Az ágyam szinte bekebelezett, szemeimet alig bírtam kinyitni. Napok óta nem aludtam ilyen jól, és valószínűleg ezt az este lefutott tizenöt kilóméternek köszönhettem. Tegnap fantasztikus nyári időjárás volt, délelőtt esett egy kicsit az eső, így teljesen felfrissült minden. Estére pedig éppen annyira lehűlt a levegő, hogy kellemes volt a futás a parkban.

Az ágyban, a hasamon fekve éreztem, hogy az ablakon beszűrődő napfény melegíti a hátamat. De sosem szokott besütni a Nap. Mennyi idő van? Résnyire kinyitottam a bal szememet, és az órámra pillantottam. Tíz perc múlva nyolc óra. Mint akit nyakon öntöttek egy pohár jéghideg vízzel, úgy pattantam fel az ágyból. Lábaim viszont belekeveredtek a takaróba, és dobtam egy hasast a padlóra. Feltápászkodtam, majd a telefonomra néztem. Miért nem ébresztett, ahogy minden reggel szokott? A képernyő fekete volt, vagyis teljesen lemerült. Hát persze, hiszen tegnap arról hallgattam a zenét futás közben, ami teljesen leszívta az akksit. Este pedig hulla fáradtan zuhantam az ágyba, anélkül, hogy töltőre tettem volna.

Tíz perc múlva ki kell nyitnom az edzőtermet, és szinte lehetetlen, hogy odaérjek arra. Gábor boksz órái csak tízkor kezdődnek, tehát még abban sem reménykedhettem, hogy kihúz a csávából, és kinyit helyettem.

Szinte pillanatok alatt megmosakodtam, elintéztem a fürdőszobai dolgokat, felöltöztem, copfba fésültem a hajamat, és már útra kész voltam. Muszáj volt biciklire pattannom, ugyanis kocsival sosem értem volna be egy esetleges reggeli dugó miatt. Kockáztatni pedig nem akartam, így is tíz perce nyitva kellene lennie a teremnek.

A tíz perc húszra növekedett, mire odaértem az Angels & Devils elé. Kipirult arccal pattantam le a bicikliről, és meglepődve láttam, hogy a terem előtt egyetlen árva lélek sem volt. Leraktam, és lezártam a biciklimet, majd jobban megnézve láttam, hogy valaki kinyitott helyettem. Gyors léptekkel mentem be az ajtón, és a pult mögött megláttam Gábort. Magas, szálkásan kigyúrt, kék szemek, sötétszőke haj. Ja igen, és az exem. Évekkel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy átvette apától az óráit, közelebb kerültünk egymáshoz. Pár hónapig együtt voltunk, de aztán úgy döntöttünk, hogy barátok maradunk. Vagyis én döntöttem úgy, Gábor folytatta volna. A mai napig vicces megjegyzéseket tesz, hogy próbáljuk meg újra, és habár úgy tűnik, hogy csak viccelődik, sokszor olyan, mintha komolyan gondolná.

- Te jó ég! - sóhajtottam fel, mikor odasiettem hozzá - Elaludtam. A telefonom lemerült, és nem ébresztett. Te nyitottál ki?

- Nyugi, Csipi! - mosolygott rám lehengerlően - Semmi baj. Legalább futok egyet az edzéseim előtt.

- De honnan tudtad, hogy nem nyitok ki? - kérdeztem elgondolkodva. Máskor kapott volna tőlem egy szúrós nézést a becenevemért, de most nem volt rá energiám. Csipinek hívott, mióta ismertük egymást. Csipi, mint Csipkerózsika becézése, akinek igazi neve Auróra volt, csakúgy, mint nekem. Na szóval, innen a csodás becenevem.

- Lili hívott, mert téged nem ért el. - bökött állával a turmix bár pultja mögött álló lányra. Nemrég újítottunk be ezzel a lehetőseggel. Gyümölcsökből, zöldségekből és mindenféle egészséges dologból készülő italokat fogyaszthatnak vendégeink, de bárki betérhet az utcáról egy frissítőre. Lili, aki csak a bár nyitása óta volt az alkalmazottunk, nem kapott még kulcsot a teremhez, de a mai incidens után ezt orvosolni fogom.

