(Taehyung szemszög)

Kipihenten nyitottam ki szemeimet és nyújtózkodva néztem körül a szobában. Az első ami feltűnt hogy meztelen vagyok és a testem tele van szívás és harapás nyomokkal. Aztán csak arra figyeltem fel hogy valaki a takaró alatt mozgolódik mellettem. Jungkook volt az aki szintén meztelen volt és a háta tele volt karmolás nyomokkal. Hirtelen beugrott hogy este hasfájásra keltem de, olyan távolinak tűnik mintha...nem is tudom, mintha napokkal ez előtt lett volna. Kétségbeesetten kezdtem rázni Jungkookot hogy felkeljen.

-Kook! Kook kelj fel.-már szó szerint a sírás szélén álltam ahogy villantak be az emlékek az elmúlt...napokról?

-Mmm..-Ült fel álmosan, ám az álom hamar kiment a szeméből amint realizálta a helyzetet.

-Mi történt?-kérdeztem remegve. Nem tudom hogy az idegességtől vagy a félelem miatt remegtem e, lehet hogy mindkettőtől.

-Én...-nézett maga elé zavarodottan.

-Mi az hogy jobb ha nem megyek be? 1 hete nem látt...-nyitott be anya az ajtón, ám ahogy meglátott minket elakadt a szava.

-anya...-gyűltek könnyek a szemembe.- Én nem tudom mi történt. Esküszöm!-kezdtem el sírni. Féltem hogy anya most hatalmasat csalódott bennem. De hogy telhetett el egy hét ilyen gyorsan? Miért nem emlékszem szinte semmire? Azt vártam hogy majd kiabál velem. Jungkookot kidobja és elmondja mekkorát csalódott bennem azonban nem ez történt. Leült az ágyra és magához ölelve nyugtatni kezdett.

-Csss..Taehyung. Nincs semmi baj.-simogatta a hajam.-Ittatok?

-Nem..-mondtam síros hangon szipogva.-Én csak arra emlékszem hogy fájt a hasam és valami nedves volt ott lent.-mondtam zavartan.

-Jól van. Nyugodj meg, öltözetek fel aztán pedig gyertek le a nappaliba.-Állt fel és ment ki a szobámból. Nem értettem semmit de, tettem amit kért tőlem. Felálltam azonban ekkor hatalmas fájdalom nyilallt a fenekembe és a derekamba.

-Szzz.-szisszentem fel mire Kook egyből kipattant az ágyból, azonban ahogy felállt le is fagyott és arca fájdalmas grimaszba torzúolt. Nem nagyon foglalkozott a fájdalommal inkább hozzám sietett.

-Jól vagy?-simított a derekamra. Válaszoltam volna de túlságosan lefoglalt a kis himbilimbije a lába közt.

-Nem vennél fel valamit?-nyeltem egy nagyot.-Meg nekem is hozhatnál valami ruhát.

-Jó. Persze, oké.-mondta zavartan és a szekrényemhez lépve kivett belőle pár ruha darabot. Miután felvett egy alsót hozzám lépet és oda adta a ruhadarabokat amiket kivett nekem. Csendben felöltöztünk bár néha felszisszentünk, ő a háta miatt meg állítólag izomláza is van, én pedig a derekamat fájlaltam.
A nappaliban ott volt anya, apa és Jimin is akinek be volt kötve a keze és fel volt repedve a szája.

-Jézus Jimin mi történt?-siettem oda hozzá de ő csak leintett.

-majd elmondom.-rendezte le ennyivel.

-Üljetek le.-mondta apa amit szó nélkül teljesítettünk.

-szóval...-kezdett bele anya.- először is had kérjek bocsánatot drágám.-nézett rám.- már réges rég fel kellet volna világosítanunk téged bele gondolva hogy már 20 éves vagy.

-Mi? Anya tudom mi az a szex.-értetlenkedtem.- valószínűleg azt csináltuk Kookkal egy... Egy héten keresztül-hüledeztem- de miért nem emlékszem semmire?

-A láz miatt. -mondta apa.

-Mi?-kérdeztem.

