(Taehyung szemszög)

Reggel arra keltem hogy egy mellkason fekszem és a tulajdonosa cirógatja a hátamat.

-Bárcsak minden reggel így kezdődne.-Motyogtam álmosan mire Jungkook csak kuncogott.

-Hogy aludtál?-kérdezi.

-Jól. Hivatásos párnának kéne menned. Én alkalmaználak.-nevettem.

-Hivatásos párna?-nevetett fel hitetlenül.

-Igen. Kifejezetten kényelmes vagy.-néztem fel rá.- És te hogy aludtál?

-Hát... Is-is.-mondta.- Igazából kb. 10 perc után tűnt fel hogy elaludtál ugyanis nem válaszoltál a kérdésemre. Utána alig mertem megmozdulni mert féltem hogy felébresztelek. Nagy nehezen figyelve hogy ne mozogjak sokat próbáltam lejjebb csúszni hogy ne ülve aludjak. -nevetett fel egy picit én meg szégyelltem magam hogy miattam annyit szenvedett este.- Viszont jó volt úgy aludni hogy rajtam feküdtél én pedig áttudtalak ölelni.-mosolygott.

-Ne haragudj hogy miattam kényelmetlenül aludtál.

-Taeee. Most mondtam hogy jó volt.

-Jó de akkor is.-makacskodtam.

-Inkább menjünk enni.-sóhajtott. Nem szóltam semmit csak kimásztam az ágyból és a szekrényemhez léptem.

-Elmegyek átöltözni a fürdőbe, te addig öltözz át itt.-mondtam majd már be is mentem a szobámból nyíló fürdőbe. Egy szakadt fekete farmert és egy fehér rövid ujjú pólót vettem fel. Megcsináltam a reggeli rutinom majd vissza mentem a szobámba ahol Jungkook már felöltözve várt.

-Jól nézel ki.-mondta és derekamnál fogva közelebb húzott és ajkaimra tapadt. Kellemesen felsóhajtottam amint ajkait mozgatni kezdte és szenvedélyesen viszonoztam azt.

-Gyorsan tanulsz.-vállt el tőlem vigyorogva. Szavai hallatán fülig pirultam és nem mertem a szemeibe nézni.

-Inkább menjünk enni. Éhes vagyok. -motyogtam.

A reggeli végeztével úgy döntöttünk elmegyünk a városba. Minden falka területén van egy nagy város és körülötte pár ház azoknak akik csendesebb környéken akarnak élni.
Gyorsan megreggeliztünk és már mentünk is. Meglepetésemre Jungkook megfogta a kezem miközben az utcán sétáltunk. Azt hittem hogy nem fog ilyen nyíltan felvállalni engem, mert hát...nézzetek rám.

-Hova megyünk először?-kérdezte izgatottan miközben nézelődött.

-Nem tudom. Elmehetünk a parkba, vagy csak sétálgathatunk is a városban. -soroltam.

-Sétáljunk a parkban. Meg útközben vehetnénk fagyit vagy jégkását. Elég meleg van.

-Rendben.-mosolyogtam. Olyan jó hogy itt van velem. Jó érzés tartozni valakihez. Ellengettem kezét és vigyorogva karoltam át karját.

-Egy percre azt hittem hogy nem akarsz felvállalni.-sóhajtott fel megkönnyebbülve.

-Már miért ne akarnálak? Néz már magadra. Egy kicseszett félisten vagy.-nevettem hitetlenül.- inkább az a fura hogy te engem felvállalsz.

-Szóval szerinted egy félisten vagyok.-mondta önelégülten.

-Látom a lényeg megmaradt.-forgattam meg szemeim. Útközben vettünk jégkását majd a parkban leültünk és csak néztük az embereket.

-Taehyung?-jött oda hozzánk az egyik srác egy társaságból akik nem messze tőlünk ültek a fűben. Nem más jött oda mint Jackson. Mondhatni barátok vagyunk, Jiminen keresztül ismertük meg egymást.

-Szia.-köszöntem.

-Már vagy egy hónapja nem is láttalak, merre voltál?-kérdezett.

-Jungkookkal.-mutattam a mellettem ülőre.- Kook őt itt Jackson Wang egy barátom, Jackson ő pediglen itt JeonGuk a barátom.- hangsúlyoztam. Furcsa volt Kookot a barátomnak neveznem, de jó érzéssel tölt el hogy mások tudtára adom hogy bizony Kooke az enyém. Viszont Jackson reakciója nem olyan volt mint amilyet vártam. Lefagyott és nem gratulált meg mosolygott.

