-Mi az?-kérdeztem anyát mikor félre vonultunk.

-Rendezni kell apád temetését. Eltelt egy hét. Már ideje lenne kitűzni a napot.

-Hah...-sóhajtottam szomorúan.

-Tudom édesem.-ölelt magához. Szemeimet marni kezdték a könnyek és alig bírtam ki hogy ne sírjak fel hangosan. Nem szabad mély depresszióba esnem. A gyerekek miatt nem lehet. Szükségük van rám. -Rendben. Legyünk túl rajta minél előbb. - motyogtam.

-A másik dolog.- tolt el egy kicsit és arcomra simított kezével.- Biztosan el akartok menni?-kérdezte arcomat cirógatva.

-Így lesz a legjobb anya. A kicsiknek, Jungkooknak, az Északi falkának és nekem is.-mondtam őszintén.

-Hah...rettentően fogtok hiányozni.-ölelt ismét magához.

-Te is nekem, de majd sokszor jövünk látogatóba.

-Tae...-zavarta meg a pillanatot párom.- Nem akartam zavarni, de a gyerekek szerintem téged akarnak.-mondta a tarkójára simítva.

-Megyek.-mosolyodtam el és még egyszer megöleltem anyát.-minden rendben lesz. -mondtam majd Jungkookhoz mentem.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva a kicsik szobája felé vezetve.

-Persze. El kell intézni apa temetését. Ki kéne tűzni a napot.- sóhajtottam. Ő csak átkarolta derekam és egy puszit nyomott hajamba. Már a folyosón hallottam a kicsik sírását így lépéseimet megszaporáztam. Bent Jimin és Yoongi próbálta őket lenyugtatni kevés sikerrel.

-Ah végre.-lélegzett fel Yoongi mikor meglátott. Oda menve átvettem tőle Minhhot és leülve az ágyra rugózni kezdtem vele miközben megnyugtató szavakat suttogtam neki. Jungkook elvette Minjit Jimintől aki párjával együtt el is hagyták a szobát.

- Egyszerűen nem tudok nem rosszra gondolni, ha rád nézek.-vigyorgott Kook mikor már lecsillapodtak a kedélyek.

-Mire gondolsz?-néztem fel rá.

-Hát ahogy itt rugozól.-mért végig.-máson is rugózhatnál így.-harapta be ajkait. Először nem értettem, de aztán ahogy leesett elpirultam.

-Nem vagy normális.-motyogtam lehajtott fejjel és a rugózást is abba hagytam mire Minho nyöszörgéssel fejezte ki nem tetszését.

-Gyerünk drága folytasd. - mosolygott Kook.-Gyakorolj csak hogy aztán a tudásod más helyzetben is hasznunkra váljon. -kacsintott.

-Soha többet nem fogok lefeküdni veled Jeon JeongGuk.

-Nem muszáj hogy feküdjünk. Állva is csinálhatjuk.-rántott vállat.

-Áhhh!-visítottam fel zavaromba.- Ne csináld már!-Szerencsére a kicsik elaludtak így betettem Minhot a kiságyba betakartam és már mentem is ki a szobából.

-Nah hova sietsz. -ért be Jungkook és karomra fogva megállított abban, hogy lemenjek a földszintre.- Inkább erre. - húzott be a szobánkba.

-Nem beszélek veled.- fontam keresztbe a karjaimat.

-Ugyan már baby csak vicceltem.-simitott derekamra.

-Hát szerintem egyáltalán nem volt vicces, sőt éppen Minhot altattam és te egy olyan helyzetből is...-mondatomat félbeszakítva tapadt rá ajkaimra mire el akartam tolni, de lefogta kezeimet. Nem bírtam sokáig ellenállni és ellazulva viszonoztam csókját.

-Mi lenne, ha csinálnánk kis tesót?-kacsintott vigyorogva miután elváltunk egymástól.

-Hah...-sóhajtottam.-Jungkook én most tényleg nem szeretném. Valahogy...nem érzem...

-Oké-oké várok.-szuszantott. -Csak egyszerűen megőrjítesz.-mosolyodott el.

-Szeretlek.-adtam neki egy apró csókot.- Hamarosan úgy is lázam lesz. Remélem már Északon és akkor majd kárpótollak mindenért.-vigyorogtam kacéran.

-Azzal hogy ilyeneket mondasz és csinálsz, nem sokat segítesz a helyzetem.-nézett rám szenvedve.

-Bocsi.-kuncogtam.

