(Taehyung szemszög)

Arra keltem fel hogy a mellettem fekvő kis hercegnő felsír. Fáradtan pislogtam párat majd felültem és meglepve tapasztaltam hogy csak én és Minji fekszünk az ágyba. Hova tűnt Jungkook és Minho? Erre a gondolatra nyílik is az ajtó és Kooke lépbe a fiúnkkal a kezébe.

-Mi baja van apu hercegnőjének?-fektette le Minhot az ágyra és vette karjaiba Minjit aki már is kevésbé sírt. Viszont Minho egyből hiányolni kezdte Jungkookot és nyöszörögni kezdett.

-Naa cssss....itt van a másik apu is ám.-Vettem az ölembe.

-Jó reggelt.-lépett mellém Kooke és adott egy csókot ajkaimra.

-Mmm...neked is.-mosolyogtam.- holnap jönnek a vendégek.-mondtam izgatottan.

-igen.-bólintott.

-Beszélsz majd Hoseokkal?-kérdeztem már komolyabban.

-Nem tudom.-sóhajtott és leült elém az ágyra. - Szeretnék hallani az édesanyámról- kezdett bele miközben végig Minjit nézte aki pedig őt- de... Nem tudom. Félek hogy ha többet fogok róla tudni fájni fog hogy apám megölte. Hiszen így hogy a világon semmit nem tudok róla, még azt se hogy hogy nézett ki, nem érzek semmit. Viszont ha Hoseok mesélne róla...nem is tudom. Lehet hogy akkor hiányozna és fájna hogy nem ismertem. Mit gondolsz?-nézett fel rám.  Szemei...mintha csak egy árva kisfiúval néznék farkasszemet. A szívem szakad meg mikor így néz rám.

-Őszintén nem tudom Jungkook.-hajtottam le a fejem.- Szerintem nincs jó döntés ebben a helyzetben. De talán...az lenne a legjobb...ha...továbbra se tudnál semmit az anyukádról. Ha már így hozta a sors maradjon is így.-mondtam. Jungkook csak hallgatott. Látszott rajta hogy nagyon elgondolkozott azon amit mondtam.

-Van itt más dolog is amit megkel beszélnünk.-szólalt meg végre.

-Mégpedig?-kérdeztem kíváncsian.

-Beszéltem apukáddal hogy mi legyen a két falkával. Két lehetőség van. Vagy tudunk apuddal ketten együtt dolgozni, vagy átveszi ő mindkét falkát. Az utóbbi azért necces mert az Északiak nem igen fogadnának el egy Déli vezetőt. Plusz így olyan mint ha cserben hagynám őket.-sóhajtott.- volt egy harmadik is de az ki van zárva.

-Mi volt az?-kérdeztem.

-Az hogy én veszem át mindkét falkát de, akkor nem lenne időm rátok. Szóval ez biztos hogy nem!-mondta határozottan ellentmondást nem tűrően.- ügye hercegnőm?-mosolygott le Minjire aki felkuncogott egy aprót és megfogta Jungkook arcát.

-Akkor dolgozattok együtt. Beszéljétek meg hogy ki melyik nap mit csinál a fontosabb dolgokat pedig együtt elintézitek.-mondtam.

-Szerinted tudnánk együtt dolgozni?-nézett rám.

-Apa kedvel téged.-mondtam majd ekkor leesett. Nem apámmal van a gond, hanem Jungkookal.- még mindig nem bocsájtottál meg neki?

-nem azt mondom hogy utálom vagy ilyesmi. Csak egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből ahogy kirángatott a karjaim közül és anyudnak dobott. Meg mikor abortuszt akart...-motyogta.

-Tudom. Nekem is sok idő kellet mire megbékéltem... De legalább próbáld meg kérlek. Hisz ez a legjobb megoldás mind család és falka szempontból.

-Hah... Jól van. Ezekért a drágaságokért mindent.-emelte magasba Minjit majd le ülve az ágyra mellkasomra rakta és Minhot vette az ölébe hogy őt is megszeretgesse.

-Szép. Én már nem is számítok.-mondtam sértődötten.

-dehogynem édes csak azt hittem ez már alap.-hajolt hozzám egy aprócska csók erejéig.

-Kérek még.-makacskodtam mire ő nevetve adott még egy, az előbbinél hosszabb, csókot.

-Elégedett vagy?-kérdezte vigyorogva.

-Nem igazán de, éhes vagyok szóval menjünk enni.-álltam fel Minjivel a kezembe.

-Akkor mit szólnál ha este kielégítenélek?-kérdezte szemérmetlenül.

-Jungkook!-fordultam hátra rák vörös fejjel.

-Mi az?-állt fel ő is és Minhoval elsétált mellettem.-Gyere fiam menjünk enni. Hagyjuk a lányokat.

