Az utóbbi időben megint alig találkoztunk Sebastian-nel, hiszen szó szerint éjjel-nappal dolgozott. Felajánlottam neki, hogy a forgatások után ne haza, hanem hozzám jöjjön, de elutasította, ugyanis nem akarta azt, hogy éjjelente miatta ébredjek fel, hiszen minden nap korán kellett kelnem a munka miatt.
Persze azért töltöttünk együtt egy kis időt. Általában eljött értem edébidőben, és beültünk valahova. Vagy csupán ott lógott a teremben, miközben én dolgoztam. Igazából mindegy volt nekem és neki is, hogy hol vagyunk, csak együtt lehessünk.

Valamilyen szinten viszont jó volt, hogy nem voltunk együtt egész nap, hiszen így volt időm intézkedni a szülinapi ajándéka ügyében. Fogalmam sem volt arról, hogy mit vehetnék neki, ezért az egyik nap elkértem tőle az anyja telefonszámát. Persze neki, mint igazi pasinak, eszébe sem jutott, hogy a szülinapjáról akarok vele egyeztetni, hiszen azt mondtam, hogy csak szeretném tartani vele a kapcsolatot.

Mikor felhívtam, rettentő kedves volt, és fantasztikus ötletet adott, hogy mivel ajándékozzam meg Sebastian-t. Ennél jobb dolgot tényleg nem találhatott volna ki.

Szóval a napjaim a netes böngészésekkel, és telefonálásokkal teltek el. Az ajándékot pedig pont Sebastian születésnapján szereztem be, és az apámhoz vittem megőrzésre. Nem akartam, hogy Sebastian esetleg beállítson valamikor a lakásomra, és oda legyen a meglepetés.

Aztán elérkezett Zsanett és Bence esküvőjének a napja is. Már hajnalban felkeltem, hiszen korán át kellett mennem a menyasszonyhoz, pontosabban a hotelbe, ahol lesz az esküvő, és ahol együtt fogunk elkészülni a nagy napra.

Nyolc óra volt, mikor a taxi leparkolt a hotel előtt. Igazából egy táskán, a telefonon, pénztárcán, és pár kiegészítőn kívül nem vittem semmit magammal. A koszorúslány ruhámat és cipőmet Zsani ruhájával együtt hozták el a butikból, így azok nála vártak.

Gyorsan kifizettem a taxist, és beszaladtam az épületbe. Ott a recepciós útba igazított, és egy hosszú folyosó, utolsó szobája felé tartottam. Odabent már nagy volt a sürgés, hirtelen rengeteg nő közt találtam magam.

- Hahó! - kiáltottam fel, mikor megláttam Zsanit és Laurát a nappaliban.

- Na végre! - pattant fel a menyasszony, mikor észrevett - Gyere, te jössz a hajmosással. - mutogatott a szék felé.

Az egész nappali egy nagy fodrász-pedikűr-manikűr és szépségszalonnak volt berendezve. Mindenkivel foglalkozott már valaki. Itt volt Zsani, Laura, Zsani nővére, Barbi és anyukájuk, illetve Bence anyukája is.

- Hogy vagy? - kérdeztem Zsanettet, miközben elkezdték mosni a hajamat - Izgulsz már?

- Nem. Már alig várom. - felelte izgatottan. Neki éppen a hosszú, vörös fürtjeit csavarták.

- Esküszöm, olyan ez a készülődés, mintha egy filmben lennénk. - szólalt meg Bence anyukája.

- Tééényleg, Auróra... - csapta össze tenyereit Zsanett nővére - Igaz, hogy egy amerikai színésszel randizol?

- Hát... Én azt azért többnek nevezném a randinál. - húzogatta a szemöldökét Zsanett - Remélem, hogy eljön ma.

- Eljön, igen. - bólogattam.

- Én még ott ragadtam le, hogy apád tanítványával jársz. - kapta fel a fejét Zsanett anyukája.

- Nem. Már évek óta nem vagyunk együtt. Csak kollégák vagyunk, és nagyon jó barátok maradtunk.

- Legalábbis te így gondolod. Gábor totál beléd van még mindig esve. - mondta Laura - A szülinapodon le sem vette rólad a szemét.

- Tudom, hogy Gábor kicsit féltékeny az új kapcsolatomra...

- Kicsit? - nevetett fel Zsanett - Meg tudná ölni a szexi pasidat, mert lecsapott a kezéről.

- Nem csapott le a kezéről. - forgattam a szemeim - Már régen nem volt egymáshoz közünk, mikor Sebastian bejött a képbe.

- Ma itt lesznek mind a ketten? - érdeklődött Bence anyukája.

- Igen. És remélem, hogy nem csinálnak balhét. - jegyezte meg Zsanett.

- Sebastian nem fog balhét csinálni. - biztosítottam - Nem az a dühömgő típus. Oké, kicsit bizonytalan, de nem lesz vele gond.

- Bizonytalan? - kacagott fel Laura - Az a szexisten? Hogyan lehet ő bizonytalan?

- Oké. - állította meg a beszélgetést Zsani nővére - Most már látni akarom. Mutass róla képet.

