-Hogy mondod?-kerekedett ki a szemem. Jake rám kapta a szemeit. Én hirtelen Miára pillantottam aki szintúgy mint én nem tudott köpni-nyelni.
-Úgy, hogy eltűnt ez a nő. Az anyja keresett meg minket, mert nem érte el a lányát.-mondta el újra Jake.
-Kép van erről a Sharonról?-lehet nem is az akire gondolunk, van ezer millió ilyen nevű nő a városban.
-Van.-csúsztatta felém az aktát a konyhapulton. Nagyot nyeltem, mikor kinyitottam és szembe nézett velem Sharon.
-Őt ismerjük, mind a hárman. - néztem fel a mellettem ülőkre.
-Igen?-kerekedett ki Jake szeme.-Honnan?
-Egy helyen dolgozunk. Ő a sminkes csaj. Sharon Campbell-köszörültem meg a torkom.
-Lehet tudni bármit róla? Mikor láttátok őt utoljára?-kezdte el előkeresni Mia párja a jegyzetfüzetét.
-Ava, te még mondtad is, hogy fura, hogy nincs bent.
-Igen, a karácsonyi rendezvényen már nem volt ott. Ez fel is tűnt. Pedig ő szeret középpontban lenni.
-Jóba voltatok vele?-hát ezt nagyon nem mondanám, konkrétan utáltam ezt a nőt. Örültem volna neki, ha hamarabb eltűnik, de ezt nem mondhattam, hisz akkor meggyanúsítottak volna engem az eltűnésével.
-Nem voltunk jóba.-suttogtam halkan.
-Mia drágám te se?
-A-aa.-rázta meg a fejét barátnőm nemleges válasz gyanánt.
-Hhhh, fasza. Volt vele esetleg nektek összetűzésetek? Vagy Chris, neked valami volt ezzel a nővel? Bocsáss meg Ava, hogy ilyen kérdéseket teszek fel a párodnak, de muszáj. - Én csak megráztam a fejem. Bevillant mikor Chris smárolt ezzel a kurvával, meg hogy mennyire rá volt tapadva ez a Sharon Chrisre.
-Egy csók, amiről Ava is tud. Sharon akarta, ő erősködött, de ezen kívül semmi nem volt. Max az, hogy folyamatosan zaklatott az üzeneteivel. -erről én mind tudok, így nem ért meglepetésként, de még mindig szarul esett. Chris látta az arcomon, hogy nem vagyok boldog ezektől, így a kezét átnyújtva az asztalon megsimította a kézfejem.
-Ezen kívül semmi nincs, ami segíthetné a nyomozást?
-Hát nem nagyon, max egy valami.-pillantottam fel Jakere. Mindenki feszülten figyelt engem. Valahogy azt érzem Adam keze van ebbe a dologban benne.
-Mi lenne az?- nézett fel Jake a papírjai mögül várva, hogy tegyek még hozzá a történethez.
-Legutóbb amikor láttam Sharont...
-Várj, kérlek had tegyem ide a hangfelvevőt, kell bizonyíték arról ami itt elhangzik. Remélem nem haragszotok meg?- na hát ilyenbe se volt részem. És kezdtem aggódni, hogy így, ha Chris is belekeveredik ebbe, milyen kimenetele lesz ennek az egésznek. A karrierjére nézve, a magánéletére. Ő nem csinált semmit, mi csak tanúk vagyunk, de ha Adamhez eljut a hír, hogy én itt ellene indítom a nyomozást szerintem nekem annyi lesz. Hatalmasat dobbant a szívem, ahogy ez végigfutott az agyamon. Szó szerint féltem!
Jake bekapcsolta a hangfelvevőt és lehelyezte a konyhapult közepére.
-December 22. 23:06. Itt Jake nyomozó a kerületi nyomozói irodából, velem van három tanú Sharon Campbell ügyével kapcsolatban. Kérem mutatkozzanak be.
-Mia Smith.
-Christopher Robert Evans.
-Ava Miller.
-Köszönöm a bemutatkozást. Kérem mondják el honnan ismerik Campbell kisasszonyt?
-A Steiner Stúdióban dolgozott, mint mind a hárman. Kollégák voltunk.
-Rendben nagyon köszönöm. Jóban voltak esetleg Sharon Campbellel? - ezt már végig rágtuk, most ismét Chrisnek is el kell mondania amit előbb? Hát ez kurva jó.
-Nem.-jelentettük ki, mind a hárman egyszerre.