- Szia! - léptem oda a fiatal lányhoz - Örök hála, amiért hívtad Gábort.

- Téged nem értelek el, és mivel kezdtek egyre többen lenni a bejárat előtt, nem tudtam mit tenni. - húzta el a száját.

- Csodás vagy. Meg a héten másoltatok neked kulcsokat a teremhez. - ígértem neki - Sokan várakoztak?

- Öhm... - gondolkodott el - Az a két lány ott a futópadon. - mutatott az említettekre, akik éppen a mellettük elhaladó Gábor hátsóját stírölték le, majd összesúgtak mögötte - Meg a szokásos idős bácsi, aki evezőpadozni jár, meg három pasi, akiket eddig nem láttam.

- Oké. Ha bárki kér valamit, a ház vendégei, oké? - adtam ki az utasítast, mire bólintott, majd elém tette a szokásos reggeli spenót-zöldalma-zabtej turmixomat - Köszi. - mosolyogtam rá, majd elvettem a poharat, és belekortyoltam - Napról napra egyre jobb. - bíztattam a lányt, és visszamentem a pulthoz.

- Mikor lesz órád? - lépett a pulthoz Gábor.

- Kilenckor a szokásos személyi edzés a modell lánynak, tizenegykor, egykor és háromkor pedig aerobik óra. Miért?

- Nem ebédelünk együtt? - támaszkodott a pultra - Délben végzek az első órámmal.

- Mivel a főnököd vagyok, tudom, hogy mikor végzel. - forgattam meg a szemeimet - Ma a húgommal ebédezek. Attól tartok, hogy rám akarja magát tukmálni.

- Hozzád akar költözni?

- Rosszabb. Azt akarja, hogy találjak neki valami munkát a nyárra, és van egy olyan érzésem, hogy itt akar dolgozni.

- Már ne is haragudj, de Anna nem túl lusta ahhoz, hogy dolgozzon? - nevetett fel.

- Na, éppen ezért nem szívesen bíznék rá bármit is, ami a teremmel kapcsolatos. De majd meglátom, hogy mennyire motivált ez ügyben. - ráneztem a faliórára, majd a sporttáskám után nyúltam - Tartod a frontot? Átöltözök.

- Persze. - bólintott - Ha megakadsz, szólj, és segítek. - kiáltott utánam, mire csak ránevettem.

A női öltözőbe mentem, hogy felvegyem az edzőruhámat mai első órámhoz. Belebújtam a fekete szteccses nadrágba, majd a fehér trikómért nyúltam, amit a sportmelltartóra szoktam húzni. A trikó viszont nem az enyém volt, hanem a húgomé. A héten elromlott a mosógépem, és hazavittem a szennyesemet apáékhoz. Valószínűleg így keveredett össze a trikóm Anna trikójával. Mivel nem volt más ruha nálam, az utcaiba pedig nem akartam beleizzadni, muszáj volt felvenni a húgom trikóját. Szerencsére egy méret voltunk. Beleugrottam a cipőmbe, majd sietve visszamentem a terembe.

Éppen akkor érkezett meg a kilenc órás vendégem, és hatalmas szemekkel pislogott a pult mögött álló Gáborra, aki valami nagyon érdekeset mesélhetett neki. Vagy csupán jó volt bámulni a fiút. Na jó, melyik csaj ne bámulná meg, hiszen kifejezetten jóképű volt.

- Szia! - köszöntöttem Timit, aki már edzőruhában érkezett - Kezdhetünk?

- Szia! Persze. - bólogatott hevesen, majd Gábor felé fordult - Akkor délben.

- Gyorsan lecseréltél. - nevettem a fiúra, majd Timi után mentem.

- Te és Gábor... van valami köztetek? - kérdezte a lány, miközben a bemelegítéssel voltunk elfoglalva.

- Nem. Dehogy. Régen együtt voltunk, de most már csak barátok vagyunk. - magyaráztam neki.