-amikor az omegák lázban égnek hatalmas lesz a szexuális feszültségük, mindenáron párzani akarna egy alfával.-nézet Jungkookra anya, aki csak bámult maga elé.- ilyenkor nedvesedni kezdenek és az illatuk nagyon felerősödik ami megőrjíti az alfát. Ha valaki megpróbálja elválasztani őket...-rázta meg a fejét anya.- az alfa akár a legjobb barátját vagy a családtagját is megtudná ölni. A láz eltarthat órákig, napokig vagy akár egy hétig is. A te esetedben kicsim nagyjából egy hét volt. Vannak külön féle gyógyszerek amik enyhítik a lázat... Mindenféle képp venni fogunk majd viszont.-sóhajtott.- nem emlékeztek olyasmire hogy össze ragadtatok volna? Hogy úgy 1 órán keresztül nem igazán tudtatok mozogni?-kérdezte anya félve.

-nem tudom anya.-sóhajtottam.- de egyáltalán miért olyan fontos ez?-masszíroztam meg az orrnyergemet.

-Mivel omega vagy Taehyung teherbe eshetsz. -mondta apa én pedig teljesen lefagytam.- És az össze ragadásnak ez a lényege.-Kétségbe esetten néztem Jungkookra aki elkerekedett szemekkel nézett szüleimre majd nagyot nyelve rám. Éreztem hogy szemeim ismét megtelnek könnyekkel és valószínűleg Kook is észre vehette mivel egyből magához húzott.

-Sajnálom Tae.-motyogta a hajamba.- Én nem így akartam ezt az egészet, annyira sajnálom.-szorított magához.

-Itt nem hibás egyikőtök se és nem is haragszunk rátok. Ez a természet.-mondta anya.- és bár nem ez a legjobb első alkalom drágám.-beszélt most hozzám.- De ez egy csodálatos dolog és nincs erősebb ebben a világban az alfa-omega kapcsolatnál. Jungkook megjelölted Taehyungot?-kérdezte anya kedvesen.

-Hogy mit csináltam?-kérdezte Kook értetlenül.

-Megharaptad valahol a nyakánál?-mutogatott apa.

-Nem tudom.-vallotta be Jungkook én pedig csak oldalra döntöttem a fejem hogy szüleim jól rá lássanak.

-Nem szerencsére.-állapította meg apa.

-Miért mi ez a megjelölés?-kérdeztem.

-nos ez egy kötelék szerűség. Ha megtörténik az omega onnantól kezdve nem élhet az alfája nélkül, csak őt fogja szeretni és senki mást. Viszont az alfa megjelölhet több omegát is és el is hagyhatja őket, azonban ebbe az omega bele hal.-mondta komolyan anya.

-Oh...-szomorodtam el.

-Tudom mit gondolsz kincsem. Szerintem is kegyetlen és igazságtalan de, ez a természet rendje nem tudunk mit csinálni ellene.-Mondta anya.

-Minden esetre ha jelentkeznének jelek a terhességre kihívjuk az orvoshoz.-kelt föl apa.- bocsássatok meg.-hajolt meg egy aprót és elment.

-És veled mi történt?-néztem Jiminre.

-Én se tudtam erről az egészről és a lázad első napján megzavartalak titeket. Ugyan eltört a karom és megrepedt két bordám de, legalább Jungkook nem ölt meg.-nevette el magát ám egyből mellkasához nyúlt és fájdalmas grimaszba torzult arca.

-Ezt...én csináltam veled?-nézett végig megrökönyödve Jiminen Kook.

-Igen, de ne ostorozd magad. Nem voltál magadnál. Ez az egész egy elcseszett véletlen vagy valami ilyesmi.

-Akkor is sajnálom én...

-Nem Guk.-szakította félbe Jimin.- Nem történt semmi oké? -kérdezte mire Jungkook csak bűnbánóan bólintott.

-De...-Sóhajtottam.- Én ezt nem akarom elhinni anya.-néztem rá hisztérikusan.- Azt akarod mondani hogy Jungkookal majdnem egy héten keresztül...-Nem akartam kimondani ezért reméltem hogy anya érti mire gondolok.

-Sajnálom kincsem, de így van. Lassan befognak ugrani emlékek.-állt fel és hozzám sétálva megölelt. Szomorúan bújtam bele anya hasába mivel így ülve csak addig érek neki.

-Nem tudom hogy mit is érzek ezzel kapcsolatba.-Motyogtam.

-Össze vagy zavarodva ami érthető de, legalább nem egy ismeretlennel történt hanem Jungkookkal. Többek vagytok barátoknál nem?-Simogatta a hajamat ami most nagyon jól esett.

