Sebastian az öltözőjeként funkcionáló lakókocsihoz vezetett, ami a fürdő udvarán parkolt a többi társa mellett.
Mikor beléptem, eltátottam a számat, hiszen majdnem nagyobbnak tűnt a modern helység, mint az én egész lakásom.
Ámulatomból az zökkentett ki, mikor Sebastian becsukta mögöttünk az ajtót.
Mosolyogva néztem rá, és éreztem, hogy az arcomra pír szökik. Szívdöglesztő volt, ahogy szája egyik szélét felhúzva, hófehér fogait kivillantva viszonozta a mosolyt, és lassan közelebb sétált hozzám. Hajából még mindig csöpögött a víz, és így, kócosan még jobban nézett ki. Testét még most sem takarta más, mint a fürdőnadrág, és magabiztos nézéséből tudtam, hogy tisztában van azzal, mennyire zavarba hoz a látványa.

- Örülök, hogy itt vagy. - mondta, mikor megállt előttem.

- Siettem. - mondtam kiszáradt torokkal.

- Mennyit láttál a jelenetből?

- Elég sokat. - feleltem sokatmondóan - Mondd csak! Direkt mindig azokon a napokon hívsz meg, mikor ilyen jeleneteket forgatsz?

- Mire gondolsz? - nevetett fel.

- Tudod te. - mutattam rajta végig.

- Elég sok félmeztelen jelenet van a filmben. Te úgymond, csak a lightosabb részeket láttad.

- Ó! - pirultam el újra, és a gyomromban újra az a szorító érzés keletkezett, ami nemrég a forgarás alatt  - Minden esetre, a kolléganőd még most sem igazán profi. - hoztam fel a témát, ami myomta a csőrömet.

- Miért mondod? - húzta fel a szemöldökét.

- Hát... Ugyan úgy, mint a múltkor, most is elég sokszor újra kellett venni egy-két részt. Főleg a sikamlós részeket.

- Nagyon megfigyelted a dolgokat. - még közelebb sétált hozzám, nekem pedig egyre hevesebben vert a szívem. Kezét felemelve, a fülem mögé tűrt egy tincset a hajamból, míg én nem tudtam, hogy mihez kezdjek a kezeimmel. Annyira zavarban voltam attól, hogy csupasz felsőtesttel állt előttem. Tenyereimet végül a mellkasára fektettem, és éreztem, ahogy felgyorsult a szívverése, majd azt is észrevettem, hogy egész teste libabőrős lett. Mélyen belül ez a látvány elégedettséggel töltött el. Nem foglalkozott azzal, hogy észrevettem a reakcióját. Úgy nézett ki, hogy egyáltalán nem zavarta, hogy tudom, mit vált ki belőle az érintésem.

- Ez még a hülyének is feltűnik. - céloztam a kolléganője színészkedésére.

- Nem hinném, hogy akar tőlem valamit.

- Ugyan már! - nevettem fel hangosan - Ne mondd, hogy nem lóg rajtad akkor is, mikor nem forognak a kamerák.

- Akkor másképp fogalmazok. - Sebastian kezeit a derekamra csúsztatta - Nem igazán érdekel, hogy ki és mit akar tőlem. Ha érdekelne, akkor nem lennél itt. Egyetlen egy olyan ember van, akit magam mellett akarok tudni. Az pedig te vagy. Nem egy kollégamat, nem más híres színésznőt, vagy modellt, vagy bárki mást. Csak téged.

A szívem minden egyes mondata után egyre jobban repesett, és kezdtem olyat érezni, amilyet már évek óta nem. De az is lehet, hogy még soha.
Kezeimet felvezettem az arcára, és közelebb hajolva hozzá a számat az övére nyomtam. Nem habozott, egyből viszonozta a csókot, és testemet az övéhez szorította. Először lassan csókolt, majd mikor nyelvemet végighúzam a szájpadlásán, egy halk nyögést követően egyre hevesebb lett. Kezeimet félhosszú hajába vezettem, az övéi pedig a testemen kalandozott. A hajamat, a nyakamat, a hátamat, a derekamat simogatta. Végül kicsit lejjebb is merészkedett, minek hatására belemosolyogtam a csókunkba, ezzel jelezve neki, hogy nagyonis élvezem, amit csinál.
Nem szakadtunk el egymástól, és szemeimet sem nyitottam ki, miközben lehámoztam magamról az inget, amit egy spagetti pántos topra vettem fel anélkül, hogy begomboltam volna.
Szívem egyre hevesebben vert, mikor végül Sebastian eltolt magától. Kérdőn néztem szemeibe, amiket elhomályosított valami. Talán a vágy, ami hatalmába kerített mindkettőnket. Szaporán kapkodtuk a levegőt, végül ő szakította meg a szemkontaktust, és fejét lehajva elfordult tőlem.

A szívem összeszorult egy pillanatra, és értetlenül álltam a lakókocsi közepén. Hirtelen nem tudtam, hogy mit szóljak, vagy hogy szóljak-e egyáltalán valamit. Minden olyan megfordult a fejemben, hogy rosszul fog végződni ez az egész.
Sebastian nagyokat sóhajtott, majd a kanapéhoz sétált, és egy párnát az ölébe véve meredt maga elé, majd óvatosan rám nézett. Nem tudtam, hogy mit olvassak ki a szemeiből, ugyanis leginkább úgy nézett ki, mint aki zavarban van.

