(Taehyung)

Akkor ott azon a napon megbeszéltük hogy mindennap 5 óra fele találkozunk azon a helyen ahol voltunk. Ami egy apró tisztás egy fával az erdő közepén. JeonGuk ugyan úgy haza kísér minden nap mint, az első találkozásunkkor. Olyan jókat szoktam beszélgetni vele és egy csomót hülyéskedünk is. Jimint természetesen beavattam és hát az elején nem igazán  örült neki sőt mérges is volt hogy megszegtem az ígéretem, de ahogy látta hogy milyen boldog vagyok és ahogy egyre többet és többet beszéltem neki az alfáról, valahogy megbékélt és támogat engem. Ma is egész nap azt vártam hogy végre fél öt legyen és indulhassak. Szerencsére a szüleimet nagyon nem érdekli hogy merre mászkálok, csak a szokásos erdei sétámnak tudják be.
Végre itt az idő így már indulok is. A kertben találkozok Jiminnel aki mosolyogva ölel meg.

-Üdvözlöm a lovagod.-mosolygott.

-Nem a lovagom. Barátok vagyunk.-pirulok el.

-Aham. Majd rá jössz na menj ne hogy megvárattasd.-legyintett mire én csak szemet forgatva változtam át és már futottam is. A tisztáson már ott volt Jungkook emberi alakban. Éppen a kis fa alatt üldögélt és mikor észrevett elmosolyodva tárta ki karjait. Elfelejtve hogy farkas alakban vagyok rohantam neki mire természetesen hátra estünk. JeonGuk csak nevetett én pedig örömömben kicsit megnyalogattam az arcát.

-Ah jól van Tae.-nevetett és beletúrt a bundámba.- Tudod jobban örülnék ha ezt emberi formádban csinálnád.-nézet rám komolyan, mire nem kicsit jöttem zavarba. Leszálltam róla majd vissza változtam. Jeonguk felült és várakozóan nézett rám. Most komolyan elvárja tőlem hogy...

-Ah..-sóhajtottam és hozzá hajolva nyomtam egy puszit az arcára. Nyilván nem arra amit össze nyaltam.

-Sokkal jobb.-vigyorgott.

-Jimin üdvözöl.-próbáltam terelni a témát.

-Én is őt.- ült közelebb.- szívesen találkoznék vele.-ahogy kimondta hogy megakarja ismerni Jimint valamilyen különös érzés lett rajtam úrrá. Én most...komolyan féltékeny vagyok??

-Hát én meg nem akarom hogy találkozzatok.-húztam fel térdeim és azokat átkarolva néztem a tájat.

-Jó akkor nem célozgatok csak kimondom. -Sóhajtott.- Szeretnék elmenni hozzád.

-Mi?-fordultam felé.

-Yoongi azt mondja hülyeség és hogy ne csináljam de... Te nem unod már hogy folyton egy tisztáson vagyunk? Nem akarsz sétálni egy városba, beülni helyekre satöbbi? Hozzám nyilván nem mehetünk. Elég kemény helyen élek hogy úgy mondjam de bizonyára hallottál már egy s mást az északi klánról.

-De, jó lenne beülni mondjuk egy cukrászdába-motyogtam- viszont ha a szüleim megtudják hogy északi vagy...

-Majd azt mondjuk hogy Keleti vagyok.-rántott vállat az alfa.

-Miért pont Kelet? Miért nem Nyugat?-csodálkoztam.

-Mivel nem vagyok olyan okoskodó szak szót használó kocka mint a Nyugatiak. Plusz az Északiak jobban hasonlítanak a Keletiekre mintsem a Nyugatiakra.

-Ohh. Szóval buta vagy?-vigyorogtam.

-Ne incselkedj velem Kim Taehyung mert úgy is alul kötnél ki.

-És ha én ott is akarok kikötni?-mondtam ki az első gondolatomat ami elég nagy hülyeség volt.

-Szóval alattam akarsz lenni.-lökött meg játékosan vállával.- Megoldható.-Suttogta fülembe mire kirázott a hideg.

-Nem úgy értettem.-motyogtam piros fejjel.

-Hát persze.-támaszkodott meg hátul kezeivel.-Szóval akkor? Elmehetek hozzátok?

