Hétfőn sikerült korán beérnem a terembe, így én nyitottam ki. Lili nem sokkal utánam érkezett, majd szépen lassan elkezdtek szállingózni a vendégek is.

A szokásos hétfői hangulat volt, szinte mindenki kábán pislogott a semmibe, és látszott, hogy egyesek nehezen veszik rá magukat az edzésre. Csak kevesen voltak, leginkább csak a szokásos emberek, de a modell lány, Timi még tegnap este lemondta a mai kilenc órás személyi edzését, tehát volt pár szabad órám. Legalábbis addig így gondoltam, míg fél kilenc tájékán meg nem jelent a teremben Zsanett.

Mikor megláttam barátnőmet, egyből ijedten kikerekedtek a szemeim, és rájöttem, hogy tegnap délután nem hívtam vissza őt, ahogy megbeszéltük.

- Te kis ribi! - csapott a pultra, miután levetette magát az egyik bárszékre.

- Neked is szép napot. - mosolyogtam rá, de ő összehúzott szemekkel méregetett.

- Te csak ne kedveskedj itt nekem, kisanyám. Nem arról volt szó tegnap, hogy találkozunk délután?

- De. De igen, viszon közbejött valami. - húztam angyali mosolyra a számat.

- Valami, ja... - bólogatott - Nem kellett volna szólnod, hogy mégis inkább a szépfiúval töltöd az időt? - tette karba kezeit, de láttam rajta, hogy kezd megnyugodni.

- Ne haragudj! Egyszer csak megjelent, és hát... - rántottam meg a vállamat. Nem fejeztem be a mondatot, hiszen valószínűleg így is tudta, hogy mire célzok.

- Legalább jól szórakoztatok? - enyhült meg végül, és már inkább tűnt kíváncsinak, mint mérgesnek.

- Igen. Nagyon jó volt. Sőt, még annál is jobb. Olyan... Olyan hétköznapi volt a dolog. Egy percig sem gondoltam arra, hogy ki is ő valójában. - gondoltam vissza a tegnapi napra - És ő sem éreztette velem.

- Szóval nem elég, hogy a pasinak szépek a szemei, csodás a mosolya, jó a segge, és tökéletes a teste többi része is, még normális is. - sorolta inkább kérdőn.

- Valahogy úgy. - bólogattam - Nagyon kedves, és érdekli, hogy milyen vagyom, hogy mi van velem. Figyel rám.

- Szóval belezúgtál. - nyugtázta Zsanett, miközben a manikűrjét vizsgálgatta.

- Ezt azért nem mondanám. - néztem körbe ilyedten, ugyanis nem akartam, hogy valaki véletlenül meghallja, azt meg főleg nem, hogy a húgom fülébe jusson - És halkíts magadon, mert ha Anna meghallja a Sebastian nevet, egyből szimatot fog. Tényleg... Hol van Anna? Már itt kellene lennie.

- Ne terelj! - szakított félbe Zsanett - Szóval? Volt valami izgisebb dolog is az állatkert mellett?

- Nem. Nem történt semmi olyan, amire te gondolsz. - mondtam neki gúnyosan, majd rájöttem, hogy mit mondott - Várj csak! Honnan tudod, hogy hol voltunk? Nem is mondtam.

- Hát a pasid kiposztolta. - kacagott fel, majd a előkapta a telefonját, és őrülten nyomkodni kezdte.

- Mi van? - szorult el a torkom hirtelen - Mit posztolt ki?

- Jesszus! Ne tojd össze magadat. - nézett rám megbotránkozva a telefonja fölött, majd az orron alá dugta a készüléket - Instán rakott ki egy képet a történetébe.

Jobban szemügyre vettem a fotót, amin az egyik tegnapi, hatalmas pillangó volt látható egy tenyéren, és egyértelműen látszódott, hogy az nem egy férfi tenyere volt. Az enyém volt. Egy pillanatra mosolyra húzódott a szám.

- Jajjj! Te totál belezúgtál! - örvendezett Zsanett, és ezzel kiszakított a gondolataim közül.

- Jajjj! Fogd már be! - intettem csendre.

- Anna tuti rájött, hogy az a te kezed a képen. Most már az egész világ tudja, hogy Budapesten van, hiszen megjelölte a helyszínt is. - folytatta barátnőm - Valószínűleg jobban fel fog tűnni az embereknek, mint eddig. Felkészültél rá?

- Mire? - adtam vissza neki a telefonját.

- Arra, hogy hamarosan valószínűleg az újságokban is benne lesz a képed. - mondta úgy, mintha egy kisgyereknek beszélne - Fogod tudni kezelni ezt?

- Ott még nem tartunk, oké? - nyugtattam, de lehet, hogy inkább csak magamat próbátam megnyugtatni - Nincs is köztünk semmi. Volt egyetlen egy randink, ami lehet, hogy az utolsó volt. Nem tudom, hogy lesz-e ebből valami.

- Bla bla bla. - mutogatott felém unottan Zsanett.

- Ezért jöttél csak? - próbáltam elterelni a témát - Mi ez a nagy táska nálad?

- Gondoltam, cserébe a tegnapi napért, amiért felültettél, csinálhatnál nekem valami jó edzéstervet. Le kell fogynom legalább öt kilót az esküvőig. Augusztus 15-én lesz, addig már nincs két hónap.

- Legyen. - adtam meg magam könnyen - Most úgyis van pár felesleges órám, lemondták az egyik órámat.

- Ja! - mutatott rám, miközben felkapta a táskáját, és az öltöző felé indult - És nem fizetek. Tekintsd ezt úgy, mint koszorúslány melót. Mindent a menyasszonyért! - kiáltotta, majd magamra hagyott. Csak kuncogva megcsóváltam a fejemet, majd az ajtó felé néztem, ahol most nyílt ki.

