- Gratulálok.- mondta Lisa miután elmondtam neki hogy terhes vagyok. Viszont nem olyan volt a reakciója mint amilyenre én számítottam. Mintha egy kis keserűséget hallanék a hangjában de az is lehet hogy csak beképzelem nem tudom. - Ha megbocsájtasz.- hajolt meg és ment el.- Nagyokat pislogva néztem utána és egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Nah mindegy inkább készülődök hiszen megyünk  Jiminnel sétálni. A gyerekeket már felöltöztettem már csak nekem kéne össze szednem magam. 

-Rendben, játszatok itt amíg apu gyorsan átöltözik.- Raktam le a gyerekeket a nappaliba a játszó sarkukba majd gyorsan felsiettem az emeletre a szobánkba hogy átöltözzek. Egy sima fekete nadrág és egy fehér póló csak a parkba megyünk szóval jó lesz ez így. Jimin is mindjárt itt lesz.  Már éppen mentem volna le a lépcsőn mikor valaki szólt mögülem.

-Taehyung.-szólt Lisa.

-Hm?-fordultam felé és meglepve konstatáltam hogy konkrétan előttem áll.  Nem mondott semmit csak a háta mögül elő vett egy kést mire azonnal hátrébb léptem viszont tovább már a lépcső volt.- Lisa...

-Mi olyan van neked ami nekem nincs?-kérdezte kétségbe esetten.

-Miről beszélsz?-emeltem fel védekezően a kezemet. 

-Mi tetszik neki annyira benned?-mutatott végig rajtam a késsel mire nyeltem egy hatalmasat. 

-É-Én nem tudom miről beszélsz de kérlek tedd le a kést. 

-Tch... mindent megtettem... érted? MINDENT!-fakadt ki.- Még veled is kedves voltam. Egy ilyen utolsó szánalmas kis szerencsétlennel mint te. Hányingerem volt akárhányszor csak beszélgettünk. Kurva nehéz volt megjátszani hogy kedvellek.

-Mi?....

-De gondoltam ha veled jóba vagyok valahogy a közelébe férkőzhetek. Még a gyerekek se zavartak. Gondoltam majd felnevelem őket vele sajátomként  de persze neked elkellet cseszni mindent. Teljesen rá erőltetted magad addig amíg el nem vett téged és akkor most még terhes is vagy!-döfte hirtelen a hasamba a kést. A levegő bennem akadt. Kezemet egyből oda kaptam és a pánik teljesen eluralkodott feleltem.Ne!.... Ne! Ne!NE!. Istenem. Könnyeim elindultak és csak arra tudtam gondolni hogy elveszítettem a babát. Lisa kihúzta belőlem a kést majd két vállamra fogva lelökött a lépcsőn. Kezemmel próbáltam óvni hasamat még így is hogy megszúrt és dől belőlem a vér. Nem veszíthetem el.. Lehet mellé szúrt és van még esély...nem veszíthetem el...nem... Fejemet többször is bevertem egy egy lépcsőfokba míg végül teljesen legurultam és félig ájultan a saját véremben ázva terültem szét a padlón.

-TAE!-hallottam meg Jimin ordítását és félig lehunyt szemeim előtt meg is jelent arca.- Kezét hasamra simította és teljesen pánikolva nézett le rám.- JIYONG! YOONGI!-ordított kétségbeesetten össze vissza nézelődve. 

-J-Jimin...-emeltem fel a kezem.

-Minden rendben lesz. Mindjárt...mindjárt...-nézett folyamatosan körbe.- VALAKI!

-Jimin...-nyeltem le könnyeimet.- Nem...-ráztam meg gyengén a fejem.- Nem veszíthetem el..- suttogtam. 

-Nem lesz semmi baj.- próbált nyugtatni. Szemeim ólom nehézségűek voltak és már egyszerűen nem bírtam tovább nyitva tartani. 

YOONGI SZEMSZÖG

Éppen Jiyonggal beszélgettem minden napi dolgokról mikor Jimin belső omegája kétségbeesetten kiáltott értem. 

YOONGI!

Kiabálta.

-Jimin!

-Gyorsan! Tae!

Több se kellet már rohantam is Jungkookék házához. Szó szerint be rontottam az ajtón.  Hirtelen annyi információ jött felém hogy fel se tudtam fogni. Az ikrek sírtak, Jimin sírt, Tae pedig a lépcső aljában feküdt egy vértócsában. 