****
Lassan de eltelt a hét. Megtartottuk apa temetését is szűk családi körben majd tartottunk egy megemlékezést is amire már bárki jöhetett. Most ismét hétfő van. Pontosabban már este és Északon a Jeon kúriában vagyunk. Dél előtt elpakoltunk mindent még utoljára otthon ebédeltünk majd elköszönve anyától pár béta társaságában, akik a cuccokat hozták elindultunk.

-Furcsa lesz az első éjszaka.- jegyeztem meg Jungkook ágyán ülve.-Nem hozzuk be a kicsiket inkább? Nem kell, hogy az ágyban aludjanak elég, ha csak itt a kiságyban.

-Persze édesem.- csókolt homlokomra Jungkook. Ő kifejezetten boldog volt hogy végre haza térhetett és az itt élő emberek is nagyon örültek neki. Hát igen holnaptól teljes mértékben át veszi a falka irányítását.
Persze nem mintha én nem örülnék, hogy itt vagyunk. Nem erőszakkal lettem ide hozva, sőt még az én ötletem volt csak hát furcsa. Legutóbb kellemesen csalódtam ebben a helyben igaz rossz szájízzel mentem el, de az már a múlt. A lényeg hogy most itt vagyunk. Együtt.
Átmenve a kicsik ideiglenes szobájába - még át kell, festeni meg be kell rendesen bútorozni- én felvettem az ölembe először Minhot és mentem vissza Kooke szobájába az alfa pedig hozta utánam a kiságyat. Óvatosan visszaraktam a kicsikémet majd be is takargattam és utána ugyan ezt meg tettük Minjivel is. Mindkettőjüknek adtam egy csókot a homlokukra és csak gyönyörködtem bennük. Jungkook hátulról átölelte a derekam és fejét a vállamra helyezve figyelte ő is az alvó tündéreket.

-Gyönyörűek akárcsak te.- puszilt arcomra mire mosolyogva fordultam felé és adtam neki is egy csókot csak neki a szájára.

-Most már aludjuk. -ásítottam.- Itt vannak a picik is te is most már minden rendben lesz.

-Jól van.-puszilt homlokomra ismét.

Bebújtunk az ágyba felvéve a kis kifli nagy kifli pózt.

-Jó éjt édesem.-csókolt bele nyakamba.

-Jó éjt.-kulcsoltam össze ujjainkat és hunytam le szemeimet.

Hajnalban aztán volt egy ébresztésünk Minjinek köszönhetően a kis hiszti királynőnek. Jungkook úgy döntött, hogy ő már nem fekszik vissza, hanem akkor előbb elkezdi a munkát és így előbb is fog ma végezni. Az ágyból figyeltem Minjivel a mellkasomon, ahogy öltözködik. Szemérmetlenül mértem végig meztelen felsőtestét, mellizmait, a kocka hasát és a V vonalát.

-Azért ki ne folyjon a nyálad.-jegyezte meg vigyorogva mire észbe kaptam és zavartan néztem szemeibe.

-Nem tudom, miről beszélsz.-húztam fel orrom.

-Nem mi?-horkantott szórakozottan majd az ágy mellé sétálva adott egy rövid csókot.-Sietek. Mindenféleképpen együtt ebédelünk.-mondta és Minji fejére is adott egy puszit majd a kiságyban lévő Minhot is részesítette egy búcsú homlok pusziban.-Te vagy az úr, amíg én dolgozom.-mondta kisfiának, amin én csak kuncogtam.- Sietek. Sziasztok!-intet még egy utolsót majd elment. Én még kicsit lustálkodtam az ágyban majd én is felöltöztem és a kicsiket is átöltöztettem egy kényelmes rugdalózóba. Bele raktam őket a hordozójukba és úgy mentem le az ebédlőbe. A fontosabb helyeket tudom, hogy hol vannak tehát az ebédlő, konyha, nappali, lenti mosdó-fentimosdó és a fent lévő két szobát. A többit meg majd felfedezem.

- Jó reggelt uram miben segíthetek?- termet hirtelen mellettem egy...szobalány? Talán. A lényeg hogy azt hitem ott kapok szívinfarktust.

-Ö, jó reggelt csak reggelizni jöttem le, de megoldom magam is. - indultam meg az asztalhoz hogy letegyem a kicsiket.

- Mr. Jeon megparancsolta, hogy mindenben szolgáljuk ki önt.- jött utánam.

- De engem nem kell kiszolgálni köszönöm. – mondtam nyomatékosan.