-már mint úgy a barátod? A pasid?-hangján egyre jobban lehetett érezni hogy ki van akadva.

-Igen, a pasija vagyok.-mondta határozottan fapofával Jungkook.-Talán baj van vele?-állt föl a padról és úgy nézett Jack-re. Ahogy elnézem Kook egy picit magasabb. Jackson csak erőltetetten elmosolyodott majd rám nézett.

-Nincs, gratulálok.-mondta majd elment. Jungkook sóhajtva ült vissza mellém és karba tett kézzel bámulta Jacksonékat. Mi volt ez az előbbi? Mi baja van Jacksonnak?

-Mondtam hogy csak féltek közeledni hozzád.-szólalt meg Kook. Először nem értettem miről beszél, de aztán leesett. Mikor mondtam hogy nekem soha nem udvarolt senki, ő azt mondta hogy valószínűleg azért mert nem mertek közelíteni.

-Jackson...-kezdtem volna de félbe szakított.

-Igen, egyértelműen szerelmes volt beléd vagy még mindig az. Ki tudja. Az biztos hogy most eléggé...hmm.-gondolkozott el.- csalódott?-kérdezte.- már bánja hogy nem hívott el randira ugyanis lecsaptak a kezéről.-vigyorgott gonoszan.

-most magadra célzol?-nevettem.

-Miért nem? Én vagyok az aki végül elnyerte a szívedet.

-Igaz.-döntöttem a vállára a fejem és össze kulcsoltam kezeinket.- és veled mi van? Gondolom sok mindenkivel volt már dolgod.

-Miből gondolod?-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Hát nem tudom. Elég tapasztaltnak tűnsz és mivel jól nézel ki... Nem lehet nehéz becsalni valakit az ágyadba.-pillantottam fel rá.

-Nos, igazad is van meg nem is. Olyan sok kalandom nem volt mint amire te gondolsz. A sok kiképzés mellet nem volt időm ilyesmikre. Viszont ha feszült voltam akkor volt hogy felszedtem valakit egy éjszakára.

-Nem valami biztató...-mormogtam.

-Tae, ha csak megakarnálak dugni nem gondolod hogy már rég megtettem volna?- húzta el a vállát hogy rá figyeljek.

-De...-néztem el róla.- csak nem értem hogy akkor most minek állapodtál meg mellettem.-néztem le az összekulcsolt kezünkre.

-Nem tudom.-mondta egyszerűen mire csodálkozva néztem fel rá.- Ez van Tae nem tudom. Egyszerűen csak vonzasz. Nem tudnám megcsinálni veled azt amit másokkal tettem. Minden egyes veled töltött pillanat a világot jelenti nekem. Emlékszem mikor először megláttalak. Azt gondoltam igaza van apámnak. Egy omega gyenge és haszontalan, de még se tudtam hagyni hogy Yoongi megöljön. Nem ment. Aztán közben kiderült hogy attól még hogy omega vagy elég nagy szád van.-nevette el magát.- és erős is vagy. Lehet hogy nem tudnál lenyomni egy alfát vagy egy bétát, de nem is fizikailag vagy erős hanem lelkileg.

-Szeretlek.-hajoltam ajkaira egy érzelmes csók gyanánt. -Hogy tudsz nekem mindig ilyen szép dolgokat mondani?

(Jungkook szemszög)

-Nah haza találtál?-mondta gúnyosan apám amint beléptem a házba.- Ott aludtál szóval gondolom akkor sikerült.

-Igen.-mormogtam miközben levettem a cipőm.

-Nem vagy túl lelkes.-mondta lenézően.

-Csak fáradt vagyok. Nehéz megjátszani hogy kedvelem. -mosolyogtam erőltetetten.

-Megértem. Mosd ki a szád aztán egy kicsit pihenhetsz, de utána várom a jelentésed. Együtt aludtatok?-kérdezte mire csak bólintottam.- akkor fürödj is le. -hagyott magamra. Keserű szájízzel indultam fel a szobámba, hülye lennék lemosni magamról Tae kókuszos illatát. Legalább ez a kis öröm had maradjon meg nekem. Az elején még támogattam apám tervét miszerint Taehyung bizalmába férkőzöm és kicsit kémkedek hogy aztán támadást indítsunk de, mostanában furán érzem magam és elkap egy rossz érzés mikor a küldetésemre gondolok. Magam előtt látom Tae összetört tekintetét mikor megtudja az igazat. Sóhajtva fekszem le az ágyamra és össze kuporodva szabadon engedem könnyeim. Nem tehetem ezt vele. Olyan tiszta és ártatlan és képes szeretni egy olyan szörnyet mint én. Bárcsak ott maradhatnék Délen vele, vagy igazából mindegy hogy hol csak vele legyek. Nem adhatok több információt apámnak. Egész életemben arra vágytam hogy elismerjen és büszke legyen rám és most itt lenne a lehetőség de, én mégis csalódást fogok neki okozni egy omega miatt.

