Reggel nem az ébresztőmre ébredtem. Nagyon korán volt, de olyan illatok lengték be a szobát, amilyenek nem szokták kora hajnalban. Lassan kinyitottam a szemem, és habár odakint már világos volt, a szobában, a sötétítőnek köszönhetően felhomály uralkodott. A fejem már nem fájt úgy, mint előző nap. Talán annak köszönhetően is, hogy Sebastian minden falatot belémtukmált, mikor este rendeltünk kaját, és addig nem aludhattam el, amíg legalább másfél liter vizet meg nem ittam.

Sebastian... Az előző este tökéletes volt. Miután megbeszéltük a dolgokat, hosszú ideig csak öleltük egymást a kanapén ülve. Biztonságban éreztem magam, és ahogy telltek a percek, egyre jobban éreztem magam. Éreztem, ahogy a szívem kis darabkái összeforradnak. Minden egyes csók megerősített abban, hogy mekkora idióta voltam, hogy kételkedtem benne. Ott, a nappalimban nem egy világhírű, amerikai színész ült, hanem csak egy férfi. Legalábbis én annak láttam és éreztem. Egy férfinak, aki különleges volt számomra, és nem a hírneve miatt. Hanem azért, mert olyat éreztem iránta, amit eddig soha életemben nem éreztem senki iránt sem.

Kora este rendeltünk vacsorát, és beültünk filmet nézni a szobámba. A Netflixről választottunk filmet, és Sebastian ragaszkodott hozzá, hogy magyarul nézzük, mert annyira tetszett neki a nyelvünk. Végül megegyeztünk abban, hogy magyarul fogjuk nézni, de bekapcsoljuk hozzá az angol feliratot. A filmnézésnek persze az lett a vége, hogy elkezdtem magyar szavakra tanítgatni. Először nem igazán ment neki a dolog, de aztán egy idő után, szinte töléletesen mondta ki a szavakat.

Miután megjött a vacsora, és Sebastian belém erőltette az összeset, kényelembe helyeztük magunkat, és ledőltünk az ágyra. Tudtam, hogy nem fog semmi olyan történni köztünk, ami eddig nem történt, de a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Sebastian igazi úriember volt, mikor megkérdezte, hogy nem zavarna-e engem, ha pólóban és alsónadrágban aludna, mondván, hogy kényelmetlen lenne neki a farmer. Már hogy a fenébe zavarna? Azt sem bántam volna, ha a póló sem marad rajta. Ezt persze csak magamban tettem hozzá.
Miután leoltottuk a villanyt, és csak a tévé adott fényt, Sebastian mellém feküdt. Láttam rajta, hogy tétovázott, ezért szó nélkül felé fordultam, és fejemet a mellkasára fektettem. Azonnal átkarolt, és így aludtunk el. Legalábbis én biztosan, mert szerintem nem kellett két perc, és elnyomott az álom.

Most pedig kipihenten keltem a szokatlan illatokra. Sebastian nem volt mellettem, így erőt véve magamon, kikeltem az ágyból, és a konyha felé vettem az irányt.

Odakint olyan látvány fogadott, ami egyből mosolyt csalt az arcomra. Nekem háttal, a konyhapult előtt ott állt Sebastian, és csípőre tett kézzel nézelődött. Még mindig pólóban és alsónadrágban volt, és megengedtem magamnak pár pillanatot, hogy elidőzzek a hátsóján, mielőtt megszólaltam volna.

- Min ügyködsz? - kérdeztem, továbbra is mosolyogva.

- Jó reggelt! - fordult egyből felém - Felébresztettelek?

- Inkább az illatok... - néztem körbe a komyhámban, ami olyan volt, mintha háború dúlt volna benne.

- Ne aggódj, feltakarítok. - védekezett azonnal, miközben magához húzott - Csak reggelit akartam csinálni neked. Vagyis csináltam is, de nem lett a legjobb. Sosem csináltam még ilyet. - túrt idegesen a hajába.

- Nem csináltál még reggelit?

