Harry szemszög

Tudom, hogy baj van. Érzem az ereimben. Érzem, Lou félelmét. Érzem a fàjdalmakat amiket ő. Legszivesebben felordítanék, annyira fáj, de nem tehetem. A fiúk az ölembe bújva alszanak. Hullnak a könnyeim. Az ajtó kivágódik és az ismeretlen srác fut be rajta.
- Csomagolj!
- Tessék? - suttogom fájdalmasan.
- Fogjuk a kölyköket és megyünk minnél messzebb  innen. Louis azt mondta ha baj történne, vigyelek biztonságos helyre titeket. Szóval vedd haladósra a dolgokat. Elég ha pénzt teszel el. - mondta míg a karjába vette Alexet. Óvatosan álltam talpra, még véletlenül sem felébresztve Jas-t. Fiamat az ágyra fektetve léptem a szekrényhez. Tempózva pakoltam el pár ruhát és rengeteg pénzt egy táskába.
-Mi történt és hol van Louis? - kérdeztem bár féltem a választól.
-Elkapták. De nem kell, félj. Ki fogjuk szabadítani.
- Hogy?
- Azt még nem tudom de valahogy megoldjuk. Vannak ismerőseim. Szóval egyelőre csak az a fontos, hogy te és a gyerekek eltűnjetek azok az állatok szeme elől. Van pár száz kilóméterre egy vámpír falu, az talán megfelel a célnak és tekintve, hogy a fiúk véren élnek így biztonságban lesztek.
- De Alex nem is.. -kezdtem bele, de belém folytotta a szót.
-Ne most vitatkozzunk ezen! Pakolj tovább. - mondta, majd kiment a szobából. Én átrohantam, hogy bepakoljam a kicsik dolgait. Épp visszaértem, amikor ő is. Csakhogy nem volt egyedül. Egy -tuti, hogy festett- szőke srác követte őt.
- Niall vagyok. Zayn mondta, hogy mi történt, de nyugi a párodat élve hozzuk haza. -somolygott.
-Harry vagyok és köszönöm.
- Haladhatnánk?! -kérdezte a barna szépfiú fújtatva. - Ni kapd őt a hátadra. A gyerekeket én viszem és hipersebességre kell kapcsoljunk ha élve akarjuk még látni azt a marhát. - a szőke nem felelt csak bólintott. Megrogyasztotta a térdeit és felkeszült, hogy a hátára másszak. Uayn közben a kezébe vette Jason-t is majd átölelve a két csöppséget kivetődött a már törött ablakon. Niall megszorította a combom amivel kapaszkodtam, majd mi is követtük a másik fiú példáját.