×Pikáns, 18+ rész!×

Az éjszaka, pontosabban a hajnal csodálatos volt. Olyan érzések szabadultak fel bennem, amikről sosem gondoltam, hogy egyáltalán létezhet ilyen. Eszméletlenül szerettem Sebastian-t, és erre a szex még pluszba rátett egy lapáttal. Tökéletes volt. Sőt, az enyhe kifejezés rá.

Tizenegy óra lehetett, mikor felébredtem. A szobába besütött a nap. Mikor felemeltem a fejem a párnáról, egyből belehasított a fájdalom. Igen, sajnos nem volt meg a szokásos alvási időm. Pontosabban nem sajnos.
Ahogy ez eszembe jutott, elmosolyodtam, és egyből a másik oldalamra fordultam. Sebastian még aludt, ezért nem mocorogtam nagyon. Helyette inkább bámultam. A tökéletes arcát, a borostáját, a kócos haját, az izmos karját, a mellkasát, ahogy a paplan épphogy eltakarta az alsó részét, és ami alól kiállt a hasa alatti V vonal. Nem tudtam magam visszafogni, ezért óvatosan az arcához nyúltam, és végigsimítottam rajta. Egyből megmozdult, és még mielőtt kinyitotta volna a szemeit, elkezdett mosolyogni.

- Nem ér bámulni. - morogta érdes hangon, majd lassan kinyitotta a szemeit - Szia, szépségem.

- Szia. - kuncogtam halkan.

- Mennyi idő?

- Tizenegy lesz. Jól aludtál?

- Tökéletesen. - mosolygott rám újra, majd utánam nyúlt, és magára húzott - Gyere ide, bébi. - arcát a nyakamba fúrta, és szorosan magához ölelt - Annyira szeretlek.

- Én is téged. - támaszkodtam meg kezeimmel a két oldalán, úgy néztem le rá, és adtam a szájára egy csókot.

- Gyönyörű vagy. - simított végig gyengéden a hátamon, amitől libabőrös lettem. Kezeit lejjebb vezette a csípőmre, végül a hátsómon állapodott meg. - Mi lenne, ha megismételnénk a hajnali dolgot? - húzta fel érdeklődve a szemét, miközben közelebb tolta hozzám a csípőjét.

- Tudod, hogy jelenésünk van az ebéden, ugye? - nevettem fel, és legurultam róla.

- Ne már. Most hova mész? - kérdezte morcosan.

- Ne duzzogj! - szórakoztam rajta - Zuhanyozni megyek.

- Azt hittem, hogy egész nap az ágyban leszük, és emlékeztetsz a hajnalban történtekre.

- Először is, nem nekünk volt a nászéjszakánk, hogy egész nap az ágyban legyünk utána. Másodszor pedig... Tényleg emlékeztetni kell arra, ami történt? - húztam fel játszva a szemöldökömet.

- Dehogy, bébi. - nyúlt felém, de elugrottam előle, és az egyik fotelban fekvő táskámhoz mentem, amit még tegnap délután hoztam be a szobába - Tökéletesen emlékszek minden egyes részletre. - szájába harapva ült fel, és úgy kezdett méregetni. Magam elé tartottam a ruhámat, amit majd fel fogok venni, mire megtekerte a fejét. - Arra itt a szobában semmi szükség. Hadd nézzem a tökéletes testedet, ha már olyan gonosz vagy, hogy nem csinálhatok vele azt, amit akarok.

Mosolyogva, szemeimet megforgatva mentem a fürdőszobába, és miközben megengedtem a vizet, és vártam, hogy meleg legyen, halkan kinyílt az ajtó mögöttem.

- Nem arról volt szó, hogy csak az ágyban akarod velem csinálni? - mosolyodtam el, majd megéreztem a derekam körül a kezeit, miközben felcsatoltam a hajam.

- Az csak az első alkalomra vonatkozott, bébi. - húzott magához, és elkezdte simogatni az oldalamat - Ezután bárhol, és bármikor... - megcsókolta a nyakamat, és hirtelen lendülettel fordított maga felé.

- Hééé... - böktem meg a mellkasát - Ne legyél szemtelen.

- Megőrülök érted. - suttogta az arcomba, majd abban a pillanatban, ahogy lecsapott a számra, az ölébe kapva belépett a zuhany alá. Hátamat a hideg csempének nyomta, amibe teljes testtel beleremegtem. Olyan hévvel faltuk egymás ajkait, hogy fél perc után égni kezdett a szám. Lihegve szakadtunk el egymástól, és homályos tekintettel bámultuk egymást. Mélyen a szemembe nézve, kicsit eltartva magától, elhelyezkedett előttem, és a szemkontaktus megszakítása nélkül hatolt belém. Hangosan felnyögtem, mikor teljesen kitöltött, és lassan, de ütemesen elkezdett mozogni bennem. A számba harapva próbáltam visszatartani a hangosabb nyögéseket. Egyre hevesebb lett, és én is kezdtem elveszíteni a fejemet. A vállába mélyesztettem a körmeimet, amitől ő is nyögött egyet. Irtó szexi volt, ezért közelebb húztam, és a hátán is megismételtem a mozdulatot. Ekkor erősen, de persze nem fájdalmasan nekinyomott a csempének, és rohamos tempóban ostromolt a lábaim között. Lenyűgöző volt, ahogy tarott a karjaiban, és úgy okozott olyan gyönyöröket, amiket eddig elképzelni sem tudtam. Éppen, mikor a csúcsra jutottam, elkezdett egyre hevesebb, és gyorsabb lenni a tempó, míg végül döfött rajtam egy utolsót, hangosan felnyögve. Lihegve, lassan rakott le, és szerencsére még mindig tartott, ugyanis a lábaim úgy remegtek, hogy nem biztos, hogy meg tudtam volna állni rajtuk. Kék szemei mosolyogva az arcomat vizslatták, miközben óvatosan megfordított, és a mellkasát a hátamnak döntötte. Ekkor éreztem meg a kezét odalent.