- De. Persze, hogy csináltam. De csak magamnak. Összedobtam valamit, mindegy volt, hogy hogyan nézett ki. Neked valami szép tálalást akartam, de hát... Nem vagyok egy mesterszakács.

- Ez tökéletes. - nyugtattam meg, és kezeimet az arcára vezettem. Csak gyönyörködni tudtam benne, a csodás szemeiben, a borostás arcában, és a reggeli, kócos hajában.

- Mi az? - mosolygott rám, mikor talán túl hosszan bámultam.

- Semmi. - pirult el az arcom - Csak nézlek. Nagyon jól áll neked a reggel.

- Ezt inkább én mondhatnám neked. Olyan gyönyörű vagy. - nyomott egy csókot a számra.

- Ja, gondolom. - hajtottam le a fejemet - Úgy nézhetek ki, mint akit most rángattak elő a fiók aljából. - a nappaliban álló tükörbe nézve pedig meg is győződtem arról, hogy igazam volt.

- Gyönyörű vagy. - mondta most már több komolysággal, mikor maga felé fordította a fejemet - Az ágyba akartam vinni neked a reggelit. Nem bújnál vissza, és színlelnél meglepetést?

- Olyan édes vagy. - kacagtam fel - De hamarosan mennem kell dolgozni.

- Nem maradnál ma is itthon inkább? - húzta el a száját.

- Nem lehet. Nem mondhatom le az óráimat. A végén még Anna elhappolja az ügyfeleimet, és átveszi az irányítást.

- Jól van. - bólintott, és az asztalra tett egy nagy tányér rántottát, rengeteg zöldséggel - Sütöttem palacsintát is.

- Tudod, hogy nem kellett volna semmit sem csinálnod, ugye? - kérdeztem, miközben megkóstoltam a tojást. Egész jó lett. - Hogy találtál meg minden hozzávalót?

- Aki keres, az talál. - rántotta meg a vállát - Nem baj, hogy kutakodtam, ugye? Azt akartam, hogy jó legyen a reggeled. - ült le mellém, pár palacsintával a tányérján.

- Persze, hogy nem baj. Nagyon jó lett, köszönöm. De jobban örültem volna annak, ha inkább mellettem vagy, mikor felébredek. - vallottam be nagy nehezen.

- Tényleg úgy terveztem, hogy én ébresztelek, de megelőztél. Talán... - hajtotta le a fejét - Talán majd legközelebb. - mondata inkább hatott kérdésként, miközben kérdőn nézett fel rám.

- De legközelebb ne szökj ki, hogy meglepj. Csak... Csak feküdj mellettem, mikor kinyitom a szememet. - kértem.

- Oké. - bólintott, majd közelebb hajolva hozzám, megcsókolt.

Miután megettük a reggelit, Sebastian felajánlotta, hogy rendet rak a konyhában, amíg én elkészülök a munkába.
Már indulásra készen voltam, mikor ő is felöltözött, és kicsit rendbe rakta magát is.

- Elviszlek. - ajánlotta fel.

- Ha Anna meglát, kitér a hitéből. - figyelmeztettem.

- Szerintem nem csak ő. - jegyezte meg halkan.

- Sebastian. - léptem elé, és kezeimet a derekára kulcsoltam - Ugye tudod, hogy Gábor csak munkatársam, és a barátom?

- Tudom. Csak tegnap, mikor megláttam, hogy itt volt veled, és ahogy hozzád ért... - szűrte a szavakat a fogai között.

- Reggel felhívtam, hogy nem megyek munkába, mert nem érzem jól magam. Ő csak eljött, hogy megnézze, hogy vagyok, és ebédet hozott. Ennyi.

- Tudom...

- Figyelj! - nyúltam az álla alá, azzal kényszerítve, hogy a szemembe nézzen - Tegnap azt mondtad, hogy van egy mondat, amit nem akarsz kimondani. Emlékszel? - kérdésemre bólintással válaszolt, így folytattam - Én ugyan így érzek. Nem Gábor iránt, nem is más férfi iránt. Irántad. Csak irántad. Szerinted miért néztem úgy ki tegnap? Mert annyira hiányoztál, és mert azt hittem, hogy vége van kettőnknek. Érted, hogy mit akarok mondani?

