Jungkook szemszög

Másnap reggel arra keltem hogy két apró kéz az arcomat csipkedi. Kinyitva szemeimet álmosan pislogva realizáltam hogy Minji az aki felébresztett. 

-Papa...-mondta halkan.

-Hm?-dörzsöltem meg szemeim.

-Éhes vagyok.-motyogta.

-Rendben kicsim. Apa mindjárt csinál neked valamit.- ásítottam.- Tesód?-néztem oldalra. Minho aranyosan Taehyung oldalához bújva aludta az igazak álmát. 

-Alszik.- mondta Minji. 

-Ühüm.-bólintottam mosolyogva.- Gyere, ne keltsük fel őket.- suttogtam és karjaimban vele, kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába, ahol aztán felültettem a pultra.- Mit kérsz hercegnő?- kérdeztem.

-Mmm... pancsintát.- mondta vigyorogva. Annyira aranyos mert még csak 4 foga van. 2 fent és 2 lent középen. 

-Valami egyszerűbb?- néztem rá könyörögve. 

-De apu mindig azt csinál reggelire.- mondta szomorúan. 

-Hah... rendben kincsem megpróbálkozok vele.- sóhajtottam mire boldogan tapsolni kezdett. - Nincs itt valahol egy szakácskönyv?-kezdtem el kutakodni mire az egyik szekrényben találtam egyet. -Nah nézzük. Palacsinta.- lapoztam bele.- Aha! -találtam meg a receptet.- Oké hercegnő készülj.- kuncogtam ezzel Minji arcára is mosolyt csalva.

-Csinálunk apáéknak is?-kérdezte.

-Persze. -bólogattam és elővettem a hozzá valókat majd elkezdtem össze keverni őket. 

-Olyan lesz mint amilyet apa szokott csinálni?-kérdezte Minji figyelve ahogy keverem a palacsinta tésztát. 

-Nem tudom szívem. Miért apa milyet szokott?-kérdeztem rá pillantva.

-Finomat.- mosolygott. 

-Hát babám.- nevettem.- Ezzel nem mondtál sokat. Reméljük ez is finom lesz rendben?- kacsintottam rá min ő csak nevetett. Végül elkezdtem sütni őket. Hát, mit ne mondjak ötödik próbálkozásra sikerült csinálnom egy jót. Az össze előtte lévő elszakadt, tönkre ment, odaégett. Minji persze jól szórakozott rajtam. 

-Mi ez a nagy kacarászás?-jelent meg Jimin. -Szia Minji.- ment oda kislányomhoz és adott arcára egy puszit.

-Jimin!-nevetett Minji.- Apával kaját csinálunk apuéknak.- mondta. 

-Igen? Az tök jó.- mosolygott Jimin. -és ezek?-mutatott a selejtes palacsintának nem nevezhető cuccokra amiket egy tányérra raktam. 

-Apa elrontotta.- nevetett Minji.

-Könnyű ülni és csak nevetni.- mondtam durcásan megjátszva magam amin Minji megint csak kacagott.

-Segítsek? - jött oda Jimin.

-Nem kell köszi. Igazából már bele jöttem. -rántottam vállat.- Csak valaki folyton azt várja hogy rontsam el, hogy aztán kiröhöghessen.- céloztam Minjire mire a kis hercegnő megint felkacagott.

-Igen?-nézett Minjire Jimin.- Hát kinevetjük apát?-kuncogott ő is.

-Igenh.- nevetett Minji. 

-Nah de kész van ám a palacsinta.- mondtam.- Mit tegyünk bele?

-Nutellát.- mondta kislányom én pedig már el is kezdtem tölteni a palacsintákat Jimin segítségével. Miután végeztünk mind a hárman leültünk az ebédlőbe és neki álltunk megenni a mi részünket.

-Nah milyen?-kérdeztem kislányomat akinek már most tiszta csoki volt az arca. Először ügyesen lenyelte a szájában lévő falatot majd rám nézett.

-Hát..nem olyan mint apué de azért finom lett papa.- mondta halál komolyan. Jimin egyből elnevette magát annyira hogy majdnem megfulladt én pedig csak pislogtam.

-Oh..oké.-mondtam zavartan.

-Most meglepjük apuékat?-kérdezte izgatottan.

-Ühüm.- bólogattam.- Gyere.- vettem fel karomba majd megfogtam a tányért amire Taehyung-éknak raktunk palacsintát és felindultam. Minji izgatottam kuncogott én meg csak mosolyogni tudtam rajta. -Óvatosan.- tettem le őt az ágyra. - Ügyesen kelts fel aput de vigyázz a hasára.- figyelmeztettem. Mivel Minho már szó szerint keresztbe feküdt az ágyon Minji könnyedén Taehyung  oldalához fért és úgy ahogy nekem, csipkedni kezdte az arcát.

