(Jungkook szemszög)

-Sies vissza.-adott egy csókot Taehyung az ajtóban állva.

-Sietek.-mosolyodok el és adok egy puszit a karjaiban lévő Minji fejére majd a Jimin kezében lévő Minhonak is. Végül este Yoongi mikor már ketten voltak rá beszélte Jimint hogy ne jöjjön és inkább maradjon segíteni Taehyungnak. Eunjivel is beszéltem szóval 8-kor jön az orvos és megnézi a kicsiket. 

-Szia baba.-csókolja meg Yoongi a kis narancsot majd karon ragadja az északi srácot és arrébb ráncigálja.

-Vacsorára vissza érünk.-intek mindenkinek majd átváltozva Yoongiék után futok.

***
Megérkezve pozitívabb fogadtatás köszönt minket mint amire számítottunk. Az alapján hogy tegnap betörtek hozzánk úgy gondoltam még mindig sokan apám eszméit vallják de kellemesen csalódnom kellet.

-Pedig reménykedtem hogy a kicsikkel együtt jössz.-fogadott Jiyong minket.

-Bocs haver. Nem számítottam ekkora pozitív fogadtatásra. Ez a kölyök tegnap este betört hozzánk és megakarta ölni  a gyerekeimet. -lököm le a földre a fiút. - azt hittem rosszabb a helyzet itt és nem akartam kockáztatni.

-Megértem.-bólintott.- hát igen a nép nagy része elég nyitott és kíváncsi de vannak ellenállók. Sajnálom Jungkook. Őröket helyezünk ki a határra hogy még egy ilyen ne forduljon elő.

-Rendben. Vigyétek le.-szóltam oda két Bétának akik meg is fogták a srácot és elhurcolták.- Hogy mennek a dolgok?-kérdezem miközben elindulunk egy irányba.

-Jól. Az iskolában be vettük a tananyagba az omegákat. Jellemzőket. Az alfa-omega kapcsolatot és igazából mindent. Ennél nagyobb változás nem történt hisz csak pár nap telt el de, mint mondtam az az emberek nagy része jól áll a dologhoz.

-Ennek örülök. Ma mondok egy beszédet.. Elintézek pár papírt ha kell. Aztán lemegyek egy kicsit beszélgetni a barátunkkal.

-Rendben. Te vagy a főnök.-nevetett.-Ha akarod megszervezem.

-Azt megköszönném.-állok meg és felé fordulva kezet fogok vele. Ahogy Jiyong elmegy Yoongi hangosan nevetni kezd.

-Mi van már!?-kérdezem tőle idegesen de ő csak röhög tovább.

-Legalább fulladnál meg.-morgom 

-Bocs csak ah..-lélegzik nagyokat.- eszembe jutott ahogy tegnap szórakoztattad az ikreket. Totális hülyét csináltál magadból most meg teljesen úgy viselkedsz mint egy vezér. Kimért vagy, rideg, büszke de...-mosolyodik el.- egyszerűen nem tudlak komolyan venni. Mindig eszembe jut ahogy szándékosan pofára esel meg ahogy az arcodba nyomod a sütit.-neveti el magát megint bár most sokkal diszkrétebben. Az emlékre nekem is mosolyra görbülnek ajkaim.

-Nem érdekel.-vonok vállat.- azokért a kacajokért megérte.

-Hát az biztos.-nevetett. Ezután csak kicsit körbe jártuk a helyet és átnéztem néhány papírt a változásokról. Aztán Jiyong szólt hogy már mindenki csak rám és Yoongira vár így hát elindultunk. A pincéből felhozattam a srácot aki betört hozzánk és úgy mentem ki a kis színpadra ahol a beszédek szoktak lenni. Mikor kimentem mindenki tapsolni kezdett ami hihetetlenül jól eset. Megvártam míg lecsendesednek a dolgok majd bele kezdtem.

-Köszönöm ezt a jó fogadtatást és hogy ilyen lelkesek vagytok. Örömmel hallottam hogy nagyrészt mindenki lelkesedve és pozitívan fogadta a változásokat. Sajnálom hogy a hatalom átvétel után egyből elmentem de, örömmel közlöm hogy ikreim születtek.-mondom mosolyogva mire mindenki ujjongani kezdett. - egy alfa fiú Minho és egy omega kislány Minji. Hamarosan bemutatom őket. Nem mertem hozni őket ugyanis az éjjel ez a fiú.-mutattam a srácra aki lehajtott fejjel állt.- betört hozzánk és kést fogott a lányomra.-ekkor elkezdték szidni a srácot és valaki még meg is dobta.-A büntetés természetesen nem fog el maradni.