-Kérem mondják külön, egyesével.
-Mia Smith ön jóba volt Sharon Campbellel?
-Nem.
-Ava Miller, és ön?
-Szint úgy, nem!
-Crhistopher Robert Evans és ön?
-Nem, viszont zaklatott Sharon üzenetekkel.
-Rendben, kérem adja ide a telefonját, hogy ezeket az üzeneteket lementsük, ha megtaláljuk Campbell kisasszonyt kérdőre tudjuk vonni.
-Parancsoljon.-nyújtotta át Chris a készüléket Jakenek. Én idegesen tördeltem az ujjaim. Túl komolynak tűnik ez a dolog már. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Sharon után fogunk nyomozni és ezt pár nappal karácsony előtt. Tiszta ideg vagyok, hogy ha szóba is kerül Adam, márpedig jeleztem, hogy van még mondandóm, akkor rohadtul meg fogom szívni ezt még.
-Ava Miller kisasszony, van önnek esetleg hozzáfűzni valója a nyomozáshoz?
-Igen nyomozó. December 18-án volt a Steiner Stúdióban a karácsonyi ünnepség, ezen Sharon Campbell már nem jelent meg, furcsálltam, mert szeret a középpontban lenni.
-Esetleg emlékszik mikor látta őt utoljára?
-Hát napra pontosan sajnos nem. De azt tudom, hogy kivel.- mindenki szeme rám szegeződött. Tudtam, hogy most van az a pont, hogy kitálaljak erről az egész Adames ügyből. Az elejétől a végéig.
-Hallgatom Ava Miller.- Jake nagyon szigorúnak tűnt, tényleg mint a filmekben a kihallgatás, csak egy tök barátságos környezetben.
-Adam Foster. Ő volt vele. Kísérgette minden hova. Nagyon egymásba voltak gabalyodva.
-Értem, köszönöm Ava Miller. Lenne bármi más még amit mondani szeretne?
-Még annyit jegyeznék meg, hogy nekem gyanús az a férfi.
-Adam Foster?
-Igen.
-Miért gondolja ezt kisasszony?
-Volt nekem vele nézeteltérésem.-köszörültem meg a torkom. Chris megszorította bátorításképp a kézfejem, hogy minden rendben van. De nem volt rendben. Fel kell idézzem újra azokat az emlékeket amiket már rég el akarok felejteni, de nem tudok. Idefele jövet is, szerintem ő követhet, és van egy olyan érzésem, mintha figyelne és arra várna, hogy elaludjunk. Tiszta paranoiás lettem már, be fogok kattanni ettől egyszer.
-Hallgatom, mondjon el mindent, hátha lendít az ügyön és hozzá tesz ez is valamit.
-Az biztos, garantálom. - Jake intett, hogy ilyeneket ne mondjak, mert semmit se lehet garantálni. - Annyi hogy, pontosan nem tudom, talán 4 hónapja kerülhetett oda a céghez Adam Foster. Besegítette a dekorosok munkáját. Flörtölni kezdett velem, egész nap ezt csinálta,majd elhívott egy sétára a Central parkba. -Chris felé pillantottam aki idegesen tördelte a kezét, gyanítom ő is emlékszik mindenre pontosan úgy ahogy én is. - A Central parkból felhívott teázni, azt mondta közel lakik.
-Ön fel ment?
-Igen-hajtottam le a fejem.
-Rendben, kérem folytassa.- hagy levegőt vettem, hogy felkészüljek a folytatásra.
-Szóval készített egy teát, én pedig elmentem a mosdóba. Ott amikor végeztem a dolgommal és kezet mostam az egyik fiók ki volt nyitva és egy bilincset találtam amire alvadt vér volt rátapadva. Jobban megnézve voltak képek lányokról akik, holtan vagy félig holt állapotba feküdtek a lakás különböző pontján. Volt amelyik más helyszínen volt nem a lakásban, talán egy parkban vagy az erdőbe, nem tudom ezt pontosan, mert amint megláttam menekülni akartam. Az volt a baj, hogy amint kijöttem a fürdőből ő eltűnt. Nem láttam sehol, majd megijesztett engem, a szívem már így is dörömbölt a mellkasomban azok után amit láttam. Jeleztem, hogy mennem kell, de erőszakossá vált. Nem engedte, hogy kilépjek az ajtón. Neki vágott az ajtónak, mondta, hogy amint végzünk már nem fog fájni. Én nagynehezen kiszabadultam a karjai közül és rohanni kezdtem. Christ hívtam, hogy segítsen nekem.
