Addig -addig forgolódtam az ágyban míg egyszer csak a padlón landoltam. Mit ne mondjak ez egy remek ébredés volt. A padlón feküdve szemeim lassan kinyíltak, de borzasztó fáradt voltam a repülő úttól, a pakolástól és persze a kevés alvástól.
Reggel 6:30 van és 8:00-ra ott kell lennem a főnököm irodájánál.
Telefonom ébresztőjét a földről való feltápászkodás közben kinyomtam és leültem az ágyam szélére. Magam elé meredve azon gondolkoztam mégis hogy öltözzek fel. Csinosan vagy inkább lazábban. Vagy csinosan lazába. Végülis mért ne, nem a Fehér Házba megyek az elnökhöz.
Felpattanva az ágyból a fürdőbe siettem, gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam majd megszárítottam. Egy szolid sminket feldobtam, nem akartam túlzásba vinni, hisz mégis csak az első napom, jó benyomást kell keltenem a főnöknél és a kollegáimnál is. Kivasaltam a hajamat és vissza siettem a hálószobába. Feltéptem a ruhás szekrényem - jé még milyen szép rend van- ámultam a szekrényre - ez sokáig nem hiszem, hogy így marad- kikaptam egy világos farmert és egy fehér blúzt ,majd felkaptam egy fehér boka sportcipőt és egy szürke vékony kabáttal a kezembe szaladtam a konyha felé. A kanapéra ledobtam a kabátom és gyorsan a reggeli kávémat kezdtem csinálni, hogy mégis valamennyire magamhoz térjek.
Idegesen dobolva a konyhapulton kortyolgattam a forró italt és meredten néztem az órát, hogy nemsokára indulnom kell a Steiner Stúdióba.-igen sikeresen felvettek egy ilyen remek helyre ahol sok -sok emberrel fogok találkozni, híres emberek, maszkmesterek, sminkesek, rendezők, te jó isten mi lesz itt, tiszta ideg vagyok.-
Letettem a bögrém és rohantam a táskámért, elpakoltam és felkaptam a kabátom. Még gyorsan lecsekkoltam magam az előszoba tükörben.
-Csini -mosolyodtam el és feltéptem a bejárati ajtót. Kilépve a házból azon agyaltam mit hagytam otthon.
-Bakker a laptopom. Homlokomra csaptam a tenyerem, persze, hogy én lehetek ilyen béna.
Visszafutottam a hálóba felkaptam a gépem és szaladtam ki, hogy el ne késsek.
-Remek bemutatkozás lenne, ha elkésnék.
Még idegesebb lettem ahogy az órámra néztem. Szaladni kezdtem, hogy leintsek egy taxit.- Igen nincs kocsim, de jogsim az van. Majd bekell szereznem egy járgányt mert még parkolóm is van a bejárattal szemben ahogy kijövök a házból. Újabb cél amit el kell érjek a közeljövőbe.
Bepattantam a taxiba elhadartam a címet és már mentünk is. Lábam idegesen mozgattam, ujjaimat tördeltem, teljes kétségbeesés vette át a hatalmat fölöttem.
-Itt is volnánk, 15 Washington Ave.
-Nagyon köszönöm.
Gyorsan kifizettem a taxist és rohantam be a hatalmas bejáraton. Időm se volt megcsodálni a munkahelyemet kívülről. Berohantam az ajtón és az információs pulthoz siettem.
-Jónapot, miben segíthetek?
-Üdvözlöm, Ava Miller vagyok, és a dekoratőr állásra jöttem, ez az első napom. -mondtam halkan. Az idegtől remegtek a lábaim, attól féltem, hogy ott helyben összecsuklok, a szívem ezerrel dörömbölt a mellkasomban.
-Fáradjon fel Mr. James irodájába. Itt balra van a lift a második emeleten kell majd kiszálljon és a folyosó végén lesz az ő szobája.
-Nagyon köszönöm.-préseltem ki a fogaim közt és rohantam a lift felé. 7:55 még oda érek 8:00-ra. Hisz azt beszéltük meg, hogy pontban akkor az irodájánál találkozunk.
Remegő kezekkel a kettes számot benyomtam a lift érintő képernyőjén. Most tűnt fel, hogy én még egy pohár vizet se tudnék így meginni ,annyira reszketnek a kezeim.
