Taehyung szemszög

-apu félek!-bújt a nyakamba Minho. 

-Nem lesz semmi baj.-próbáltam megnyugtatni és közben azon agyaltam mit tehetnék hogy segítsek Jungkooknak. A szívem majd kiugrott annyira vert az adrenalintól. 

-Nem akarom hogy apa meghaljon!-sírt Minji nekem pedig a szívem szakadt meg.

-Nem lesz semmi baj. Apa elveri azokat  a csúnya bácsikat.-nyugtattam őket . Basszus mit csináljak? Itt vagyok terhesen két gyerekkel még is mi a francot csináljak? Szóljak valakinek? Kinek?  Yoongi... Ők itt laknak szinte a szomszédban. Vajon a ház előtt is állnak? Lehet körbe vettek minket? Csak nem... 

-Jól van.- raktam le a két kicsit és megtöröltem Minji arcát. - Elmegyünk Yoongi és Jimin bácsihoz oké?- mosolyogtam hamisan. 

-És apa?-kérdezte szipogva Minji.

-Szólunk Yoonginak hogy segítsen apunak megverni a csúnya bácsikat. Rendben? - kérdeztem mire bólintottak.- Oké. Apu most kikukucskál az ajtón ti pedig szorosan mögöttem maradtok.- adtam ki az utasítást majd az ajtóhoz menve résznyire kinyitottam azt és kipillantottam. Semmi. Remek. Felkapva az ikreket siettem Jiminékhez akik vagy 3 házzal arrébb laknak. Az ajtóban aztán leraktam az ölemből a gyerekeket és vad kopogásba kezdtem. Jimin idegesen nyitotta ki az ajtót ám mikor meglátott minket egyből elszállt minden idegessége.

-Hát...- nem hagytam hogy végig mondja a gyerekeket beljebb noszogatva mentem be én is. 

-Yoongi?- néztem be a nappaliba majd a konyhába a menta hajút keresve. 

-A szobában de mié..-ismét nem vártam meg már mentem is a hálószobájukba ahol az ágyon ott feküdt a menta hajú.

-Tae?-lepődött meg.

-Segítened kell!- túrtam idegesen tincsim közé.

-Mi történt? -ült fel egyből.- Jungkook?

- 3 idegen alfa valahogy csak úgy a kertünkben teremt és...egyértelműen ellenségesek és..Jungkook azt mondta menjek be a gyerekekkel és zárjak be mindent de én annyira féltem hiszen hárman vannak és..

-Ne is folytasd!- vágott közbe és kipattanva az ágyból ment is el hogy segítsen Jungkooknak. Reszketeg sóhajt vettem és leülve az ágyra idegesen túrtam hajamba. 

-Hé Tae.- jelent meg Jimin.- A gyerekek nagyjából elmondták mi van. Hogy Jungkook három gonosz bácsival harcol.- ült le mellém és simított hátamra.- Rendben lesz. Yoogni segít neki. 

-Tudom. Már...nagyjából lenyugodtam csak...-csuklott el hangom.- Istenem Jimin.-borultam barátom karjaimba zokogva.- Ott volt Minho és bántani akarták. Annyira féltem!- sírtam. 

-Jézusom..- suttogta elhűlve. 

-Minjivel ebédet csináltunk miközben Jungkookék a kertbe játszottak.  - szipogtam és megtöröltem az arcom.- Kint megterítettünk mikor feltűnt hogy sehol sincsenek. Elmentünk a ház oldalához és ott voltak.  Ott volt az a 3 alfa Jungkook mögött pedig Minho. Szegény annyira félt. Kook mondta neki hogy jöjjön oda hozzám de mikor meidult az egyik rá morgott majd mikor megint elindult a szélső mozdult is hogy bántsa de Kook ott.- mondtam.

-Úram ist..

-Apu...-hallottunk meg egy vékonyka hangot. Minji és Minho kézen fogva álltak az ajtóban. 

-Gyertek.- tártam ki karjaimat mire ők már szaladtak is. Szorosan megölelgettem őket és megpuszilgattam a - Ahh annyira féltettelek titeket. 

Jungkook szemszög

Miután Tae bement a gyerekekkel a házba minden figyelmem a három idegennek szenteltem és kész voltam bármikor átváltozni és harcolni. 

-Mit akartok?-kérdeztem fagyosan.

-Hallottuk hogy az öreg Jeon meghalt és most a fia irányít.- vigyorgott gúnyosan a középső.

-És?-szűrtem ki fogaim közül.

