*Steve szemszöge*

Mikor beléptem a videótékába, csak annyit hallottam, hogy Robin valamit mond arról, hogy valakik nem fognak bírni valamit. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélt, és igazából nem is érdekelt, mert ott volt vele Amanda is. Én pedig nem tudtam másra figyelni, csak rá. Valahol belül pedig reménykedtem abban, hogy talán azért jött be a tékába, hogy találkozzon velem. Persze ezt a gondolatot egyből elhessegettem. Egészed addig, amíg Robin oda nem súgott valamit.

- El ne rontsd nekem! - bökött az oldalamba - Hívd el randizni!

- Nem akar randizni. - suttogtam vissza, miközben Amanda hátrament a sorok közé.

- Fogd be! Csak bízz bennem, és hívd el! - mondta Robin, majd szinte a lány után lökött, akit gyorsan utol is értem.

- Szóval... Gondolom egy újabb horrort veszel ki. - mosolyogtam rá, habár tudtam, hogy nála nem fog használni a sármom.

- Nem tudom. - húzta végig az ujjait a kazetták gerincén - Lehet. De az is lehet, hogy valami mást fogok ma nézni. Nincs most kedvem az ijesztő filmekhez.

- Akkor mit szeretnél? Talán valami szerelmeset? - pillantottam rá kérdőn, mire egyből lesütötte a szemét. Nem látta, de megmosolyogtatott, hogy mennyire zavarba tud jönni.

- Inkább legyen valami kalandfilm. - nézett a kazettákra.

- Mondjuk a Kincsvadászok vagy a Vissza a jövőbe?

- Hmmm... - morgott halkan, majd felém fordult - Nem láttam még őket, de olvastam róluk. Te láttad már valamelyiket?

- A Vissza a jövőbe címűt, igen. - bólintottam, és vissza kellett fognom magam, hogy ne szippantsak mélyen a levegőbe, hogy jobban érezhessem az illatát. Közle állt hozzám, annyira közel, hogy muszáj volt a kezemben tartott kazettára pillantanom helyette. Különben rajtam lett volna a sor, hogy zavarba jöjjek.

- Mi lenne, ha kivenném a Kincsvadászokat, és talán... - dadogta zavartan - Esetleg ha ráérsz este, akkor megnézhetnéd velem.

- Igen? - ugrott egyből az egekbe a pulzusom.

- Persze, csak ha van kedved. - mosolyodott el.

- Ó, a francba... - hunytam le a szemeimet - Az a baj, hogy ma este van az a buli...

- Amit tegnap a pincérnő mondott? - olvadt le az arcáról a mosoly, én pedig egyből rájöttem, hogy mire gondolt.

- Igen, de nem az van, amire gondolsz. - kezdtem védekezni, ő pedig szinte kikapta a kezemből a kazettát.

- Nem tartozol nekem magyarázattal, Steve. - pillantott rám, és elindult a pult felé.

- Várj már! - nyúltam a keze után, és gyengéden megállítottam - Nem randim lesz.

- Steve... Mondtam, hogy... - kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Robin-nak ígértem meg, hogy elmegyek vele. - mondtam az igazat.

- Ó! - kerekedett el a szeme.

- Ott lesz a lány, aki bejön neki, és szeretne elmenni, de egyedül nem akart. Nincs bátorsága hozzá, ezért hívott magával. De ha tudtam volna, hogy te...

- Oké! Semmi baj. - mosolyodott el újra, amivel kissé megnyugtatott.

- Nincs kedved jönni? - szinte kitört belőlem a kérdés.

- Mármint... - nyelt egy nagyot - A buliba?

- Aha. Eljöhetnél velünk. - rántottam meg a vállamat - Velem. - egészítettem ki a mondatomat, amitől szinte tátva maradt a szája.

- Mármint... - motyogta.

- Randi? - kérdeztem, majd a szám belsejébe harapva vártam a választ.

- Hát... Nem tudom. - kétségbeesés ült ki az arcára.

- Nem kell, ha nem akarod. - tettem fel védekezve a kezeimet.

- Nem arról van szó, hogy nem akarom. - kacagott fel zavartan, amitől kissé nyugodtabb lettem.

- Akkor?

- Figyelj, Steve! - fújta ki hosszan a levegőt - Nem olyan vagyok, mint azok a lányok, akikhez hozzá vagy szokva.

- Ezzel tisztában vagyok. - mosolyogtam rá, éa tettem felé egy lépést.

- Elég zűrös volt a múlt évem, és nem biztos, hogy bele kellene kezdenem bármibe is. - rázta a fejét.

- Tudom. - bólintottam, és a kezemet felemelve az arcához nyúltam, amitől elakadt a lélegzete - Mármint nem tudom, hogy mi történt, csak... Csak gyere el velem randizni. Kérlek!

- Nem éppen így képzelek el egy randit. - mondta, pár másodperc gondolkodás után - Nem bírom a bulikat.

- Jó. Akkor csak kísérjük el Robin-t, mint barátok.

- Amúgy is csak barátok vagyunk, Steve. - forgatta meg a szemeit, amire csak elmosolyodtam.