A lift csilingelt egyet és kinyílt az ajtó. Nagyot nyeltem mikor megláttam a folyosó végén a főnököm irodáját. Gyorsan kiléptem és irányába vettem a lépteim. Próbáltam összeszedni magam, megnyugodni, hogy ne egy szétesett nőt lásson a főnököm.
Megálltam a kétszárnyú ajtaja előtt. Nagy levegőt vettem és halkan kopogtam kettőt.
-Jöjjön. - hallottam bentről egy mély hangot.
Óvatosan benyitottam és beléptem az irodába. Halkan becsuktam az ajtót és megálltam ott ahol beléptem. Idegesen összefogtam a kezeimet magam előtt.
-Jónapot Mr. James.
- Pontosan érkezett, dicséretre méltó. Fáradjon beljebb, üljön le nyugodtan.
Pontos? Ha tudnád, hogy én ma reggel min mentem keresztül. A laptopot a lakásba hagytam úgy akartam elindulni, majdnem összeestem az idegességtől és sorolhatnám még.
-Köszönöm. -foglaltam helyet vele szemben. A székem mellé letettem a táskám és a laptopom. Ava nyugi, higgadj le, nem lesz semmi, ha tovább izgulsz egy szót se fogsz tudni kinyögni.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy. Borzasztó fiatal vagy és itt nagyon jó helyed lesz ,ez egy remek kezdés ennyi idősen.
-Köszönöm a bizalmat, hogy engem választottak. Igyekezni fogok, hogy mindent megtanuljak.
-Tegeződjünk kérlek.
-Rendben köszönöm. -mosolyogtam rá halványan.
-Gyere körbevezetlek. -felállt a férfi az asztala mögül ,én is felpattantam a székemből és hoztam a cuccaimat. Sietve utána indultam. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ismét az ismerős lift felé mentünk.
Csendben álltam mellette a liftben.
-Most lemegyünk és megmutatom hol van az irodátok.
-Rendben nagyon köszönöm, remélem nem fogok elveszni ebben a hatalmas épületben. -mondtam mosolyogva.
-Nem fogsz, mindenki segíteni fog a beilleszkedésben, az eligazításban. Ha bármi gondod van szólj bátran nekem.
-Rendben, így fogok tenni.
Kiléptünk a liftből és egy hatalmas iroda tárul elém. Óriási ablakok végig a terem egyik oldalán. Középen íróasztalok, mindenki lazán elnyúlva a székükben ülve dolgoznak.
-Sziasztok, meghoztam az új kolleganőt Ava Miller ,aki mostantól veletek fog dolgozni, kérlek segítsétek őt.
Minden szem rám szegeződött ahogy a főnök elkezdett beszélni. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam és idegesnek. Kinéztem magamnak egy pontot a szobába és azt néztem, nem mertem a többiekre nézni. Megveregette a vállamat Mr. James.
-Gyere odakísérlek az asztalodhoz.
Bátortalanul mosolyogtam rá és követni kezdtem. Lyukat égetett a hátamba a többiek tekintete ahogy haladtunk az íróasztalom felé.
-Ez lesz itt a te helyed, remélem megfelel.
-Igen, szuper lesz köszönöm.
-Had mutassam be neked a közvetlen kolleganődet. Ő itt Mia Smith ő is dekoratőr mint te, bármi kérdésed van őt is nyugodta kérdezheted.
Főnököm mellé pillantottam kettő ragyogó világoskék szempárral találtam szembe magammal, fülig érő mosollyal állt a fiatal lány velem szemben vakítottak fehér tökéletes fogai. Kábé ugyan olyan magas volt mint én talán picivel magasabb.
-Szia -köszönt kedvesen
-Szia -mosolyogtam rá én is.
Rápillantottam a főnökömre majd vissza a többiekre. Páran néztek már csak, többi kollegám a gépükbe voltak merülve.
Főnököm telefonja megcsörrent.
-Bocsássatok meg mennem kell, szólj ha bármi probléma lenne,Mia megmutat mindent amit tudnod kell.
Ezzel el is sietett Mr. James és ott ragadtam a sok ismeretlennel.
-Na gyere bemutatlak mindenkinek.
