A magány lassan felemészt. Nehéz már sétálnom is. Feküdni már lassan sehogy sem tudok, most hogy lassan már kilábalok a nyolcadik hónapból. Inkább érzem magam gazdatestnek, mint "kismamának". Erre a gondolatra Louis biztosan nevetne, azzal az édes kisfiús hangjával, majd a hajamba túrna és megcsókolna, miután elmondaná mennyire szeret. Már annyira hiányzik, hogy talán már csak a két pici vasgyúróm tart össze.
Érzem ahogy a bordáim szinte törnek. Felordítok és a telefonom után kezdek keresgélni. Nagy nehezen meglelem és tárcsázom, Életem értelmét.
- Jövök. - mondja ijedten, majd gyorsan le is teszi a telefont. Körülbelül két perc telik el, s már mellettem áll. Felkap az ölébe és rohan a kórházba. Szól a nővernek és az orvosomnak, hordágyra fektet s megcsókol.
- Szeretlek, Csillagom. - suttogja ajkamra. Időm sincs felelni, mert az orvos már el is tol a műtőbe.

Louis szemszög

Mint egy kiskutya lettem kinthagyva a váróban. Magányosan üldögélek és várom, hogy az orvos szóljan: a műtét sikeres volt, Hazz és a babák jól vannak.
Kis idő múlva felkelek és a váróban elhelyezetett, kényelmetlen, fenék alakú székek körül sétálgatok. Az idő mintha gyorsabban telne. Megállok egy hírdetőtábla előtt.
"ADJON VÉRT! MENTSEN ÉLETET"- olvasom el a szöveget. Én adnék, de az az ember nagy veszélyben lenne utána. Fajtám megtámadnà. Elmélkedem magamban, majd megérzem, hogy valami vagy valaki húzgálja a pólóm alját. Lenézek és tüneményes pici lány áll mellettem, aki kérdő pillanással néz fel rám.
- Te kije vájsz?- kérdezi a pici lány, legugolok elé, és rámosolygok.
- A szerelmem épp most hozza világra a kettő pici fiamat. És te, pöttöm?
- Anyuja. A doktoj báci vizgálja. - mondja szemeimbe nézve. Nem tudunk tovább beszélgetni, mert az apja közbe vág, ahogy odajön hozzánk.
- Jónapot. Ne haragudjon, ha a lányom zavarta. Gyere Nica mennyünk.
- Semmi baj. Szia, pöttöm. - vissza fordul hozzám a kislány, miközben apja a kezét fogja. Szabad kezével vadul integet. 

Egy csomó ember jött be és ment ki a kórházból, mióta itt várok. Ebből arra tudok következtetni, hogy mocskos régóta meresztem itt a valagam.
A nap lassacskán lemenőben van, amikor kijön az orvos és hozzám lép.
- Ön Louis Stylinson?
- Igen, én vagyok.
- A műtét minden komplikáció nélkül lezajlott. A párját hamarosan ébresztik az altatásból.
- És a gyerekek?
- Ezt talán nem itt kellene mebeszélnünk. Jöjjön velem. Könnyebb lesz elmagyaráznom ha látja miről van szó. - nagyot nyelve, indulok meg utána.