Louis szemszög

Apró, vékony és törékeny újjacskák túrnak a hajamba. Hazz rámtekeredve fekszik. Néha húz, egyet-ketőtt kezével, ezzel a fejem simogatva, közben egy aprócska nyálcsík kúszik le szája sarkán. Puszit adok neki. Lehámozom magamróm és etetni indulok. Jas üvegébe Blood plus-t, Xanderébe tejport töltök. Felmelegítettem a reggelijüket, majd felmentem.
Karjaim közé veszem Jas-t és etetni kezdem. Szokásához híven még álmában inni kezd s csupán akkor hagyja abba amikor az üveg kiürül. Csámcsog párat. Aprót büfizik, s vissza fektetem. Mikor odaérek a picibb manómhoz felébred. Arcom pásztázza.
- Szia, Manócskám. Jó reggelt. Megéheztél, apróságom? - felkacag. - Gyere szépen, Xander. Nyamizzunk, picit. - Felkapom és leülök a fotelba. A hasát simogatom. Gügyögök s beszélek hozzá. Nagy szemeivel engem pásztáz. A kékjeimbe néz az ő fehérjeivel. Mosolygok és átváltozok, majd vissza. Így játszok, ő pedig nevet. Emberi formában állok le. Ő nézeget egy darabig majd lecsukja szemeit. Körül két másodperc múlva kinyitja őket. Belémszorul a levegő. Szeme fehérsége kékre vált. Épp olyanná mint az enyém. - Édes kismanóm, jajj de nagyon ügyes vagy. Milyen szépen átváltoztál, manócskám. - a szájához teszem az üveget, érte nyúl és inni kezd, de hamar kiköpi. - Nem vagy éhes, Kis manó? - hallom, amint gyomra felkorog. Szája lefelé görbül.   Kiharapom az újjam végét és a szájába dugom. "Csak ne igyon belőle" gondolom, ám szívni kezdi.
Hangosakat nyelve iszik, majd ellöki a kezemet. Fehér szemekkel rám néz, pislant majd ismét kékekkel néz rám. - Nagyon ügyes manócskája vagy apának. Ha anyu felébred, majd mutassuk meg neki, milyen ügyes az ő pici Xandere. - puszit adok neki. A babaágyába fektetem. Hason fekve engem kémlel. Egy darabig felemelt fejjel néz rám, majd hírtelen leejti a fejét a matracra és már nem emeli fel. Csak az édes szuszogása hallatszik. Feltápászkodom. Kimegyek a mosdóba, elvégezni a dolgaim, majd felhajtok egy jó erős kávét. A hálószobában felöltözök. A nyakkendőm csak a nyakamba akasztom, amíg az ingem gombolom. Hírtelen két kéz perdít meg saját tengelyem körül, majd a hajamba túrnak.
- Jó reggelt, Csillagom. - suttogom pár centire ajkaitól. Enyémekre tapad. Lágy és szerelmes a csókunk.
- Neked is, Boo. - mondja amint eltávolodik.
- Megetettem a fiúkat, szóval egy ideig nem lesz gondod velük.
- Köszi. Már menned kell munkába?
- Igen, így is késésben vagyok.
- Pedig abban reménykedtem - mondja az ingem maradékát gombolgatva - hogy velem reggelizel. - mondja csábos hangján. Legszivesebben itt helyben leteperném, de most nem lehet.
- Arra mindig van időm, Csillagom.
Lemegyünk és megreggelizünk. Hazz mellettem áll, míg a cipőm operálom a lábamra. Majd mellkasomra símit.
- Vigyázz magadra, szerelmem. - mondja miközben megigazítja a nyakkendőm.
- Te is bébi. Szeretlek. - mondom majd a gyors tempómra kapcsolva otthagyom a házat.