Karolt belém kedvesen a fiatal lány és körbementünk az irodában.
-Ő itt Sarah, David, Steve, Emma és Andrew.
-Sziasztok -köszöntem mosolyogva.
-Hello, nagyon örülünk neked. -mondták egyszerre.
-Bármiben segítség kell szólj nyugodtan- mondta David majd visszafordult a gépéhez.
-Gyere Ava lépjünk be a gépedbe, mindent előkészítettek neked. - húzott maga után Mia.
Odaültem az asztalomhoz és bekapcsoltam a hatalmas monitort. Tiszta luxus annyira menő gépek meg az egész iroda modern. Nagyon boldog vagyok és annak még inkább, hogy szimpatikus nekem Mia, végülis vele leszek együtt egész nap és együtt fogunk dolgozni. Igaz a többiekkel is de ő neki is ugyan az a szakmája mint nekem így vele jóval több időt fogok tölteni.
-Itt a jelszavad. -nyújtott felém egy cetlit és a gépem mellé kiragasztotta.-Esetleg egy kávét kérsz vagy enni valamit?
-Egy kávét elfogadok, köszi. -lekaptam a kabátom majd a székem háttámlájára tettem és követni kezdtem Miát a konyha felé.
-Ihatsz innen bármit amit látsz, teát, kávét meg ami a hűtőbe van üdítő abból is nyugodtan ,az közös. Ebédet ha szeretnél hozhatsz otthonról de rendelni szoktunk, szerintem jóval egyszerűbb, mint hogy még otthon bajlódjak vele. -mondta nevetve.
-Lehet én is ráállok a rendelésre, mert túl sok kedvem nincs otthon főzőcskézni. -mosolyogtam rá egyetértően.
-Ha csak nem kéred meg a párod, hogy főzzön ő.- pillantott rám kíváncsian Mia.
-Szingli vagyok, magamon kívül másra nem kellene főznöm, meg mindig túl sokat szoktam csinálni így csak a nyakamon marad.
-Ooo nem tudtam ne haragudj.
-Ja semmi baj nem történt- legyintettem egyet mosolyogva.
Visszasétáltunk a kávénkkal a kezünkben az asztalunkhoz és nézegetni kezdtem a gépemen lévő programokat.
-Majd holnap lemegyünk és megmutatom a stúdiót, ahol a filmekhez rendezzük be a helyszíneket.
-Szuper ,kíváncsian várom.- mosolyogtam rá-most is forgatnak amúgy valamit?
-Igen persze folyamatosan, rengetegen vannak lent csak itt van ilyen nyugi, ott már nem lesz .-kacagott fel jóízűen.
Mia megmutatta mit hogyan használjak a programban, jegyzetelni kezdtem, hogy minél hamarabb megtanuljam mit kell csináljak a tervező programokban.
-Ha pihenni szeretnél gyere mutatok neked egy helyet ahol kicsit kiszellőztetheted a fejed, gondolom most sok volt az infó így elsőre.
-Jó ötlet, menjünk. -felpattantam a székemből és követni kezdtem. Arra fele sétáltunk amerről Mr. James-szel jöttünk, de mi most jobbra fordultunk ott is hatalmas üvegablakok és egy óriási tolóajtóval találtam szemben magam. Mia eltolta az ajtót és egy teraszra léptünk ki, ami tele volt növényekkel ,kisebb fákkal. Igényesen nézett ki, látszik, hogy foglalkozva van vele.
-Hát ez valami gyönyörű.-ámuldoztam ahogy körbenéztem.
-Gyere itt lelátni a stúdió VIP ajtajához, itt jönnek-mennek a sztárok.
-Nem mondod? Nézzük meg.-kíváncsiskodtam  mint egy kis tini rajongó.
Elsétáltunk az egyik hatalmas fához ami mellett sűrű növényzet volt. Mia elhúzta maga előtt a zöld növényzetet és kikukucskált.
-Gyere vannak ott páran.
-Na lássuk.-igyekeztem a sűrű zöld ágakat elhúzni magam elől utat engedve ,hogy lássam mi történik odalent. Sikeresen odajutottam és láttam, hogy három férfi és egy nő van lent. Egyik kezemmel a növényeket tartva leskelődtem kifele, figyelve mit csinálnak.
