Harry szemszög

Reggel Louis ébresztett. Megreggelitem, majd a szokásos harminc perc hosszú búcsók után láncszem gyorsasággal feköltözött. Elém állt, ahogy mindennap és megvárta míg megkötöm a nyakkendöjét.
- Jó legyél. Sietek haza.- meg egy lágy puszit adott az ajkaimra, majd már ott sem volt.
Ahogy felebredtek a pik megetettem őket s ezzel a lendülettel vissza is aludtak. Én is nekifeküdtem. Már épp megszunnyadtam, mikor a bejárati ajtó hangosan csörömpölve vágódott ki. Azonnal kirohantam. Két símaszkos férfi állta az ajtóban és beszélték a tervet.
- Te hozzd a kölyköket, én hozom Lewis-t. - mondta a nagyobb darab. Lou sebbességét is meg szégyenítő gyotsasággal rohantam át nèma csendben a babákhoz. A hordozókba pakoltam öket. Az öveket nem kapcsoltam be. A szekrényben lévő titkos kis részbe bujtattam őket.
- Könyörgöm most az egyszer maradjatok csendben barmi történjék is. - suttogtam, majd vissza száguldottam a drágámmal közös szobankba. Nem találhatnak rájuk. Nem bánthatják a gyermekeim. Nem engedem. Megkerestem a fémből gyártott baseball ütöt amit suerelmem vett, ha ne adj isten baj lenne míg nincs itthon. A kezembe vettem és vártam. Nem kellett sokat, pár pillanat múlva a nagyobb darab fickó robbant be a szobába. Rám akart támadni, de én voltam a gyorsabb. A nyakára mértem egy nagyobb ütést,  majd egy hangos recsegés után a földre esett. Úgy csuklott össze, mint a nagyikám régi szétnyithatós kerdi padja. Nem sokkal később a másik férfi is megérkezett.
- Nem találom a kölyköket, pedig mindent átkutattam. - mondta miközben belépett a szobába. Ahogy meglátta a padlón fekvő társát lefagyott és gyorsan a zsebébe nyúlt, majd valamit kivett belőle de nem láttam.
- Te kis köcsög.- morogta, majd rám ugrott, ami miatt háttal az ágyra estem. Alatta voltam, az ütöl lehetetlen pozícióban hevert mellettem amit megfogott és eldobott. Nagyon féltem. Kezében megcsillant az elöbbi tárgy. Egy kés! - Remélen nem képzelted azt, hogy büntetlenül bánthatod a tásam?!- fröcsögte az arcomba. Dúrván ráharaptam az alsó ajkamra, hogy elfolytsam a könnyeim, amik az ilyedtség miatt elő akartak bukkanni. Szorosan összezátam a szemeim. Ekkor éles szúrás hasított a hasamba, mire ordítva kopattantak és előjöttek azok a nyomorult cseppek. - Hiddj nekem, ezt nem köszönöd meg. És azt is megbánod, hogy egy szörnyeteggel fajtalankodsz! - még három- talán négy szúrást éreztem, majd mimden elsötétúlt. Csak a meleget éreztem. A saját  vérem melegségét, majd végül már azt sem.