-Apuu..-szólt neki. Taehyung csak össze ráncolt szemöldökkel fogta le Minji kezét majd álmosan pislogva nézett rá. 

-Mi az kicsim?-kérdezte reggeli rekedtes hangján. 

-Meglepetés!-kuncogott mire Tae csak értetlenül nézett rá Minho pedig nyöszörögni kezdett.

-Milyen meglepetés kincsem?-tornászta fel magát ülő pozícióba. Arcán grimaszba rándult ahogy végig csinálta a folyamatot én pedig csak aggódva néztem őt miközben Minho arcát simogattam hogy megnyugodjon. 

-Apával csináltunk pancsintát! - mondta Minji mire Taehyung egyből rám nézett én pedig az éjjeli szekrény felé biccentettem ahol a finomságok voltak.

-Te csináltad?-lepődött meg Tae.

-Igen. Minjivel.- mondtam. 

-Mm..papa.-mondta álmosan Minho. 

-Gyere pajti. Van palacsinta.- vettem fel ölembe.

-Kérek.-motyogta álmosan Kuncogva kisfiamon ültem le Tae mellé az ágyra, a palacsintát pedig leraktam kettőnk közé.

-Köszönöm.-nézett rám hálásan.

-Semmiség.- mondtam majd ajkaira hajolva adtam neki egy reggeli csókot. Éreztem ahogy Minho kimászik az ölemből valószínűleg ment palacsintázni, de én még egy kicsit szerettem volna Taehyung ajkaival foglalkozni. 

-Jungkook.-kuncogott Tae mikor sok apró csókot kezdtem el adni ajkára és arca minden szegletére.

-Hm?-néztem rá mosolyogva arcát simogatva.

-Elég.- nevetett.

-Baj hogy szeretlek?

-Jaj ne legyél már hülye.- kuncogott. 

-Hülye?-kérdezett vissza Minji. 

-Nem!-nézett rá félve Tae.- Ezt felejtsd el kicsim jó? Ez egy csúnya szó. 

-Oké.- rántott vállat. 

-Basszus.- suttogta a nyakamba bújva.

-Nyugi.-nevettem.- Inkább egyél palacsintát. A legkisebb Jeon is biztos éhes már.- simítottam hasára óvatosan. 

-Rendben.- mondta majd enni kezdett. - Egész jó lett.- dicsért meg mire én csak büszke mosolyra húztam ajkaim. 

-Tegnap mondtam hogy el kell mennem.- mondtam mire ő csak bólintott. - Jimin már itt van. Majd ő segít mindenben rendben? Te csak feküdj és pihenj.- mondtam nyomatékosan.- Nem akarom meghallani, hogy mondjuk egyedül mentél mosdóba vagy ilyesmi.

-Oké anya!-forgatta meg szemeit.

-Tae ez nem vicc. Ismerlek azért mondom mind ezt, de kérlek gondolj a kicsire is. 

-Jungkook tudom.- nézett rám. 

-Oké.- sóhajtottam. -Majd jövök. Sietek.- adtam egy gyors csókot ajkaira majd mosolyogva megnyaltam ajkaim.- A te szádról sokkal finomabb a nutella.- mosolyogtam perverzen és a fejemben már azt terveztem hogy a következő együttlétünknél hogyan fogom hasznosítani a most felfedezett dolgot. Taehyung persze csak pirultan sütötte le szemeit amin én csak nevettem. Szekrényhez menve öltöztem fel majd adtam egy-egy puszit az ikreknek és már mentem is. Lent elköszöntem Jimintől aki Tae étrendét tanulmányozta, közben pedig a mai adag vitamint szedte ki. Elment az irodába ahol találkoztam Jiyonggal.

-Ahogy mondtad 10- re össze hívtam az embereket a térre.- mondta.

-Remek.-vigyorogtam.

-Mit akarsz csinálni?-kérdezte kíváncsian.

-Mmm leckét adni.-válaszoltam mosolyogva.

-Hah..gondolom majd úgy is meglátom mi?-sóhajtott. -Oké, igazából mindjárt 10 szóval akár mehetnénk is.

-Hol van Yoongi?-kérdeztem.

-Itt-itt.-jelent meg ásítva az emlegetett.

-Hol voltál? Jimin már rég nálunk volt, mikor én elindultam.- ráncoltam a szemöldököm.