-Nem tudom hogy most mi van köztünk.-Pillantottam Kookra.

-Beszéljétek meg.-engedett el majd Jungkook arcára simított mosolyogva.-Ne érezd magadat hibásnak.-mondta neki. Jungkook csak bólintott anya pedig eltipegett.

-Szerintem én is megyek srácok. Igaz nem velem történt de, mivel omega vagyok lassan nekem is lesz és fel kéne rá készülnöm lelkileg. Jungkook...remélem nem leszel akkor a közelben.-nézett barátomra mosolyogva.

-Szép vagy Jimin meg minden de, remélem én is hogy nem leszek ott.-Mondta mire nem kicsit könnyebbültem meg.

-Beszélj anyáékkal.-néztem fel barátomra.-Ők elég sok mindent tudnak erről meg majd én is mesélek.

-Rendben. Megkeresem Eunjit és tartunk egy csajos megbeszélést.- csinált úgy mintha hátra dobná a haját mire én is és Kook is felnevettünk. Hálás voltam Jiminnek hogy így feloldotta kicsit a hangulatot.

-Szóval...-néztem Jungkookra.

-Szóval...-Mondta ő is sóhajtva.

-Először talán azt kellene megbeszélni amire emlékszünk..-céloztam arra a napra amikor megjelent és bevallott mindent. Olyan mintha tegnap lett volna. Furcsa hogy már egy egész hét eltelt.

-Nem haragszol már rám?-csillantak fel szemei.

-Nem tudom Kooke...-kezdtem bele de megakadtam ugyanis úgy vigyorgott rám mint valami tejbe tök.-Mi az?

-Azt mondtad Kooke.-mosolygott továbbra is.

-Igen? -néztem rá értetlenül.

-Becéztél szóval már nem haragszol annyira.

-Épp ezt akartam kifejteni.-sóhajtottam.-bár olyan mintha tegnap történt volna mégis csak egy hét telt el ami alatt jóval magasabb szintre lépett a kapcsolatunk.

-így van, bár én nem így terveztem.-nézett maga elé.

-Mivel nagyon nem is emlékszem rá olyan mintha meg sem történt volna.-rántok vállat. Valójában ez egyáltalán nem igaz. Oké, hogy nem emlékszem rá de, a testem tele van nyomokkal és a derekam is fáj. Akár hányszor megmozdulok és belenyilall a fájdalom arra gondolok hogy Kook és én... Hogy Jungkook bennem volt! Bennem és...

-Taehyung.-rántott ki a gondolkodásból Jungkook. -Elbambultál és tiszta vörös a fejed.-mondta majd mintha megcsillant volna a szeme.- mire gondoltál?-húzta perverz vigyorra ajkait.

-Se-Semmire.-dadogtam és ha lehet még jobban elpirultam.

-Aha...-vigyorgott rám amolyan "ezt te se gondoltad komolyan" fejjel.

-Arra hogy... Tudod. Hogy te..meg én..-motyogtam össze vissza és mindenre néztem csak Jungkookra nem.

-Én az egészbe csak azt bánom hogy nem emlékszünk rá. Emlékezetesre akartam. Viszont a gondolat hogy egy héten át döngettelek huhuu..-vigyorgott önelégülten.

-Hagyd abba.-csaptam vállára vörös fejjel de ő csak nevetett rajtam.

-Nah gyere ide.-húzott magához én pedig készségesen bújtam hozzá. Hiába akarnék haragudni rá ez a láz mindent megváltoztatott.-Tudod mivel csak apa volt nekem ezért minden áron megakartam neki felelni. Mindenben a legjobbnak kellet lennem, az elsőnek. Kicsi korunk óta nevelik belénk hogy az omegák milyen rosszak. Így hát... Nos igen. Követtem apám utasításait de közben beléd szerettem. Bevallom az első pár napban mikor a mezőn találkozgattunk megjátszottam magam de, aztán csak azt vettem észre hogy egész nap rád gondolok és várom a 4 órát hogy végre indulhassak és végre láthassalak. Szomorú voltam mikor elkellet válnunk.-nevetett fel.- amiket mondtam azok mind igazak voltak Taehyung. Tényleg egy csodálatos ember vagy.-Szipogva hallgattam végig monológját majd mikor már nem folytatta felnéztem rá és ajkaira hajoltam egy csókért amit készségesen viszonzott is.