A templomban többször is elpityeregtem magam, annyira szép volt a szertartás. A pap csodás, személyre szabott beszédet mondott a párnak, és maga Zsanett és Bence is szívfacsaró esküt írtak egymásnak. Több alkalommal pillantottam Sebastian felé, és egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy ne néztem volna egyből a szemébe. Folyamatosan engem figyelt, és csak mosolygott rám.

A szertartás végén az újdonsült házasok a pap oldalán kivonultak a templomból, nyomukban a násznéppel. Laura és én pedig a fiúk felé vettük az irányt. A pici Máté egész jól bírta Márk kezében, csak egyszer-kétszer kiáltott fel, általában pont akkor, mikor néma csend volt,vagy éppen az egész násznép hangosan imádkozott.

- Szia! - léptem Sebastian elé, aki azonnal a derekamra fektette a tenyereit.

- Eszméletlen vagy. - nézett rajtam végig - Le sem tudtam venni rólad a szemem.

- Pedig nem én vagyok a fő szám. - forgattam meg a szemeim játékosan.

- Dehogynem. - húzott közelebb - Alig vártam, hogy a közeledbe kerülhessek.

- Egy kicsit még sajnos nélkülöznöd kell, mert a polgári rész még hátra van. Az már a hotel udvarán lesz.

- De utána csak az enyém vagy. - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Csak a tiéd. - ígértem, és lenyomtam egy gyengéd csókot a szájára - De most elvihetsz.

- Nem a menyasszonnyal mész? - csodálkozott el.

- Nem. Ők már együtt mennek oda. Elvégre Isten színe előtt ők már házasok. Na, kapok egy fuvart?

- Persze, bébi. - fogta meg a kezemet, és kisétáltunk a násznép után.

Sebastian szerencsére nem messze parkolt, így gyorsan be tudtunk sorolni a nászmenethez.

- Van egy szokás, ami amúgy nem tudom, hogy csak nálunk szokás-e... - gondolkodtam el - De ilyenkor a násznép nyomni szokta a dudát, tudatva ország-várossal, hogy itt jön az ifjú pár.

- Tényleg? - kérdésére azonban nem én adtam meg a választ, hanem az előttünk és mögöttünk álló sofőrök, akik megállás nélkül nyomták a dudát.

Az odafelé úton szinte nem tudtunk beszélgetni, de ahogy észrevettem Sebastian annyira élvezte a dudálást, hogy ideje sem lett volna másra koncentrálni. Úgy élvezte, akár egy kisgyerek.

A hotel udvara már csodás díszben várt minket. A kicsinek nem nevezhető kerti tó mellett két sorban álltak a székek, előttük egy virággal körbefuttatott kapuval. Ugyan úgy megvolt a bevonulás a sorok közt, és ugyan úgy Laurával az első sorban kellett helyet foglalnunk. Miután megvoltak a beszédek, az aláírások, és Zsanették színes homokot is öntöttek együtt egy szív alakú üvegcsébe, megvolt újra a szerelmes csók. Végül pedig jöttek a tömeges gratulációk, amit én gyorsan lerendeztem, hogy minél előbb Sebastian mellett lehessek.

- Gyere! - húzott magával a tó felé, amint odaértem hozzá.

- Hova megyünk? - érdeklődtem.

- Márk csinál pár képet rólunk a telefonommal. Muszáj megörökítenem, olyan gyönyörű vagy. És legyen végre egy normális közös képünk.

- Van ám itt valahol profi fotós is. - nevettem el magam.

- Az nem ugyan az. - legyintett, és a tó melletti kerítésnél magához húzott. Márk lépett oda hozzánk, akinek Sebastian a kezébe adta a telefonját. Egyből elkezdett minket fotózni, és folyamatosan kattintgatott.

- Oké. Lassan több kép lesz rólunk, mint az ifjú párról. - nevettem fel.

- Kösz. - bólintott Márknak, aki visszasietett Laurához és Mátéhoz. Sebastian gyorsan megnézte a képeket, és mosolyogva mutatta meg a kedvenceit. Olyan édes volt, hogy ennyire lelkesedett mindenért, ami hozzám kapcsolódott. - Felrakhatok egyet?