- Engem fognak megszidni, ha nem szolgálom ki...-motyogta. Ilyen szigorú lenne Jungkook? Tényleg ezt mondta volna. Áh, tuti nem csak félre értet valamit ez a lány. Vagy nem is Jungkook mondta neki, hogy szolgáljon ki. Lehet, hogy ő csak a szolgálókért felelősnek mondta, aki pedig egy szigorú alak és megbünteti a beosztottakat, ha nem teszik, amit mond.

-Hah.-sóhajtottam.- Rendben akkor én megcsinálom, a gyerekeknek a tápszert te pedig összeütsz valami reggelit kettőnknek.

- Ki eszik még önnel?- kérdezte udvariasan és kicsit megörülve, hogy elfogadom a segítségét.

-Te.- mondtam mire szemei elkerekedtek.

-Én? De hát...-habogott.

- Azt ne mond, hogy azért is büntetést kapsz, hogy eszel. – forgattam szemet.

- Attól függ hol eszek.- mondta majd gyorsan szája elé kapta a kezét.

-Ezt hogy érted?

-Csak a nekünk kialakított helyen ehetünk.- magyarázta és közben a házat kémlelte, hogy jön e valaki.

-Ez de hülyeség.- fontam keresztbe kezeim.- Tök mindegy te most velem fogsz enni és kész majd én megmondom a főnöködnek hogy én akartam.- legyintettem és a konyhába indultam. Szerencsére a konyhából tökéletesen rálátok a kicsikre és őket is úgy fordítottam, hogy lássanak engem. Én neki álltam meg csinálni a tápszereket a lány pedig tükörtojást és bacont kezdett sütni.

- Az ebédlőben leszek.- mosolyogtam a lányra és visszamentem a kicsikhez. Mivel már egyedül is tudják fogni az üveget csak oda adtam nekik az üveget és néztem, ahogy ügyesen esznek. Most már rendes kajákat is ehetnek püré formájában, de azért reggelente szoktam nekik adni tejet. Hamarosan a lány is megérkezett kettő tányérral az egyiket letette elém a másikat pedig a kezében szorongatta.

-Ülj le nyugodtan.- mutattam a mellettem lévő székre.- Tényleg nem lesz, ebből semmi bajod ígérem.

- Hah...rendben.- sóhajtott megadóan és leült mellém.

-Egyébként hogy hívnak?- kérdeztem érdeklődve éppen szólásra nyitotta a száját, de valaki megelőzte.

-Lisa!- jelent meg mérgesen Jiyong. A lány ezek szerint Lisa egyből felpattant és lehajtotta a fejét.

-Elnézést én...-remegett meg a hangja.

- Még is mit képzelsz, mit csinálsz!?- kezdte meg a lecseszést a férfi.

-Hé várj.-szóltam rá.- Én mondtam neki hogy egyen velem. Sőt egyenesen megparancsoltam. –mondtam.

-Hah Taehyung ez nem így működik. A szolgák nem ehetnek itt főleg nem az úrnővel. Meg.. –mondta mire szemeim kétszeresükre nőttek és félbe is szakítottam.

-Wow oké először is nem vagyok nő...

-Tudod hogy értem.- sóhajtott.

-Tök mindegy ez hülyeség. Ráadásul beosztott nem szolga. A másik, ha már annyira én vagyok az úrnő- forgattam szemet.- akkor megszabhatom, hogy ki eszik velem és ki nem.

-Igen Taehyung megszabhatod, de hidd el hogy nem akarsz ezzel a lánnyal enni.- mondta.

-Majd én azt tudom.- makacskodtam.

- Rendben..-sóhajtott Jiyong. – Ez esetben én is itt eszek.- ült le velem szembe.- Lisa.- nézett a lányra jelentőség teljesen mire az már sietett is a konyhába.

-Miért vagy ilyen gonosz vele?- kérdeztem.

-Nem ismered őt Tae nem tudom mit mondott neked, de hidd el, hogy nem olyan, mint aminek látszik.

-Nem sokat beszélt, de szerintem kedves...-motyogtam de Jiyong csak a fejét rázta.

***

-Megjöttem!- hallottam meg Jungkook hangját mikor is fent a kicsiket öltöztettem át fürdőruhába, mert arra gondoltam elviszem őket úszni a zárt medencébe, amiről beszélt Jungkook.

-Hah. Megjött apa!-néztem vigyorogva a kicsikre mire felnevettek.-Csss meg ne halljon.- szórakoztattam őket.

