×Extra hosszú, és extra pikáns, 18+ rész!×

A vacsora nagyon kellemesen, és zökkenőmentesen telt. Gábor hiába tett megjegyzéseket, szerencsére magyarul tette, így Sebastian nem értett belőlük egy szót sem, én pedig próbáltam meg sem hallani őket.
Hálát adtam az égnek azért is, hogy Anna normálisan viselkedett, és apám sem akarta megölni minden pillantásával Sebastian-t, mikor hozzám hajolt, vagy adott egy puszit.

Sebastian látszólag jól érezte magát, legalábbis nagyon reméltem, hogy nem csak színlelte. Márk nagyon sokat beszélgetett vele, amiért igazán hálás voltam neki, de az is lehet, hogy Márk hálásabb volt nekem, amiért az egyik kedvenc filmjének szereplője mellett ülhetett.
Az én másik felemen Anita ült, én vele beszélgettem közben. Nagyon örültem neki, amiért ilyen jól megvoltak az apámmal.

- Ró! - szólt hozzám Laura, ölében a kis Mátéval - Megtennétek, hogy vigyáztok a babára, amíg táncolunk egyet? - nézett rám kérlelve - Csak egyetlen tánc, semmi több.

- Persze. - mosolyogtam rá, és kezemet nyújtottam, hogy ávegyem Mátét. Sebastian azonban gyorsabb volt, és elvette tőle a babát.

- Nem baj? - nézett rám kék szemeivel, mikor Laura és Márk hálálkodva elvonultak a táncparkett felé.

- Persze, hogy nem. Nagyon jól áll neked, és nézz rá. Imád téged. - mutattam rájuk. A pici ugyan úgy nevetett Sebastian-re, és ugyan úgy játszott vele, mint a szülinapomon.

- Nagyon szép kisbaba. - bámult szomorúan Mátéra.

- Mi a baj? - nyúltam az arca felé, és megsimítottam.

- Semmi. - rázta meg fejét, mintha gondolatokat hessegetett volna el - Csak örülök, hogy itt vagy velem.

- Én is. - nyomtam egy puszit az arcára, mire Máté még jobban kacagni kezdett.

Mikor mindketten a babával voltunk elfoglalva, hirtelen hangos csikorgásra kaptam fel a fejemet, ami az asztal túloldaláról jött. Gábor gúnyos mosollyal lépkedett közelebb, és sejtettem, hogy mi fog következni. Sebastian-re pillantva pedig tudtam, hogy ő is gyanít valamit.

- Felkérhetem táncolni a barátnődet? - kérdezte őt angolul. Sebastian egy darabig csak méregette, majd rám pillantott, és végül bólintott. Nem akartam ott hagyni, de azt sem szerettem volna, ha Gábor jelenetet rendez így, a negyedik pohár pezsgője után.

- Csak egy tánc. - szóltam bele én is, és ez mindkét fiúnak szólt.

Gábor a kezét nyújtotta felém, de eszem ágában sem volt elfogadni. Helyette felpattantam a székről, és lehagyva őt, a táncparkettre mentem. Mikor utolért, a gúnyos mosolya átváltott kedvessé, de azért még haragudtam rá.
Közelebb lépett hozzám, és kezét a derekamra rakta, úgy húzott közelebb magához.

- Nagyon szép vagy. - mondta halkan, és a kezeit lejjebb vezette - Le sem bírtam venni rólad a szemeimet.

- Figyelj! Először is, állítsd le a kezeidet, és tedd vissza a derekamra. Másodszor, nem akarom, hogy így viselkedj. Direkt idegesíted Sebastian-t.

- Leszarom a pasidat. Nem érdemel meg téged, Csipi! Össze fogja törni a szívedet megint. Múltkor is magad alatt voltál.

- Az a dolog félreértés volt, de ezt már megmondtam. Miért csinálod ezt?

- Mert nem akarom, hogy szenvedj.

- Nem szenvedek. Szeretem őt, oké?

- Jobban, mint engem szerettél?