-Az izmos barna hajú srác nagyon helyes.-mondja Mia kuncogva, ami kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél így a lent állók felpillantottak ránk. Én ijedtemben véletlen elengedtem a növény ágát amit eddig tartottam és arcon csapott.
-Jesszus jól vagy?
-Igen persze -nevettem kínomban.
Visszamentünk az asztalunkhoz nevetve, hogy mennyire gáz volt ez az egész ami az előbb történt.
-Örülök, hogy találtam még egy ilyen bolondot mint amilyen én vagyok.- nevetett mellettem Mia.
-Hát még én, eddig borzasztóan tetszik ez a munkahely. -nevettem hangosan új kolleganőmre miközben visszamentünk az irodába.
Leülve a gépemhez újra dolgozni kezdtem, már ha az munkának volt nevezhető, hogy próbáltam Miát utánozni, hogy mikre nyom a programban. Használtam tervezőprogramot már de ez nagyon más volt ahhoz képest amin eddig dolgoztam.
-Hé, lassan vége a munkának, hazadobjalak kocsival?-mondta halkan nekem Mia
-Á dehogy, biztos van dolgod, de köszönöm a kérdésed.
-Nincs semmi dolgom, szívesen elviszlek hazáig.-mosolygott rám kedvesen.
-Hát jó, nagyon köszönöm akkor neked előre is.
Felálltunk az asztaltól, még csak most tűnt fel, hogy abból a pár kollégából akik reggel itt ültek már csak Steve maradt ott, de már ő is induló félben volt.
Összeszedtem a cuccaim majd Mia után siettem.
Beszálltunk a liftbe és a földszint felé vettük az irányt.
-Holnap lemegyünk a stúdióba és ott is körbevezetlek. -kacsintott rám és hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Nagyon kíváncsi vagyok mi lehet ott, remélem azért fogok tudni aludni este. -nevettem hangosan.
-Ha nem aludnál írjál, már bejelöltelek ismerősnek.-kacagott fel Mia is hangosan.
-Nem vagy semmi, követni nem bírlak.
Hangosan nevetve mentünk az autójához, majd beültünk és elindultunk.
-Amúgy had kérdezzelek meg van olyan is, hogy nem itt forgatnak?
-Persze külső helyszínekre is megyünk, ott is kell dekorálni, megcsinálni a film helyszínét, nem fogsz itt unatkozni, minden nap teljesen más lesz.-mosolygott rám Mia kedvesen.
A hangos nevetést a csend váltotta fel, mind a ketten borzasztó fáradtak voltunk már, hosszú volt a nap nem csak nekem hanem Miának is. Csendben kocsikáztunk, a nap már lemenőben volt, gyönyörű volt New York ezekben a színekben is.
Megálltunk a házam előtt.
-Hát nagyon köszönök neked mindent, az egész napot, hogy segítettél, betanítasz és persze, hogy elhoztál.
-Holnap jövök érted hétre, na pihenj egy nagyot, holnap kemény nap lesz!-mosolygott rám és tuszkolt ki az autóból. Mikor már sikeresen kilökdösött a járműből értetlenül megfordultam, de becsukta előttem a kocsiajtót.
-De mi? Mért jönnél értem? Nem kell, hagyjad!-magyaráztam a kocsi ablakán keresztül Miának, de ő csak rázta a fejét és felhangosította a kocsi rádióját és elkezdett táncolni és ugrálni a járműben. Egyszer csak felmordult a motor és elindult az autó. Mielőtt még elhajtott volna letekerte az ablakot és kikiáltott:
-Reggel hétkor várlak, el ne aludj!
Intettem neki egyet es nevetve a lakás fele vettem az irányt. Ledobtam a cuccaimat a nappaliba felcaplattam a szobámba és ledőltem az ágyra. Telefonom után nyúltam és megnéztem az értesítéseket. Pár kollegám jelölt be köztük Mia is. Visszaigazoltam őket gyorsan és Miának írtam egy rövidke üzenetet:
-Köszönöm.
Gyorsan átöltöztem pizsamába, ami egy shortból és egy pólóból állt, majd ledőltem az ágyra, telefonomon ébresztőt tettem . Láttam, hogy épp Mia ír, de közbe engem elnyomott az álom.