*Amanda szemszöge*

Szinte rohantam a videótékába. Mikor odaértem, alig kaptam levegőt. Siettem, mintha az életem múlt volna rajta, pedig igazából nem volt akkor dolog az egész.

- Szia! - siettem egyből a pulthoz, ahogy megláttam Robin-t.

- Szia, Mandy! - ragyogott fel az arca - Hogy vagy?

- Nem igazán tudom. - húztam el a számat.

- Mi a baj? - olvadt le az arcáról a mosoly.

- Nem. Nincs baj... Csak... - néztem körbe az üzletben - Steve nincs itt?

- Nincs. - tekerte a fejét, de a szája sarkában apró mosoly jelent meg - Ma csak később jön, mert valami dolga van. Csak nem hozzá jöttél?

- Nem. - húztam össze a szemeimet. Pedig valójában akartam látni a fiút, de így, hogy nem volt bent, könnyebben tudtam Robin-nal beszélgetni.

- Na mondd, mi van? - sürgetett a lány.

- Tegnap elég furcsa napom volt. - ledobtam a pult elé a táskáimat, és idegesen kezdtem járkálni - Öhm... Eddie-vel voltam, aki körbevezetett a városban. De ezt úgyis tudod. - mutattam rá, mire csak bólintott - Aztán találkoztunk Dustin-ékkal, és átmentünk velük a játékterembe.

- És megjelent Steve... - fejezte be a mondatomat Robin.

- Igen. Dustin-ért jött, de aztán ott maradt velünk. Beszélgettünk, és végül ő vitt haza engem is. Vagyis nem egyből haza, hanem előtte beültünk hárman vacsorázni arra a helyre, ahol veled is voltam. Volt ott egy pincérnő, akivel egyszer randizott, de persze utána egyszer sem kereste. Aztán szóba került a randizás, Dustin ugyan olyan kerítő szerepet vett fel, mint te legutóbb. De közöltem velük, hogy nem randizok senkivel. Pedig Steve mondott olyat is, hogy randizhatnánk. De persze egyből azzal védekezett, hogy csak viccelt. Majd... Egyszer csak megjelent Nancy. Az a Nancy, Steve nagy szerelme.

- Volt szerelme. - szólt közbe Robin, kihangsúlyozva az első szót.

- Jó. Ez most lényegtelen. - intettem felé, és folytattam a hadarást - Szóval... Elég sokáig beszélgetett vele, én meg kezdtem magam hülyén érezni. El akartam indulni haza, de Steve pont akkor jött vissza. Szóval, hazavitt minket. A ház előtt ketten maradtunk a kocsiban, ahol szóba hozta, hogy Eddie-vel randiztam. Persze, nem randiztam vele, és ezt neki is elmondtam. Aztán megkérdezte, hogy lógunk-e majd együtt. Nem randi, csak lógás. Kettesben.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy oké. Elvégre eddig is lógtunk együtt. - rántottam meg a vállamat.

- Ugye tudod, hogy valójában randira akart hívni? - nevetett fel Robin.

- Nem akart randira hívni. - ráztam a fejemet - Mondta, hogy nem randi.

- Persze. Mert leszögezted, hogy nem randizol. Steve nem hülye. Azért hívott "lógni", mert randizni akar veled. És ha csak így lehetséges, hogy időt töltsön veled, akkor ezt is bevállalja. Hozzáteszem, nem szokot csak úgy lógni a lányokkal. - mosolygott.

- Megpusziltam. - bukott ki belőlem a szó hirtelen.

- Megint?

- Megint? - néztem rá furcsán, majd eszembe jutott a kedd este - Ó! Szóval mesélt a keddről?

- Aha. Tegnap teljesen kétségbe volt esve.

- Mitől?

- Attól, hogy nem lát többet. - nevetett - Ki volt akadva, hogy kedd este óta nem jelentél meg, és akkor sem látott, mikor Dustin-ért ment, vagy hazavitte. Azt hitte, hogy elrontott valamit, mikor kedden hazavitt.

- Nem rontott el semmit. - mosolyodtam el gyengéden - Inkább csak nem mertem a szeme elé kerülni. Megpusziltam, aztán szinte faképnél hagytam.

- Tegnap is faképnél hagytad?

- Nem. Pedig hidd el, hogy be voltam tojva rendesen. Főleg, hogy túl közel voltam hozzá, ő pedig olyan furán bámult. Aztán... Eszbe jutott, hogy milyen lenne csókolózni vele. - temettem az arcomat a tenyereimbe, és éreztem, hogy elvörösödök.

- Csókolóztatok? - kiáltott fel Robin.

- Nem. Dehogy. - néztem rá, és láttam az arcán, hogy milyen izgatott lett.

- Nem igazán tudom eldönteni, hogy melyikőtök a hülyébb. - tekerte a fejét - Egyértelmű, hogy tetszik neked, és te is tetszel neki. Miért nem randiztok?