-Milyen lányok!?-akadtam ki de, ő már bent se volt  a szobában. Csak a nevetését hallottam kintről.

-Látod milyen gonosz velem? -néztem le Minjire aki csak jót mosolygott rajtam. -Hát már te is.-nevettem és elindultam én is le ahol az ebédlőben már mindenki ott volt.-Jungkook elennem fordítja a gyerekeket.-panaszkodtam miközben beleraktam őket a baba hordozóba.

-Nem is igaz!-ellenkezett egyből az említett miközben kihozta a konyhából a kicsik cumisüvegét.

-De hogy nem. Már Minji is ellenem van.

-Háh. Mit csinált?-nevetett és közben leülve odaadta a gyerekeknek a cumisüvegeket.

-Ki nevetett, miután elmentetek.-ültem le tetetett duzzogással. Persze a többiek jót nevettek rajtam.

-Mi ez a jó hangulat?-jött le apa is és egy puszival üdvözölte anyát.

-A gyerekek jobban szeretik Jungkookot.-nevetett Jimin.

-Ez nem igaz. Csak Jungkook ellenem fordítja őket.-mondtam.

-Csak azért mondja ezt mert a kicsik kinevették.-mondta Jungkook.

-Értem.-mosolygott apa.

-Mr.Kim, tudja amit beszéltünk...-kezdett bele Jungkook.

-Igen?-ült le apa is az asztalhoz.

-Beszéltem Taehyuggal és... Az lenne a legjobb ha megpróbálnánk együtt dolgozni.

-Remek. Örülök hogy így döntöttél.-mondta apa.

-Döntöttünk.-javította ki Jungkook.- Taeval együtt.

-igaz-mosolygott apa.

Reggeli után aztán mindenki ment a saját dolgára. Mivel jó idő volt Kookkal úgy döntöttünk kivisszük a kicsiket a kertbe a friss levegőre. Leterítettünk egy plédet majd arra leültünk és hagytuk hogy az ikrek mászkáljanak.

-Olyan kellemesen süt a nap. -hunytam be a szemeimet.

-Ja.-értett egyet Jungkook.-Gyönyörű vagy.-mondta mire pirulva néztem rá.

-Folyton zavarba hozol.-motyogtam.

-Csak az igazat mondom.-dőlt közelebb és közben végig ajkaimat figyelte. Végig nyaltam rajtuk neki pedig több se kellet azonnal lecsapott rájuk. Szenvedélyesen faltuk egymást ajkait, Jungkook keze közben felfedező útra indult az ingem alatt ami csak tovább fűtötte a szenvedélyt közöttünk. Több hónapon át semmit nem tudtunk a másikról. Ráadásul a kapcsolatunknak nagyon az elején voltunk és most tessék. Itt vagyunk két gyerekkel, egymást csókolva. Apropó gyerekek. Muszáj volt elszakadnom Jungkooktól hogy az ikrekre pillantsak.

-Nyugi. Elvannak.-fordította vissza a fejem Kook és ismét ajkamra tapadt. Végigszántotta nyelvével alsó ajkam ezzel jelezve hogy engedjem lejjebb a szám amit meg is tettem, ő pedig átvezetve nyelvét mélyítette el csókunkat.

-Ah..Jungkook ez így nem jó.-váltam el tőle egy cuppanással.

-Mi a baj?-nézett rám értetlenül. Olyan volt akár egy kisfiú.

-Csak...a gyerekek. Folyton rájuk akarok nézni hogy minden rendben van e. -mondtam.

-Értem. Akkor...mit szólnál ha este folytatnánk?-simított combomra.

-T-te...csinálni akarod...azt?-dadogtam miközben kezét figyeltem ami egyre feljebb csúszott.

-Te nem akarod?-állt meg keze és kicsit visszább is húzta.

-D-De csak...tudod... Olyan mintha majd ez lenne az első és... Izgulok vagy nem tudom.-temettem kezeimbe pipacs vörös arcomat. Ez olyan gáz. Valaki ásson el. Jungkook nevetve vette el kezeimet arcomtól és adott egy apró puszit ajkaimra.

-Nyugi. Vigyázok rád. Hisz tudod.-mosolygott.

-Persze hogy tudom csak hát mégis. Azt akarom hogy tökéletes legyen. -motyogtam. Ez olyan nyálasan hangzott.

-Az lesz.-puszilt az orromra majd a kicsik felé fordult és játszani kezdett velük. Óh Istenem mi lesz itt este? Most tuti egész nap ez fog a fejembe járni. Hülye Jungkook kellet neked már reggel felhozni a témát.

***

Köszönöm szépen a kommenteket ❤❤❤❤❤ ಥ_ಥ