-De megígérte!-kiabált rám pánikolva mire hozzá sétáltam.

-először is nem ígértem semmit. Másodszor, komolyan azt hitted hogy megúszod azt hogy kést emelsz a lányomra?-sziszegtem idegesen. A fiú csak remegve állt előttem mire intettem hogy elvihetik.

-visszatérve.-fordultam vissza az emberek felé. - mindenkinek köszönöm a támogatást. Legközelebb már a családommal jövök.-mosolyodtam el és nagy éljenzések közepette vissza mentem a házba.

-Egy óra. Lassan indulnunk kellene. -mondta Yoongi.

-Várj akarok venni valamit. -indultam meg a főbejárat felé.

-Mit?-jött utánam Yoongi.

-hmm... A gyerekeknek valamit meg Taehyungnak egy gyűrűt.-mosolyodtam el. Yoongi csak megveregette a hátam és csendben sétált mellettem. Közben elértünk a kirakatokhoz és nézelődni kezdtünk.

-most hogy mondod lehet én is veszek valamit Chimnek. -tűnődött el. Közben bementünk egy játék boltba ahol a plüssöket kezdtem nézegetni.

-Szerinted haza tudnánk vinni ezt a macit?-mutattam egy akkora plüsre ami ülve akkora mint én.

-Hááát...-nevetett. - nem hiszem haver. Hacsak nem felcsapod a hátadra.

-jó, akkor megveszem.- fogtam meg.

-Csak vicceltem!

-Nem baj, elvisszük.- mentem oda az eladóhoz aki egy fiatal lány volt.

-Csak ez lesz?-mosolygott kedvesen.

-Nem tudom, Yoongi?-néztem barátomra aki csak nemlegesen megrázta a fejét.-Akkor csak ennyi.-vettem elő pénztárcám és immár egy óriás macival folytattam utamat.

-Akkor már csak egy ékszerész kell.-Nézelődött menta hajú barátom majd kiszúrva egyet oda siettünk.

-Jó napot miben segíthetek?-kérdezte az idős bácsi a pult mögül.

-Jó napot. Gyűrűt szeretnék.-tettem le a macit a földre. A bácsi elővett egy tartót ami tele volt női gyűrűkkel.- ömm férfi gyűrűre lenne szükségem.

-Oh bocsánat.-vette elő most a férfi gyűrűket. Egyből kiszúrtam a tökéletest. Két ugyanolyan egyszerű ezüst karika.-Azokat szeretném.-mutattam rájuk.

-Gravíroztatni esetleg?-kérdezte.

-Hmm... Igen. Az egyik belsejébe egy J-t. A másikba pediglen egy T betűt legyen szíves.

-Válasszon betűtípust.-Rakott le elém egy papírt amin különböző stílusok voltak.- én addig előkészítem a gépet.- indult el de aztán megállt és Yoongi felé fordult.-A másik fiatal ember esetleg akar valamit?

-Csak nézelődök.- mondta barátom.

-Szóljon ha megtetszik valami.- ment el majd egy félpercen belül vissza is jött és hozta a gravírozót is.-Akkor egy J és egy T. -vette el az egyik gyűrűt.-Sikerült betűtípust választani?

-Igen. Ezt szeretném.-mutattam egy szép dőlt stílusra.

-Rendeben van egy perc és meg is lesz.-kezdte el. - ki lesz a szerencsés?-kérdezte mosolyogva.

-Egy Déli omega fiú.-mondtam.

-Óóó... Az úrfi is egy déli omegába szeretett bele nem?-kérdezte. Ezek szerint nem ismert fel.

-Én vagyok az. Jeon JeonGuk.-mosolyogtam.

-Jaj, ne haragudjon hogy nem ismertem fel.-kezdett szabadkozni.

-Ugyan már.-legyintettem majd Yoongihoz mentem.-nah? Egy ideje nagyon bámulod azt a láncot.

-Szerinted... Nagyon nyálas ha veszek egy páros gyűrűt amit aztán erre a láncra felfűzök?-nézett rám.

-Egyáltalán nem.-ráztam meg a fejem.

-JeonGuk úrfi, elkészültek.-szólt a bácsi.- esetleg bele tegyem egy dobozba őket?

-Őő igen a J betűset kérem.-mentem vissza.-mennyi lesz?

-jaj az úrfinak ingyen van.

-Ugyan már kérem. -vettem elő a tárcám.

-Mi lenne ha kiegyeznénk egy meghívóval az esküvőre?-kérdezte mosolyogva.

-Hah..rendben.-sóhajtottam mosolyogva.-köszönöm.- tettem el a gyűrűket.

