*Amanda szemszöge*

Tegnap este, miután otthagytuk Eddie-t, és megígértük neki, hogy vissza fogunk menni hozzá, Steve visszavitt engem és Dustin-t a tékához, ahol hagytuk a kocsit. Megbeszéltük, hogy reggel értünk jön, és ma is egy kocsival fogunk furikázni a városban. Pontosan így is történt, hiszen már hét óra előtt csengetett az ajtón.

- Érdekes, ha csak értem jön, akkor úgy nyomja a kocsi dudáját, mint egy félőrült. De ha te is jössz, kiszáll és az ajtóig jön eléd. - morgott Dustin, miközben a cipőjét húzta. Nem válaszoltam a megjegyzésére, betudtam annak, hogy kora van és, hogy aggódik Eddie miatt. Én is aggódtam.

- Szia! - nyitottam ajtót, majd kiengedtem magam előtt a még mindig morgó Dustin-t.

- Szia! - köszönt vissza Steve, és közelebb lépett hozzám, miközben bezártam az ajtót - Mi baja?

- Szerintem csak aggódik. - néztem Dustin után, aki éppen akkor szállt be az autóba - Hallottam, hogy szinte egész éjszaka fent volt. A rádiót hallgatta.

- Tudod... Hiába vagyunk túl már annyi szarságon, ők még csak gyerekek. - húzta el a száját, és elindultunk a kocsi felé - Nekem is nehéz feldolgozni ezt az egészet, nekik meg még nehezebb lehet. És valamiért mind személyes ügyének tekinti ezeket a szörnyeket. Főleg Dustin...

- Dustin kiskora óta ilyen. - értettem egyet.

- Dustin még mindig egy kis szaros. - nevetett fel, és én is vele nevettem - Figyelj csak... - fogta meg hirtelen a kezemet, majd megállított - Te jól vagy?

- Igen. - bólintottam - A körülményekhez képest jól.

- Öhm... - fújta ki hosszan a levegőt - Mikor beindulnak a dolgok, mert bizony be fognak... Mi lenne, ha te akkor inkább... Inkább kimaradnál majd a dolgokból? - nézett rám félve.

- Miért?

- Mert nem akarom, hogy bajod essen. Valakinek mindig baja esik. És ha a matekot nézzük, akkor most olyan jön, aki nekem fontos. - hadarta, én pedig nem tudtam visszatartani a mosolygást.

- Szóval... Eddig csak olyanok haltak meg, akik nem voltak fontosak neked?

- Basszus, dehogy. - nevetett fel zavartan - Nem így értettem. Hanem úgy, hogy akik eddig meghaltak, azok nem voltak olyan fontosak a számomra, mint te. És hidd el, hogy jelen pillanatban te vagy a legfontosabb az egész bandából. - vallotta be elvörösödve és a fejét lehajtva.

- Még a gyerekeidnél is? - kérdeztem viccelődve, de nem vártam választ, ezért meglepett, mikor bólintott.

- Mondanám, hogy egy lapon vagytok, de hazudnék. - mondta, még mindig lehajtott fejjel.

- Steve... - nyúltam az arcához, mire rám emelte a tekintetét - Ugye nem gondolod, hogy otthon ülök, amíg azok az emberek, akik fontosak nekem, szörnyekkel harcolnak? Tudom, hogy nekem ez még új, de attól még nem fogok kimaradni belőle.

- Szóval... Fontos vagyok neked? - mosolyodott el.

- Steve... - fordultam el tőle - Fogalmazzunk úgy, hogy a jelenleg számomra két legfontosabb ember pillanatokon belül ott fog ülni velem abban a kocsiban. - mutattam a bordó BMW-re, majd a szemem sarkából ránéztem, és láttam, hogy mosolygott.

- Szóval, fontos vagyok neked. - mondta halkan.

- Azért ne bízd el magad. - löktem meg az oldalát a könyökömmel.

- Mi lenne, ha jönnétek már? - kiáltott ki Dustin a hátsó ülésről.

- Fogd be! - szólt rá Steve, miközben kinyitotta nekem az ajtót.

- Steve... - folytatta tovább Dustin, mikor elindultunk.

- Igen? - kérdezte unottan a mellettem ülő fiú.

- Eddig minden nap más lánnyal randiztál. Fogadjunk, hogy mindet már az első alkalommal megcsókoltad. - mondta Dustin, engem pedig egyre jobban érdekelt, hogy mi lesz ennek a társalgásnak a vége.

- Mi lenne, ha erről nem most beszélnénk? - sziszegte idegesen Steve.

- Ó! - nevettem fel - Ne zavartassátok magatokat. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy hova akar kilyukadni ezzel.

- Nem vagy az, hidd el! - pillantott rám Steve, de az arca paradicsom szinű lett.

- Szóval... - vágott közbe Dustin - Egyértelmű, hogy Manny-t is fel akarod szedni. Mi tart vissza attól, hogy vele ne úgy haladj, mint a többi lánnyal? Gondolok itt arra, hogy miért nem csókolod már meg?

- Mi lenne, ha megállnék, aztán kihajítanálak a kocsiból? - morogta Steve a visszapillantóba nézve.

- Miért nem válaszolsz?

- Mert semmi közöd hozzá. De ha ennyire tudni akarod, akkor a válaszom az, hogy az unokatestvéred kicsit sem hasonlít azokhoz a lányokhoz.

- Naná, hogy nem. - prüszkölt Dustin - Azok mind idióták voltak. Manny sokkal okosabb és szebb is, mint ők voltak együttvéve.

- Ebben egyet értünk. - bólintott Steve.

- Szóval... - hajolt előre Dustin - Akkor nem csak azt akarod tőle, amit a többitől akartál? Egy-két randi, szex...

- Jézusom, Dustin! - kiáltottam fel - Fejezzük ezt be, oké? És igen, én is itt vagyok a kocsiban. Szóval ne beszéljetek úgy rólam, mintha nem hallanám. Te szent ég! - túrtam a hajamba idegesen, pedig valójában nevetni tudtam volna az egész szituáción, ahogy Dustin szánomkéri Steve-től, hogy mik a szándékai velem.

- Nem. - szólalt meg hirtelen Steve, mire rákaptam a tekintetemet. Ő nem nézett rám, hanem Dustin-t figyelte a visszapillantón keresztül - Nem csak azt akarom, oké? Éppen ezért nem is sietek sehova sem. Addig várok, amíg kell. Megfelel a válasz?

- Meg. - mondta lazán Dustin, aztán visszaült a helyére. Én még mindig Steve-et bámultam, és legszívesebben abban a pillanatban a nyakába ugrottam volna. Ugyanis a szívem dübörgött, a gyomrom pedig izgatottan liftezett a szavaitól.

*****

Első utunk a boltba vezetett, ahol rengeteg ételt és italt vettünk Eddie-nek. Megbeszéltük vele még tegnap este, hogy ottmarad Füves Rick csónakházában, mi pedig viszünk neki mindent, amire szüksége van. Miután Steve-vel mindent összeszedtünk a kisboltban, elmentünk Robin-ért és Max-ért.

- Vannak híreim. - mondta Dustin, mikor mind a kocsiban ültünk - Éjjel rákapcsolódtam a rendőrség rádiójára a Cerebroval.

- A... - akadt el a szavam - Mit csináltál?

- Mondom... - kezdte a magyarazkodást Dustin, de közvevágtam.

- Hallottam, hogy mit csináltál, de mégis hogyan?

- Tavaly az oroszokat hallgatta le vele, szóval... - rántotta meg lazán a vállát Steve, majd suttogóra vette - A kölyök egy zseni.

- Szóval... - emelte meg a hangját Dustin - A rendőrség keresi Eddie-t. És nem csak, mint szemtanút.

- Remek! - fújtattam idegesen. Tudtam, hogy ez lesz. Tisztában voltam vele, hogy őt fogják gyanúsítani, de így, hogy tényleg megtörténik, kicsit ijesztő az egész.

*****

Eddie-t ugyan ott találtuk meg, ahol este hagytuk. Viszont a tegnapi nappal ellentétben ma még gyűröttebbnek tűnt, és az arca is egyre kétségbeesettebb volt.

- Hoztunk neked pár dolgot. - mutattam fel a táskákat és átnyújtottam neki. Szinte egyből rávetette magát a kajákra, két pofára tömve azt, ami éppen a kezébe akadt. - Jól vagy?

- Fogjuk rá. - bólintott - Van valami fejlemény?

- Van. - szólalt meg Dustin - A rendőrök keresnek téged. Mint gyanúsítottat. Még nem tették közzé a nevedet, de valószínűleg gyorsan rá fognak jönni, hogy hogyan kössék össze veled a dolgokat.

- És akkor majd egy-két idióta nekiáll nyomozni utánad. - folytatta Max.

- Vadászni. - bólintott Eddie, és még gondterheltebb lett az arca.

- Nem lesz semmi baj. - léptem Eddie elé - Valahogy megoldjuk, ugye? - néztem a többiekre. Dustin volt az első, aki megszólalt.

- Naná! Megoldjuk! Megöljük Vecna-t, és tisztázzuk a nevedet. - mondta Eddie-nek.

- Mégis hogyan akarod megölni? Semmit nem tudunk róla azon kívül, hogy csontokat tör, meg transzba ejt. - szólt közbe Steve.

- Majd rájövünk! - bólintott Robin - Ahogy eddig is.

- Jól van. - tette fel védekezve a kezeit Steve.

A beszélgetést nem tudtuk folytatni, ugyanis mindenki figyelmét a felharsanó rendőr és mentőautók hangja kötötte le.

- Hova mennek? - suttogta Robin, mikor láttuk elhúzni a járműveket a ház előtt.

- Menjünk! - kiáltott fel Dustin, és mindenki egyszerre indult meg kifelé.

- Maradj itt, oké? - fordultam vissza az ajtóból - Hamarosan visszajövünk.

Eddie csak bólintott, majd egy szomorú mosolyt küldött felém. A szívem meg akart szakadni miatta, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.