(Jungkook szemszög)

Felvéve egy alsót és egy pólót mentünk át a kicsik szobájába ahol azonban nem várt látvány fogadott. Egy idegen farkas állt az ikrek ágya mellet.
Azonnal megtorpantam amit Tae elsőre nem értet de beljebb lépve ő is lefagyott. A farkas átváltozott emberi alakjába mire egyből felismertem. Egy Északi. Ugyan nem beszéltem vele egyszer se mindig láttam apám köreiben.

-Mit akarsz?-kérdeztem ridegen. Közben Minji és Minho egyre jobban csak sírt. Tae megakart indulni de ekkor az előttünk álló előkapott egy kést. -Csak mond mit akarsz!-lettem egyre idegesebb. Tekintetemet nem tudtam levenni róla, izmaim be voltak feszülve és minden egyes rezdülésére reagáltak.

-Szóval tényleg igaz.-nézte a kicsiket. -Hogy tudtál ekkora szégyent hozni apádra és a falkára?-kérdezte.

-Nyugodj le. Minden amit apám mondott az hülyeség.-próbáltam nyugodtan beszélni és hatni rá. - mit akarsz tenni?

-Megszabadulok a falka szégyenétől.-jelentette ki. Hallottam ahogy Taehyung egyre idegesebben veszi a levegőt. Egyértelműen félti a kicsiket ahogy én is. Azonban a fiú hangja megremegett az előbb, tehát nincs sok bátorsága megtenni.

-Komolyan képes lennél megölni két alig egy hónapos kis babát? Ilyen ember lennél?-mondtam és közben egyre közelebb lépkedtem hozzá. Keze remegett és úgy nézte Minhoékat.- Ha most leteszed a kést ígérem nem kapsz semmit és békében elmehetsz.

-Ne gyere közelebb!-pillantott hirtelen rám és kikapva Minjit az ágyból rá szegezte a kést. Minji egyre jobban csak sírt már szó szerint üvöltött mire a többiek is felkeltek.

-Mi folyik itt?-jelent meg Yoongi és Jimin is majd Tae anyukája és apja is.

-senki se jöjjön közelebb!-kiabálta remegő hangon a srác.

-Néz körül. Mégis mit gondolsz mi fog történni ha megölöd a gyerekeket?-kérdeztem.- elmenekülni nem tudsz, garantáltan szét foglak tépni de nem foglak megölni, az összes falka utálni fog és megfognak vetni. Nem leszel hős, senki leszel. Apám halott. Ideje túl lépni. Ha élni akarsz, most eldobod a kést és ide adod a lányomat.-mondtam nyugodtan vérfagyasztó hangsúllyal. Úgy látszik ez már hatott rá. Remegve nézett végig a társaságon majd eldobta a kést. Egyből megindultam felé és elvettem Minjit, Taehyung pedig a kiságyhoz rohanva Minhot vette ki és kezdte nyugtatni. Arcán könnyei csillogtak és sírva ölelte magához a fiúnkat. Yoongi elkapta a fiút aki egyébként alig lehet több 16-nál és elvitte valahova Tae apjával.

-Csss...-nyugtatgattam Minjit.

-Kook...-jött hozzám Tae mire magamhoz húztam mind a hármójukat szorosan átöleltem.

-Sajnálom..-csuklott el a hangom.

-ez nem a re hibád volt.-motyogta Taehyung.

-De igen, az volt.-mondom. - Rendbe hozok mindent ígérem. Beszélek apukáddal és kitalálunk valamit. Ez egy gyerek volt, félt de, mi van ha legközelebb nem egy gyerek lesz. Ha valamilyen fanatikus őrült tör be ide!-akadtam ki. Úgy látszik most jön ki rajtam minden. Hiszen a srác előtt muszáj volt az erős alfát, a vezért mutatnom de, attól függetlenül majd kiugrott a szívem és nagyon féltettem a kicsiket.-Féltem.-vallottam be motyogva.

-az lett volna fura ha nem félsz. - mondta Taehyung.-én is.-tette hozzá.- de itt voltál, szóval annyira mégsem. Féltettem az ikreket de egyben megnyugtatott hogy itt voltál.

-jaj, istenem.-sóhajtott fel Jimin megkönnyebbülve miközben leült egy fotelben. Csak ekkor eszméltem fel hogy amúgy mások is vannak itt.

