A családi vacsora nem éppen abban a hangulatban telt, ahogy reméltem. Azt gondoltam, hogy majd jól elbeszélgetünk apával és Anitával, legalábbis szerettem volna oldani a feszültséget. Azt gondoltam, hogy majd Sebastian is feloldódik apa társaságában, miközben Anna csendben elduzzog. Ehelyett az exem és a jelenlegi pasim között ültem, Anna és Gábor megállás nélkül beszéltek, Sebastian viszont egy szót sem szólt, és nem azért, mert nem beszélt a mi nyelvünkön, hanem azért, mert egyszerűen sem ő, sem pedig én meg sem tudtunk szólalni Annáék mellett.
Kezdett egyre jobban idegesíteni a dolog, de legalább annyi volt a húgomban, hogy Anitát és apát bevonták a társalgásba, és csak minket hagytak figyelmen kívül. Mikor például Anita hozzánk akart szólni, Anna vagy Gábor egyből elterelte a témát valami más irányba.

- Ha mindenki jól lakott, akkor behozom a desszertet. - szólalt meg apa egy kis idő után - Anita szuper sütit hozott.

- Segítek! - ajánlotta a doktornő, és apa után sietett a konyhapulthoz.

- Mi lenne, ha befejeznétek ezt, amit csináltok? - suttogtam tettetett mosollyal Gáborék felé.

- Ugyan már, Csipi! - hajolt hozzám közelebb a férfi, és kezét a székem támlájára tette - Csak feldobjuk a hangulatot. Gondolj bele, hogy ha mi nem vagyunk itt, akkor most elég gyászos lenne a szitu. Csak segítek.

- Miért csinálod ezt? - néztem rá mérgesen.

- Mit csinálok? - kérdezte, és Sebastian-nel mit sem törődve, még közelebb hajolt hozzám.

Szerettem Gábort, mint a barátomat, de most legszívesebben megpofoztam volna amiért ezt csinálta, és amiért ilyen helyzetbe hozott. Tudtam, hogy zavarja Sebastian, és a vele kialakult kapcsolatom, de ezt már megbeszéltük egyszer. Azt akarta, hogy boldog legyek. Akkor miért csinálta most ezt? Miért próbálta elrontani az estét?
Gondolataimból az szakított ki, hogy Sebastian a székemmel együtt, nagy lendülettel rántott közelebb magához, elérve azt, hogy Gábor keze ne tudjon átkarolni. Meglepetten néztem Sebastian-re, aki csak magabiztosan rám mosolygott, és most az ő karja foglalta el a székem háttámláját. Apró mosolyra húzódott az én szám is, és a közelségét kihasználva a mellkasának dőltem kicsit. Hátamon éreztem, hogy azonnal felgyorsult a szívverése.

- Sajnálom! - suttogtam a fülébe, mit sem törődve Annával és Gáborral.

- Semmi baj. - lehelte a hajamba, majd a fejem tetejére lenyomott egy puszit. Most az én szívem akart kiugrani a helyéről.

Anita és apa visszajöttek az asztalhoz, és legnagyobb meglepetésemre Sebastian nem vágta magát vigyázzba, ahogy azt apám jelenlétében tette minden egyes alkalommal. Helyette még jobban magához húzott, és kezét most már a vállamon pihentette, közbe-közbe megsimítva csupasz felkaromat. Láttam, hogy apa is kiszúrta a jelenetet, de nem tett megjegyzést, csak egy visszafolytott mosolyt engedett meg felém.

- Szóval, Anita! - kezdtem gyorsan bele, mielőtt valamelyik ünneprontó megelőzött volna - Te csináltad a sütit?

- Igen! Az egyik kedvencem, csupa csokis. Tudom, hogy mind sportemberek vagytok, ne aggódjatok, nem sértődök meg, ha nem esztek belőle. - emelte fel kezeit szórakozottan.

- Igen, sajnos a mostani diétám nem engedi meg a cukrot. - vágott egyből közbe Gábor, és messzebb tolta maga elől a tányérját.

- Semmi baj. - mondta kedvesen a nő, de nem figyelt tovább Gáborra, ugyanis tekintetét Sebastian kötötte le, aki a legnagyobb szelet sütit vette el a tányérról. Nagyot harapott bele, majd Anita felé fordult, és mindenkit meglepve magyarul szólalt meg.

- Nagyón finóm. - ejtette ki a szavakat.

Csodálkozva néztem rá, de csak büszkén mosolygott rám, majd Gáborra nézett, akire csupán egy gúnyos pillantást vetett. Tudta, hogy ezzel most pontot szerzett magának, ha másnál nem is, de Anitánál biztosan. Meg persze nálam is. Nálam megütötte a jackpotot.

- Mondd csak, Sebastian... - kezdett bele most Anna angolul, és arcán láttam, hogy valami olyat fog mondani, amivel beviszi a mélyütést - Mikor utazol haza?

Először kérlelve, elszorult torokkal, majd dühösen néztem a húgomra.

- Még egy darabig itt leszek, a filmet még javában forgatjuk. - felelte magabiztosan az engem átkaroló férfi, és hangján cseppet sem érződött, hogy Anna zavarba hozta volna.

- És gondolom, utána rögtön hazamész. Hiszen biztos, hogy van más munkád is, ugye?