- Öhm... - kezdtem bele óvatosan - Ha valami rosszat tettem... Lehet, jobb lenne, ha indulnék...

- Nem. - vágott közve gyorsan, mikor az ingemért nyúltam - Ne! Ne menj el, kérlek! - nézett rám kérlelve.

- Mi történt? - böktem ki végül.

- Semmi. - mosolygott rám, és ettől a látványtól egy kicsit megkönnyebbültem - Nem történt semmi.

- Én... Én nem akartam ennyire nyomulni, csak... - akadozott a szavam - Csak elragadott a hév, és azt hittem, hogy te is szeretnéd.

- Nem. Mármint, dehogynem szeretném. - motyogta zavartan - Szerinted miért fordultam el, és miért tartom magam előtt ezt a párnát?

Egy pillanatig csak nagyokat pislogtam, majd mikor leesett, hogy mire céloz, és hogy ő ettől mennyire zavarban van, mosolyognom kellett. Mellé sétáltam, és felé fordulva leültem én is a kanapéra.

- Akkor nem értem... - vallottam be.

- Nem így akarom, oké? - hajolt közelebb, és a párnára támaszkodva, kezeimet az övéi közé fogta - Nem így és nem itt. Megőrülök érted, olyat teszel velem, amit elképzelni sem tudsz. Tudom, hogy megy az idő, de nem vagyok olyan hülye, hogy egy ilyen helyen, egy pár perces forgatási szünetben csináljam veled először. Pedig hidd el, hogy nem vágyok ennél jobban semmi másra. Bizonyítja ezt az előbbi dolog is. - mutatott a párnára, majd mögé nézve meggyőződött arról, hogy lenyugodtak a kedélyek a nadrágjában, és elhajította a párnát.
Nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak oda, amit persze Sebastian észrevett, de nem tett szóvá, csak rám mosolygott, és egy csókot nyomott a kézfejemre.

Elmondása szerint megőrül értem, és olyat teszek vele, amit el sem tudok képzelni. Azt viszont nem is sejti, hogy ő mit tesz velem. Én ugyan úgy megőrülöm érte, és ha nem szakította volna félbe az előbb a dolgokat, akkor megtörtént volna. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy én nem állítottam volna le. De így,  hogy elmondta, miért nem akarja, csak még jobban vágytam rá. Sosem gondoltam volna, hogy ezt megtenné értem, de tisztában voltam vele, hogy őszintén mondta, hogy nem egy lakókocsiban, egy gyors menettel akarja lerendezni az első alkalmunkat. Ettől pedig csak még nagyobbra dagadt az a szinte ismeretlen érzés a lelkemben.

- Hogy telt a délelőttöd? - tért át egy másik témára. Tudtam, hogy csak el akarta terelni az előző beszélgetést.

- Zsanival és Laurával voltam. Felpróbáltuk a koszorúslány ruháinkat. 

- Remélem, hogy láthatok róla képet.

- Csináltunk képet, de... - úgy éreztem, hogy itt az ideje a kérdésemnek, amit mindenképp fel akartam tenni ma - Mi lenne, ha majd látnád rajtam élőbe is?

- Tessék? Mikor? - kérdőn nézett rám.

- Augusztus 15-én lesz az esküvő, és én meg akartam kérdezni, hogy lennél-e a plusz egy főm?

- Reménykedtem benne, hogy megkérdezed. - ismerte be - Nagyon szívesen leszek a plusz egy főd.

- Örülök neki. Viszont van itt még valami. - nevettem fel zavartan - Az esküvő egy hotelben lesz, ahol ott is lehet aludni. Én megígértem már régen Zsaninak, hogy ott töltöm az éjszakát. Másnapra is szerveztek egy kis összejövetelt a közelebbi rokonoknak és barátoknak, és hát... Ha van kedved hozzá, akkor te is ott maradhatnál. Külön szobát már sajnos nem tudnak biztosítani, de én franciaágyas szobát kaptam... Szóval, ha gondolod, akkor...

- Nem igazán bánom, hogy nem kapok külön szobát. - jegyezte meg huncut mosollyal - Ott leszek. Majd megnézem a forgatási beosztásomat, hogy úgy tudjuk ütemezni, hogy azon a két napon ne kelljen dolgoznom. Lehet, hogy előtte és utána napokon kicsit elfoglaltabb leszek, de n hagynám ki. Most pedig hadd nézzem a képeket a ruhádról.

- Nem. - vágram rá magabiztosan - Majd csak aznap, élőbe.

- Nem már! - hajtotta hátra a fejét a kanapé támlájának - Nem te leszel a menyasszony. Vagy lemaradtam valamiről?

- Bolond vagy. - vágtam hozzá egy párnát, de ő elkapta a kezemet, és magához húzott. Újra megcsókolt, bennem pedig megint fellobbant a korábbi szenvedély.

- Sebastian! - kopogtak be a lakókocsi ajtaján - Öt perc.

Nagy nehezen, de mosolyogva elszakadtunk egymástól, épp mielőtt megint eldurvult volna a helyzet.
Kézenfogva felhúzott a kanapéról, és visszamentünk a medencékhez, ahol folytatódott tovább a forgatás.