-Úgy gondoltuk itt a tökéletes alkalom hogy mi legyünk az uralkodók.- mondta és már át is változott mire én egyből reagáltam is és én is átváltozva estem neki a másik alfának. Többször is sikerült megharapnia de többnyire lent tudtam tartani egészen addig amíg a társai hátulról rám nem ugortak. Fájdalmasan nyüszítettem fel és próbáltam lerázni magamról őket kevés sikerrel ugyanis erősen harapták bundámat. Hátra hajolva kaptam bele az egyik nyakába mire az elengedett a másikat pedig a nyakába harapva szedtem le magamról. Pislogni se volt időm ketten már estek is újra nekem. Baszki ez nehezebb lesz mint gondoltam. Haraptam karmoltam ahogy csak tudtam és igyekeztem minél több sérülést okozni nekik hogy lebénítsam őket.  Szerencsére az egyiknek sikerült el roppantanom a nyakát viszont ők is nem kevés sérülést okoztak nekem és hát őszintén nehéz volt. Fájt mindenem és több durvább sérülésem is volt amiből a vérem csak úgy szivárgott. Éppen újra nekem akart esni a maradék kettő mikor egy szürke alfa ugrott elém és vicsorított rájuk. Egyből felismertem ki az. Yoongi. Összeszedve minden energiám és becsületem sétáltam barátom mellé kissé sántítva. Rám pillantott mire én biccentettem egy aprót majd már neki is estünk a másik kettőnek. 

-Ah...Szzz.- torzult grimaszba az arcom mikor vissza változva ledőltem az egyik fa tövébe. Yoongival az oldalamon könnyűszerrel megöltük a másik kettőt is. 

-Rendben vagy?-ült le mellém barátom.

-Mondhatni.- nyögtem fel fájdalmasan.- Honnan tudtad?-néztem rá.

-Taehyung.-mondta vállatrántva.

-hah...mondtam hogy zárkózzon be.-ráztam meg mosolyogva,  hitetlenűl a fejem.- Nem is ő lenne a szót fogadna.

-Ha szót fogad valószínűleg te már halott lennél az ő kezéből pedig valamelyik kicsit tépnék ki hogy az utódaidat is megölhessék aztán Taehyungot pedig...

-Ne is folytasd.- vágtam közbe.- Bele se akarok gondolni mi lett volna ha..

-Nem is kell mivel Tae eljött hozzánk a két ikerrel és azonnal szólt nekem én pedig rohantam hogy segítsek.- mondta.

-Köszi haver.- fújtam ki a levegőt.

-Nah gyere ellátlak.- karolt hónom alá és felsegített. Bicegve, fájdalmak közt mentünk el az alsó fürdőszobába ahol levéve pólóm és nadrágom kimostuk a sebeimet majd lefertőtlenítve Yoongi bekötötte nekem őket.

-Köszi.- néztem rá hálásan.- Hoznál le nekem valami ruhát?-kérdeztem.

-Persze.-ment el és alig pár perc múlva egy melegítővel és egy fekete pólóval tért vissza. Megköszöntem majd miután felöltöztem bicegve ugyan de elindultam az ajtó felé.- Hova mész?-jött utánam legjobb barátom.

-Hát a családomhoz.- mondtam.- Nem egyértelmű?

-Inkább maradj. Most pihened kell nem pedig mászkálni.- ültetett le a nappaliba.-Majd én elmegyek Taehyungért és a gyerekekért. Nyugi elkísérem őket.-mondta.

-Hah..jó..-egyeztem bele morogva. 

-Lehetőleg ne mászkálj hanem csak ülj.- hagyott magamra. Sóhajtva dőltem hátra a kanapén és lazultam el. 

-Baszd meg.- mondtam magam elé a plafont bámulva. Ha Yoongi nem jön...sőt! Ha Taehyung nem szól senkinek hanem tényleg a házban marad. Én már halott lennék. Lehet sikerült volna megölnöm még egyet és talán csekély eséllyel a harmadikat is de az biztos hogy bele haltam volna a sérülésekbe hisz így is szereztem pár súlyos sebet. Erős volt az a 3 alfa és egyszerre támadtak.- Basszus Minho...-jut eszembe kisfiam. Nagyon megrémült. Az is lehet hogy most ez neki egy kisebb trauma marad. Azok hárman tényleg képesek lettek volna megölni egy kisgyereket. Undorító.

Elmélkedésemből az ajtó nyitódása zavarta meg majd trappolások hangja és meg is jelent a két szemem fénye.

-Papa!- szaladtak be a nappaliba és felpattanva a kanapéra szorosan öleltek át két oldalról ami kegyetlenül fájt de nem érdekelt. 