-És a másik fiatalembernek sikerült választania?-kérdezte Yoongit.

-Igen. Két gyűrűt szeretnék és ebből a láncból is kettőt.-vitte oda a tartót majd a gyűrűket kezdte választani. Ő is két ezüst karikát választott csak az övében volt két csík a két szélen. Végül pediglen ő is bele gravíroztatta a kezdőbetűjüket.

-Köszönjük viszlát.-mentünk el.

-Nah most már tényleg menjünk haza.-mondta Yoongi.

-Okés. -azzal sietősen elindultunk az erdőbe. Ott aztán először én változtam át hogy Yoongi rá tudja tenni a hátamra a macik. Közben szereztünk szalagot amivel még rám is kötötte hogy biztos ne essen le rólam. Majd miután ő is átváltozott futva elindultunk. Körülbelül fél négyre értük el a birtokot. Ahol aztán vissza változtunk. Kezembe vettem a macit a gyűrűket pedig a zsebembe rejtettem. Az ajtóhoz menve aztán becsöngettünk. Fél perc nem tellett el Taehyung tépte fel az ajtót.

-Megjöttem.-vigyorogtam mire ő rám vetette magát. Váratlanul ért így kissé hátra tántorodtam de megtartottam magunkat.

-Hol van Jimin?-lökött félre minket Yoongi és bement.

-Annyira hiányoztál és a gyerekeknek is.-fogta két keze közé az arcom majd ajkaimra hajolt. Szenvedélyesen faltuk egymást ajkait. Hisz majdnem hogy csak egy egész nap nem láttuk egymást és nem is érintettük egymást. Az idilli pillanatot Jimin sikolya zavarta meg. Tae azonnal elvált tőlem és aggódva nézett be a házba.

-nyugi.-simogattam a derekát.- a nyakamat rá hogy Yoongi most adta oda neki az ajándékát.-mosolyogtam.

-Oh..-fordult vissza. - akartam is kérdezni, mi ez az óriás mackó?

-Ja ez?-néztem a karomba lévő plüssre.- ez a gyerekeké. -Raktam be az előszobába.-gyere.-húztam ki és becsukva az ajtót mentem vele a cseresznye fához ahol aztán szembe fordulva vele adtam egy lágy csókot ajkaira majd letérdelve elővettem a kis dobozt a zsebemből mire ő egyből a szája elé kapta a kezét, pedig még fel se nyitottam. Annyira édes.

-Kim Taehyung. Megtisztelnél engem azzal hogy hozzám jössz és enyém leszel örökké?-kérdeztem és kinyitottam a dobozt amiben Tae gyűrűje volt J betűvel a belsejében.

-Úristen.-sírt fel.- mi az hogy...-szipogott és közben előre nyújtotta a kezét, én pediglen felhúztam a gyűrűt  ujjára majd felállva ajkaira tapadtam amit ő nyakamat átkarolva viszonzott.

-olyan boldog vagyok.-folytak folyamatosan könnyei amit én ujjaimmal töröltem le.

-Csss nyugi.-mosolyogtam.-inkább menjünk be, már hiányoznak az ikrek.-nevettem el magam. Össze kulcsoltuk kezünket és úgy mentünk be a házba. Levéve cipőnket mentünk beljebb. A macit a hátam mögé rejtettem bár amilyen nagy nem sokat takartam belőle. A nappaliba ott volt mindenki. Tae szülei a Yoonmin páros, Namjoon,Seokjin meg Hoseok.

-Tae! Nézd mit kaptam Yoongitól!.-jött oda boldog Jimin és mutatta a nyakában lógó gyűrűt. Taehyung csak mosolygott és még mindig könnyes szemekkel egyszerűen csak felemelte a kezét amin a gyűrű is volt.

-Hah! Úristen!-visított Jimin.-Ügye ez az amire gondolok? -lelkesedett, Taenak újra megindultak a könnyei és heves bólogatásba kezdett.

-Jugkook megkérte a kezem.-mondta ki mire mindenki ujjongani és gratulálni kezdett. Megköszöntem mindenkinek majd szememmel a gyerekeket kezdtem keresni akik meg is lettek. A kanapén voltak a baba hordozóban.

-hát sziasztok.-guggoltam le eléjük. Minji egyből nyújtani kezdte felém a kezét ezzel jelezve hogy vegyem ki amit meg is tettem. Viszont Minho pedig ekkor sírni kezdett.-Óóó ne sírj.-ültem le a kanapéra.- valaki ide adja a másik kezembe?-néztem körbe. Hoseok egyből mozdult és a másik karomba adta a fiamat. -Köszönöm.-néztem fel rá.