy fut utánam. Gyorsan letérdeltem és már ki is adtam a gyomrom tartalmát.

-Tae...-állt meg az ajtóban Jungkook.

-Taehyung kicsim minden rendben?-érkezett meg anya is azonban válaszolni nem tudtam mert ismét rám tört a hányhatnék.

-Taehyung mostanában rosszul van. Ma reggel is úgy kelt hogy rohant a wc-re és...mintha többet is enne.-hallottam Kook-ot ahogy anyához beszél.

-Megint kövér vagyok?-húztam le a wc-t és a csaphoz menve kezdtem ismét kiöblíteni a számat.

-Gondolod hogy...-mondta anya.

-Lehet hívni kéne egy orvost.-javasolta Jungkook.

-Nem vagyok beteg!-csattantam fel mérgesen.-csak elrontottam a gyomrom ennyi.-néztem rájuk.

-Nem is arra gondolunk hogy beteg vagy.- mosolygott anya és szemei kicsit bekönnyeztek.

-Tae.-lépett hozzám Kook.-szerintem terhes vagy.-mondta. Elállt a lélegzetem is és csak nagy szemekkel tudtam bámulni hol anyára aki büszkén mosolygott hol pedig Kookra akinek a szemében sok mindent láttam. Örömöt,aggódást, félelmet.

-Hogy...-néztem le a hasamra hitetlenűl.-gondoljátok?-lettem egyre lelkesebb és kezeimmel hasamra simítottam.- mondjuk az mindent meg magyarázna.-néztem fel Jungkookra majd újra a hasamra.- A rosszullétek,a hirtelen étvágyam, a hangulatingadozások. Hogy nem jutott ez eszembe.-mondtam majd átkarolva Jungkook nyakát ajkaira hajoltam. Ő kezeit derekamra simította és lágyan viszonozta csókomat.

-Máris hívom az orvost.- ment el ujjongva anya mi pedig vissza mentünk az ebédlőbe.

-anyudnak mi baja?-kérdezte Jimin mikor leültünk vele szembe.

-Háát. -néztem vigyorogva Jungkookra aki csak lágyan mosolyogva simított combomra. Nem is mondott még semmit. Lehet hogy csak biztosra akar menni mielőtt bármit mond-Lehet hogy terhes vagyok.-néztem vissza Jiminre aki pár másodpercre lefagyott majd csillogó szemekkel nézett rám.Nekem se kéne beleélnem magam hisz lehet hogy tényleg csak elrontottam a hasam.

-Ez most komoly?-pattant fel és sietett hozzám. -Gratula. Ügye lehetek én a keresztapja. Légyszii.-ölelgetett.

-Még szép hogy te leszel az.-nevettem.- De még nem 100% hogy az vagyok.

-Fiúk. Fél óra és itt is lesz az orvos.  Ah remélem tényleg terhes vagy.-simított arcomra anya.

-Én azért egy kicsit félek.-vallottam be őszintén.

-Ez természetes kincsem. Én is nagyon féltem mikor veled voltam terhes de aztán ahogy a karjaimba vettelek hát...-emlékezett vissza mosolyogva.- semmihez sem fogható az az érzés mikor először veszed a karjaidba a saját gyermeked. És most nézz rám lehet nagymama leszek. Ennyire öreg volnék?-tanakodott.

-Nyugodjon meg Mrs. Kim nagyon fiatalosan nézz ki,  inkább Tae és én rohantunk előre. -mondta Jungkook.

-Jaj ne hízelegj Jungkook.-legyintett anya de én persze tudom hogy azért jól esett neki amit Kook mondott.- és mondtam már hogy tegezz nyugodtan.

-bocsánat.-kuncogott a mellettem ülő.- imádni való anyukád van.-suttogta fülembe.- már tudom kitől örökölted hogy ilyen elbűvölő vagy.- mondta.

Még beszélgettünk egy kicsit de, aztán csengettek így Jimin elment ajtót nyitni, mi pedig a nappaliba mentünk.

-nos, kit kell megvizsgálni.-jött be lelkesen a doktor.

-Engem.-mondtam bátortalanul.

-Rendben. Akkor feküdjön el kérem kényelmesen és kenje be ezzel a hasát amíg én össze rakom a gépet.-adott oda valami kenőcsöt.

-Segítesz?-néztem Kookra és oda nyújtottam neki a krémet. Ő csak bólintva vette el én pedig lefeküdtem a kanapéra és felhúztam a pólóm.-ah ez hideg!-rándultam össze mikor Jungkook elkezdte bekenni a pocakom.

-bocsi.-adott egy puszit a homlokomra. Közben az orvos össze rakta az ultrahangot és leült mellém a székre amit időközben Jimin hozott neki. Valami kütyüt rakott a hasamhoz és húzogatni kezdte mire meg is jelent egy kép a monitoron.

