A vasárnap volt az én egyetlen olyan napom, mikor nem tartottam sem magán órát, sem pedig csoportosat. Igazából be sem kellett volna mennem a terembe, mert Gábor vitte volna egyedül is. De bármennyire is győzködött, hogy lazítsak, és tartsak egy kis pihenőt legalább vasárnaponként, sosem egyeztem bele. Minden alkalommal bementem legalább pár órára. Lili ilyenkor csak  négy órában volt jelen, így általában én szoktam lenni a shake bárban. Kivéve a mai napot.

Ugyanis mikor reggel felédredtem, úgy döntöttem, hogy a mai napot kihagyom, helyette az ágyban töltöm a délelőttöt, és a délután nagy részét is. Estére pedig egy kis futást terveztem.

Reggelire készítettem magamnak két tükörtojást, amihez rengeteg zöldséget ettem meg. A tévé előtt, a csatornákat váltogatva ültem, de szokás szerint pár főzős műsort, és ezer éves sorozatot leszámítva semmit nem találtam. Aztán eszembe jutott valami. A tányéromat félretéve felpattantam a ágyról, és az ajtó melletti szekrényhez siettem. Kihúztam minden fiókot, mire a kezembe akadt a keresett tárgy.

- Megvagy! - mondtam örömmel a kezemben tarott kis pendrivenak.

A tévéhez szaladva azonnal csatlakoztattam az USB feliratú lyukba, és izgatottan vártam, hogy betöltsön. Mikor megjelentek a hordozón tárolt adatok, örömmel láttam, hogy Anna nem törölte le róla a MARVEL nevű mapát. Még év elején adta nekem a pendriveot, mikor ő kapott egy nagyobb méretűt. Azóta nem kellett használnom, és most nagyon örültem, hogy sem Anna, sem én nem töröltünk le róla semmit.

A kiválasztott mappában azonnal megkerestem a filmet, amit először akartam megnézni. Amerika Kapitány: Az első bosszúálló.

Egész délelőtt, és délután le sem szálltam a televízió képernyőjéről, és megnéztem az összes olyan MARVEL filmet, amiben Sebastian Stan szerepet kapott.

Már estére járt az idő, mire végeztem a legutóbbi Bosszúállók filmmel is. Úgy elment az idő, hogy észre sem vettem, hogy az egész napot Bucky Barnes csodálásával töltöttem.

Lőttek az esti futásomnak. Pedig igazán jót tett volna az egész napos fekvés, és nasizás után.
Végül úgy döntöttem, hogy a mai napra lemondok a mozgásról, és korán elteszem magam másnapra.

Egy gyors zuhany után magamhoz vettem a telefonomat, hogy beállítsam az ébresztőt. Ekkor vettem észre, hogy rengeteg nem fogadott hívásom, és pár üzenetem is volt.

Anna többször érdeklődött a holnapi nap miatt, ami az első munkanapja lesz a teremben. Aztán volt vagy tíz hívás Gábortól, három Lilitől, és egy üzenet Sebastian-tól.

Először természetesen az amerikai üzenetét nyitottam meg.

Sebastian: Szia! Hogy telik a napod? Éppen rád gondoltam, alig várom, hogy holnap megizzassz.

Idióta mosolyra húzódott a szám, miközben bepötyögtem a választ.

Én: Szia! Egész nap ágyban feküdtem.

Habár Sebastian első üzenete még délután érkezett, nem kellett két perc sem, hogy visszaírjon.

Sebastian: Csak nem beteg vagy? 😣

Én: Nem. Nem szoktam beteg lenni szerencsére. Ma nem volt órám, és úgy döntöttem, hogy lustálkodok egész nap. Nasiztam, és filmeztem.

Sebastian: Jól tetted. De ha tudtam volna, hogy ennyire ráérsz, bepótolhattuk volna azt a kávét. Jó lett volna látni.

Én: Én igazából láttalak. Sőt... Egész nap téged néztelek.

Sebastian: Igen?

Én: Igen. Be kell vallanom, hogy előkerestem a húgom Marvel filmgyűjteményét, és az összes olyan részt megnéztem, amiben benne vagy. 😊

Sebastian: Nahát... Lehet, hogy mégis te vagy a nagyobb rajongóm, és nem a húgod? 😎

Én: Ne bízd el magad. Csupán nem volt semmi érdekes a tévében, és kapóra jöttek Anna filmjei.