-Jungkook!-jelent meg Taehyung is aggódva és letérdelve elém vette két keze közé arcomat és vizsgálta sebeimet.- Istenem...a többi meg se merem nézni.- pillantott vállamra ahol látszódott az egyik kötés.- Istenem...-hajtotta le fejét és vállai rázkódni kezdtek.

-Nincs semmi baj Tae. Jól vagyok.- próbáltam megnyugtatni. 

-Annyira féltem.- áll fel hirtelen és ölel meg fejét nyakamba fúrva. 

-Csss semmi baj.- simogattam hátát, igaz, fájdalmaim voltak de jelen pillanatban nem tudtam azzal törődni. Fontosabb volt hogy a családomat megnyugtassam. 

-Papa...-szólt mellőlem félénken Minho mire Taehyung elvált tőlem és Minjit öléébe véve ült le a másik oldalamra. 

-Mondjad pajti.- mosolyogtam le kisfiamra.

-Legyőzted a csúnya bácsikat?-bújt bele oldalamba pont oda ahol valószínűleg eltört egy bordám. 

-Szzz..-sziszentem fel ugyanis ezt már nem tudtam hang nélkül tűrni.- Ühüm...- nyökögtem.- Gyere kicsit feljebb.- húztam fel. 

-Akkor most már kimehetünk? - kérdezte Minji.- Apuval csináltunk meglepetés ebédet.- mondta a kis hercegnő. 

-Szólok pár bétának hogy takarítsanak el.- mondta Yoongi.

-Rendben és köszi hyung.- mondtam mire biccentett és el is ment. - Hah..-sóhajtottam és hátra hajtottam a fejemet.- Örülök hogy nem esett bajotok.

-Miért bántottak azok az emberek?-kérdezte Minji.

-Hmm tudod...apa munkája hogy vezesse a falkát. Hogy gondoskodjon az itt élő összes emberről és vezesse őket. Ezek a bácsik pedig ezt a munkát akarták.- magyaráztam.- De azt csak úgy kaphatja meg valaki, aki nem az utódom, hogy legyőz engem. 

-De nem győztek!-mondta vidáman.

-Nem.-nevettem én is ám abban a pillanatban beszúrt a bordám.- Áh..-nyögtem fel fájdalmasan és egyből oda is nyúltam. Faszom.

Taehyung szemszög

-Nah gyerekek. Ma inkább ide bent eszünk, apát pediglen hagyjuk piheni. Most ő is megsérült úgy mint múltkor én és kell neki a pihenés.- fogtam a két kisgyerek kezére és az ebédlőbe vezetve őket leültettem őket egy-egy székre.- Mindjárt hozom az ebédet.- mondtam majd vissza mentem Jungkookhoz.- Fel tudsz menni?-ültem le és simítottam sebes arcára.

-Igen, azt hiszem.- mondta bele bújva tenyerembe.

-Felkísérlek aztán majd felviszem neked az ebédet. Most pihenned kell.- mondtam.

-Köszönöm.- csókolt bele arcán lévő kezembe mire elmosolyodtam és óvatosan hajoltam ajkaira hogy ne okozzak neki semmi fájdalmat hisz ajka is fel volt szakadva. 

-Nah gyere.-hajoltam el tőle és hóna alá nyúlva segítettem fel majd segítettem neki felmenni a szobánkba.- Mindjárt hozom neked az ebédet.- mondtam. 

-Rendben köszönöm kicsim.- fogta meg a kezem és adott rá egy puszit. Lágyan rámosolyogtam majd vissza lementem a kicsikhez ahol ott volt Yoongi is. 

-Már nyugodtan kimehettek.- mondtam.

-Okés, köszi Yoongi.- néztem rá hálásan.

-Ugyan ezt ne köszönd. Viszont megyek Jimin biztos aggódik ami nem tesz jót a babának.-mosolyodott el. 

-Menj csak.-kuncogtam.

-Sziasztok kicsik.- borzolta össze a két iker hajkoronáját ire azok kacagni kezdtek.

-Szia Yoongi bácsi. Köszi hogy segítettél apának!- csimpaszkodott bele a karjába Minji.

-Nincs mit hercegnő.-nevetett az alfa. - Nah de most már engedj el sietnem kell Jimin bácsihoz tudod.- fejtette le magáról Minji kis kezeit majd intet és már el is ment.

-Apu.-nézett fel rám Minho.- Éhes vagyok...

-Hozom babám.- indultam meg a kijárat felé ami a kertbe vezet. Az üveg ajtó előtt azonban megtorpantam. Olyan rossz érzéssel tölt el udvar a történtek miatt... Kifújtam a levegőt és eltolva az ajtót léptem ki és gyorsan sorban behordtam az ételt. Szedtem a két kicsinek majd Jungkooknak és fel is vittem neki. 