Másnap már hajnalban fel keltem hogy legyen időm felkészülni. Ma kell jelentenem apámnak de, eldöntöttem hogy nem fogok. Elmondom neki hogy bele szerettem Taeban.
Nagy levegőt véve kelek ki az ágyból és kezdek el pakolni egy táskába. Valószínűleg apám kifog tagadni és akkor nem lesz időm pakolni. A táskát az előszobába rakom hogy ha esetleg apa nagyon kiakad akkor egyből tudjak is menni. A legrosszabbra számítok. Az irodájához lépkedem majd bekopogok és egy "gyere" után be is lépek.

-Uuu...még mindig érezni rajtad annak a kis senkinek a szagát.-fintorodik.- jól rád ragasztotta. De mindegy. Hallgatlak.-nézett rám érdeklődve.

-Apa...-vettem egy nagy levegőt. Ideges vagyok.- én..az a helyzet hogy...-piszkáltam az ujjaimat.- Azt hiszem megkedveltem Taehyungot és...-nem tudtam befejezni ugyanis apa az asztalra csapott amitől össze rezzentem.

-Ezt most verd ki a fejedből!-kiabált rám.-Csak elvakultál az omega bája miatt.-kezdett el feszülten pakolászni az asztalán.-Ezek haszontalan férgek fiam. Gyengék!-kiabált.- az egyetlen fegyverük hogy elcsábítják az alfákat! Hisz nézz csak magadra...-fogta a fejét.- Elcsábított és ellenem fordított. Veled kiabálok pedig nem tehetsz róla. Egy ideig nem kell találkoznod vele. Itt maradsz és gondolkodsz. Ki kell tisztítani a fejed.- Egy pillanatra még el is hittem hogy apámnak igaza van és hogy Tae álnok módon elcsábított az omega szépségével... De aztán eszembe jutott hogy milyen ártatlan. Túl ártatlan hogy ezt kitervelje meg amúgy is mi célból? Egyszer se kérdezett a falkáról vagy apámról. Csak én érdeklem őt. El kell mennem hozzá.

-Rendben.-hajoltam meg majd kilépve az irodából rohanni kezdtem. Az előszobába gyorsan felvettem a cipőm és felkapva a táskát futni kezdtem az erdőbe ahol aztán átváltoztam. Azonben nem tudtam csak úgy tovább futni. Valami arra késztetett hogy vissza nézek. Mégis csak a szülőföldemet hagyom itt. A ház második emeleti hatalmas ablakában apám állt keresztbe tett kézzel és engem nézett. Szinte láttam a szemében a mérhetetlen dühöt és szánalmat. Gyorsan vissza fordultam számmal felvettem a táskámat és úgy futottam tovább. A déli határhoz érve aztán megálltam. Ha nem egy Délivel megyek be lehet elfognak de, az is lehet hogy senki észre se fogja venni ha bemegyek. Vajon hány óra lehet? 5-kor szoktunk találkozni. Talán olyan dél lehet. Muszáj lesz kockáztatnom.
Lassan indultam meg az ösvényen amit valószínűleg Tae járt ki. Végül elértem Taehyungék hátsó kertjébe ahol a fa alatt észre is vettem az én kis omegámat. Valószínűleg megérezhette a szagom ugyanis felkapta a fejét és az erdőre nézett ahol én is álltam. Ajkai elnyíltak egymástól gondolom nem kicsit lepődött meg. Én csak kiléptem a fák közül és leültem a kertbe. Egyből felkelt és hozzám siettetve elvette tőlem a táskát.

-Hát te?-térdelt le és úgy ölelt magához. Nyüszítve bújtam hozzá mire elvált tőlem és kérdőn nézett rám.- Mi a baj? Történt valami? - aggódott. Hogy is képzelhettem egy percig is hogy ártani akar nekem. Vissza változtam, de csak szomorúan néztem magam elé.

-El kell mondanom valamit-nyeltem egy nagyot.