-Nem bánom. De mit mondjak majd ha találkozom a szüleimmel?-néztem rá aggódva.

-Mondjuk azt hogy az erdőben össze futottál egy régi Keleti haveroddal.-állt fel és engem is felhúzott.

-Hmm okos.-vigyorogtam rá.

-Pedig nem vagyok Nyugati.-rántott vállat és át is változott farkassá majd várakozóan nézett rám fekete szemeivel. Én csak bele túrtam dús fekete bundájába majd követve példáját én is átváltoztam. Mellé sétáltam mire nekem döntötte fejét majd elindultunk.

-Tök érdekes hogy farkasként kék a szemed.

-Anya szerint a vezetői vérvonal miatt van. Ha már omega vagyok akkor legalább a szemem legyen különleges.

-Nekem nem  a szemed miatt vagy különleges Taehyung. Hanem azért mert te, te vagy.

-Inkább csak menjünk.

Mondtam mivel teljesen zavarba jöttem. A hátsó kertünkhöz érve aztán vissza változtunk.

-Szép nagy ház.-jegyezte meg JeonGuk.

-Ja, bár szerintem kicsit nagy 4 személynek.-mondtam.

-Négy?-kérdezett vissza.-Azt hittem nincs tesód.

-Nincs is. Tudod Jimin szülei meghaltak a háborúban így velünk él.-magyaráztam.

-Oh.-komorodott el. Végül kiléptünk a fák közül és megindultunk. Jimin a cseresznyefa alatt olvasott és valószínűleg megérezhetett minket ugyanis felkapta fejét és amint észre vett minket felállt és hozzánk sietett. Egyből szorosan megölelt majd a mellettem állóra pillantott.

-Biztos te vagy JeonGuk. Tae már nagyon sokat mesélt rólad.-Fogott vele kezet.

-Igen. Te meg gondolom Jimin.-mosolygott Guk is.

-Hogy hogy itt vagy?-kérdezte legjobb barátom.-Mi lesz ha rá jönnek?

-Nem fog senki se rájönni. Ha, kérdezik JeonGuk egy Keleti barátunk oké?-mondtam.

-Jól van.-bólintott Jimin.

-Amúgy meg én kértem meg Taehyungot hogy had jöjjek el. Untam már hogy nem tudunk sehova se beülni vagy nézni valamit együtt. Folyton csak a mezőn voltunk.

-Óh, értem. Jó, akkor gondolom menjünk be.-indult meg a ház felé barátom mi pedig követtük.

-Kérsz valamit inni?-kérdeztem mikor már beléptünk az ajtón.

-egy pohár narancslevet elfogadnék.-nézelődött Guk.

-Okés.-mentem a konyhába ahol Anya az asztalnál ült és valamit olvasott. Nálunk a konyha, az ebédlő és a nappali egy térben van.

-Szia kincsem.-köszönt anya.

-Szia anyu.-adtam neki egy puszit majd már mentem is hogy megcsináljam Guknak a narancslevet.

-Ki van itt?-kérdezte anya mire nem kicsit lepődtem meg. Lehet hogy megérezte Jeonguk szagát? De hát én nem érzem.

-Honnan...-kérdeztem volna de anya közbe vágott.

-Kicsim. Sem te, sem pedig Jimin nem issza meg a narancslevet.-nevetett.- csak apátok issza, de ő most nincs itt.

-Óh.-világosodtam meg.- csak egy Keleti barátunk van itt. JeonGuk. -mondtam mire az említett meg is érkezett Jiminnel együtt.

-Hello Eunji.-ült le az asztalhoz Jimin és az ott lévő gyümölcs kosárból kivett egy almát.

-Jó napot!-hajolt meg illedelmesen Kook.

-Jaj, hagyd csak nem kell hajolgatni.-legyintet anya.- Nyugodtan tegezhetsz is.-mosolygott.

-Oh.-lepődött meg Guk. Mosolyogva adtam oda neki a narancslevét és kezdtem magyarázni.

-Anya nem szereti éreztetni másokkal hogy úgy mond "felettük" áll. Nem szeret kitűnni. Ő már csak ilyen.-mosolyogtam.