- Igen. - mondtam ki nagy nehezen, de nem akartam hazudni neki - Senkit nem szerettem még így. És azt akarom, hogy ezt tartsd tiszteletben. Oké?

Nem válaszolt, csak szomorú arccal bólintott egyet. Mielőtt elkezdődött volna egy újabb lassú dal, Sebastian lépett mellénk.

- Lekérhetem a barátnőmet? - jó erősen megnyomta az utolsó szót, és színlelt mosolyt küldött Gábor felé, aki csak bólintott, majd magunkra hagyott.

Sebastian elkapta a kezemet, és gyengéden magához rántott.

- Hol a baba? - mosolyogtam rá.

- Márk látta, hogy bajban vagy, ezért visszajöttek az asztalhoz, hogy megmenthesselek.

- Én hősöm. - tettem a kezeimet a vállára, hogy még közelebb lehessek hozzá.

- Mit akart?

- Tudod, hogy csak téged idegesíteni. - forgattam meg a szemeimet - Felhozta a múltkori dolgot, hogy mennyire szenvedtem, mikor azt hittem, hogy más csajod is van.

- Tudod, hogy szeret téged, ugye?

- Tudom. Ő pedig tudja, hogy én téged szeretlek. Képes volt megkérdezni, hogy jobban szeretlek-e téged, mint ahogy őt szerettem annak idején. - fakadtam ki.

- És? Mit mondtál? - mosolyodott el.

- Szerelmi vallomást akarsz kicsikarni belőlem? - húztam össze a szemeimet.

- Lehet.

- Azt mondtam neki, hogy még senkit nem szerettem így. - ismertem be elpirulva, és fejemet a mellkasára fektettem. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle, és puszit nyomott a hajamba.

- Én sem éreztem még ezt. Soha. - suttogta. Szám csak mosolyra húzódott, majd hosszú percekig táncoltunk még így.

Egy idő után aztán visszaültünk az asztalhoz. Ekkor már vészesen közeledett az éjfél. Laura felvitte a számukra lefoglalt szobába a kis Mátét, aki már egy ideje csak bóbiskolt az apja ölében. Így Márk ránk maradt, de cseppet sem zavart, hogy ennyire jóban van Sebastian-nel.

A menyasszonytánc után még táncoltunk egy darabig Sebastian-nel, és az apám is felkért egyszer. Szerencsére eszébe sem jutott, hogy valami kifogást tegyen a férfira, vagy esetleg bármi másra, ami elronthatta volna a kedvemet.

Olyan három óra, fél négy lehetett, mikor elkezdtek szállingózni a vendégek, és már csak páran voltunk az asztalok közt. Apámék hazavitték Gábort, Márk felment a szobájukba. Már csak a szülők, és az ifjú pár voltak jelen, illetve egy-két rokon.

- Ha gondolod, akkor felmehetünk mi is. - néztem a mellettem ülő férfira, és ahogy kimondtam a mondatot, a szívem a torkomba ugrott.

- Oké. - mosolygott rám.

Elbúcsúztunk Zsanettéktól, és a többi ismerőstől, majd jó éjszakát kívánva, felmentünk a szobába. Persze Zsanett nem szalasztotta el, hogy a fülembe súgja, hogy kapjam el a pasit. Szerencsére Sebastian nem értette, de abban csak reménykedni tudtam, hogy mások sem hallották.

A szoba gyönyörű volt. Az egész helységben ledfények biztosították a hangulatvilágítást. Az óriási erkélyajtót csodás függöny védte, a hatalmas franciaágyon pedig bársony takaró volt. Körülnéztem a szobában, és csak utána fordultam Sebastian felé. Még mindig a becsukott ajtónak támaszkodva nézett rám.

- Mi az? - nevettem el magam.

- Gyönyörű vagy. - lépkedett közelebb, és ahogy csökkent köztünk a távolság, úgy ment egyre feljebb a pulzusom - Alig vártam, hogy kettesben lehessünk.