-Ja észre vettem hogy nincs otthon.-húzta el a száját.

-Történt valami?-kérdezte Jiyong.

-Ja, tegnap össze vesztünk.- sóhajtott.- igazából, nem is tudom hogy pontosan min és nem is nevezném veszekedésnek hisz... én csak ültem azt se tudtam mi van, ő meg csak szidott és szidott.-rántott vállat.- aztán mikor lefeküdtünk aludni átakartam ölelni szokás szerint, de teljesen elhúzódott.

-Hm, ez fura.- rántottam vállat.- mikor ma megjött hozzák egyáltalán nem láttam rajta hogy lenne valami baj, sőt igazából tök boldog volt.

-Nem tudom mi van vele. -rázta meg a fejét tanácstalanul legjobb barátom.

-Talán ma beszélj vele, hogy pontosan mi is volt az a tegnapi és tudod...csak beszéljétek meg.-mondta Jiyong.

-Jah, mást nem igen tudok tenni.-mondta Yoongi.- menjünk.-sóhajtott unottan.

-Jiyong azt akarom hogy hozzátok Lisat is.- mondtam mire barátom már ment is hogy intézkedjen.

-Mit fogsz csinálni vele?-kérdezte Yoongi.

-Én?  Most semmit majd később. -mondtam magamban vigyorogva. Végül elértünk a térhez ahol egy nagyobb tömeg volt már. Felálltunk a kis emelvényre ahol beszélni szoktam mire mindenki elhallgatott. Két őr Jiyonggal együtt meghozták Lisat is. A lány csupa vér volt, ruhái szét voltak szaggatva, az egész teste remegett és folytak a könnyei.

-JeonGuk kérlek engedj el.-esett térdre előttem.- Elhagyom a falkát soha többet nem látsz csak engedj el!-könyörgött de én csak undorodva félre rúgtam.

-Khm...szóval.-néztem végig a tömegen.- gondolom már elterjedt a hír, mi szerint tegnapelőtt Yoongi..-pillantottam barátomra.- véresen karjaiban az én párommal rohant az orvoshoz majd tegnap pediglen én magam vittem haza egy tolószékben. -mondtam mire volt aki bólintott és volt aki csak oda hajolt a mellette állóhoz és súgott  valamit.- Gondolom mindenkit érdekel hogy mi történt.-kezdtem el járkálni az emelvényen.- Nos, ez a nő történt.- mutattam Lisára.- Hasba szúrta és lelökte Taehyungot aki 4 hetes terhes.- mindenki megbotránkoztatott. A sokk után megkezdődtek a susogások, gyilkos pillantások és bekiabálások.

-Nos, Taehyung és a baba szerencsére túl élték hála az orvosunknak.-mosolyodtam el. - Viszont ügye bár a dolog nem maradhat büntetlenül. Tegnap én már kicsit...-néztem végig a lányon. - elégtételt vettem persze addig nem nyugszom míg ez a nő meg nem hal viszont azt akarom hogy érezze azt a kínt amit én éreztem a párom ágya mellet ülve és azt a kínt amit Taehyung érzett és a fájdalmat amit most is érez.- hangos egyetértések követték monológomat Lisa pedig egyre csak sírt.

-akkor is megérdemelte.-ordította zokogva.

-Ribanc!-jöttek a bekiabálások.

-Úgy döntöttem hogy ti is elégtételt vehettek hiszen Tarhyung ugyan úgy a falka tagja. Az én párom és az én gyerekeim anyja. Én vagyok a vezéretek és én úgy gondolom hogy a  falka ugyan úgy a családom, éppen ezért mikor Taehyungot és a még meg sem született gyerekem bántották titeket is bántottak. -mondtam.- szóval most ti is elégtételt vehettek. Azt csináltok ezzel a szukával amit akartok csak nem ölhetitek meg.- mondtam majd lerúgtam Lisát a tömegbe ahol egyből neki is estek. Káromkodások, Lisa sikolyai, repülő gyümölcsök zöldségek és ütések. Szinte alig lehetett látni hogy mi történik.

-Szóval ez volt a terved.- állt mellél Jiyong.

-Meg mondtam hogy ő fog könyörögni a halálért.-rántottam vállat.

-Mi lesz a következő?

-Nem tudom. Ki tudja, lehet már most könyörögni fog.- Feltűnt hogy a tömeg leállt és csak körbe állva nézték Lisát.

-Nem bírom....Öljetek meg! Ölj meg!-kiabálta zokogva.Mindenki rám nézett én pedig csak kérve egy kést az egyik őrtől sétáltam Lisához és a  baloldalába szúrtan a kést.