-Ez így történt Mr. Evans?
-Igen, nyomozó. Pontosan ahogy elmondta. Azonnal indultam érte és kértem, hogy amíg oda nem érek ne tegye le a telefont.-Mia kapkodta a tekintetét köztem és Chris között , ő nem tudta a teljes történetet, most viszont, hogy rázúdult és tud mindent erről.Láttam rajta,hogy meg van ijedve.
-Mi történt ezt követően?
-Odaértem Avához, nem tudom melyik utcában szedtem őt össze, de gyorsan beültettem a kocsiba és bevártam Adam Fostert, mert ő folyamatosan követte Ava Millert amióta elhagyta a lány a férfi lakását. Elbeszélgettem Adammel, hogy jobb lenne ha leszállna a lányról és békén hagyná.
-Mr. Evans, megütötte Adam Fostert?
-Meg, aggódtam a lányért, féltettem. Meg akartam védeni.
-Rendben, köszönöm az információkat, esetleg még lenne valami?-pillantott felém Jake. Látta rajtam, hogy összezuhantam, hogy újra átélem az eseményeket.
-Igen.-nyögtem halkan. Chris helyezkedni kezdett a székén, ideges volt. Féltett borzasztóan.
-Kérem folytassa Ava Miller.
-Azóta folyamatosan követ engem minden hova. Edzésre ahova jártam, ott is kint várt mikor végeztem. Sajnos Mr. Evans nem volt jelenleg a városban. 4 hónapig távol volt. Adam Foster ezt is valahonnan tudta, de nem tudom honnan. A lakásomon is megkeresett ezalatt az idő alatt. Annyiban volt szerencsém, hogy Henry az edzőm és mint később kiderült Mr. Evans edzője is egyben, ő segített nekem. Vigyázott rám amíg Chris távol volt.
-Mi a teljes neve az úrnak?
-Henry Morgan.-szólalt fel Chris mellettem.
-Rendben, köszönöm önöknek az információkat. - kikapcsolta Jake a hangfelvevőt, majd engem figyelt kikerekedett szemekkel. Síri csend telepedett közénk. Nyugodtabb lettem, hogy elmondtam ezeket a dolgokat, de féltem is. Mi van, ha Adam rájön, hogy kitálaltam. Nem tudom kitől szerzi az információkat, de biztos, hogy van társa. Chris felállt a székéről, látta rajtam, hogy összetörtem.
-Gyere ide.- húzott magához. Arcomat a mellkasába fúrtam, reszkettem a kezei közt.
-Telefonálok egyet, rendben?- állt fel Jake a helyéről és bőszen a telefonját nyomkodta. Gondolom tudósítani kell a központot, a fejleményekről. Mia a poharáért sietett és teletöltötte borral. Elhúzódtam Christől, majd lemásztam a székről én is.
-Minden rendben, ügyes voltál. Most már semmi baj nem lesz. Rajta vannak az ügyön.- nagyot sóhajtva elpillantottam róla és a hűtő irányába indultam. Ha tehetném most én is innék mint Mia, de nem lehet. Barátnőm idegesen fel-le járkált a nappaliban. Odaléptem hozzá miután kitöltöttem magamnak egy újabb adag limonádét.
-Hé, minden rendben?
-Nem tudtam, hogy ennyire komoly a helyzet. Nem mondtad.-nézett rám kétségbe esve.
-Azért nem mondtam, mert nem akartam, hogy félj.
-A barátnőd vagyok. És meg kell védenem téged.
-Ezzel a barommal szemben te se tudnál. Gyanítom azért követ engem, mert én jöttem ki élve a lakásából. És most már biztos vagyok, hogy ő követett minket idefele jövet. Tényleg!-csaptam a homlokomra.- Jake!- siettem oda hozzá,de ő egy percre leintett, hogy várjak épp vonalban van gondolom az egyik kollégájával. Idegesen doboltam a körmeimmel a pulton. Chris bontott egy újabb sört, gyanítom az ő lelki békéjét is fenekestül felforgatta az ügy.
-Szerinted megölték?- sétált mellém Mia.
-Nem tudom, de van egy rossz érzésem.
-Csak nektek ne legyen bajotok.-ölelt magához barátnőm. Halkan szipogott a nyakamban, amíg én a hátát simogattam. Próbáltam erősnek látszani, de piszkosul nehéz. Chris a pultnak támaszkodva figyelt minket, csendben iszogatta hideg sört.
