*Steve szemszöge*

Dustin utóbbi mondatára hirtelen azt sem tudtam, hogy hogyan reagáljak. Viszont azt egyenesen jó volt nézni, hogy Amanda-t mennyire meglepte a dolog, miszerint Dustin-t nem zavarná, ha randiznánk. Az asztalra köpte a shake-et, amit éppen akkor akart lenyelni. Majd sűrű bocsánatkérés közepette elkezdte törölgetni az asztalt.

- Ne haragudj! - hajolt át az asztalon, és letörölte a pólómról is. Egyik kezével megtámaszkodott a mellkasomon, ami nekem egyből feltűnt, de szerintem ő csak akkor jött rá, mikor az arcomra pillantott. Ugyanis egyből elkapta a kezét, majd visszaült a helyére. Nem tudtam megállni, mosolyognom kellett azon, hogy mennyire zavarba tud jönni, és hogy tényleg minden gondolata kiül az arcára, mikor nem figyel oda.

- Öhm... - köszörülte meg a torkát egy idő után, mikor Dustin a pulthoz ment - Lassan mennünk kellene.

- Oké. - bólintottam, habár legszívesebben elüldögéltem volna vele reggelig - Fizetek, és mehetünk.

- Nem! - hangja egyből erősebb lett, és egyből intett a pincérnőnek - Most én fizetek! A videókazetták után most már én jövök. Amúgy is... Dustin most kéri ki a harmadik shake-et.

- Nem baj. - ellenkeztem tovább - Dustin sosem iszik csak egy shake-et. Másfelől pedig megettem a kajád felét, és amúgy is az én ötletem volt, hogy együnk valamit. Én állom. - mondtam, és szerencsére én voltam a gyorsabb, mikor a pincérnő hozta a számlát. Miközben fizettem, epésen megjegyezte, hogy becsomagolja az ételt, amihez hozzá sem nyúltam.

- Most tuti még jobban a pokolra kíván téged. - kuncogott fel Amanda - Főleg, hogy te fizettél.

- Neki is kifizettem a vacsoráját, mikor randiztunk. - rántottam meg a vállamat lazán.

- Igen. - nevetett tovább - De mi nem randizunk.

- De randizhatnánk. - csúszott ki a számon. Amanda szemei hatalmasra kerekedtek, majd láttam az arcán, hogy kezd kétségbe esni. - Csak vicceltem. - tettem hozzá gyorsan, mielőtt még fehérebbé vált volna az arca.

- Ó! - nyögte halkan - Oké! Öhm...

- Menjünk! Összeszedem Dustin-t. - javasoltam, majd magára hagytam az asztalnál, hogy meg tudjon nyugodni. Úgy látszik, hogy ez a randi téma kissé érzékenyen érinti. Először csak viccnek szántam, de aztán nem bántam volna, ha azt mondja, hogy benne van. Valamiért viszont fél a randizástól. Legszívesebben megkérdezném, hogy miért, de nem akarnám felzaklatni.

Dustin mellé léptem a pultnál, hogy szóljak neki, hogy indulunk. De nem volt egyedül. Azzal beszélgetett, akit a mai napig nehéz volt látnom.

*Amanda szemszöge*

Az asztalt bámulva gondolkodtam azon, hogy Steve vajon komolyan gondolta-e ezt a randi dolgot. Biztos, hogy nem... Hiszen nem is olyan régen mondtam, hogy nem akarok randizni. Miért is javasolta volna, hogy menjek el vele?
Rettentően kétségbeestem, mikor felhozta a témát. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy randizok vele, de nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e. Másfelől pedig megígértem magamnak, hogy nem randizok. Amúgy is... Nem fogok itt maradni örökre, hiszen nem itt lakok.

- Mizu? - pattant be a boxba velem szembe Dustin, és éppen a legújabb shake-et iszogatta.

- Ez hányadik? - böktem a pohár felé.

- A harmadik. - mosolygott rám.

- Elég lesz mára. Vagy ha kérsz még valamit, nekem szólj. Mindent Steve fizetett ki. - forgattam a szemeimet.

- Jól van. - rántotta meg a vállát.

- Hol van Steve? - néztem hátra, és egyből megpillantottam a pultnál támaszkodó fiút. Hatalmas, talán soha nem látott mosoly ült ki az arcára, miközben figyelte a vele szemben álló lányt. - Ó! Látom, nem nagyon vesztegeti az idejét. - húztam színlelt mosolyra a számat, de mélyen belül csalódottságot éreztem. Miből is gondoltam, hogy komoly volt az a randi dolog?