- Aztán holnap elmegyünk randizni. - folytattam, figyelmen kívül hagyva a mondatát.

- Elmegyek veletek este. - bólintott határozottan.

- Holnap pedig elmegyünk randizni. - ismételtem meg magam.

- Arra még nem mondtam igent. - nevetett fel.

- Nagyon szép a mosolyod. - bukott ki belőlem a gondolatom, de Amanda-nak az arcára fagyott a mosoly - Rosszat mondtam?

- Nálam az ilyen duma nem jön be. - tekerte a fejét.

- Ez nem duma. Ez az igazság.

- Nem olyan régen még csúnya voltam. - húzta el a száját.

- Sosem voltál csúnya. - mosolyogtam rá.

- Mégis ezt mondtad. - rántotta meg a vállát.

- Azt csak azért mondtam, mert Dustin nem hagyott békén. És mert idegesítettél. - nevettem fel.

- Csak az idegesített, hogy én nem borultam egyből a lábaid elé. - mondta felháborodva, de az arcán mosoly bújkált.

- Lehet. - vallottam be - Szóval... Akkor holnap?

- Először legyünk túl a mai napon, oké? - bólintott - Mondtam, hogy nem rajongok ezekért a bulikért.

- Nem kell sokáig maradnod, ha nem akarsz. - nyugtattam - Sőt, ha szeretnéd, akkor lemondom, és megnézhetjük a filmet.

- Nem. - szólt közbe azonnal - Robin-nak szüksége van a támogatásra.

- Oké. - mosolyodtam el újra.

- Mi az? - kérdezett rá.

- Semmi.

- Na már! Min mosolyogsz?

- Csak... A legtöbb lány bevágta volna a durcit, ha azt mondom, hogy a barátommal leszek este.

- Hát, én nem olyan vagyok, mint a legtöbb lány.

- Tudom. - emeltem fel újra a kezemet, de Amanda határozottan hátralépett. Mikor kérdőn néztem rá, felnevetett.

- Nincs tapizás, Harrington! - mondta határozottan, és már kicsit sem tűnt félénknek.

Hangosan felnevettem, majd követtem az üzlet elejébe. Robin hatalmas mosollyal fogadott minket.

- Naaaa? - kérdezte, de én figyelmeztető pillantást küldtem felé.

- Mi az? - nevetett rá Amanda.

- Én kérdezem. - pislogott hatalmas szemekkel Robin, engem pedig kezdett felbosszantani, hogy nem tud leállni.

- Állítsd le magad, Robin! - szóltam rá, majd mellé sétáltam a pultba, és most az egyszer hagytam, hogy Amanda kifizesse a kölcsönzést.

- Köszi! - mosolygott rám, mikor átnyújtottam neki a kazettát - Most mennem kell, mert Dustin megöl, ha nem lesz időben ebéd.

- Oké. - mondtam - Nyolcra megyek érted. - szóltam még utána, mire csak bólintott, majd elköszönt és távozott.

- Nyolcra mész érte? - sipítozott a fülembe Robin.

- Eljön velünk a buliba. - mondtam lazán, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne.

- Randiztok? - ugrándozott örömében.

- Nem. Legalábbis nem ma.

- Nem ma? Akkor mikor? Megkérdezted? Elhívtad? Mit mondott? - özönlöttek belőle a kérdések - Mindent úgy kell belőled kihúzni?

- Beszélgettünk. Aztán elhívott, hogy nézzük meg a filmet ma este. De én mondtam, hogy megígértem neked, hogy elkísérlek.

- Jaj, mekkora idióta vagy! - kiáltott rám - Miattam nem kellett volna nemet mondanod neki.

- Nem hagyta volna, hogy magadra hagyjalak. - mondtam, mire egyből elmosolyodott.

- Nagyon kedvelem ezt a lányt. - jelentette ki.

- Ja. Én is. - értettem vele egyet.

- És? Mi volt még? - csapkodta a kezemet Robin - Mesélj!

- Mondtam neki, hogy jöjjön el velünk, és hogy talán randizhatnánk.

- Tényleg? - nőttek hatalmasra a szemei.

- Aha. De nemet mondott. Arra hivatkozva, hogy nehéz éven van túl, meg hogy ő nem olyan lány, akihez hozzá vagyok szokva. Mintha nem tudnám... - tettem hozzá.

- Nem igazán értem. Akkor ma nem randiztok?

- Ma nem. De holnap talán. Azt mondta, hogy nem az ilyen randikhoz van hozzászokva, mint ez a buli. És hogy még meglátja, hogy hogyan alakul a mai nap. Szóval, ha minden jó lesz, akkor remélhetőleg holnap randizik velem. - fejeztem be a mesélést, amit Robin tapsikolva díjazott.

- El ne rontsd nekem! - vette hirtelen fenyegetőre a hangnemet - Megértetted?

- Persze, hogy megértettem. Nem vagyok idióta.

- Remélem is, Harrington. Remélem is!

Hát... Én is nagyon remélem, hogy nem leszek olyan idióta, aki elrontja az esélyét.