- Én is. - vallottam be neki. Hangom halk volt, és szinte zihálva vettem a levegőt. Kezeimet felemelve lehámoztam a válláról a zakót, ami a földön kötött ki. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottuk meg, miközben kibogoztam a nyakkendőjét.
Ezután lehúzta az egyik vállamról a ruha pántját, és száját a kulcscsontomra tapasztotta. A libabőr ellepte az egész testemet, és egy apró nyögés szakadt fel belőlem. Elkezdtem kigombolni az ingjét, ami alól egy fehér trikó kandikált ki.

- Mennyi ruha van rajtad? - nevettem fel, mire hirtelen magának háttal fordított, és a hajamat félresöpörve, a nyakamba csókolt, miközben lehúzta a ruhámon a cipzárt. Aztán elkezdte lehámozni rólam a szoknyát, és már csak egy szál bugyiban, és pánt nélküli melltartóban álltam előtte. Abban a fehérneműben, amit Zsanett adott.

Ezután újra maga felé fordított, addigra már lekapta magáról a trikót is. A számba harapva néztem végig a felsőtestén, és ujjaimmal végigsimítottam rajta. Az övénél álltam meg, és kibontva azt, segítettem neki levenni a nadrágot. Ekkor már rajta is csak egy alsónadrág volt, amin épphogycsak végigfuttattam az ujjaimat. Éreztem, hogy készen áll, amitől csak még jobban izgalomba jöttem. A számat a szájára tapasztottam, minek hatására magához rántott, és a fenekemnél fogva felkapott. A csókot nem szakítottuk meg, csak akkor, mikor letett az ágyra. Fölém tornyosult, és a kikapcsolt melltartómat a földre hajította. Végigsimított a melleimen, aztán ujjait a bugyimba akasztotta, és lehúzta rólam.
Sűrűn vette a levegőt, miközben többször végignézett a testemen. Aztán felkelt az ágyról, és levette az alsónadrágját is, amitől elszorult a torkom. Újra fölém mászott, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.

- Kell gumi? - suttogta. Nem tudtam válaszolni, csak nemlegesen megráztam a fejemet. Már hetekkel ezelőtt elmentem orvoshoz, és felirattam a fogamzásgátlót. - Istennő vagy. - felelte a válaszomra, aztán szinte fel sem fogtam, mikor egy pillanattal később megéreztem magamban.

Egyszerre szakadt ki belőlünk egy hatalmas nyögés, és belemarkoltam a takaróba, ahogy testem megfeszült alatta, hogy még beljebb érezzem magamban. Egymás szemébe néztünk, miközben elkezdte magát mozgatni bennem. Minden mozdulatára válaszoltam, és csípőmet ugyan abban az ütemben kezdtem fel és le hullámoztatni. Az ütem egyre gyorsult, aztán mikor elkezdett lassítani, ellöktem magamtól, és kimászva alóla, a hátára fordítottam. Kitágult szemekkel követte minden mozdulatomat, és láttam benne az izgalmat, mikor átvetettem rajta a lábamat, és ráültem. Most rajtam volt a sor, hogy elkezdjek mozogni, amitől olyan hangok szakadtak fel a torkából, amiket eddig nem hallottam. Szájába harapva élvezte az összes apró mozdulatomat, ujjait pedig a csípőmre fektette, de szemeit még mindig nem vette le rólam. Ráfeküdtem a felsőtestemmel, minek hatására ő kezdett el gyorsítani a tempón, és habár gyengéden, de teljes sebességgel ostromolt. A fülébe nyögtem, mire ujjait a bőrömbe mélyesztette. A következő pillanatban pedig olyan hirtelen ültem fel rajta, amilyen hirtelen jött a vég. Csillagokat láttam magam előtt, és egy pillanatra megszűnt a hallásom is. A következő, amire emlékeztem, az az volt, hogy ugyan abban a pillanatban értünk fel a csúcsra mindketten.

Zihálva, levegőért kapkodva terültem el mellette az ágyon. Sebastian nem szólt semmit, csak felém fordította a fejét, és sűrűn véve a levegőt, elmosolyodott, majd közelebb húzott magához, és elkezdte simogatni a csurom vizes hátamat. Nagyon sok időbe telt, mire újra rendeződött a pulzusom.