- Öhm... Biztos? - húztam el a számat.

- Nem fogsz látszódni rajta. Van egy olyan, amit hátulról csinált.

- Oké. - egyeztem bele végül, hiszen láttam rajta, hogy mennyire akarta. Igazából én sem bántam. Nem érdekelt volna már az sem, ha az egész világ megtudná, hogy ki vagyok én, és hogy mit jelentünk egymásnak. Olyan szerelmes voltam, mint még soha életemben.

- Kész. - mondta alig egy perc múlva. Fel sem tűnt, hogy egész végig mosolyogva figyeltem.

- Mondtam már, hogy mennyire jól áll az öltöny, Mr. Stan? - léptem elé.

- Még nem.

- Hát, pedig nagyon jól áll. - simítottam végig a mellkasán - Nagyon szexi. - utolsó szavamra felhúzta az egyik szemöldökét, és miközben a szememből a számra nézett, szinte észrevétlenül megnyalta az ajkait. Közelebb hajolva hozzám, lassú csókot adott. Több millió pillangó zsongott a gyomromban.

- Szeretlek, Auróra. - suttogta a számba, mikor elválltunk egymástól.

- Szeretlek, Sebastian. - mosolyodtam el, majd lassan ellépve tőle, a kezénél fogva húztam visszafelé - Muszáj lesz mennünk, mert lemaradunk a kajáról, és ha később esünk be, Zsanett megöl engem.

- Menjünk. De remélem, ma már nem kell többet nélkülöznöm téged.

- Nem kell. - nyomtam egy puszit az arcára menet közben.

Pont akkor értünk vissza a tömegbe, mikor Zsanett elkiáltotta magát, hogy gyűljenek össze a hajadon lányok, ugyanis csokrot fog hajítani. Mikor kiszúrt a tömegbe, azonnal integetni kezdett, hogy álljak be a többiek közé. Én hevesen ráztam a fejem.

- Menj már! - lökött rajtam egyet Laura.

- Nem. - suttogtam hátra neki.

- Mi készül? - kérdezett rá Sebastian, de nem tudtam neki válaszolni, mert Márk megelőzött - Miért nem mész? - fordult vissza hozzám Sebastian, miután megkapta a magyarázatot a helyzetre.

- Mert nem hinném, hogy mostanában férjhez fogok menni. Meghagyom azoknak az esélyt, akik esélyesebbek rá. - húztam el a számat.

- Menj, és kapd el azt a csokrot, bébi. - tolt kicsit előre a csípőmnél fogva, majd Laura is lökött rajtam még egyet.

- Jaj, jól van. - tekertem meg a fejemet, és szinte bevágtattam a többi, visítozó lány közé. Zsanett még egyszer felhívta a figyelmet, visszaszámolt, és elhajította a csokrot. Több lány is vetődött feléje, miközben az szinte lassított felvételben közelített felénk. Pontosabban felém, akinek a kezében végül landolt a csokor. El sem akartam hinni, hiszen még csak nem is harcoltam érte úgy, mint a többiek, csupán csak kinyújtottam a kezemet, és az én ujjaim értek hozzá elsőnek.

Zsanett ujjongott, és mindenki tapsolt. Vörös arccal sétáltam vissza a többiekhez, ahol Laura szintén visítozva ugrált, Márk pedig teljesen megrémítve vele a fiát, fütyült egyet. Sebastian-re pillantottam, akin nem láttam különösebbet, mint ugyan azt a mosolyt, amivel egész nap nézett rám.

- Szép volt, bébi. - ölelte át a derekamat.

- Nem igazán törtem magam. Csak úgy landolt a kezemben. - mutattam fel a csokrot.

- Hát... Mégis nálad kötött ki.