-Kérsz valamit inni?-kérdeztem mikor leraktam a tányért az éjjeli szekrényre. 

-Ühüm.- hümmögött.- De nem kell így kiszolgálni.- fogott kezemre és úgy húzott az ágyra.- Engem nem szúrtak meg csak néhány karcolás.- adott egy csókot ajkaimra.

-Persze..karcolás. Este majd megnézem ezeket a karcolásokat.- dünnyögtem. -Mit hozzak? Rostosat? Vizet?

-Rostosat.- mondta és adott még egy csókot.

-Rendben.- mosolyodtam el ugyan is folyamatosan puszikkal lepte be arcomat.- Megyek mert az ikrek egyedül vannak. 

-Én is egyedül vagyok.- nézett szomorúan.- Egyetek itt vagy lemegyek én.- kelt ki az ágyból.

-Jungkook azonnal feküdj vissza!-szóltam rá.

-Jól vagyok!- mondta és megfogva tányérját sántítva indult meg az ajtó felé. 

-Istenem te.- forgattam szemet majd felállva mellé menve karoltam át hogy segítsek neki. 

-Hah! Apa!-örült meg egyből Minho amint észre vette apját. Minji is felfigyelt és kuncogva figyelte ahogy apja leszenvedi magát a lépcsőn. 

-Papaaa!-kuncogott a kis hercegnő.- Neked feküdnöd kell.- oktatta ki.

-Igen de veletek akarok lenni. -mondta mosolyogva Kook és leült az asztalhoz a kicsikkel szembe. Én a konyhába menve vettem ki a hűtőből innivalókat és poharakkal együtt mentem vissza az ebédlőbe és leülve Kooke mellé öntöttem mindenkinek innivalót.

-Most már egyél te is drága.- simított combomra a mellettem ülő.

-Jól van.- bólintottam.- Jó étvágyat.- mondtam és én is enni kezdtem. 

Igazából a nap hátra lévő részében nagyon nem történt semmi. Mindannyian letelepedtünk a nappaliba a kicsik játszottak a szőnyegen mi pedig Kookkal összebújva figyeltük őket néha csatlakozva a kicsik beszélgetésébe néha pedig mi beszéltünk mindenféle dologról. Este megvacsoráztunk majd én elvittem az ikreket fürdeni és alvásnál olvastam nekik esti mesét. 

-Elaludtak.- léptem be a szobánkba.

-Zuhanyzunk együtt?-kérdezte Kook mire én csak bólintottam. Bementünk a fürdőszobába ahol aztán mindketten levetkőztünk. Elszörnyedve néztem Jungkook sárga és zöld zúzódásait és a mély sebeket amik főleg hasán és hátán volt. 

-Istenem Jungkook.-öleltem meg óvatosan.

-Nyugi. Egy kettőre meggyógyulok.- kacsintott.- Most inkább zuhanyozzunk.- csapot egy gyengét fenekemre mire megugrottam és pironkodva álltam be a zuhanykabinba. Kook megnyitotta a vizet és mikor már tökéletes volt mind a ketten megmostuk magunkat. Jungkooknak nem hagytam hogy felöltözzön ugyan is leakartam kezelni a sebeit és bekenni a zúzódásait. 

-Yoongi a sebeket már nagyjából lekezelte.- hasalt el az ágyon férjem egy száll törölközőben. 

-Nem baj azért én is megcsinálom.- mondta majd combjára ülve kezdtem el bekenni először zúzódásait. Mikor kész voltam hátával felültem és mondtam neki hogy forduljon meg amit meg is tett és derekamra simítva nézte ahogy ügyködök.

-Tudod...feljebb is ülhetnél.- jegyezte meg. 

-Amíg rendbe nem jössz addig ne is számíts rá.- mondtam felpillantva szemeibe. 

-Ahj már de jól vagyok!-erősködött.

-Oh valóban?- nyomtam meg egyik zúzódását mire fájdalmasan felszisszent. 

-Kegyetlen vagy.- hunyta le szemeit. 

--------------------------------------

Nagyon köszönöm a sok kommentet imádlak titeket de komolyan 🤍 annyit nevettem 🤣🤣Szóval tudom nem igen szoktam válaszolni de minden kommentet elolvasok és nagyon jól szoktak esni főleg mikor kegyetlen módon bele élitek magatokat és úgy írtok 😂 Szóval köszönök mindent hogy ennyien szeretitek és olvassátok amit írok.🤍🤍