- Értem. - döntötte a homlokát az enyémnek, majd elmosolyodott - De akkor is beviszlek dolgozni.

- Legyen. - nevettem el magam a makacsságán.

Nem sokkal később, a kocsiban ülve, ismét kényes téma jött elő.

- Délután forgatok. - jegyezte meg Sebastian - Találkozni fogok... hogy is hívtad őket?

- A gonosz nővérekkel?

- Igen. Velük. - nevetett - Tényleg nem akarod, hogy rákérdezzek a hazugságukra?

- Nem. Ahogy tegnap is mondtam, szerintem nem kell velük foglalkozni. Hadd erőlködjenek. Legalább most látni fogod, hogy mit meg nem tesz a csaj, hogy felfigyelj rá.

- Jól van. - bólintott - Pedig legszívesebben elküldeném őket a francba, amiért olyanokat mondtak neked.

- Tényleg semmi szükség rá. Ne legyen ez miatt feszültség a forgatáson. Csak viselkedj velük úgy, mint eddig. Te meg én megbeszéltünk mindent, és ez a lényeg. Másra meg nem tartozik a kettőnk dolga.

- Ahogy akarod. - nyúlt a kezem után, és csókot nyomott rá.

Pár perccel később meg is érkeztünk a teremhez, ahol Sebastian egyből kiugrott a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Bekísérlek. Feliratkozom pár órádra. - kacsintott rám.

- Legyél kedves. - tekertem meg a fejemet, mert tudtam jól, hogy azért kísér be, hogy Gábor orra alá dörgölje, hogy megoldottuk a dolgokat.

Lili és Gábor már bent voltak a teremben, sőt Anna is a smoothie bárnál üldögélt. Mindhárman egyből kiszúrták, hogy nem egyedül érkeztem. Míg Lili mosolyogva fogadott minket, addig Gábor dühösen nézett, Anna pedig a szemeit forgatva hátat fordított nekünk.

- Jó reggelt! - köszöntem nekik, és a bárhoz mentünk. Sebastian leült Anna mellé, aki csak bólintott neki egyet, és nem foglalkozott vele tovább.

- Megyek, visszaveszem a takarítós ruhámat. - jegyezte meg gúnyosan, és már éppen indult, mikor rászoltam.

- Nem kell! - végignéztem rajta. Mikor beléptünk már láttam, hogy edző cuccban van, vagyis úgy készült, hogy ma is átveszi az óráimat.

- Nem? - nézett rám csodálkozva.

- Úgy hallottam, tegnap elég jó munkát végeztél. Hadd lássam ma én is!

- Tényleg? - ámuldozott.

- Aha. - bólogattam - Túl sokat dolgozok, néha jó lenne, ha valaki elvállalná a munka egy részét.

- Ez komoly? - ugrandozott Anna, majd hozzám futott, és magához szorított.

- Jól van! - lapogattam meg a hátát - Menj, és készülj elő az első órára. - engedtem útjára.

Miután Anna elrohant, Gábor felé néztem. Először Sebastian-re pillantott, aki éppen most kapta kézhez Lilitől a smoothie-ját.

- Szóval visszakönyörögte magát. - jegyezte meg halkan.

- Megbeszéltük a dolgokat. Volt egy kis félreértés. - magyaráztam neki.

- Hát... Remélem is, hogy csak az volt. Ha átver téged, kinyírom. - mondta rám sem nézve, majd elvonult a pult mögé, és valamit jegyzetelni kezdett.

Csatlakoztam Sebastian-höz, és kértem magnak én is smoothie-t.
A férfi közelebb húzott magához, és csókot nyomott a számra.

- Felvágós! - tekertem a fejemet a tette után, mire még jobban magához húzott, és olyan hosszan csókolt, hogy egy pillanatra úgy éreztem, eltűnt a lábam alól a talaj.