Egy ideig még beszélgettünk barátnőmmel, főzött nekem teát. Időközben a fiúk is befejezték a próbálást, Suga rögtön be is jött a szobába. Egy kicsit vele is beszélgettem majd lassan elnyomott az álom, nagyon fáradt voltam és gyenge. Álmomban előjött az a pillanatkép, ahogy ott fekszem a földön, szaladnak felém a többiek és minden elsötétül. Hirtelen felriadtam és nagyon megfájdult a fejem, már vissza sem tudtam aludni. Barátnőm ott virrasztott az ágy mellett.
- Jól vagy nővérkém? - kérdezte.
- Igen, valamennyire. - mondtam halkan - Csak iszonyatosan fáj a fejem.
- Szólok Jinnek, hogy hozzon neked gyógyszert.
- Rendben hugi, köszi. - erőltettem az arcomra egy félmosolyt. Nem tudom mi lesz még velem. Egyáltalán nem így terveztem, hogy beteg leszek.
Jin hamar meg is hozta a gyógyszert. Utálok mindenféle orvosságot, de most muszáj lesz.
- Nem nézel ki túl jól - mondta. - Biztos minden rendben, ne hívjak orvost?
- Nem köszi, elvagyok - bevettem a gyógyszert és nyakig betakaróztam. - Megtennéd, hogy szólsz Sugának?
- Persze, máris megyek.

Pár perc múlva már Suga volt mellettem, barátnőm meg átment Kookihoz.
- Jól vagy hercegnő? - kérdezte.
- Igen, már egy kicsit jobban vagyok a gyógyszertől. - próbáltam felülni egy kicsit az ágyban, de nem nagyon ment. - Csak egy kicsit erőtlen vagyok.
- Szóljak Jinnek, hogy főzzön valamit?
- Már főztem - jött be az említett egy tál forró levessel. - Ettől jobban leszel. A fiúknak is mindig ezt főzöm, amikor betegek.
- Köszönöm, olyan kedvesek vagytok velem. Hogyan hálálhatnám ezt meg? - kérdeztem.
- Ugyan, nem kell. - mondta Jin - Ez csak természetes.
- Mi meg sütöttünk neked sütit Kookival - jött be barátnőm a szobába, majd végül a többiek is. Úgy éreztem magam, mintha egy kórházi szobában lennék.
- Mindenkinek nagyon köszönök mindent. Igaz még csak pár napja vagyunk itt Cintivel, de máris lehet érezni a családias hangulatot. Szeretlek titeket.

Lassan megint elaludtam, mert még nem vagyok a legjobb formában. Ismét rémálmok gyötörtek. Elájulok, fekszek a földön majd elsötétül minden. Felébredtem és megint rosszul éreztem magam. Vajon meddig fog ez tartani? Már nem bírom.. Szédülök, fáj a fejem és ráadásnak még hányingerem is lett. Amint felébredtem, nem sokkal utána barátnőm jött be a szobába.
- Jól vagy nővérkém? - kérdezte - Elég sápadt vagy.
- Hát nem vagyok túlságosan jól. Hányingerem van.. ki kell mennem a levegőre.
- Kimegyek veled én is. Sugának szóljak hogy jöjjön ki?
- Nem, most csak veled szeretnék hugi - mondtam, majd lassan felkeltem az ágyból és kimentünk. Jól esett a friss levegő. Már délután van és nincs annyira meleg. Egy kicsit beszélgettünk barátnőmmel, majd megint elkezdtem szédülni. Éppen le tudtam ülni egy kinti székre és nem estem össze.
- Azt hiszem megyek és szólok Sugának, ez így nem jó, hogy nem javulsz sehogy sem. - mondta barátnőm. Pár perc múlva már jött is ki Sugával.
- Gyere hercegnő, öltözz át és elviszlek orvoshoz. - mondta Suga, majd bekísért hogy át tudjak öltözni. - Én addig szólok Jinnek, hogy elmegyünk.