-Jól vannak?- jött oda Tae anyukája.

-igen, csak nagyon megijedtek.-mondom Minjit nézve.

-megkötöztük és bezártuk a pincébe.-jelent meg Yoongi mögötte Tae apjával.-minden oké?- kérdezte miközben helyet foglalt annak a fotelnek a karfáján amiben Jimin ült.

-minden oké, köszi Yoongi.-mondta Taehyung.

-Hogy jutott be?-kérdezte Jimin?

-Nem tudom. Talán az ablak?-gondolkoztam.

-Nem, bezártam mielőtt eljöttem volna.-mondta Tae.

-És miért nem éreztük a szagát?-gondolkodott el Yoongi.

-Bizonyára be vett valamilyen szag elnyomót.-mondta Eunji.

-de csak nem sétálhatott be ide... Csak úgy.-akadt ki Tae apukája.

-És ha valaki beengedte?-kérdeztem mire mindenki rám nézett.

-Gondolod hogy valaki a személyzetből?-nézett fel rám Tae aggódva.

-Csak azt tudom hogy apámnak voltak beépített emberei itt. - nézek körbe a társaságon. - hajnalba vissza indulunk Északra és átnézem a papírokat. Elrendezek néhány ügyet és beszélek Jiyonggal.

-Én is megyek.-jelentette ki Yoongi.

-Ha te mész akkor én is.-mondta Jimin.

-Szó se lehet róla! Túl veszélyes. -mondta Yoongi ellentmondást nem tűrően.

-Nem érdekel ahova te, oda én is. Meg amúgy is ott leszel, majd megvédesz. -makacskodott a narancs hajú.

-Jimin nem érted. Oké, hogy ott leszek. Tudod hogy az életem árán is megvédenélek de nem kellene most a felesleges balhé északra egy omega miatt.

-Mi az hogy egy omega miatt!-akadt ki Jimin.- Inkább a hülye északi eszmék miatt!-kiabált mire a kicsik felsírtak.-Jaj!-tette kezét a szája elé.- bo-bocsánat. -hajtotta le fejét bűnbánóan.

-Kook.-fogta meg a karom Tae.- én elaltatom őket, ti menjetek le beszélgetni.

-Biztos?-kérdeztem. - nem vagy fáradt?-utaltam az egy órával ez előtt történtekre.

-Ne aggódj.-mosolygott és átvette Minjit.

-Hah...jól van.-sóhajtottam.-menjünk.-mondtam a többieknek. Mindannyian lementünk a nappaliba. Tae anyukája pedig hozott mindenkinek teát

-Nem érdekel mit mondasz. Megyek.-szólalt meg először Jimin mire Yoongi csak sóhajtott.

-Én csak azt mondom hogy korai lenne még egy omegának oda mennie. Alig pár napja halt meg az öreg. Az emberek nem változnak ilyen gyorsan. A jelenléted meg feszültséget szülne és biztos vagyok benne hogy pár ember megakarna ölni.-Próbált nyugodt maradni Yoongi de hangján hallatszódott hogy ideges.

-De én is féltelek téged. Egész nap idegeskednék és... Én csak nem akarok akár egy percet is nélküled tölteni. -motyogta a végét a narancs hajú.

-Megértem de hidd el, óriási veszélyben lennél ott. Nekem figyelnem kell majd a munkámra de ha ott vagy...Képtelen lennék nem rád figyelni.-guggolt le Jimin elé és fogta meg térdeit.

-És ha veszek be szag elnyomót? -kérdezte Jimin reményteli csillogással a szemében.

-Hah.-sóhajtott Yoongi.- miért akarsz ennyire jönni? Nem maradok ott, jövök vissza.

-Én csak veled akarok menni és kész.-makacsolta meg magát ismét és karba tett kezekkel hátra dőlt a fotelben.

-jól van hagyjuk ezt a témát.-szólok közbe.- Yoongi, Jimin úgy se fog engedni most minek veszekedni majd vesz be szag elnyomót és testőröket állítunk mellé.

-Honnan veszed hogy a testőrségben nincs e beépített ember?-nézett rám idegesen.

-Te választhatod ki az emberek, tőlem meg is fenyegetheted őket csak lapozzunk már.-kezdtem el masszírozni az orrnyergem. Fáradt vagyok. Ma még nem is aludtam semmit.

-Várjatok. Hisz holnap jönnek a vendégek is.-mondta Tae anyukája.