-Mondjad Ava.-fordult felém Jake.
-Szerinted Chris kocsijában van kamera?
-Huhh, Chris?
-Van kamera, de az minek?
-Meg tudnánk nézni annak a valakinek a rendszámát, aki követett minket idefele.
-Nézzük. Gyerünk.-pattant fel Jake a helyéről és a kabátját kezdte felvenni. Chris gyorsan letette a sört a pultra, majd Jake után indult.
-Te lehet pályát tévesztettél.- nézett rám Mia mosolyogva.
-Igen, szerintem is.-pillantott ránk Chris.
-Ava, ha találunk valamit, rendszám alapján tudok keresni. Nagyon ügyes vagy. - mosolygott rám büszkén Jake. Jól esett mindenkitől, hogy ennyire ügyesnek gondolnak. Én csak agyalok, hangosan gondolkozok, hátha megtaláljuk ezt a faszt és végre lecsukják a picsába. De van egy sanda gyanúm, hogy annyira profi, hisz eddig még nem kapták el. Volt vagy öt lányról kép a fiókban és ennyire el tudta tusolni ezeket, hogy soha eddig nem derült ki semmi erről? Hogy a picsába?
Felkaptuk Miával mi is a kabátunkat és megindultunk a fiúk után a sötét éjszakába. Még hidegebb volt kint mint egy órával ezelőtt. Kabátom összehúztam magamon amíg Mia bezárta a kis faház ajtaját.
-Remélem nincs itt a közelben.- pillantottam körbe ijedten. A két férfi sziluettjét láttam már csak méterekre tőlünk, ahogy sietnek az autó felé.
-Ne szarass be jobban, inkább menjünk.- ragadta meg a karom barátnőm és megindultunk mi is a kocsihoz. Gyorsan szedtük a lábainkat, egy mert hideg volt piszkosul, kettő meg be voltunk szarva.
Jake beült a sofőr üléshez és elkezdte bűvölni a fedélzeti komputert.
-Chris, körbejárnád az autót, nincs-e rajta nyomkövető?
-Persze. De azt hol keressem?-nézett Jakere értetlenül Chris, gyanítom neki is annyi tapasztalata van ezzel kapcsolatban mint nekem, vagy Miának.
-A kocsi kereke felett tapogasd végig. Nincs-e ott egy kis dobozka.-adta ki az utasítást Jake.
-Rendben. - Chris a bal hátsó keréknél kezdte a keresést.
-Segítsek?-álltam mellé.
-Nem kell szívem, csak összekoszolnád magad.
-De szeretnék segíteni.-simítottam a vállára a kezem. Az arca ellágyult, ahogy megérezte az érintésem.
-Tudom, de te már így is rengeteget segítettél. - állt fel mellettem és megpuszilta a homlokom. Átsétált a kocsi túloldalára, majd a jobb hátsó kereket kezdte vizsgálni. Én türelmetlenül Miára pillantottam, aki Jake mellett állt idegesen.
-Mia, hozd ki a laptopom, rádugom a kocsira.
-Menjek veled? - kérdeztem barátnőmet.
-Berohanok, aztán szaladok vissza.-simította meg a karom Mia.
-Légy óvatos.-szorítottam meg finoman a kezét.
-Sietek.-mosolygott rám, majd elszaladt a faház irányába.
-Itt van valami- hallottam meg Chris hangját. Átsiettem a kocsi túloldalára és mellé guggoltam.
-Meg van?-pillantottam rá aggódva, ő fél kézzel a kocsi alatt nyúlkált, majd felém nézett.
-Azt hiszem, de baromira rá van ragasztva, vagy fagyva, nem tudom. - próbálta izomból rángatni az autó mozgott vele együtt, úgy, hogy Jake elől ült az autóba. Van benne erő döbbentem le egy percre, nem szeretnék kapni egy pofont tőle, az már biztos.
-Jake!-kiáltottam el magam, majd átsiettem a túloldalra.-Jake.
-Mondjad.-pillantott rám Mia párja.
-Hogy kell leszedni azt a szart a kocsiról?
-Nincs rá fagyva?
-Lehet, nem tudom.
-Feszítse le Chris, van a pajtában feszítővas.-fordult vissza a
-Hhhh... oké, megmondom.-szaladtam vissza a kocsi túloldalán szerencsétlenkedő páromhoz.
-Szívem.-simítottam a vállára a kezem.
-Igen?-nyögött fel, majd kimászott a kocsi alól.