-Itt fogsz elvérezni. Lassan és kínok között.-vigyorogtam majd kihúztam a kést mire a lány egyből elterült és pánikolva kapkodta a levegőt.- Senki nem segíthet neki!-néztem körbe szigorúan.- Álljon itt két őr és ha meghalt...Csak dobjátok ki valahova a vadállatoknak jó lesz.- mondtam és Yoongival az oldalamon már indultam is haza.

Otthon aztán lent nem volt senki ezért felmentünk az emeletre ahol a kicsik szobájából nevetés szűrődött ki. Mosolyogva nyitottam beljebb mire a bent lévők egyből ránk kapták a tekintetüket.

-Papa!- örült meg egyből Minji és már szaladt is hozzám.

-Szia hercegnő.- vettem fel ölembe és pusziltam meg arcát mikor is valaki a nadrágomba kapaszkodott. - Szia pajti.- borzoltam össze kisfiam haját.- Taehyung?-pillantottam Jiminre.

-Alszik.- kelt fel a földről majd Yoongihoz lépve megölelte a mentahajút. -Nem rég evet. Azt amit az orvos elő írt aztán mondta hogy lepihen egy kicsit.- mondta Jimin.

-Értem. Köszi a segítséget.-néztem rá hálásan.

- Nincs mit. A kicsik is ettek már és neked is raktam félre.- mosolygott.

-Tényleg köszönök mindent Jimin.

-Szívesen tettem. Viszont akkor most már mi megyünk haza ügye Yoongi?- nézett fel az alfára mosolyogva aki csak bólintott.

-Rendben.-bólintottam.- Sziasztok.- még kezet fogtam legjobb barátommal Jiminnek pedig csak intettem.

-Nah és...Jók voltatok?-kérdeztem amire együtt értő igen volt a válasz.- akkor jól  van megérdemlitek az édességet.

-Hah...!-csillant fel Minji szeme.- Mi csodát?

-Majd lent meglátod.- mondtam majd megfogva Minho kezét megindultam lefelé. Az ebédlőben leültettem az asztalhoz majd a konyhába menve elővettem a fagyasztóból a fagyit és szedtem mind két gyereknek kis tálkába. -Tessék.-raktam le eléjük.

-Úúú fagyi!-kezdte el egyből enni Minho.

-Papa te is eszel?-kérdezte Minji.

-Igen csak ebédet.- mentem vissza a konyhába ahol a sütőben meg is találtam amiről Jimin beszélt. Tejszínes csirke. Kiszedtem tányérra majd vissza menve a kicsikhez falatozni kezdtem. Már mindannyian befejeztük az evést és éppen kezdtem volna neki a mosogatásnak mikor fentről Tae hangját hallottam meg.

-Jimin!-kiabálását.

-Nah felmegyünk apához?-vettem ölembe a két ikert. 

-Igen!- válaszoltak szinte egyszerre így hát meg is indultam fel felé a lépcsőn. Szerencsére a szoba ajtónk résnyire nyitva volt így csak a lábammal beljebb kellet rúgnom. Taehyung egyből felénk kapta tekintetét és hatalmas mosoly ült ki az arcára ahogy meglátta hogy nem Jimin az. 

-Megjöttél?-virult fel.

-Igen. Már meg is ebédeltem.- nevettem és miután leraktam az ikreket az ágyra én is leültem és egy apró csókot nyomtam Tae édes ajkaira. - Mondtam hogy csak délelőtt kell elintéznem valamit amúgy meg a tiétek vagyok. 

-És sikerült elintézni azt a valamit?-kérdezte érdeklődve.

-Jobban sikerült mint vártam. -vigyorogtam.- És el értem amit akartam. 

-Akkor jó.- mosolygott és fájdalmas nyöszörgések közepette a mellkasomba bújt. - Ez hiányzott.- vett egy nagy levegőt magába szívva illatom.

-De hisz minden este így alszunk.-kuncogtam.

-Igen, de én most is aludtam az előbb és nem voltál itt.-sóhajtott és lehunyta szemeit.

-Sajnálom kicsim.-pusziltam hajába.- De ezt el kellet intéznem. 

-Nem haragszom, ne hogy azt hid.- kuncogott.

-Apa! Játszunk?-kérdezte rám nézve Minho. 

-Ühüm de akkor itt okés pajti?-néztem rá.- Anyának szüksége van ránk.- mondtam mire Tae rá csapot egyet a mellkasomra minek köszönhetően mind a ketten fájdalmasan nyögtünk fel.