-Szerintem délutánra vissza érünk.-mondtam.

-Jól van, bár szerintem akkor már itt lesznek. A lényeg hogy gyertek és ne ilyen késő este.

-Hoseokkal beszélni fogsz?-kérdezte Tae apukája.

-Nem tudom. Majd holnap amikor ott lesz tudni fogom.

-Nah, megbeszéltétek?-jött le Taehyung és mellém ülve kicsit oldalasan, mellkasomnak dőlt. Eredetileg a karomnak akart de aztán átöleltem.

-Ja, Jimin is jön holnap.-morogta menta hajú barátom. Még mindig nincs oda az ötletért de hát nem is csodálom. Én se akarnám hogy Tae jöjjön.

-Jaj nekem. -sóhajtott a mellettem ülő.- Egyébként Kooke.-nézett fel rám.

-Hm?-pillantottam le rá és egy tincset kitűrtem arcából.

-Szeretnék ma a gyerekek szobájában aludni. Nem igazán tudnék nem velük aludni a történtek után. -nézett fel rám nagy szemekkel.

-Okés, persze.- mosolyogtam.-De akkor nem lenne egyszerűbb ha az ikrek jönnének át a mi szobánkba? Nem kellene a földön meg a kanapén aludnunk.

-Lehet.-nevette el magát.

-Akkor mindent megbeszéltünk nem?-kérdezte Jimin.- azt mondtátok hogy hajnalba indulunk szóval sokat akarok aludni.

-Igaza van. Menjetek aludni.-mondta Tae anyukája is.

-Gyorsan lezuhanyzunk együtt?-néztem le Taera aki csak bólintva egyet kelt ki ölelésemből és ment fel, gondolom a fürdőszobába. Követve példáját elköszöntem a többiektől és felmentem. A szobánkba mentem ahol a fürdőszoba ajtó mögül meg is hallottam a zuhany hangját. Levettem a pólóm így csak egy alsónadrágban léptem be a fürdőbe. Tae egyből rám kapta a tekintetét és eléggé észre vehetően végig mért.

-Nah?-kérdeztem mire tekintetét felvezette és végre szemeimbe nézett.

-megengedtem a vizet.-nyelt egyet.

-Király.-vigyorogtam. Annyira élvezem mikor zavarba jön tőlem.-Vetkőzz bébi.-csaptam rá egy aprót a fenekére.

-Hééé...!-ugrott meg említett testrészét fogva. Nevetve vettem le magamról a boxert és álltam be a folyó víz  alá.

-Nah mire vársz?-fordultam felé csípőre tett kézzel. Ő csak piros arccal mereven bámulta déli tájaimat amin muszáj volt felkuncognom. -Nah gyere. Már mindent láttál ahogy én is.

-Jól van na de, olyan zavarba ejtő.-motyogott magában miközben levette pólóját így szemügyre tudtam venni gyönyörű testét amin ott voltak az én nyomaim. Gyorsan lehúzta alsóját is és takargatva magát beállt mellém a zuhany alá. Fogva egy szivacsot meg tusfürdőt elkezdtem megmosni a hátát majd a vállát, kezeit és végül megfordítva őt mellkasát is. Tae csak csendben tűrte az egészet majd mikor végeztem és mosolyogva néztem rá meglepetésemre a nyakamba borult és szorosan magához ölelt.

-Jól van.-pusziltam vállára és átkarolva kicsit dülöngélni kezdtem vele. Biztos nagyon kimerült a mai naptól, mind fizikailag és szellemileg. Főleg az éjszaka miatt. Sürgősen rendbe kell hoznom a dolgokat ha biztonságban akarom tudni a családom.

Miután végeztünk áthoztuk a kicsiket a mi szobánkba és középre lefektettük őket, mi pediglen az ágy két szélén foglaltunk helyet. Tae Minjit ölelte magához én pedig Minhot. Holnap azért majd szólók Eunjinek hogy hívja ki az orvost. Mégis csak egy törékeny kislányról van szó. Az én kis picikém. Mikor az a csávó kikapta a kis ágyból és kést fogott rá én...minden megszűnt számomra. Csak Minji létezett. Bármit képes lettem volna megadni és bármelyik másodpercben kész voltam ugrani. Kívül nyugodt voltam de belül tomboltam. Alig várom hogy holnap Északon északi módra elintézhessem a dolgokat.