- Szóval akkor nem gond az az ebéd?

- Dehogy. Egész nyugodtan. - nyugtattam, miközben adtam neki az instrukciókat - Háromszor huszat, négy körben.

- Csipi, idejönnél picit? - kiáltott a pult mögül Gábor - Megint bedöglött a kassza.

- A francba! - morogtam az orrom alatt - Folytasd csak, rögtön jövök. - szóltam a lánynak, majd a pult mögé rohantam.

Kétszer csaptam oda a gépnek, de semmi. Mostanában folyton ezt csinálja.

- Jól van. - adtam fel, majd Gáborhoz fordultam - Hozom a számlatömböt, addig azt használjuk, aztán délután hívok egy szerelőt.

Berohantam az irodába, és kivettem a széfből a tömböt. Ellenőriztem, hogy elég lesz-e a mai napra, így nem figyeltem a lábam elé. Gyors lépteimnek köszönhetően pedig belerohantam valakibe, aki akkor lépett ki a férfi öltözőből. Az ütközésnek hála a földre pottyant a számlatömb, de a koccanásom tárgya gyorsabb volt, és felkapta.

Ekkor néztem rá először. Barna haj, rövid, épphogy látszódó borosta, és hatalmas kék szemek. Valahonnan ismerős volt, vagy hasonlított valakire, de az biztos, hogy még sosem járt itt, mert nem találkoztam vele. Emlékeznék rá. Nem szólt semmit. Csak bámult, és a kezembe adta a tömböt.

- Öhm... - köszörültem meg a torkomat - Köszi, és bocs.

Gyorsan összeszedtem magam, és elléptem tőle.

- Szép trikó! - kiáltotta utánam angol nyelven. Furcsállva néztem rá vissza, de folytattam utam a terem felé. Odadobtam Gábornak a tömböt, és visszasiettem Timihez, aki a hátam mögé bámult.

- Nem lazsálunk. - szóltam rá.

- Te jó ég! Adnod kell egy percet, csak egyetlen percet! - ujjongott halkan, és a táskájában kotorászott - Kell vele egy fotó! Imádni fogják az Instán! De nyugi, jelölöm a helyet is.

- Hova mész? - néztem rá összezavarodva.

- Oda! - mutatott a pasira, akivel pár perce ütköztem. Éppen a súlyokat pakolgatta az egyik fekvenyomó pad mellett.

- Miért is?

- Jesszus, te nő! Hát nem látod, ki az? Hiszen ott van a pólódon! - mutatott rám.

- Mi van? - kérdeztem, de Timi már nem volt ott. Nyújtózva próbáltam megnézni, hogy mi van a hátamon, majd végül az egyik tükörben megpillantottam.

Relationship Status (Kapcsolati státusz)
□ Single (Szingli)
□ Taken (Foglalt)
■ Mentally dating Bucky Barnes (Gondolatban Bucky Barnes-szal randizik)

Mi a franc?
A pasira néztem, akivel éppen akkor keszített egy szelfit Timi. Ő a kamerába mosolygott, majd egy pillanattal később rám nézett, és még nagyobb vigyorra húzódott a szája.

Hát ezért volt ismerős. Ez a pasi Sebastian Stan, akinek képeivel ki van tapétázva a húgom szobája.
És az egyik általa eljátszott karakter neve virít a hátamon.

Éreztem, ahogy lángba borul az arcom, amint továbbra is rám mosolygott. Vagy inkább kiröhögött? Gyorsan elkaptam a tekintetemet, mielőtt még jobban zavarba jöttem volna. Így is eléggé égett a fejem, pedig általában nehéz volt elérni ezt nálam.

Megjegyzés: Auróra, és az összes magyar szereplő természetesen a magyar nyelvet használja, míg Sebastian az angolt. Nem akarom bonyolítani a dolgokat, ezért mindent magyar nyelven fogok írni. Nektek csak el kell képzelnetek majd, hogyha Seb beszélget valakivel, akkor az angol nyelven fog történni. Persze mindenképp jelzem majd az ilyen dolgokat.