-Jimin.-mentem oda egyből és leguggolva ellenőriztem Taehyung pulzusát ami gyengén de volt.- Azonnal el kell vinni az orvoshoz.- Nyúltam térde és háta alá így felkapva ájult testét és már rohantam is.- Szedd össze magad és gyere te is!-kiáltottam még. Szerencsére az orvos közel volt így nem kellet sokat menni és amint meglátott nem is kérdezett semmit csak mondta hova fektessem le Taet majd kiküldött.  Leültem a váróterem szerűségbe ami jobban hasonlított egy nappaliba és hajamba túrva próbáltam kitalálni hogy mi történhetett. Leesett a lépcsőn? De hát az nem jár ennyi vérrel és Taehyung azért nem ilyen béna. Jimin lihegve esett be az ajtón a két kicsivel akik még mindig sírtak. Egyből pattantam fel és mentem oda hozzá elvenni Minhot. Jimin okogva bújt bele mellkasomba mire én csak magamhoz öleltem mind a hármukat. Közben folyamatosan próbáltam magamat nyugtatni hisz most nem borulhatok ki én is. Valakinek muszáj erősnek maradnia.

-Jimin. Mi történt?-kérdeztem mikor már zokogása csillapodni látszott és a kicsik is elaludtak a sok sírástól. 

-É-Én nem tudom.- vált el tőlem. - Megbeszéltük hogy elmegyünk sétálni és én el is indultam. A  kicsiket lent találtam oda mentem hozzájuk mikor zajt hallottam és már csak azt láttam hogy Taehyung a földön fekszik és vérzik. 

-Lehetetlen hogy csak simán leesett. -motyogtam.- Mindegy. Szólni kell Jungkooknak.- Fektettem le Minhot az egyik itt lévő kanapéra.-Meg leszel?- simítottam szerelmem arcára mire ő csak bólintott. -Rendben.- mondtam majd adtam ajkaira egy rövid csókot és már siettem is legjobb barátomhoz.

-Mr.Jeon most nem ér rá.-szólt egyből az a ribanc a pult mögül rám se nézve.

-Leszarom. Fontos.- morogtam és már be is mentem az ajtón ahol Jungkook éppen tárgyalt valakivel. 

-Yoongi!-állt fel azonnal Guk. Gondolom a kinézetem elárulta hogy nem egy pitiáner dologról van szó. -Mi történt?-nézett a pólómra amin Tae vére volt. 

-Taehyung.- mondtam mire ő egyből mindent félre dobva már jött is.- Hol van?-kérdezte feszülten. 

-Az orvosnál. Nem tudjuk mi történt. Jimin vérezve a lépcső aljában talált rá. -magyaráztam miközben futottunk az orvoshoz.

-A gyerekek?-kérdezte.

-Jiminnel szintén az orvosnál. 

-Istenem csak legyen rendben.- Elég gyorsan oda értünk az orvoshoz és Jungkook majdnem csak kitörte az ajtót olyan nagy erővel rontott be. A kicsik felébredtek és egyből sírni kezdtek.- Bocsánat...-ment oda hozzájuk és mind a kettőjüket felvette az ölébe és nyugtatni kezdte őket. -Jól van apa nem akart megijeszteni titeket. -puszilt mindkettő fejére.- Van valami hír?-nézett Jiminre mire ő csak nemlegesen megrázta a fejét. 

JUNGKOOK SZEMSZÖG

Yoongi leült Jimin mellé és átkarolva őt nyugtatgatta. Nekem pedig semmi más nem járt a fejembe mint hogy Tae és a kicsi jól legyenek. Egyszer csak az orvos jött ki az egyik szobából és sóhajtva vette le magáról a szájmaszkot 

-Hogy van?-támadtam le egyből.

-Rendbe fog jönni.-mondta mire mind a hárman megkönnyebbülve sóhajtottunk fel.- Össze varrtam a szúrást a hasán most már csak pihennie kell és szednie a gyógyszert. -Szúrás?- A fejét beütötte így nagy valószínűséggel fájni fog a feje mikor felébred ami bármelyik pillanatban lehet. 

-És a kicsi?-kérdeztem.

-Kicsi?-lepődött meg. 

-Igen. Terhes volt vagy remélhetőleg még mindig az.-mondtam kétségbe esetten. 

-Nem tudtam hogy terhes elnézést azonnal utána nézek a kicsinek.- ment vissza a szobába én pedig átadva Yoongiéknak a kicsiket mentem utána. Éppen az ultrahangot kapcsolta be én pedig leültem Tae ágya mellé és megszorítottam a kezét. - Körülbelül hány hetes?

-4...-nyeltem egy nagyot. Kérlek ne legyen semmi baj. 

-Mmm..-kezdett nyöszörgésbe Tae mikor a doki óvatosan a kötést kikerülve a hasára kente a gélt. 

-Kicsim!-könnyesedett be a szemem. - Semmi baj itt vagyok.-pusziltam rá kezére.

-Nem veszíthetem el...-motyogta. 

-Nem lesz semmi baj.-mondtam sírós hangon. Kérlek ne legyen semmi baj. 

-Nem találom a magzatot....