*Amanda szemszöge*

Nem voltam benne biztos, hogy mi volt az az érzés, ami akkor töltött el, mikor Steve-re néztem. Tényleg tetszik nekem? Vagy csak annyi az egész, hogy jól érzem magam a társaságában? Hiszen egy ideje nincsenek barátaim, fiú barátom pedig soha nem is volt.

- Ne aggódj! - mosolygott rám Robin - Nem fogok neki szólni erről.

- Miről?

- Hát amiről beszélgettünk. Köztünk marad. Pedig hidd el, hogy nagyon szívesen odamennék hozzá, és a hajánál fogva rángatnám el onnan.

- Hagyd békén. - nevettem fel - És kérlek, ne játszd a kerítőnőt.

- Hát jó! - rántotta meg a vállát - De hidd el, hogy engem nem tudtok átvágni. Még ha magatokat át is veritek ezzel a nagy tagadással.

- Nem tagadok semmit. - ráztam a fejemet - Steve és én csak barátok vagyunk. Ennyi!

- Aha. - mosolygott fülig érő szájjal.

- Na és mi van veled? - próbáltam elterelni a témát - Térjünk vissza az elejére. Tetszik neked a pincérnő?

- Miből gondolod? - most Robin-on volt a sor, hogy elpiruljon.

- Hát... Talán abból, ahogy viselkedtél, mikor idejött.

- A neve Vickie, és ő is tagja az iskolai zenekarnak. - ismerte be.

- Tetszik neked, ugye?

- Igen. De... - vette halkabbra a hangját - Nem vagyok benne biztos, hogy ugyan azt szeretjük-e, ha érted, hogy mire gondolok.

- Értem. - bólintottam - De mi lenne, ha megkérdeznéd?

- Kérdezzem meg? - nyíltak tágra a szemei - Azt nem.

- Miért?

- Ha kiderülne, hogy a lányokat szeretem, ez a város, főleg a suli, átváltana boszorkányüldöző üzemmódba. - forgatta a szemeit, én pedig nagyon megsajnáltam. Tisztában voltam azzal, hogy a legtöbb ember szerint nem elfogadott az azonos neműek szerelme. Remélem, hogy ez idővel majd változni fog.

- Akkor kérd meg Steve-et, hogy kérdezze meg a lányt. Ő igazán profi ebben. - nevettem el magam, és nagy örömömre Robin is kacagni kezdett.

- Milady! - harsogott fel egy ismerős hang az étterem ajtajából. Eddie Munson, felhívva magára az egész helység figyelmét, egyenesen felénk vette az irányt.

- Szia! - mosolyogtam rá, mikor megállt az asztal mellett.

- Szia, tündérkém! - csúszott be mellém a boxba, minden előzetes kérdés nélkül - Miss Buckley! - köszönt Robin-nak is.

- Öhm... Szia? - nézett rá, majd rám kérdőn Robin.

- Nem gondoltam volna, hogy itt talállak. - tette a hátam mögé, az ülés támlájára a kezét Eddie.

- Robin-nal beugrottunk enni. - mutattam a lányra - Még nem jártam itt, de tetszik a hely. Igazából még sehol sem jártam a városban, a boltot, a videótékát és ezt a helyet kivéve.

- Ez nagyon nagy hiba. - hajolt közelebb hozzám Eddie - Ha szeretnéd, akkor én szívesen elkalauzollak bármerre.

- Öhm... - nevettem rá - Köszi, azt hiszem...

- Mióta ismeritek ti egymást? - mutatott ránk Robin.

- Igazából csak tegnap óta. - nevettem fel - Dustin áthívta a barátait hozzánk.

- Értem. - bólogatott a lány, de továbbra is furcsa, mosolygó pillantást vetett rám.

*Steve szemszöge*

A velem szemben ülő lány egyetlen szavát sem tudtam felfogni azok után, hogy megjelent Eddie Munson, és leült Amanda mellé. Persze, előtte sem igazán figyeltem, hogy mit mond a lány.
Ideges lettem, és a gyomromban szorító érzés jelent meg, mikor Munson felemelte a kezét, és Amanda mögé tette. Tipikus "észrevétlen közeledés a lány felé". Egyből tudtam, hogy mit csinál, mert nem egyszer vetettem be én is ezt a trükköt, hogy át tudjam ölelni a lányokat. Sosem gondoltam volna, hogy ez mennyire elcseszett dolog. De most, hogy ezt Amanda-val csinálták, azt kívántam, bárcsak ne tudnám, hogy mit jelent ez a közeledés. Egyértelműen tetszett neki a lány.

- Steve... - szinte észre sem vettem, hogy a randipartnerem hozzám beszélt.

- Igen? - fordítottam felé a tekintetemet.

- Figyelsz rám? - kérdése kissé vádlón hangzott.

- Bocsi, csak mostanában van egy-két problémám. - próbáltam szépíteni a dolgon. Nehezen koncentrálok.