- Sebastian... - suttogtam.

- Nyugi, csak lazíts... - csókolt bele a fülembe, és elkezdte odalent mozgatni az ujjait. Percek múlva újra csillagokat láttam, és fejemet a vállára döntve, lehunyt szemmel próbáltam lenyugtatni a légzésemet.

Ezután együtt vettünk egy gyors zuhanyt, mialatt váltottunk még egy-két hosszú csókot. Elmondhatatlanul boldog voltam.

Lassan közeledett a dél, mire elkészültünk. Egy fehér, csipke rövidnadrágot, és egy ciklámen színű, lenge, spagettipántos topot vettem fel, hajamat laza kontyba fogva. Sebastian, habár nagyon jól nézett ki az öltönyben, de most egy sötét farmert, és egy rövidujjú, mintás inget vett fel, ami ráfeszült az izmaira. Nem mondtam neki, de legszívesebben most azonnal leszabtam volna róla.

Kézenfogva mentünk ki a hotel udvarára, ahol a fedett teraszon már többen is jelen voltak. Svédasztal volt terítve, és a tegnap éjjelről megmaradt étel mellett egy csomó más finomság is volt. Sebastian-nel szedtünk magunknak egy-egy tányérra, majd leültünk egy üres asztalhoz. Nem sokkal utánunk jelent meg Laura és Márk is a kis Mátéval együtt, és csatlakoztak hozzánk. A két pasi egyből elkezdett társalogni, miközben Laura gyanakodva méregegett.

- Mi van? - nevettem el magam.

- Megtörtént, ugye? - izgatottan várta a válaszomat.

- Mire célzol? - játszottam az értetlent.

- Ne szórakozz, kisanyám. - csapta meg a kezemet - Csak úgy ragyogsz, és le sem bírjátok venni egymásról a szemeteket.

- Ez még nem jelent semmit.

- Megvolt, ugye? - kezdett sipító hangot hallatni, mire Sebastian is felénk pillantott.

- Fodg már be. - nevettem fel végül.

- Jesszus. Megvolt. - állapította meg - És milyen volt?

- Nem fogom ezt megbeszélni veled.

- Ne már. Régen mindig elmeséltünk egymásnak mindent. - duzzogott.

- Ja, mikor tinik voltunk. De ez most közel sem olyan, mint akkor. Oké? - pillantottam fél szemmel az asztal túloldalán ülő pasim felé, aki ugyan akkor nézett rám. Elmosolyodott, és kacsintott egyet, mielőtt újra Márk szövegelésére koncentrált.

- Olyan szerelmes vagy, kisanyám. - tekerte a fejét Laura.

- Ja. - sóhajtottam mélyen.

- Mi van? Mi ez a szenvedős sóhajtozás?

- Ennek nem lesz jó vége. - néztem szomorúan a szemébe - Alig három hetünk van már csak.

- Nem beszéltetek róla, hogy mi lesz később?

- Nem. Még az elején, mikor elkezdtünk randizni, megállapodtunk, hogy nem hozzuk szóba, hogy mi lesz, mikor el kell mennie.

- De akkor még nem is volt ilyen komoly, nem?

- Nem.

- Hát beszéljétek meg. Kérdezz rá, hogy mit szeretne.

- Azt kellene, ugye?

- Aha.

- A héten volt a szülinapja, ma este fogjuk megünnepelni. Lehet, hogy felhozom majd a témát.

- Tedd azt, szivi. - paskolta meg a térdemet - Csak ne szenvedj itt nekem, oké?

- Kösz. - néztem rá szúrósan - Igazán kedves vagy.

- De komolyan mondom. Hidd el, hogy meglepődnél azon, amit válaszolna. Csak tedd meg, hogy rákérdezel.

- Miért mondod ezt? - nem értettem, hogy mire céloz.

- Ez a pasi odavan érted, Márk is mondta. Mondott mást is neki, mikor az én drága férjem elkezdte rólad faggatni. De ezt nem nekem kell elmondanom. Csak kérdezz rá, hogy mik a tervei. Oké?

- Öhm... Oké. - bólogattam, és elgondolkozva néztem Sebastian-re. Vannak tervei? Pedig azt hittem, hogy ennek az egésznek pár hét múlva vége lesz. Mint egy tündérmesének. Eddig próbáltam nem beleélni magam, de most, hogy tudom, vannak tervei, a gyomrom izgatott rángatózásba kezdett.