Mikor eldöntöttem, hogy személyi edző leszek, tudtam nagyon jól, hogy nem szabad úgy tekintenem majd a férfi ügyfelekre, mint potenciális pasikra. Ezt az évek során szépen be is tudtam tartani, pedig nem egy szupermodell kinézetű srác járt már a teremben. Most viszont teljesen meg voltam lőve az előttem álló, pontosabban fekvő férfi miatt.

Sebastian nagyjából a századik fekvőtámaszt nyomta, én pedig nem tudtam róla levenni a szememet. Az ujjatlan pólójából kilógó karjairól, a hátáról, és az összes porcikájáról, amit szemügyre tudtam venni.

- Nincs még meg az ötször húsz? - kérdezte két kinyomás közt.

- Ó! - kaptam hirtelen észbe, és éreztem, hogy az arcom lángba borul. Még szerencse, hogy ő nem láthatta. - De! De igen!

- Most tényleg nem számoltad? - térdelt fel, és hitetlenkesve nézett rám, de egy félmosoly ott bújkált a szája szélén.

- Öhm... De! - bólogattam hevesen - Csak kicsit elgondolkodtam. Ne haragudj!

- És mi vonta el így a figyelmedet? - kíváncsiskodott, miközben mellém sétált, és a vízzel töltött kulacsáért nyúlt.

- Semmi. - tagadtam, és szinte biztos voltam benne, hogy egy szavamat sem hitte el - Elfáradtál? - tereltem a témát.

- Igen. - fordult felém, és nézett a szemembe - De nagyon jól éreztem magam.

- Te vagy az első, aki azt mondja egy izzasztó edzés után, hogy jól érezte magát. - kacagtam fel.

- Hát nem mindegy, hogy ki izzaszt meg. - kacsintott rám, és közelebb lépett hozzám.

- Öhm... - zavartan néztem bele a kezemben tartott füzetbe, és próbáltam arra koncentrálni teljes figyelmemmel - Mikor írjalak be a következő órára?

- Legszívesebben minden napomat itt tölteném, de sajnos a forgatások miatt nem menne. Nem tudom pontosan, hogy mikor tudok jönni. A további napok beosztását mindig hétfőn kapjuk meg. Szóval ma este már meg tudom mondani, hogy mikor leszek szabad.

- Oké.

- A ma estére visszatérve... - simított végig izzadt arcán, amit másban lehet, hogy visszataszítónak gondoltam volna, de benne még ez is szexi volt - Bármennyire is szeretnék érted menni, nem fogok tudni. - húzta el a száját.

- Ó! - lepődtem meg, és kicsit talán csalódott is lettem - Nem gond. Majd máskor elmegyek akkor.

- Nem. - emelte fel védekezőn a kezeit - Nem arra céloztam, hogy ne gyere. Csak nem tudok személyesen érted menni.

- Azt hittem, hogy... - dadogtam hirtelen. Mi a franc van velem?

- Nagyon is akarom, hogy gyere. Alig várom, hogy ott legyél.

- Oké. - mosolyogtam rá, és habár próbáltam parancaolni a hasamban verdeső pillangóknak, nem fogadtak szót.

- Ha végeztünk, akkor elmegyek lezuhanyozni, és átöltözni. - rakta nyakába a törölközőjét, majd ivott egy újabb kortyot a kulacsából.

- Oké. - hangozott a mai nap folyamán már talán századszorra a számból. Tényleg nem tudtam normálisan gondolkodni Sebastian jelenlétében, a gondolataimat megfogalmazni meg pláne nem.

Miután magamra maradtam, a pultba mentem, és próbáltam összeszedni magam. Nem eshetek teljesen szét egy pasi miatt. Főleg nem egy híres filmsztár miatt, aki hónapokon belül hazamegy.

- Nem akarsz nekem valamit elmondani? - csapta le a pultra az ablaktisztító folyadékot Anna.

- Miről? - néztem rá szúrósan - Kitakarítottad az öltözőket? - tértem rá másik témára.

- Ki, de itt most én kérdezek. - intett le, nekem pedig szinte leesett az állam a szemtelensége miatt - Kitől van a virág? - bökött fejével a csokorra.

- Mondtam, hogy nem tudom...

- Nekem te ne kamuzz. - mutatott rám gumikesztyűs kezével - Teljesen hülyének nézel?

- Anna... - fordultam szembe vele, és próbáltam nem ideges lenni - Mi a fészkes fenéről beszélsz?

- Figyeltelek titeket. Le sem tudtad venni róla a szemedet, ő pedig észre sem vette a szinte két méterre tőle edző modell lányokat. Mióta tart ez az egész?

- Mi? - nevettem fel hangosan.

- Tőle van a virág, ugye? - húzta fel a szemöldökét.

- Anna...

- Jesszus! - kezdett izgatottan ugrálni - Tőle van, ugyeeee?

- Igen, de... - kezdtem magyarázkodni, de ő félbeszakított.