-Értem.-ivott bele a poharába.

-Na és JeonGuk.-mérte végig anya a mellettem állót ami elég fura volt.-Ahogy elnézem egy jó erős alfa vagy. Biztos hogy csak barátok vagytok? -kérdezte mire Guk vigyorogva nézett rám, Jimin elnevette magát én pedig csak pirultam.

-Inkább menjünk fel.-húztam el JeonGuk. A szobám ajtaja előtt aztán megálltam és benyitva előre engedtem Gukot.

-Ah.-sóhajtva terültem el az ágyamon és néztem ahogy az alfa nézelődik a szobámba.-Bocsi anya miatt. Mániája hogy össze shippel engem másokkal.

-Gondolom csak tudni akarja hogy van aki vigyázz rád.-ült le az ágyamra mire én is felültem.

-Tudom.-hajtottam le a fejem.- Tudom hogy csak aggódik hisz az omegáknak nem könnyű ebben a világban. Csak akkor ha van mellettük egy alfa, de én nem akarok függni valakitől.-néztem rá és szemeibe.

-Csodállak téged.-mosolygott.

-Ugyan már.-nevettem el magam.

-Amúgy... Apukád hol van? -érdeklődött.

-Gondolom a munkahelyén. A központban, biztos nálatok is van ilyen.

-Nem.-rázta meg a fejét.- az én apám otthon intézi a papír munkákat.

-Jó lehet hogy egész nap otthon van.-mosolyogtam.- Bár megértem hogy apának mint, vezetőnek sok a munkája és az egész falka felett felelősséggel van. Néha azt kívánom hogy bár ne lenne falka vezér és csak egy normális, hétköznapi család lennénk. Tudod, apának fontos hogy beszéljen az emberekkel, fontos neki hogy mit gondolnak a társadalmunkról a benne élők, minden itt élőt a családjának tekint, de ennek következtében gyakran megfeledkezik az igazi, vér szerinti családjáról.-mondtam szomorúan.

-Tudod, az hogy apám otthon dolgozik nem jelenti azt hogy sokat találkozunk is. Örülök ha vacsorázni együtt vacsorázunk. -nevetett fel keserűen.

-Nos akkor hasonló helyzetben vagyunk.-mosolyogtam.

-Úgy van. Egyébként hogy-hogy nem járőrözött senki az erdőben? Nem féltek a betolakodóktól?

-Mm...nagyon nem szoktak járőrözni, mivel béke van tök felesleges.-rántottam vállat.-Ti szoktatok?

-Mikor rád találtunk, Yoongival pont egy járőrön voltunk.-mosolygott.

-Komolyan?-lepődtem meg.

-Még jó hogy belétek botlottam bele és nem másba. -hüledeztem.

-Hát Yoongi így is majdnem megölt.-húzta el a száját.

-Igen, de te ott voltál.-tettem kezemet az övére és hálásan néztem szemeibe.

-Khm...-húzta el a kezét.Rosszat tettem volna?-nos igen, nagy szerencsés volt.-dőlt hátra.

-És amúgy. Anyukád milyen?-feküdtem el én is ő pedig felém fordulva kicsit felkönyökölve nézett le rám.

-Nincs anyukám.-mondta komolyan mire bennem rekedt a levegő.- apa megölte mikor már nem tudott szoptatni.

-Teljesen anya nélkül nőttél fel?-hüledeztem.

-Mondhatni a szolgálók neveltek fel. Meg apám ribancai is foglalkoztak néha velem. -rántott vállat. - azt se tudom hogy néz ki az anyám.

-ez szörnyű.-néztem rá megrökönyödve.

-Mivel egyáltalán nem ismertem annyira nem visel meg a dolog. Csak mindig is éreztem hogy valami hiányzik az életemből. De ne rólam beszéljünk inkább mesélj. Nem fura hogy mindkét szülőd alfa te pedig omega lettél?

-Régen az volt. Tudod a nagymamám anyai ágon szintén omega volt, valószínűleg tőle örököltem. Mikor kicsi voltam azt hittem hogy apám szégyell és hogy látni se akar. Később értettem meg hogy csak lefoglalja a munkája.

-Elképesztő vagy.-simított az arcomra.