-El kéne menni a pajtába.
-Igen?-virult fel az arca. Én elnevettem magam, hogy félreértette a dolgot.
-Igen.
-Gyere, rohanok is.
-Feszítő vas kell onnan.
-Ennyire durván azért nem akarhatod.-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Nem, félre érted.-nevettem fel ismét.-Ezt a szart le kell onnan varázsolni, mert ráfagyott a kocsira.
-Hhhh, pedig már reménykedtem.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Ha bebújunk az ágyba felmelegíthetsz. Átfagytam teljesen.-hajoltam a füléhez, majd megpusziltam a nyakát.
-Rendben, szavadon foglak.-puszilta meg a szám sarkát. Elsétáltunk előre Jake mellé, majd Chris szembe fordult velem.- Elsietek azért a szarért, és rohanok is vissza. Kérlek maradj itt Jake mellett! Rendben?
-Igen.-simítottam meg az arcát. Chris halványan elmosolyodott, majd megindult ő is a kis ház irányába, csak ő még tovább is megy. Ketten maradtunk Jakekel. Fáztam piszkosul, emellett még ideges is voltam, hogy találunk-e valamit. Biztos vagyok benne, hogy Adam innen tudta, hogy merre járunk. Amíg Chris távol volt én használtam a kocsit. Tuti vagyok benne, hogy a nyomkövető miatt van. De hogy a faszomba vetemedhetett ilyenre, ennyire rögösen ragaszkodni ahhoz, hogy engem megtaláljon és eltegyen láb alól. Egy elmebeteg ez az ember, de ezzel nem mondtam újat.
-Tudok segíteni valamiben?-kérdeztem meg Jaket, majd jobban magam köré csavartam a vastag sálam.
-Nagyon fázol?
-Kicsit.
-Menj be a házba inkább, nehogy bajotok legyen.
-Segíteni szeretnék.
-Már így is te tettél a legtöbbet ezért az ügyért. Szavakkal nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok, hogy bevédted a seggem. Főnököm örül nagyon, hogy jutottam valamire ezzel az üggyel. Csak neked köszönhetem.
-Ugyan hagyd már.-legyintettem egyet.
-Nem. Komolyan mondom. Chris egy nagyon szerencsés pasi.-mosolygott felém, majd visszapillantott a képernyőre.

Mia épp zárja a kis ház ajtaját, mikor léptek zajára lesz figyelmes. Magához szorítja a kezében tartott laptopot. Nem mer mozdulni. Hallja, hogy egyre közelebb és közelebb érnek hozzá a hangok. Megfogott egy deszkát ami a keze ügyébe került, majd elbújt a ház mellett álló fenyő mögé. Csendben figyelt és várt, hogy ha kell neki vágja annak a deszkát amit erősen szorított a kezében. Egy árny suhant el a fa mellett, nem volt kis darab az illető és még valami volt is a kezében. Gyorsan sétált a férfi, így Mia utána indult magán akcióba kezdve.
-Megállni.-kiáltott rá a férfire.
-Bazdki Mia.- ejtette ki a kezéből Chris a feszítővasat.
-Chris?
-Igen én vagyok, vagy voltam. Nem tudom, mert megállt a szívem egy percre. -szorította a mellkasához Chris a kezét.
-Azt hittem már, hogy más járkál itt. A szívbajt hoztad rám a lépteiddel.
-Pffuh..-fújta ki a bent rekedt levegőt.-Nekem mondod? Inkább menjünk.-intett a kocsi felé fejével.

-Na csak, hogy itt vagytok.-pillantott Miára és Chrisre Jake. Elvette a laptopot és rádugta a kocsira gyorsan. Chris a kocsi hátsó kerekéhez sietett és elkezdte lefeszíteni a nyomkövetőt.
-Az urad tudod,hogy rám hozta a frászt?-nézett engem Mia.
-Hogyan?
-A barátnőd meg rám.-hallatszott a kocsi alól Chris hangja
-Jöttem ki a házból és lépteket hallottam. Aztán egy pasit láttam aki valamit vitt a kezébe és felétek ment.
-A feszítővas volt amit láttál.-pillantott ki Chris az autó mögül.
-Most már tudom. - pillantott felé szúrós szemekkel barátnőm.
-Hát ezt látnom kellett volna.- nevettem el magam.
-Azt tuti, hogy mekkorát ugrott Chris.-mosolyodott el Mia.
