*Steve szemszöge*

Muszáj volt sietnem, mert megígértem Dustin-nak, hogy ha úgy adódik, reggelente elviszem suliba. Egy szerencséje volt a kis szarosnak, hogy amúgy is korán kellett kelnem a munka miatt. Amúgy sosem vett volna rá, hogy csak azért keljek ki a meleg ágyamból, hogy legyen, aki fuvarozza a hátsóját. Az elmúlt pár évben nagyon megkedveltem a teljes bandát, de Dustin volt az, aki a legközelebb került hozzám. Nagyon bírtam őt, és örültem neki, hogy ő is kedvelt engem, és ha lehet azt mondani, talán kicsit fel is nézett rám. Nem volt testvérem, és talán addig nem is hiányzott, amíg meg nem ismertem őt. Azután rájöttem, hogy nagyonis tetszene, ha lenne egy öcsém. Szóval pontosan így néztem Dustin-ra, és a többi kis szarosra.

Csikorogva, satufékkel álltam meg a házuk előtt, ahol éppen akkor jelent meg az ajtóban Dustin. Pontos, mint mindig, de legalább most nekem is sikerült időben ideérnem, és nem kell hallgatnom a fejmosást, mint általában, és azt sem, hogy az én hibám lesz, ha nem ér oda időben. Nem mintha nem én tennék neki szívességet azzal, hogy elviszem. De mindegy is.
Dustin már majdnem odaért a kocsihoz, mikor valaki elkiáltotta magát, hogy "Megmondanád neki, hogy óvatosabban közlekedjen, mikor te is bent ülsz?". Először csak arra lettem figyelmes, hogy Dustin megforgatja a szemeit, és hátraint a kezével. Aztán mikor áthajoltam az anyósülésen, és kinéztem az ablakon, akkor vettem észre, hogy újra kinyílt a házuk ajtaja, és egy ismeretlen lány állt ott. Igazából nem tudtam jól megnézni, mert épphogy csak egy pillantást tudtam vetni rá, ő máris elfordult, és becsukta maga mögött az ajtót. Még mindig a csaj hűlt helyét bámultam, mikor Dustin bevágódott mellém.

- Jó reggelt! - köszönt - Ma igazán pontos voltál. Örülök, hogy hatással vannak rád a szavaim.

- Fogd be, Henderson. - léptem a gázra, de még egyszer visszanéztem a házra, hátha megint ott lesz a lány, és jobban szemügyre tudom venni. Biztos, hogy még nem láttam, ugye? És mégis ki ez? Mit keres Dustin-éknál? - Ki volt az, aki utánad kiabált? - böktem ki a kérdést, hiszen ő az egyetlen, aki ezt meg tudja nekem válaszolni.

- Napok óta arról beszéltem, hogy az anyám elutazik. - mordult rám - Ennyire figyelsz rám?

- Tudom, okoska. De ez még nem válasz arra, hogy ki volt a csaj a lépcsőtök tetején. Ez a Manny nevű unokatesód magával hozta a csaját, vagy mi? - gondolkodtam hangosan. Dustin tényleg napok óta arról áradozott, hogy Manny, az unokatesója ideköltözik, hogy felügyelje őt, amíg az anyja nincs itthon.

- Ő Manny, te fafej. - nevetett fel.

- Ő Manny? - nyíltak tágra a szemeim a csodálkozástól - Azt hittem, hogy Manny egy fiú.

- Nem tudtam kimondani kiskoromban, hogy Mandy, csak azt, hogy Manny. És ez azóta rajta maradt. De csakis én hívhatom így. - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetően.

- Jól van! - nevettem fel - Majd vigyázok, nehogy Manny-nek hívjam.

- Steve... - nézett rám, hangja pedig szigorúan csengett - Manny az unokatesóm.

- Tudom. - rántottam meg a vállamat, nem értettem, hogy miért mondja el ezt újra.

- Manny tabu számodra, oké? - magyarázta tovább - Nem szeretném, ha bevetnéd a sármodat, amit minden lánynál szoktál. Tudod... Ne túrj a hajadba, mikor beszélsz vele, ne villantsd meg azt a félmosolyt, amit általában szoktál. A legjobb az lenne, ha nem is beszélgetnél vele. Sőt... - gondolkodott el - Igazából találkoznotok sem kell.

