Harry szemszög
- Jas bébi, miért vagy morci? Nem bántottam anyut. - hallom ahogy beszél a babához és gondolatban lepacsiztam magammal mert eltaláltam, hogy melyik baba sírt. Ez az én legnagyobb szórakozásom. Hát ez szomorú.
Louis drágám legjobb szórakozása pedig az, hogy engem anyunak nevez. Persze ez nem zavar. Szerintem aranyos. Nos az mondjuk annyira nem lesz az, ha a fiúk egy csomó ember között neveznek majd anyunak, de üsse kutya. Egyszer élünk.
- Hihetetlen, hogy ez a gyerek a legkissebb vérszagra is felébred. - mondja Boo, miközben beesik mellém. - Bezzeg Xander olyan nyugodtan alszik, hogy egy bomba nem ébresztené fel.
- Talán Alexet fel tudjuk nevelni emberként.
- Emberként? Te és ő talán lehettek emberiek, de Jas és én nem. Ráadásul hogy nevelném fel pont én emberként, aki nem ehet vagy ihat úgy mint ők. Milyen példa lennék már? Jas érzékeiből kiindulva ő teljes értékű láncszem lesz, de Xander..
- Tessék?! Ezzel azt akarod mondani, hogy Alex korcs?! Hát ez szép. - morgom, s felkelek az ágyból.
- Csak azt mondom Xandernek még lehet remény. Ha kellőképp meghúzzuk a hátárvonalat Alexander még lehet ember. Ő nem issza a Blood plus-t, csak tápszert ez pedig egy lépés a jó irányba.
- Ne mondd ezt úgy, mintha Jasy nem válhatna emberré.
- Hazz, Jas-nek nincs választása! Túl finomak az érzékei ahhoz, hogy emberként éljen. A gyomra pedig a vérhez van szokva. Már lassan fél éves, már lassan agyarai lesznek.
- Fél éves... - itt megakadok mint a Microsoft. Hogy rohan az idő.
- Cicám, baj van? - néz rám aggódón.
- Öregszem. Rohamos tempóban öregszem és ezt csak most, a gyerekek mellett veszem észre.
- Dehogy öregszel, szerelmem.
- Mit fogsz tenni, ha megöregszem és meghalok, Boo?
- Megyek utánad, angyalom.
- Ha öreg leszek már nem fogok kelleni neked. - már a könnyeim is hullanak.
- Szerelmem, mindig kelleni fogsz nekem. Ne félj az öregedéstől, hidd el cseszett szexy. De ha mégis félsz, hát idd a vérem. Attól örökké fiatal lehetsz és örökké élhetsz.
- Látod? Te is azt mondod vegyem a véred, hogy fiatal maradjak.
- Persze, hogy ezt mondom. Miért akarnám, hogy meghallj?
- Szeretlek, Lou. Tudod, ugye?
- Szeretlek, Hazz. Tudod, ugye?
- Igen. - feleljük kórusban, majd egymáshoz bújva merünk mély pihentető alvásba, melyben oly rég nem volt részünk.