- Most aztán bajban vagy, haver. - veregette meg Márk a hátát, amire még mindig ugyan az a reakció volt a válasz. Csak mosolygott, le sem véve rólam a szemét. Én zavaromban csak megforgattam a szemeim, majd magam után húzva Sebastian-t, elindultunk a násznéppel a hotel éttermébe, ahol a lagzi lesz.

- Ne számíts arra, hogy hagyományos magyar lakodalmat fogsz látni. Nem lesz itt semmi mulatós zene, meg ceremóniamester sem. Csak az éjféli menyasszonytánc lesz megtartva. - magyaráztam Sebastin-nek, mikor már az asztalunknál ültünk. Szerencsénkre ide ültették Lauráékat is, így volt kivel társalognia Sebastian-nek. Viszont a rossz hír az volt, hogy az apám mellett, aki magával hozta Anitát is, itt ült még Anna és Gábor is.

- Menyasszonytánc? Az mi?

- Éjfélkor van. Mindenki táncolhat a menyasszonnyal, ha dob egy kis pénzt az edénybe. Annyi lesz a változás, hogy itt egy óriási perselybe kell dobni, nem a hagyományos edénybe. Zsanett mindent modernizált a "fancy" esküvőjéhez. - mutattam az idézőjeleket nevetve.

Megpróbáltam minél többet foglalkozni Sebastian-nel, amíg nem hozták a vacsorát, és próbáltam nem a kör alakú asztal szemközti oldalán ülő emberekkel foglalkozni.
Apám néha szúrósan nézett ránk, főleg mikor Sebastian adott egy-egy puszit. De szerencsére az ideje nagy részében Anitával volt elfoglalva. Gábor viszont egyetlen árva szó nélkül bámult rám, homlokát ránvolva figyelte minden mozdulatomat. Csak remélni tudtam, hogy nem okoz semmi bajt a mai este folyamán. Kicsit feszélyezve éreztem magam miatta. Vele ellentétben Sebastian megnyugvást sugárzott. Úgy viselkedett, mintha rajtam kívül nem is lenne senki más a közelében. Néha Márkkal váltott azért pár szót, de az apámat vagy Gábort szinte észre sem vette.

- Felrobbantottátok az internetet, Ró! - szólalt meg Anna is, aki egész eddig néma csendben üldögélt, és a telefonját nyomkodta.

Először nem tudtam, hogy mire céloz, aztán leesett a kép, amit Sebastian nemrég osztott meg. Gábor és apám, akik Anna mellett ültek, közelebb hajoltak a lány mobiljához, és mindketten összeráncolt homlokkal nézték a képernyőt. De hát én még magát a képet sem láttam eddig.

- Mutasd a képet, amit megosztottál. - bökködtem meg a karját. Egyből előkapta a telefont, és megnyitotta az Instagrammot. Rögtön megjelent a képernyő alján a szívecske, jelezve, hogy rengeteg lájk és hozzászólás érkezett.
Mikor megnyitotta a képet, elállt a lélegzetem. Ahhoz képest, hogy mobillal készült, és nem profi fotós készítette, nagyon szép kép lett. Imádtam.

jakegyllenhaal és további 1 154 921 személy

imsebastianstan You're mine

Az összes (36 348) hozzászólás
chrisevans Okay. Now you have to introduce this girl.
jessicachastain Congratulations.
tomholland2013 Congrats, sir.
anthonymackie Man... Let me see that girl
1 órája

Szent ég! Egy óra alatt több, mint egymillióan kedvelték a képet. El sem akartam hinni.

- Fogadjunk, hogy ez lesz a legtöbb lájkot hozó fotód. - kuncogtam fel, de mikor nem felelt, Sebastian-re néztem. Szemei a velünk szemben ülő Gáboron pihentek, szinte farkasszemet néztek. A mai napon most először nem láttam mosolyt az arcán. Na, ennyit arról, hogy nem foglalkozik vele.
Gyengén megböktem az oldalát a könyökömmel, mire megszakította a szemkontaktust Gáborral, és tekintetét rám emelve újra mosolyra húzódott a szája.

- Csak a tiéd. - suttogtam neki, ő pedig lenyomott egy puszit a homlokomra.