A szívem hatalmasat dobbant, mikor megláttam az érkezőt. Lélegzetemet visszafolytva néztem, ahogy a pulthoz sétálva leveszi a baseball sapkáját, és a napszemüvegét.

- Szia! - köszöntem neki izgatottan az ő nyelvén.

- Szia! - mosolyodott el, amitől csak még jobban felszaladt a pulzusom.

- Edzeni jöttél? - érdeklődtem, és próbáltam visszafogni magam, nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy mennyire izgatott lettem a jelenlététől.

- Igen. - bólintott, és felmutatta a kezében tartott sporttáskáját.

- Szuper. - bólogattam zavaromban.

- De ha esetleg van egy kis időd, akkor... - kezdte volna, ám ekkor megjelent mellettünk Zsanett, immár ezdőcuccban. Már ha lehetett annak mondani azt a pár romgyot, amit viselt.

- Ó! A pasi a bárból. - próbálkozott az angol nyelvvel barátnőm - Helló!

- Szia! - köszönt neki vissza Sebastian, de nem nézett rá többet, mint pár másodperc. Kérdőn várta a válaszomat az előbb feltett kérdésére. Vagy inkább javaslatára.

- Sajnos megígértem Zsanettnak, hogy tartok neki pár edzést. Az esküvője előtt formába akar jönni. - magyaráztam a férfinak.

- Értem. - bólintott megértően - Akkor most megyek egyet edzeni, és majd... Majd később?

- Aha. Kesőbb. - mondtam elfúlt hangon, és mikor elvonult az öltöző felé, még akkor sem vettem le róla a szememet.

- Pfff! Kisanyám! - intett a szemem előtt Zsanett, így kénytelen voltam elfordítani a fejemet Sebastian hátsójáról.

- Mi van?

- Elárulom neked, hogy nem csak te vagy belezúgva, hanem ő is beléd. Látod ezeket? - mutatott a kidobott melleire, amik majdnem kibuggyantak a sportmelltartóból - Észre sem vette őket, pedig elég feltűnőek, nem?

- Az biztos. - nevettem rá. Zsani tényleg csodás volt. Hosszú, természetesen hullámos, vörös haj. Szuper vékony, hosszú lábak, feszes, kerek fenék és szép cicik. És mindezt edzés nélkül. Igazából semmi szüksége nem volt rá most sem, de jobban belegondolva, talán élvezni fogom, ha kicsit meg tudom szívatni.

Bemelegítéssel kezdtük, majd pár guggolással indítottuk el az edzést, majd kitöréssel, és lábemeléssel is tarkítottuk az első kört. Miközben adtam az instrukciókat, szemem többször is a fekvenyomó pad felé vándorolt, ahol Sebastian is belekezdett az edzésbe.

Egy órán keresztül, amíg nyúztam és fárasztottam Zsanit, Sebastian felsőtest edzést tartott. Ezt onnan tudtam, hogy mikor Zsanett nem figyelt rám, lopva mindig a férfi felé néztem, aki persze nem egyszer vette észre, hogy bámulom. Először zavarba jöttem, hogy lebuktam előtte, de mikor már többször néztünk egymás szemébe, csak szemeztünk, vagy mosolyogtunk. Egy ideig ettől úgy éreztem magam, mint egy tinilány.

- Most már fejezzétek be ezt a nyálcsorgatást egymásra, kérlek! - nyögte barátnőm két hasprés között.

- Nem csorgatom a nyálamat. - morogtam.

- Nem, a francokat nem. - ült fel Zsanett, és vádlón rám nézett - Számolod egyáltalán, hogy mennyinél tartok?

- Öhm... Persze. - bólogattam, és próbáltam meggyőző lenni.

- Hát persze. - forgatta meg szemeit, majd felkelt, és otthagyott - Ennyi elég volt mára!

- Hé! Le kellene nyújtanod. - mentem utána.

- Majd a turmixbárnál lenyújtok. - kiáltotta vissza, és levágódott az egyik székre az említett helyen, és kért Lilitől egy zöld turmixot.

Én helyet foglaltam mellette, de a pultnak háttal ültem le. Zsani szintén körbeforgott a székével, kezében a poharával.

- Na jó! - motyogta két korty között - Nem csodálom, hogy nem tudod levenni róla a szemedet. Tényleg dögös. - állapította meg a myilvánvalót, miközben mindketten a súlyemelő Sebastian-t bámultuk - Mennyit nyom ki? - hunyorított, hogy jobban lássa a súlyokat.

- Ha jól látom, akkor száztízet. - mondtam lazán, majd hátatfordítottam a férfinak.

- Azta... - mondta lenyűgözve, majd hirtelen visszaköpte a poharába a turmixot - Aztaaa... - mondta lenyűgözve, és mikor ránéztem, kikerekedett szemekkel lesett maga elé.

- Mi van? - érdeklődtem zavartan.

- Hát, szivi! Azokhoz a kockákhoz nem kell hunyorítanom, hogy jobban lássam őket. - bökött Sebastian felé. Tekintetemet rávezetve a férfira elakadt a lélegzetem. Immár póló nélkül pakolta össze maga után a súlyokat. Be kellett harapnom a szám belsejét, hogy ne tátott szájjal meredjek a félmeztelen testére. De... Ó te jó ég! Te jó ég! Ez most miért kellett csinálnia? A pillangók teljesen bezsongtak a hasamban, és csak úgy izegtek-mozogtak, majd úgy éreztem, hogy együttes erővel áttörtek a testemen. Akkora erővel, amekkorával most legszívesebben én is rávetettem volna magam Sebastian-re.