- Itt van! - nyomta elé a telefonját Zsani, mindenkit megelőzve.

- Te jó ég! - tágultak ki Barbi szemei - Ez a pasi van a Bosszúállók filmekben, nem?

- De. - visított Laura. Rajtam kívül mindannyian a telefon köré gyűltek, még az anyukák is, és Sebastian képeit nézegették.

- Azt nyisd meg, ott!

- Anyuuuu! - nevetett Zsani, majd rám nézett - Csak szólok, hogy az anyám, és mindenki más a pasid meztelen felsőtestét nézegetjük.

- Remélem, hogy láttad már ezt élőben is. - mosolygott kacéran Barbi.

- Még nem szexeltek. - legyintett Zsani.

- Jesszus, Zsanett! - kiáltottam rá, és éreztem, hogy elvörösödik az arcom - Kár, hogy nem kürtölöd világgá a szexuális életemet.

- Jaj, de nyavalyogj! - intett le, majd amilyen gyorsan kisétált a nappaliból, olyan gyorsan tért vissza, pár csomaggal a kezében - Tessék! - nyomott a kezembe egy ajándéktáskát, majd gyorsan kioszotta a többieknek is.

- Mi ez? - néztem rá értetlenül.

- Szerintem azt kéne viselned ma a ruhád alatt. Főleg, ha a szexi is itt alszik veled.

- Te jó ég! - arcom még vörösebb lett, mikor kiemeltem a csipke fehérneműt a táskából. Gyönyörű volt, és valószínűleg rettentő drága. - Már megbocsáss, de nem nekem lesz nászéjszakám ma éjjel, hanem neked.

Erre csak legyintett, majd beült a manikűrös részlegbe, és mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondok neki.

Ezek után gyorsan pörögtek az események. Mindenki haja, sminkje és manikűrje elkészült, és már a ruháinkba is belebújtunk.
A levendula színű, csipkés ruha gyönyörű volt, és tényleg érdemes volt bevetetni a mellrészénél, így még jobban kiadta az alakomat. A hajam hosszú hullámokban lógott, és két oldalról hátra volt fogva egy nagy fonatba. A sminkem könnyed, natúr színekkel készült.

Éppen Zsanettet öltöztettük, mikor megcsörrent a telefonom.

- Haló? - szóltam bele mosolyogva, miután megláttam a nevet a kijelzőn.

- Szia, szépségem. - hallottam meg a búgó hangot.

- Szia. Merre vagy?

- Hamarosan odaérek a templomhoz.

- Szuper. Szerintem mi is nemsokára indulunk. Már csak Zsanett készülődik.

- Szóval te már készen vagy?

- Igen.

- Küldj egy képet magadról.

- Nem. Hamarosan találkozunk.

- Alig várom, hogy lássalak.

- Figyelj csak... - mondtam neki, teli szájjal vigyorogva - Mikor odaérsz, keresd meg nyugodtan Márkot, oké? Majd ő kalauzol. Ott lesz az apám is, de ő valószínűleg Annával és Gáborral lesz, szóval őket nem javaslom.

- Jól van. - egyezett bele.

Gyors búcsú után bontottuk a vonalat. Majd miután elkészültünk, útnak indultunk a templom felé.
Zsanettnál, a kezdeti könnyedséget átvette az aggodalom, és az izgalom. Az egész út azzal telt, hogy próbáltuk megnyugtatni, és levegőhöz juttatni a szörnyű hőségben.

Hálát adtam az égnek, mikor végre megérkeztünk a templomhoz, és végre kiszállhattam a kocsiból.

- Oké! - segítettük ki a menyasszonyt, aki folyamatosan nyugtatta magát - Csak nyugalom! Minden a legnagyobb rendben lesz.

- Persze, hogy úgy lesz. - fogtam meg a kezét - Minden oké lesz. Gyere! - húztam befelé.

Zsanett nővére, az anyjuk, illetve Bence anyukája bementek a templomba, mi pedig hárman az ajtóban álltunk meg. Zsanett apukája már évekkel ezelőtt meghalt, így úgy döntött, hogy egyedül sétál az oltárhoz.

- Jól nézek ki? - fordult felénk. Laurával csak egymásra néztünk, és megforgattuk a szemünket.

- Gyönyörű vagy. - mondta Laura, és pedig csak bólogattam, hogy megerősítsem.

- Menjünk! - vett egy mély levegőt, és magabiztosan előrelépett.

Először Laura, aztán én vonultunk be Zsanett előtt. A sorok között ballagva egyből járni kezdett a szemem a násznépben álló arcokon. Nem telt bele sok időbe, mire megpillantottam Sebastian-t, aki Márk mellett állt, és hatalmas mosollyal követte minden mozdulatomat. Le sem vette rólam a szemét, még akkor sem, mikor az oltár elé értem. Hiába sétált a sorok közt a csodaszép ruhába öltözött Zsanett, ő feléje sem nézett. Tátogva elmutogattam neki, hogy a menyasszonyt kell nézni, csak megtekerte a fejét, és tovább bámult. És én is alig tudtam elszakítani róla a tekintetemet.