Jason szemszög

Magamba fordúlva álltam az orvos előtt. Mi az, hogy ennyi volt? Mi az hogy vége van? Nem lehet vége! Apu ember létére erősebb, mint mi hárman valaha leszünk, nem lehet így vége! Oldalra nézve, láttam, ahogy az öcsém letapad, s már épp oda akartam lépni, hogy megtámadtam, amikor vérfagyasztó sikoltás törté még az amúgy csendes kórház békéjét. Nem is akárhonnan jött a hang; apu terméből. Ahogy benyitottunk megláttuk a nővért. Megdermedten állt , belefogyva a mozdulatba, miszerint kifelé tartson a kórteremből. A nyakába borúkba egy barna göndör fej. Apu!
A fej felemelkedett és egyenesen a szemünkbe nézett.
Egykor smaragdzöld szempár most vérvörösben nézett ránk. Szemfogait megnyúlva, vértől színezve tépte ki a nővér nyakából.

Louis szemszög

Mindenre számitottam, de erre nem. Harry vámpírként nézett mélyen a szemembe. Ne... kérlek, mondd hogy ez csak egy rossz vicc.
Sziszegett akár egy kígyó, majd elrugaszkodott az ajtó felé. A gyerekek eléugrottam, ezzel védve őket. Lefogtam az akkor odaérkező kedvesem.
-Kincsem térj magadhoz! Ez nem te vagy! Könyör...gömh.- nyögtem el a végét, mert Harry, akárcsak a nővért  engem is megharapott. Megtántorodtam a fájdalmas érzéstől, de azért intettem a fiúknak, hogy nézzék meg az ápolót. Még lélegzett. Szuper.
- Harry, ezt abba kell hagynod  hallod? Megijeszted a fiúkat és engem is. - mondtam rekedten, nyugalmat eröltetve a magamra. Mikor már szédülni kezdtem, Harry lassan felegyenesedett. Mikor a szemembe nézett, lassan folyni kezdte a könnyei és vörös szemei lassan visszaalakultak a normálissá. A szája elé kapta a kezeit, mikor felfogta mi történt.
- Mit tettem?- suttogta, költői kérdésnek szánva. Végighúzta ujjait a nyakamon, majd hosszasan megbámulta, véres ujjait, majd egyszercsak megperdült a tengeje körül és berontott a nővérhez. - Még él! - sóhajtotta, majd egyszeriben elájult.