- Jaj, neeeem... - vette suttogóra Dustin - Ő Nancy.

- Mármint... Az a Nancy? - akadt el a szavam - Steve nagy szerelme? - kérdeztem, mire Dustin csak bólintott.

Újra hátrafordultam, és jobban megnéztem a lányt. Tényleg ő volt az, akivel egyszer régen találkoztam. Csupán most rövidebb volt a haja, mint akkor. De nagyon szép lány volt. Vékony testalkat, kedves, szép arc. Köze nem volt azokhoz a lányokhoz, akikkel Steve-et eddig láttam.
A szám belsejébe harapva néztem ahogy a lány mosolyogva mesélt valamit Steve-nek, aki szinte megbabonázva figyelte őt. Aztán hirtelen az asztalunk felé pillantott, és mikor a szemembe nézett, inkább elfordultam. Próbáltam nem kimutatni, hogy mit gondolok. Márpedig ez elég nehéz szokott lenni.

- Sokkal szebb vagy, mint ő. - mondta Dustin.

- Tessék? - pillantottam rá.

- Szebb vagy, mint ő. És ezt én mondom, aki bele volt zúgva Nancy-be. - nevette el magát.

- Dustin... - nevettem fel én is.

- Tényleg... - vette komolyabbra a szót - Látom, hogy mire gondolsz.

- Mire gondolok, okoska? - húztam fel kérdőn a szemöldökömet.

- Hogy Steve még mindig szereti. - mondta ki nyíltan.

- Miért? Nem így van?

- Nem. Nem hinném.

- Pedig Nancy óta nem volt komoly kapcsolata. - hívtam fel a figyelmét a nyílvánvalóra.

- De nem azért, mert még szereti. Inkább azért, mert valószínűleg nem akar csalódni megint. Nancy másért hagyta el. Igaz, Steve abban az időben elég nagy seggfej volt, de... - húzta el a száját.

- De senki nem érdemli meg, hogy átverjék. - bólintottam.

- Igen. - helyeselt Dustin - Steve tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek először leírtam neked. Csak nem akartam, hogy esetleg veled is úgy viselkedjen, mint a legtöbb lánnyal. De ahogy elnézem, veled inkább olyan, mint Nancy-vel. - gondolkodott el.

- Nem hinném. - ráztam hevesen a fejemet - Kicsit sem hasonlítok Nancy-re.

- Nem is azt mondom, Manny... - forgatta a szemeit Dustin - Hanem azt, hogy Steve úgy viselkedik veled, meg úgy beszél hozzád, mint ahogy Nancy-vel szokott, mikor még annyira oda volt érte.

- Tudom, hogy mire célzol, és őszintén bevallom, hogy ez eléggé összezavar. - tekerte lassan a fejemet - Mintha próbálnál rábeszélni valami olyanra, amit eddig elleneztél.

- Nem beszéllek rá én semmire. - rakta fel védekezően a kezeit - Csak... Jobban belegondolva, pont egy ilyen lány kellene Steve-nek. Aki okos, kedves, de ha kell, akkor jól helyre is rakja.

- Tudod, hogy nem randizni jöttem ide, hanem, hogy a kedvenc unokaöcsémre vigyázzak. - hajoltam át az asztalon, és gyengéden az arcába csíptem.

- Tudom. - nevetett fel - De... Figyelj! Tudom, hogy az a seggfej mit tett veled... De ugye nem akarsz örökre szingli maradni?

- Nyugi... Nem készülök apácának, ha arra célzol. De amúgy sem lenne semmi értelme, hogy itt keressek magamnak pasit. Nem itt élek. Csak addig leszek itt, amíg anyád haza nem jön.

- Ez elég nagy baj. - bólogatott - Maradhatnál. Miért mész haza?

- Mert ott lakok.

- És akkor mi van? Lakhatnál itt is. Anya is örülne neki. Habár kissé ijesztő lenne, de most az egyszer nem bánnám, ha nőuralom lenne otthon.

- Dustin... - nevettem fel - A szüleim...

- A szüleid írtó nagy seggfejek, már megbocsáss. - vágott közbe - Nem álltak melléd, mikor kellett volna. És hányszor is hívtak fel, mióta itt vagy?

- Egyszer sem. - hajtottam le a fejemet.

- Pontosan. - helyeselt.

Dustin-nak igaza volt. Anyám és apám mem foglalkoztak velem. Mióta szakítottam a volt pasimmal, én voltam a család fekete báránya. Azt hitték, hogy jó büntetés lesz, ha elküldenek ide, de tévedtek. Hiszen ennél jobb döntést nem is tudtak volna hozni.