-Na le lehet rólam szállni.- morgott ismét a kocsi alól Chris. Én átsétáltam hozzá és odaguggoltam mellé.
-Én nem szállnék le rólad.-suttogtam halkan. Chris szemei az enyémekbe villantak. Tudom, hogy húzom az idegeit ezekkel a megszólalásokkal.
-Neked nem is engedném meg, hogy leszállj.- mosolyodott el huncutul. Hangos kattanás csapta meg a fülünket és egy tompa puffanás. -Na lejött ez a szar.-vette fel a földről Chris a fekete nyomkövetőt. Közelebb léptem és én is nézegetni kezdtem a fekete téglalap alakú tárgyat.
-Ez a kis szar jött le ennyire nehezen?-pillantottam fel a mellettem álló férfire.
-Ez.
-Hozzáfértem a kocsihoz.-hallottam meg elölről Jake hangját.
-Na és van valami?-kíváncsiskodtam.
-Letöltök mindent és bent megnézzük. Ava addig gondolkozz, hogy melyik napon hol voltál. Hátha látunk azonos rendszámot a videókon.
-Jó nehéz dolgot kérsz.-léptem hátrébb a halántékomat vakarva.
-Én elszívok egy cigit.-jelentette be Mia.
-Csatlakozok. -szólalt meg mellettem Chris.
-Nem is tudtam, hogy dohányzol.-nézett rá Mia kikerekedett szemekkel.
-Én meg azt hogy te. Kvittek vagyunk.-mosolyodott el Chris, majd meggyújtotta a cigarettáját. Telefonomat kikerestem a zsebemből és elkezdtem böngészni a hívás listát. Hátha valami beugrik, mikor mi volt, de nagyon nehéz. Napra pontosan visszaemlékezni.
Chris mellém állt és derekamnál fogva magához húzott.
-Mi az szépségem.
-Gondolkodok.
-Tudtad, hogy ilyenkor is gyönyörű vagy?-forgattam meg a szemeim mosolyogva.
-Ne zavarj meg.
-Csak nézlek, azt azért szabad?-szívott bele a cigarettájába újra.
-Igen.
-Na azt hiszem lassan meg vagyunk. Chris nálad van a nyomkövető akkor?
-Igen, zsebre tettem.
-Rendben. Bent hatástalanítom, aztán nézzük a videókat.
-Az akkor hosszú lesz.-sóhajtottam egy nagyot.
-Nem jutottál semmire?-pillantott felém Jake.
-Nagyon nehéz kitalálni, hogy mikor voltak ezek. Az edzés utáni dolog, vagy előtte az amikor a házamhoz jött. Az se biztos, hogy pont látókörben állt meg, mi van, ha pár utcával odébb parkolt?
-Az is lehet, de meg kell próbálni mindent. Nincs kizárva, hogy odébb parkolta le a kocsit, de az fix, hogy ma követett titeket valaki.
-Igen, egy sötét kék Jeep-volt.
-Rendben, annak a rendszámát valószínű, hogy be tudjuk azonosítani és a tulajdonost is.
-Feltéve, ha nem lopott a jármű, vagy kölcsönzött.
-Ha kölcsönözve van, azzal még mindig jó úton járunk, mert a szalont fel tudjuk keresni és kikérni az adatokat.
-Képet tudsz keresni a rendszerben Adam Fosterről?-néztem Jakere.
-A nyilvántartásban tudunk. Mindenkit név alapján meg tudunk keresni.
-Remek. -csaptam össze a tenyerem, majd egy újabb kérdés merült fel bennem. De...De mi van,ha áll nevet használ?
-Arcfelismerő rendszeren futtatjuk át akkor. Minden hogy meg fogjuk találni. Nyugodj meg.-mosolygott rám Jake, majd a laptopot lecsukta és kiszállt a kocsiból.- Bezárhatod Chris, meg vagyunk.
-Rendben.- elnyomta a leégett cigaretta csikket a földön, majd bezárta az autót.
-Menjünk. Kezdek már rohadtul fázni.-dörzsölte Jake össze a kezeit.
Mind a négyen a kis ház irányába indultunk a korom sötétben. Chris keze a kezemre csúszott és összekulcsolta az ujjaink.
-Hideg a kezed.-suttogta halkan.
-Melegítsd fel.-mosolyogtam rá. Nem kellett neki több, az összekulcsolt kezeinket elsüllyesztette a kabátja zsebében.
Mia gyors léptekkel halad a ház felé, gyanítom neki sincs meleg. