*Amanda szemszöge*

Ahogy ígérte, Eddie tényleg ott volt a házunk előtt este hét után. Fogalmam sem volt, hogy hova fogunk menni, és mivel ez csupán egy baráti találkozó volt, így csak egy kényelmes farmert és egy piros, kötött pulcsit vettem fel.

Eddie Dustin-nal együtt jött be a házba, és mikor megláttam a hatalmas mosolyát, nekem is egyből jobb kedvem lett. Dustin szerint sokan nem kedvelik a fiút, mert elég harsány és furcsa személyisége van, de én pont az ellenkezőjét láttam benne. A pozitív kisugárzása inkább feltöltötte az embert.

- Mindig örömmel tölt el, ha látlak, Milady! - hajolt meg színpadiasan - Mehetünk?

- Igen. - bólintottam, majd végignéztem magamon - Nem tudom, hogy jó leszek-e így oda, ahova megyünk.

- Tökéletes. - mosolygott kedvesen - Mindig nagyon csinos vagy.

- Kösz. - viszonoztam a mosolyát, és mivel mindig zavarba jöttem, ha valaki bókolt, az arcom most is piros lett - Menjünk! - javasoltam, majd szóltam Dustin-nak, hogy hívja vissza az anyját, aki nemrég kereste, majd egye meg a vacsorát, amit az asztalra készítettem neki.

Eddie igazi úriember módjára kinyitotta nekem az autó ajtaját, hogy beszállhassak, és egész úton nagyon kedves volt. Elmesélte a D&D játék legfőbb szabályait, és a pénteki nagy csatáról is beszélt, ami az utolsó összecsapásuk lesz a tavaszi szünet előtt.

Egy darabig kocsikáztunk, már valahol a városon kívül jártunk, mikor Eddie lefordult egy kavicsos útra.

- Hova megyünk? - érdeklődtem kíváncsian.

- Ne aggódj, nem vagyok valami őrült gyilkos. - nevetett fel, majd előre bökött a fejével. Követtem az irányt, és a fák között egyre jobban erősödő fényeket vettem észre. Majd pár pillanattal később egy tisztásra értünk, ahol jó pár autó és egy hatalmas vászon volt felhúzva. - Mivel szereted a filmeket, gondoltam ez tetszeni fog. Minden hétfőn, szerdán és pénteken ingyenes autós mozit tartanak itt.

- Ez szuper. - lelkesedtem be egyből, és alig vártam, hogy Eddie leparkoljon - Sosem voltam még ilyen helyen.

- Gyere! - intett a fejével, és kiszálltunk a kocsiból. Az autó hátuljához ment, lenyitotta a plató ajtaját, felugrott rá, majd a kezét nyújtva könnyedén felhúzott engem is. - Csüccs le! Hoztam takarót is, ha esetleg fáznál. Helyezd magad kényelembe, én addig hozok enni és inni. - mondta, majd elindult a tisztás szélén álló popcornos autóhoz.

Imádtam ezt a helyet, és tényleg sokkal jobb kedvem lett, hogy nem otthon, a két fal közt kellett lennem, hanem a szabad ég alatt, és azt csinálhattam, amit szerettem.
Eddie pár perc múlva vissza is ért, egy nagy popcornnal és két kólával a kezében.

- Köszi. - mosolyogtam rá, mikor átnyújtotta a poharat.

- Fogalmam sincs, hogy milyen filmet adnak. - ismerte be, és a vászonra pillantott.

- Nem baj. - ráztam meg a fejemet - Bármit szívesen megnézek. Szeretem a filmeket, mert kikapcsolják az agyamat, és mivel az elmúlt napok szörnyűek voltak... - rántottam meg a vállamat.

- Elmesélheted, ha szeretnéd. - ajánlotta kedvesen - Tudod... Mint mikor az öribarik pletykálnak.

- Szóval most már öribarik lettünk? - kacagtam fel, majd elgondolkodva néztem rá - Oké. A régi öribarim úgyis szépen elárult, mikor lefeküdt az akkori pasimmal, szóval jól jönne egy új.

- Sajnálom. - húzta el a száját, de nem sokkal később mosolyogni kezdett - De legalább abban biztos lehetsz, hogy én nem csapom le a kezedről Harrington-t.

- Kösz. - nevettem vele - Na, nem mintha Steve annyira az enyém lenne.

- Szerintem az. - bólintott teljesen komolyan - Elmeséled, hogy miért vagy ennyire magad alatt? Mit csinált?

- Hát... Röviden annyi, hogy elmentem vele és Robin-nal egy buliba, ahol összeverekedett egy sráccal. Agyrázkódása lett, és kórházba került. Mikor bementem hozzá, olyan volt, mint aki részeg. Ölelgetett, azt mondta, hogy szép vagyok, meg hogy meg akar csókolni. Aztán, mikor már majdnem elaludt, benyögte, hogy "Szeretlek, Nance.". - húztam el a számat, és Eddie-re néztem.

- Áucs! - mondta - Értem már, hogy miért vagy ki ennyire. Emlékeztet a dolog arra, ami az exeddel történt. Eltaláltam?

- Igen. - ismertem be - Olyan nehezen mentem bele mindig egy kapcsolatba. De tavaly óta úgy voltam vele, hogy nekem bizony nem kell pasi, megvagyok a szerelem nélkül. De... - hajtottam le a fejemet.

- Betalált Harrington híres sármja? - nevetett fel.

- Nem olyan rossz, mint amilyennek leírják. - ráztam a fejemet - Egész kedves, ha jobban megismered.

- Jól van. - emelte fel a kezeit - Én aztán nem ítélkezek. Rólam is megvan az emberek véleménye, de nem igazán érdekel. Sokan őrültnek meg szörnynek tartanak.

- Nem vagy egyik sem. Attól, mert más vagy, mint az átlag, sokkal inkább különleges vagy. - mosolyogtam rá.

- Így sem hívtak még. - nevetett fel.

- Pedig igaz. - bizonygattam - Ennyi kis idő után is meg tudom mondani, hogy Eddie Munson egy nagyon jó és különleges ember. Nézz csak körül. - mutattam végig a mozizó kocsikon - Egy szörnyeteg nem hozza el egy ilyen helyre az öribariját, hogy felvidítsa. Nem mellesleg, Dustin imád téged. És ő a legjobb emberismerő a világon.

- Én is bírom, de el ne mondd neki. - kacsintott rám - A végén még megcsorbulna a hírnevem.

- Jól van. - nevettem fel, majd a vászon felé irányítottuk a tekintetüket, mikor felcsendültek az első dallamok a filmből.

Egy nagyon jó mozit néztünk meg, ami egy családi vígjáték, az Európai vakáció volt. Rengeteget nevettünk rajta, mi sokat segített a lelki állapotomon. Hálás voltam Eddie-nek, hogy elhozott ide, és később megbeszéltük, hogy a többi filmre is el fogunk jönni.

*****

Majdnem tizenegy óra volt, mikor leparkoltunk a ház előtt.

- Szóval, akkor szerdán találkozunk? - fordult felém Eddie, miközben az ajtóhoz kísért.

- Igen. - lelkesedtem - Nagyon jó film lesz. Én már láttam, és szerintem neked is tetszeni fog.

- Lenyűgöző, hogy milyen lelkesedéssel beszélsz a filmekről. - nézett rajtam végig.

- A filmekbe menekültem mindig, mikor magam alatt voltam. Segítenek kikapcsolni az agyamat. És a mai nap is sokat segített. - mosolyogtam rá, mikor az ajtó elé értünk - Köszönöm, Eddie.

- Nagyon szívesen, Milady! - tárta ki a karjait. Én egy kicsit tétováztam, de végül közelebb léptem hozzá, és megöleltem. Nagyon jó volt, ahogy az ölelésébe vont, és nyugtató érzés volt hallgatni a szívverését. - Örülök, hogy te lettél az új öribarim. - motyogta bele a hajamba, amitől csak mosolyra húztam a számat.

- Igen. Én is nagyon örülök neki. - mondtam halkan, majd hátrébb léptem tőle - Jó éjt!

- Jó éjt, hercegnő. - hajolt meg, majd hátrálva ment el a kocsijáig.

Mosolyogva léptem be a házba, és majdnem rosszul lettem, mikor Dustin kiszólalt a nappaliból.

- Látom, jól sikerült az estéd. - hangján hallottam, hogy mosolygott.

- A frászt hozod rám, Dustin. - néztem rá mérgesen - Miért nem alszol még?

- Megvártalak. - rántotta meg a vállát.

- Nem kellett volna. - dobtam le magam a kanapéra.

- Én vagyok a férfi a háznál. Naná, hogy megvárom, míg hazaérsz. - tette karba a kezeit, és úgy nézett rám.

- Jól van, ház ura. - nevettem fel - Irány aludni!

- Tetszik neked Eddie? - húzta össze a szemeit.

- Ne gondolj semmi rosszra, oké? Nem váltogatom a pasikat egyik napról a másikra. Eddie és én csak barátok vagyunk, és ezt már az első alkalommal megbeszéltük. Mindkettőnknek jól jön egy barát. - rántottam meg a vállamat.

- Oké. - bólintott pár másodpercnyi gondolkodás után - De ha Steve kérdezi, én azt mondom, hogy jóban vagytok. Egy szót sem fogok szólni a barátságról.

- Dustin... - kuncogtam fel.

- Miért? Megérdemli. Forrjon csak a feje a féltékenységtől. - morogta, majd gonosz nevetést hallatva, bement a szobájába.

- Jó éjt, Dustin! - kiáltottam utána.

- Neked is. - hallottam még a hangját, mielőtt magára csapta az ajtót.

A tegnapinál sokkal jobb kedvvel mentem aludni. Habár az utolsó gondolatom így is Steve volt elalvás előtt.