- Hogy aztán engem se keressen utána? Kösz, nem. Nem akarok megint olyanba belezúgni, aki aztán pofára ejt.

- Szóval soha többé nem randizol?

- Amúgy sem lenne jó ötlet. Nem maradok itt sokáig, csak amíg Claudia néni nincs itthon.

- Hát ez elég szomorú. - húzta el a száját - És egyben oltári nagy hülyeség is, hogy csak ezért nem randizol vele.

- Nem csak ezért. - sóhajtottam egy nagyot - Ő még mindig Nancy-t szereti.

- Ezt miből gondolod? - forgatta a szemeit.

- Abból, ahogy rá nézett. - hajtottam le a fejemet - Ragyogott az arca, és le sem vette róla a tekintetét. Mikor beszélt hozzá, akkora beleéléssel tette, amilyet még sosem láttam tőle. És gondolj csak bele... Nem volt komolyabb kapcsolata, mióta szakítottak.

- Oké. - bólintott Robin - Tényleg eléggé rosszul viselte az a szakítást. De ez nem jelenti azt, hogy még mindig szereti. Neki is nehéz megbíznia bárkiben is. De hidd el, ha közelebb engeded magadhoz, rá fogsz jönni, hogy Steve Harrington valójában egy nagyon jó fiú.

- Nem is tudom, Robin... - kezdtem újra őrült járkálásba.

- Tetszik neked? - mosolygott kedvesen.

- Hát... Egy évvel ezelőttig pont az esetem lett volna. - nevettem fel zavartan.

- Attól, mert egy Steve-hez hasonló srác egyszer átvert, nem jelenti azt, hogy ő is át fog verni. És hidd el, hogy egyáltalán nem olyan, amilyennek mindenki látja.

- Nem maradok itt örökre. Azért sem lenne jó ötlet randizni vele. - ellenkeztem tovább - Igaz, hogy Dustin szerint maradnon kellene, de... Nem tudom.

- A legfőbb kérdés az, hogy te szeretnél-e maradni?

- Lehet. Jól érzem magam itt. Az egész olyan, mintha kezdtem volna egy új életet. Egy sokkal nyugisabb, és boldogabb életet.

- Hát, ezt a helyet azért nyugisnak nem nevezném. - húzta el a száját, de nem is foglalkozva vele, folytattam.

- A szüleimnek például biztos nem hiányoznék. Mióta itt vagyok, nem is kerestek.

- Látod? Itt sokan lennénk, akiknek hiányoznál. - mosolygott - És ezek szerint Steve többet keresett téged egy nap alatt, mint a szüleid hetek óta.

- Többet keresett? - nevettem fel.

- Igen. A kedd este után látnod kellett volna. Egész nap le sem vette a szemét az ajtóról, alig várta, hogy betedd ide a lábadat. Mikor reggelente mentünk Dustin-ért, olyan hangosan csikorogtak a kocsijának a kerekei, hogy az egész utcát felverték szerintem.

- Hallottam. - mosolyodtam el.

- Azt akarta, hogy gyere ki, és kiabálj vele, amiért úgy vezet, mint egy idióta.

- Nem mertem a szemébe nézni. Tegnap is csak azért jöttem be ide, mert már csúszásban voltam a filmekkel. Nem akartam büntetést fizetni, mert nem hoztam vissza őket időben.

- Annyira féltékeny volt Eddie-re. - kacagott Robin - Tényleg, úgy megsajnáltam, mikor azokkal a kiskutya szemekkel nézett utánatok.

- Nagyon nem bírja Eddie-t. Még Dustin-t is leszidta, amiért hagyja, hogy vele lógjak.

- Azért nem bírja, mert veled lóg. Miközben ő nem teheti meg.

- De most már megteheti. - bólogattam.

- Tudom. "Lógtok". - emelte fel a kezeit, és idézőjelet formázott az ujjaival - Ha elhívna randizni, elmennél vele?

- Rontsam el a tök jól alakuló barátságunkat?

- Egyikőtök sem csak barátkozni akar. - kuncogott Robin - Ismerd be!

- Nem ismerem be.

- Úgysem fogjátok sokáig bírni ezt a dolgot. - kacagott hangosan.

- Ki nem bír sokáig mit? - hangzott fel mögöttem a kérdés, én pedig fénysebességgel fordultam az irányába. Steve mosolyogva nézett rám, mikor belépett az üzletbe.

- Szia! - köszöntem neki, hangom pedig vékonyabb volt a szokásosnál.

- Szia! - köszönt vissza, és bement Robin mellé a pultba - Veszel ki valami filmet?

- Öhm... Igen. - bólintottam - Most akartam hátramenni, keresni valamit.

- Segítsek? - ajánlotta gyorsan - Vannak új filmek, megmutathatom őket.

- Oké. - mosolyodtam el, majd az üzlet hátulja felé vettem az irányt. Hallottam, hogy Robin még suttogott neki valamit, majd Steve gyors léptekkel megjelent mellettem.