- Hát itt vagytok.- nyitott be mosolyogva párom.

-Juj megtalált!- mondtam mire újabb kacaj volt válasz.

-Papa!-nevetett Minji Jungkookra.

-Itt vagyok, mondjad kicsim.- hajolt le hozzá Kook mire Minji megcsipkedte az arcát.- Áh ez fáj ám.- fogta le lánya kis kezecskéit.

-Papa! - szólalt meg Minho mire mindketten oda kaptuk a fejünket.

-Mit mondtál...-nézett rá elkerekedett szemekkel Jungkook de Minho csak nyújtózkodott felé. Jungkook már vette is fel karjaiba és elképedve nézett rám.

-Minho... Mond, hogy papa.- próbálkoztam.

-Papa...-mondta ki ismét.

-Ahj istenem olyan boldog vagyok!- ölelte magához fiát Kook.

-Miért te vagy az első szavuk. –mérgelődtem.

-Ugyan már bébi.- csókólt ajkaimra.

-Hát...ez van, azt hiszem.-nevettem fel.

-Egyébként hova készültök?- nézett végig a kicsiken. Minhon csak egy pelenka volt Minjin pedig már a kis fodros fürdőruhája.

-Nah szerinted hová Papa?- vettem fel Minjit és igazgattam meg a ruháját.

-Csak nem úszni?-mosolygott Minjire aki csak nevetett.

-Dee...-válaszoltam Minji helyében.

-Wáóó és apu is úszik?-pillantott rám.

-Hát, kénytelen vagyok.-nevettem.- De te nyugodtan menjél ebédelni. Én most nem vagyok éhes a kicsik pedig már ettek.- raktam le Minjit és elővettem Minho kis fürdőnadrágját.

-Ki nem hagynám a gyerekeim első úszását. Az ebéd rá ér mondtam, hogy együtt eszünk.- rakta le Minhot az ágyra így én könnyen rá tudtam adni a nadrágját.

-Akkor menj öltözni papa.- kuncogtam Minhora így mosolyt csalva az ő ajkára is. – Mert mi már készen vagyunk.

-Igen? Nekem nem úgy tűnik.- mért végig.

-Nekem itt van a fürdőgatyám.- emeltem fel az említett ruhadarabot.

-Ahj már..-nyöszörgött.- Nem várod, meg amíg ide hozom az enyém?-nézett rám könyörgően.

-Csak nem kukkolni akarsz?-nevettem fel.

-Nem gyönyörködhetek a páromban?-simított végig derekamon mire teljesen elpirultam.

-Akkor siess.- nyomtam egy apró csókot ajkaira mire ő már rohant is. Kuncogva vettem le magamról pólómat majd kezdtem el kigombolni nadrágom mire Kook már meg is jelent.

-Óh igen.-mosolygott.

-Inkább öltözz.- szóltam rá.

Miután mind a négyen készek voltunk lementünk a zárt medencéhez. Én Minjit fogtam Jungkook pedig Minhot. Lassan mentünk be derékig a vízbe majd óvatosan kicsit lelocsoltuk a kicsiket, hogy ne hirtelen érje őket a víz. Bár nem volt hideg kellemesen meleg volt azért jobb vigyázni.

-Nah...-sétáltam beljebb, lassan míg mellkasig nem ért nekem a víz. Itt már tudtam rendesen játszani Minjivel és fogva őt úsztatni. – Az az kicsim.- dicsértem meg mikor rugdalni kezdte a vizet. – Nah nagy levegő.- mutattam neki és gyorsan lebuktattam a víz alá majd már húztam is fel. Csak szépen lassan haladunk.

-Tae.-hallottam meg Kook hangját.

-Hm?-fordultam felé érdeklődve.

-Gyere közelebb.- mondta mire tettem, amit mond Minjivel a karomba.

-Jó ott jó. - állított meg mikor kb. 1 méter volt köztünk.

-Nah, ússz oda apuhoz.-mondta Minhonak és elengedte. Lábaim egyből mozdultak, hogy oda siessek, és elkapjam, nehogy megfulladjon de Minho egyáltalán nem süllyedt el sőt! Úszott!

-Jézusom Minho!-mondtam hitetlenül. Hamar ide ért hozzám mire én szabad kezemmel már fogtam is meg.- Nagyon ügyes vagy kicsim annyira büszke vagyok rád!-öleltem magamhoz. Jungkook is oda jött és mindhármunkat átölelt.

-Szeretlek titeket.- suttogta.