Sebastian: Mégis csak azokat nézted meg, amikben én is szereplek. 😁

Én: Úgy érzem, hogy szemtelen vagy velem. Vigyázz, mert holnap tényleg nagyon meg foglak izzasztani. 🤣

Sebastian: Alig várom!

Sebastian: Akartam kérdezni valamit...

Én: Igen?

Sebastian: Ha egy pasi virágot akarna küldeni egy nőnek, szerinted melyik lenne a legmegfelelőbb virág?

A szívem hatalmasat dobbant, és kezdett megfájdulni az arcom a rengeteg mosolygástól.

Én: Az attól függ... 😃

Sebastian: Mitől?

Én: Hogy mik a pasi szándékai. Ha például csak barátok, akkor bármilyen színes virágcsokor megfelelő. De ha romantikus a kapcsolat, akkor csakis a rózsa jöhet szóba. És csakis a vörös.

Sebastian: 🙂

Én: Miért?

Sebastian: Későre jár! Szép álmokat, Caipkerózsika. Holnap találkozunk! 🙂

Én: Jó éjt! 😏

Miután nem válaszolt a kérdésemre, valami újra kavarogni kezdett a gyomromban. A pillangók őrült táncba kezdtek az izgalomtól, és le sem nyugodtak addig, míg el nem nyomott az álom.

Reggel könnyedén pattantam ki az ágyból, talán az előző napi lustálkodásnak köszönhetően.

Gyors zuhany után bekaptam egy szelet müzlit, és éppen a cuccomat rakram össze, mikor csengettek. Ki lehet az ilyenkor?

- Mit keresel itt? - szegeztem a meglepett kérdést az ajtóban álló férfihez.

- Azt hittem, hogy valami bajod van, Csipi! - kiáltott idegesen Gábor.

- Mi? Miért? - értetlenkedtem, mikor beljebb jött a lakásba.

- Mert tegnap nem jöttél be.

- Mindig azt mondtad, hogy pihenjek vasárnaponként. - rántottam meg a vállamat, és belebújtam a cipőmbe.

- A telefont sem vetted fel. - vádaskodott tovább, amit nem is igazán értettem.

- Ugyan már. Egész nap lustálkodtam, nem is néztem rá a telefonomra előbb, mint este. Akkor meg már nem akartalak zavarni.

- Hát én majdnem átjöttem, hogy megnézzelek. Aggódtam érted! - mondta kissé durcásan.

- Nincs semmi bajom. - biztosítottam - Induljunk, oké? Anna ma kezd a teremben, előtte akarok odaérni, nehogy nekem átvegye az üzletvezetést, mire beérek.

Gábor csak bólintott egyet, még mindig kissé durcásan, majd kisétáltunk a lakásból, és együtt tekertünk el a terembe.

Lili, aki azóta kapott már kulcsot, kinyitotta a termet, mire Gábor és én beértünk. Már voltak páran a gépek között.

Gyorsan az öltözőbe mentem, abol átöltöztem az edzőruhámba. Mikor visszaértem a terembe, Gábor a pult mögött állt, vele szemben pedig egy futár, egy nagy csomaggal a kezében.

- Neked jött. - forgatta a szemét a szőke srác, és a futár felé bökött fejével.

- Igen? - kérdeztem meglepődve, ugyanis eddig sosem küldtek személyes csomagot a terembe.

Közelebb sétáltam a fiatal futárhoz, aki aláíratott velem egy átvételi elismervényt, és a kezembe nyomta a csomagot. Ekkor már kiszúrtam, hogy a csomag valójában egy papírba csomagolt, óriási virágcsokor.

Mikor a fiú távozott, óvatosan feltéptem a papírt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, mikor megláttam a rengeteg szál vörös rózsát. Hiszen tisztában voltam vele, hogy kitől jött a csokor, és azzal is, hogy mit jelent a vörös rózsa.

- Ez meg honnan van? - hallottam meg a hangot a hátam mögött, amitől leolvadt a mosoly az arcomról.

- Késtél! - mondtam válasz helyett Annának, majd a tenyerembe gyűrtem a csokorra tűzött kártyát, mielőtt meglátta volna, hogy mi volt ráírva, méghozzá angolul.

"A tegnapi napodat Bucky-val töltötted. Remélem, hogy haramosan velem is eltöltesz egyet. Vagy többet. Mindjárt találkozunk! - S."