Harry szemszög

Ahogy Louis elment munkába, én takarítgatni kezdek. Az egész ház csillog- villog már eleve, de azért én takarítok. Az igen! Gondolom és elkezdem fertőtlenítős kendővel letörölni a bútorokat. Mindenből árad a fertőtlenítő büdös szaga, emiatt megnyomom a légfrissítő gombját párszor. Lou majd prüszköl ha hazaér. Erre a gondolatra elmosolyodok és a takarítást folytatom. A gyerekek szobájába megyek és ott törölgetek. A fertőtlenítős kendőt, öblítősre cserélem. Semmi szükségem rá, hogy felébresszem a fiúkat. Ahogy belépek Alexander egyből felébred és felülve rámnéz. Eltátom a számat, mert most üllt fel előttem először. Hozzá szaladok és puszit nyomok a homlokára miközben ő nagy fehér szemekkel engem kémlel.
- Milyen ügyes vagy, kicsim. Mióta tudsz te felülni? - kacagott a babusgatásra. - Megetetett apuci, hm? Nem vagy már éhes ugye? Vagy kérsz nyamit? - becsukta szemeit. Pár pillanatig így tartotta. - Fáradt vagy Alex? - s végszóra kinyitotta pislogóit, ezzel belémfolytva a levegőt. Nagy kék szemekkel nézett rám. Könnybe lábadtak enyéim. - Istenem! Kicsikém, jajj de ügyes vagy! - kikaptam az ágyból és puszilgatni kezdtem.