- Van más munkám, igen. Elvégre Bucky Barnes még pár filmben benne lesz. De... Nem vagyok benne biztos, hogy annyira sietni fogok majd haza.

Ahogy kimondta utolsó szavait, egyből rájöttem, hogy mire céloz. Legalábbis reméltem, hogy miattam mondta ezt.
Valószínűleg Annának és Gábornak is leesett, hogy mire gondolt Sebastian, hiszen mindketten lenéző tekintettel vizslatták őt.

- Miért nem siet haza? - csatlakozott be apám is a faggatózásba.

- Őszintén? - kuncogott fel még mindig magabiztosan, ezúttal egy cseppet sem félve apámtól - Nem akartam ezt így konkrétan kijelenteni, és Aurorát sem akarom vele megijeszteni, de úgy gondolom, hogy talán miatta maradhatnék egy kicsit tovább.

A szívemet melengették a szavai, és úgy vettem észre, hogy apám sem tudott erre mit mondani. Felhúzott szemöldökkel nézte egy darabig, majd mintha egy elismerő pillantást láttam volna átsuhanni az arcán. Nem fordított ránk több figyelmet, inkább a csokis sütit kezdte rágcsálni. Anita kedvesen mosolygott ránk, amiből arra következtettem, hogy szerencsére tudott angolul.

- Na és, mikor haza kell utaznod? Gondolom nem költöznél ide, csak a nővérem miatt... - folytatta tovább a zrikálást a húgom.

- Ennyire előre ne szaladjunk. De úgy gondolom, hogy megoldanánk a dolgot. - mosolygott le rám, én pedig egyre melegebbnek éreztem a helységet. Nem akartam elhinni, hogy mit hoz ki belőlem ez a férfi. Minden egyes alkalommal volt egy olyan húzása, amitől úgy éreztem, hogy egyre jobban kezdek beleesni. Egyszerre volt felemelő és ijesztő érzés is.

Nem sokkal később, legnagyobb megkönnyebbülésemre Gábor bejelentette, hogy mennie kell, Anna pedig fontos elfoglaltságra hivatkozva a szobájába volnult, így csak négyen maradtunk, mikor kényelembe helyeztük magunkat a nappaliban.

- Igazán örülünk, hogy itt vagy ma, Anita. - mosolyogtam a nőre apám mellett - Nagyon finom volt a sütemény is.

- Köszönöm. És én is nagyon örülök, hogy itt lehetek.

- Kérlek, ne haragudj a mai jelenetek miatt. Sebastian egy színész, akiért Anna évek óta odavan, és hát... nem igazán örül annak, hogy lecsaptam a kezéről. Gábor pedig...

- Értettem a jelzéseket. - intett huncut mosollyal - Ha jól sejtem, akkor téged Gábor kezéről csapott le ez a pasi.

- Nem egészen így van, de fogjuk rá. - nevettem el magam.

- Gábor kiskora óta szerelmes Aurórába. - csatlakozott be apám is a beszélgetésbe - Már meséltem, hogy egy ideig jártak.

- Ó! Igen. - bólogatott hevesen Anita, majd rám nézett - Apád mesélt rólatok, hogy ne legyek annyira lemaradva a dolgokkal.

- Igen. Akkor gondolom Annára is felkészített. Ne haragudj miatta, néha kicsit túlzásokba esik. - beszéd közben kezemet a mellettem ülő Sebastian lábára fektettem. Igazából csak úgy magától jött ez a tettem, és nem jöttem tőle zavarba. Azt láttam, hogy apám ránézett a kezemre, de nem éreztem úgy, hogy helytelen dolgot csináltam volna. Inkább úgymond bocsánatot kértem tőle, hogy szegény egy szót sem értett az iménti beszélgetesből. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de szerencsére nem igazán láttam rajta, hogy zavarná a dolog.

- Semmi baj. Annak viszont örülök, hogy veled ilyen kellemesen el tudunk beszélgetni. Mármint... Ismerjük egymást a kórházból, de ez most kicsit más dolog. Bevallom, eléggé féltem, hogy mit fogtok szólni a dologhoz.

- Nem kell magyarázkodnod. - nyugtattam meg a doktornőt - Minden a legnagyobb rendben van.

- Na és, ez a beszari? - kérdezte apám hirtelen, és örültem neki, hogy végre valahogy be tudtuk vonni Sebastian-t a beszélgetésbe - Mi történt vele, hogy nem úgy néz rám, mintha valami diktátor lennék?

- Nem tudom. - nevettem fel - Azt hiszem, hogy nem igazán szívlelik egymás Gáborral.

- Azt vettem észre. Mikor az asztalnál magatokra hagytunk pár percre, szinte vágni lehetett a feszültséget, meg a tesztoszteront a két fiú között. - hosszan Sebastian-re pillantott, majd újra rám nézve folytatta - Azt hiszem, hogy kedvelem. Legalábbis azok alapján, ahogy bánik veled és ahogy rólad beszél.

Nem szóltam semmit, csak hálás mosolyt küldtem apám felé, majd a kanapén hátradőlve, Sebastian vállára hajtottam a fejem, aki egyből magához ölelt, és csókot nyomott a hajamba. Imádtam, mikor ezt csinálta.