- Te jó ég, Ró! Te jó ég! - sikított fel.

- Most mi bajod?

- Miii? Az, hogy a világ legszexibb pasija virágot küldött neked. Az van.

- Ez csak egy csokor virág.

- Randiztok is?

- Ma este elhívott, de...

- Milyen de? Milyen deee? Ne legyél idióta! El kell menned!

- Igen? - nyíltak tágra szemeim - Én azt hittem, hogy haragudni fogsz.

- Ó, hidd el, hogy jelen pillanatban ki tudnálak nyírni, hogy pont őt kellett elcsábítanod.

- Nem csábítottam el senkit sem. - védekeztem.

- Bla bla bla! - mutogatott felém - Szóval... Nagyon utállak érte, de azért még jobban utálnálak, ha elszalasztanál egy ilyen lehetőséget.

- Csak, hogy tisztázzuk, semmi nincs köztünk...

- Ahaaaa. Azért küld virágot, meg azért visz randizni.

- Nem randi. Csak megmutatja, hogy hogyan forgat.

- Miiii? Elvisz a forgatásra? - ordította el magát a húgom, és valamiért kezdtem aggódni, hogy agyvérzést fog kapni.

- Nem nagy dolog. - rántottam meg a vállamat.

- Nem nagy dolog? De... De az, Ró! - bólogatott meggyőzően - Évek óta nem volt komoly kapcsolata, nem mutatkozott senkivel sem. Nemrég felkezdték, hogy ezzel az újonnan befutott színésznőcskével van, akivel a filmben is szerepel, de ezek szerint tényleg csak pletyka volt.

- Azt mondta, hogy nincs barátnője. - helyeseltem.

- Legalábbis még. - kacsintott rám.

- És én sem leszek az.

- Miért?

- Mert pár hónap múlva hazamegy? Miért kezdenék bele bármi komolyba?

- Miért kellene komolynak lennie? - kuncogott fel - Egy ilyen pasit nem szalaszthatsz el, még akkor sem, ha csak pár alkalomról lenne szó.

- Na jó, ezt meg sem hallottam. - emeltem fel a kezemet - A pici húgom vagy, nem veled fogom megbeszélni az ilyen dolgokat.

- Ez az egy szerencséd. Hogy ennyivel fiatalabb vagyok nála. Mert biztos nem adnám harc nélkül a legszexibb pasit, akit valaha láttam. - mutatott rám újra, majd hátat fordított nekem.

Mosolyogva néztem Anna után. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogadja majd, hogy találkozok a kedvenc sztárjával. Azt hittem, hogy átmegy dühöngő őrültbe.

Nem sokkal később Sebastian közeledett felém az öltöző felől.

- Mi a baj? - kérdeztem rögtön, mikor gondterhelt arcát megláttam.

- Nem akarok árulkodni, de a húgod az előbb takarítás címszó alatt berontott az öltözőbe, és meglátott félmeztelenül. És ami a furcsa volt a dologban, hogy meg akart ölni a szemével. Nem azt mondtad, hogy rajong értem? - mondta aggodalmasan, én pedig hangosan hahotáztam.

- Lehet, hogy félmeztelenül már nem annyira tetszel neki. - kuncogtam tovább.

- Hidd el, hogy nincs semmi baj a félmeztelen testemmel. - mondta kihívóan.

- Mármint a tested melyik felével? Az alsóval vagy a felsővel? - húztam fel kérdőn a szemöldökömet.

- Eddig még senki nem panaszkodott. - húzta ki magát, én pedig, mint vizuális típus, nagyot nyelve próbáltam nem az előttem álló férfi meztelen testére gondolni.

- Legalábbis neked nem. - vágtam vissza, amitől meglepődött, majd elismerően nyugtázta, hogy igenis vagyok olyan talpra esett, hogy be merjek neki szólni hasonlókat. Arról persze fogalma sem volt, hogy mennyire zavarban voltam tőle. Valahogy muszáj volt elterelnem a gondolataimat a testéről, mielőtt rájött volna, hogy mik járnak a fejemben. - Komolyra fordítva a szót... Anna rájött, hogy tőled van a virág.

- És most mérges?

- Nem igazán. - rántottam meg a vállamat. Próbáltam minél kevesebbet mondani arról, hogy Anna szerint miket kellene csinálnom Sebastian-nal.

- De azért még áll az este, ugye?

- Persze. Hova menjek?

- Küldök érted valakit. - ajánlotta.

- Nem. Nem szükséges. Eltekerek, vagy fogok egy taxit.

- Biztos? - nézett rám kérdőn.

- Biztos. - mosolyogtam rá.

- Ha adsz egy tollat meg egy papírt, akkor leírom a címet.

Kérését teljesítettem, majd miután megkaptam a címet, és biztosított róla, hogy be fognak engedni a forgatásra az őrök, elbúcsúztunk egymástól.

Izgultam, rettentően izgultam, és folyamatosan azon kattogott az agyam, jól teszem-e, hogy találkozok ezzel a pasival.