Harry szemszög

Azzal ébresztettek az altatásból, hogy a fiaim szörnyetegek. Hát fasza. Az ébresztő nővérkémnek a családfáján végigmentem, mire kiment a babákért.
Kintről hallom a sikongatást, ordítozást, majd látom, ahogy a szőke fruska elszalad az ajtóm előtt, sírva. Hamarosan nyílik az ajtóm és Lou lép be rajta átváltozva. A két pici pocok a kezében pihen és kacarászik.
- Szia, Szerelmem. - köszön mosolyogva, amint visszaváltozott.
- Szia, Életem.
- Ajándékot hoztam neked, Csillagom. - mondja, majd átnyújta a fiúkat.
- Köszönöm. - mondom sírástól elfúló hangon.
- Neked is jogod van látni őket, függetlenül attól, hogy az itt dolgozó majmok mit mondanak.
- Úgy szeretlek Boo.
- Én is téged. - csókot hint ajkaimra, majd mellém ül.
- Hát sziasztok fiúk. - nézegetem a két kis kobakot a karjaimban. - Megnyugtató, hogy már látlak is titeket. A szemetek pont olyan csodás mint apáé. - a babák felvihognak, mire kicsordul egy könycseppem. - Édes pici macikáim. Ugye apucit majd nem bántjátok, ha nagyok lesztek? Az apukáitok nagyon szeretnek titeket.

×time skip×

Lejárt a megfigyelés és Lou, ma eljön értünk a kórházba. Pontosabban már itt van csak arra a nyamvadt papírra várunk, hogy távozhatunk. Alexander és Jason talpig bebugyolálva fekszenek a babahordozóban. Nemrég ettek és most mélyen alszanak. Nagyon édes látványt nyújtanak.
- Hazzy, úgy hiányzol már. - bújik a nyakamba a drágám.
- Boo, tudod hogy nem lehet. - élvezem nyálas csókjait a nyakamon.- Túl zajosak vagyunk közben és felébresztjük a babákat.
- Nem is vagy zajos. Mesések a nyögéseid, szerelmem.
- Istenkém, Lou. Ne izgass fel. - sóhajtozom.
- Miért ne?
- Mert nem fogunk egyhamar hazaérni és nem itt akarom csinálni.
- Rendben. - dörmögi majd eltávolodik tőlem. Valami meleg folyik végig a nyakamon. Odavezetem a kezem és megnézem: vér.
- Louis, te komolyan kiharaptad a nyakam? - suttogom mire vállat ránt. Rámnéz már átváltozva a vérszagtól majd ráhajolva lezárja a sebet. A babák ordítva ébrednek fel.
- Azt hiszem megérezték a vér szagot. Védik az apjukat. - mondja Lou, miközben kiveszi a hordozóból Jason-t és dajkálni kezdi. Alex az én karjaimban talál megnyugvásra, ám sokkal több idő múlva mint Jason.
Belemerültem Alex édes pici arcának bámulásába s úgy éreztem többé nem szabadulok, ám tévedtem mert Louis-nak valahogy sikerült kiragadnia.
- Viszlát! - mondja szerelmem és felém fordul. - Csillagom, jössz?
- Pe-persze. - motyogom. Visszateszem a hordozóba a fiatalabb fiamat, majd megindulunk a kocsihoz. A hordozókat becsatoljuk hátra, s beszállunk előre.
   Hamar hazaérünk. Az AJ párost a gyerekágyaikba helyezzük majd a konyhába megyünk enni. 
A kórházban eltöltött hetem alatt rájöttem, hogy a gyomrom továbbra sem bírja a rendes ételeket.
- Annyira kívánok egy kis palacsintát... - sóhajtom.
- Süssek neked, Angyalom?
- Felesleges. Úgyis csak kijönne. - rázom meg a fejem.