- Jól van. - mosolyodott el. Ezek szerint sikerült elhitetnem vele, hogy igenis, figyelek rá. - Semmi gond.

- Öhm... - pillantottam újra meg újra a lányok asztala felé - Figyelj... Nem akarlak megbántani, de mi lenne, ha máskor folytatnánk ezt az estét? Eszembe jutott valami fontos dolog, amit muszáj elintéznem. Életbevágóan fontos. - néztem rá kérlelve.

- Hmmm... - nézett rám elgondolkodva a lány - Jól van, Steve! De csak azért, mert ilyen szépen kéred. - tekerte az ujjai közé a haját.

- Ígérem, legközelebb egy rendes randira viszlek. - hazudtam, ugyanis eszem ágában sem volt újra elhívni.

- Hát jó! - kacagott fel, majd felkelt az asztaltól. De ahelyett, hogy elsétált volna, mellém létett, lehajolt, majd a pólóm nyakánál fogva magához rántott, és a száját a számra tapasztotta. Annyira meglepődtem a tettén, hogy nem is tudtam reagálni. Mikor elhajolt tőlem, csak pislogni tudtam, hiszen nekem eszem ágában sem volt megcsókolni. Még úgy sem, hogy azért jöttem el vele randizni, hogy Amanda-t kiverjem a fejemből. Amanda... Mikor az asztal felé fordultam, Amanda pontosan felénk nézett. Az ég világon semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, de rohadtul bántott a dolog, hogy látta. Nem akartam, hogy lássa.

Eközben Melissa minden további nélkül otthagyott az asztalnál. Megpróbáltam magamhoz térni, és elfelejteni az előbb történteket. Szóltam a pincérnőnek, annak, amelyikbe Robin teljesen belezúgott, majd kértem tőle egy hamburger menüt elvitelre. Aztán minden bátorságomat összeszedve felkeltem az asztaltól, és a lányokhoz sétáltam. Minden szó nélkül becsusszantam Robin mellé. Pedig legszívesebben a másik oldalra ültem volna, de ott már elfoglalta a helyet Eddie Munson.

- Mit csinálsz? - nyögött fel Robin, mikor löktem rajta egyet, hogy elférjek - Hol a csajod?

- Nem a csajom. - feleltem halkan, majd Amanda felé pillantottam. Úgy éreztem, hogy inkább neki kell ezt bizonygatnom.

- Azt hittem, hogy odáig van érted. - kuncogott Robin - Mégis lelépett?

- Ó! - szólt közbe Amanda - Odáig is van. Nem láttad, hogy alig tudott kiszállni a szájából búcsúzásnál? - mosolyodott el, de nem tudtam volna megmondani, hogy gúnyosan vagy kedvesen tette-e.

- Fúj! - morgott Robin, de inkább nem is foglalkoztam vele.

- Hazaviszlek! - szóltam Amanda-nak, mire az ő szemei óriásira nyíltak.

- Tessék? - nevetett fel zavartan, majd Robin-ra pillantott - Nem akarok még hazamenni. - tekerte a fejét.

- Akkor majd, ha haza akarsz menni, elviszlek. - dőltem hátra, és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

- Nem kell hazavinned. - ellenkezett tovább ez az idegesítő nőszemély - Már megbeszéltük, hogy Eddie hazavisz.

- Nem. Már mondtam korábban is, hogy majd én elviszlek. - erősködtem, és próbáltam visszafogni magam. Legszívesebbeb bevertem volna egyet Munson-nak.

- Steve... - sóhajtott Amanda.

- Amanda? - mosolyogtam rá.

- Majd Eddie hazavisz. - mondta lassan, tagoltan, mintha egy kisgyerekhez beszélt volna. Ezzel pedig még jobban felidegesített.

- Amúgy is megyek hozzátok, szóval Eddie-nek nem kell fáradnia. - néztem ugyan olyan mosollyal a srác felé, aki még mindig Amanda mögött pihentette a kezét.

- Miért jössz hozzánk? - rázta a fejét értetlenkedve.

- Dustin-hoz megyek. Van egy kis dolgunk. - válaszoltam egyből. Persze az egész egy jó nagy kamu volt.

- Jól van... - csapott az asztalra Munson, majd Amanda felé fordult - Figyelj, gyönyörűm... Mi lenne, ha megengednéd Harrington-nak, hogy hazavigyen, mielőtt felrobban a feje az idegességtől? Aztán valamelyik nap körbevezetlek a városban, ahogy megbeszéltük.

- Jól van. - adta meg magát Amanda.

- Én le is lépek. - kacsintott rá Munson, majd megfogta a kezét, és hosszú csókot nyomott rá - Hölgyeim! Harrington... - hajolt meg színpadiasan, majd távozott a pult felé.

- Oké. - mondta Amanda - Én elmegyek a mosdóba, aztán rendelek valamit Dustin-nak. Utána mehetünk.

- Már rendeltem Dustin-nak. - állítottam meg, ő pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Tényleg? - pislogott - Oké! Köszi! - bólogatott, majd elvonult a mosdó felé.