-Ön gyermeket vár.-mondta ki, mire anya felsikított örömében én pedig csak bámultam a monitort.- abban a kicsi fekete körben fejlődik a magzat.-mutatott a fekete pacára amiben volt egy fehér pont.- ami most egy apró fehér pontnak látszik az az ön kisbabája. Ha a láztól számoljuk a terhességet akkor ön most hat és fél hetes.-mosolygott. A világ megszűnt körülöttem létezni. Csak arra a pici fehér pontra tudtam koncentrálni. Az ott az én gyerekem. Az én kicsikém. Szívem hevesebben kezdett dobogni és szemeimbe könnyek gyűltek de, ezek öröm könnyek voltak. Terhes vagyok.

-mi az kincsem?-hallottam meg anya aggódó hangját.

-Semmi csak.-szipogtam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a mosolygást.-Terhes vagyok.-nevettem boldogan.

-Igen.-könnyebbült meg anya.

-Ki az apa ha szabad meg tudnom.-kérdezte doki bá.

-Én.-húzta ki magát büszkén Jungkook és vállamra rakta kezét. Mintha ezzel is csak azt akarná szimbolizálni hogy az övé vagyok, hogy hozzá tartozok vagyis...tartozunk.

-Szeretnének esetleg egy képet?-mosolygott ránk.

-Mindenféle képen.-mondta Jungkook és rám mosolygott. Ezután már letörölhettem a hasam, a doki oda adta a képet, az első képet az én kincsemről majd össze pakolt és távozott is.

-Alig várom hogy apátok megtudja.-kuncogott anya. Amióta meglett erősítve hogy gyermeket várok anya teljesen fel pörgött, Jimin folyamatosan kérdezi hogy nem vagyok e szomjas meg hogy nem e kérek egy kis gyümölcsöt. Jungkook pedig el nem mozdul mellőlem. Hol a derekamat öleli át hol a vállamat. Nagyon oda figyel rám és ez iszonyat jól esik. Sokkal védelmezőbb lett.

-Megjöttem.-lépett be a bejárati ajtón apa. Gyomrom azonnal görcsbe szorult amint megláttam. Bevallom kicsit félek a reakciójától de, remélem jól fogja fogadni. Jungkook nyugtatóan simított hasamra ahol a mi kisbabánk növekedett. Kezére raktam a sajátomat és mosolyogva néztem fel rá.

-Itt vagyunk a nappaliba gyere te is!-kiabált ki anya és vigyorogva nézett ránk.

-Mi van itt? Meg kell tárgyalnunk valamit?-ült le anya mellé akit egy puszival köszöntött.

-Nos.-kezdett bele anya mosolyogva.- ami azt illeti igen.-mondta izgatottan.- Ah fiúk elmondjátok ti?-nézett ránk mire apa is ránk vezette tekintetét mire vettem egy hatalmas levegőt.

-Terhes vagyok.- jelentettem ki apa szemeibe nézve. Pár másodpercig fel se fogta amit mondtam majd mint aki nem is hiszi el amit hallott nézett anyára aki megerősítően bólintott.

-Óh istenem.-dőlt hátra teljesen a kanapén és homlokára rakta a kezét. Egy pillanatra megijedtem de aztán a következő mondata teljesen lenyugtatott.- hát ez az idő is eljött, nagyapa leszek.-mosolyodott el és büszkén nézett hol rám hol pedig Jungkookra.-Látom Jungkook már is komolyan veszed hogy meg kell őket védened. Helyes, helyes. -bólogatott elismerően.

-De azért néha ne felejts el pislogni.-nevetett Jimin.- őszintén haver, elég ijesztő vagy. Eskü nem merek Tae közelébe menni.-nevette el magát mire Jungkook is elmosolyodott és kicsit eleresztette a vállát és már nem ült olyan feszülten.

-Ah..-Sóhajtott.- amikor mondta a doki hogy az a kis fehér pont a mi babánk egyszerűen.-kereste a szavakat.

-Úgy érezted bármi áron megfogod őket védeni. Onnantól kezdve csak ők léteztek számodra, csak őket látod-segítette ki apa.

-Igen. -bólintott Jungkook.- Félek az apaságtól.-vallotta be a hasamat simogatva.- Vajon jó apa leszek? Mi lesz ha elrontok valamit?-bámulta a hasam.

-Remek apa leszel-emeltem meg a fejét hogy rám nézzen.- nézz csak magadra már most az vagy.-mosolyogtam rá így az ő arcára mosolyt csalva. Közelebb hajolva hozzám adott egy lágy csókot ajkaimra amit készségesen viszonoztam is.