- Mi a franc? - nevettem fel, mikor befejezte a szónoklást - Még nem is láttam a csajt. Az sem biztos, hogy az esetem. Miből gondolod, hogy bevetném a Harrington-sármot?

- Harrington-sárm? - prüszkölt nevetve - Ez komoly?

- Mit röhögsz? Mindig bejön.

- Sosem jön be. - nevetett tovább - Esetleg a buta libáknál. De Manny nem az. Nála nem válna be. És visszatérve, neked minden lány az eseted.

- Akkor nem értem, hogy miért aggódsz. - jegyeztem megy, figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatát.

- Steve... - vette komolyabbra a hangját - Csak ígérd meg, hogy békén hagyod. Oké? Nehéz időszak van mögötte.

- Jó. - pillantottam rá, és muszáj volt megígérnem neki, mert tényleg nagyon komolynak tűnt. Nem kérdeztem, hogy mi történt a lánnyal, amiért így védelmezi, és igazából ez nem is tartozott rám. - Jól van már.

- Tényleg, Steve... Inkább próbáld meg elkerülni, oké?

- Jó. Hányszor mondjam még, hogy jó? - mondtam kicsit idegesebben - Nem is értem, hogy miért akadsz fent annyira ezen. Azért nem vagyok olyan rossz.

- Nem, tényleg nem vagy az, kivéve, ha a lányokról van szó. - prüszkölt - Minden héten mással találkozgatsz. Ez azért nem egy példaértékű szerelmi élet.

- Na, jól van. - nevettem fel - Mit tudsz te a szerelmi életről?

- Van barátnőm. Emlékszel?

- Persze, hogy emlékszem. Turn around, look at what you seeeeeee... - daloltam - Az a hátborzongató hang, ahogy kettőtök éneke csengett, sosem megy ki a fejemből. Azóta is rémálmaim vannak.

- Hahaha. Nagyon vicces. Nekem legalább van barátnőm, akit szeretek, és aki szeret engem. Neked van ilyened? - kérdezte gúnyosan, és tényleg kezdett idegesíteni a kis szaros. Az volt a legnagyobb szerencséje, hogy végre megérkeztünk az iskolához. Különben megálltam volna, és kidobtam volna a kocsiból. Ugyanis bármennyire is titkoltam, rohadt nehéz volt túllépnem Nancy-n.

- Végre, megérkeztünk. Szállj ki, mielőtt meg talállak fojtani!

- Azért délután értem jössz, ugye? - hajolt vissza, miután kimászott mellőlem.

- Ha Robin helyettesít addig a tékában, akkor igen. - bólintottam.

- Ne már, Steve. Légyszi! - váltott kérlelő hangra.

- Menj, mert elkésel! - intettem felé, majd elindultam a kocsival, egyedül hagyva Dustin-t az iskola előtt.

*****

Alig negyed óra múlva már a videótékában voltam. Minden egyes napom ugyan úgy zajlott. Felkelek, általában elviszem Dustin-t, vagy Robin-t a suliba, van, hogy mindkettőt egyszerre. Aztán bejövök a tékába, és szinte az egész napomat azzal töltöm, hogy mindenféle alaknak ajánlgatok filmeket. Persze nem panaszkodom, mert sokkal jobb a meló, mint a fagyisnál, és jobban is fizet. Illetve amennyi szarság történt már velünk az utóbbi években, meg voltam elégedve a mostani nyugis életemmel. Azt leszámítva, hogy jobban örültem volna neki, ha lett volna egy olyan barátnőm, mint Nancy. Annyival könnyebb volt, mikor együtt voltunk. Azóta, hogy dobott engem, nem találtam olyan lányt, mint ő. De még csak hozzá hasonlót sem. Dustin-nak igaza volt, tényleg minden héten más lánnyal randiztam. De egyikük sem tudott igazán megmozgatni. Legalábbis érzelmileg nem.
És mivel tényleg nem voltam túl Nancy-n, tökéletesen megfelelt ez a helyzet egyelőre.
Jól elvoltam így, és élveztem, hogy csaphattam a szelet minden lánynak, aki betette a lábát a tékába.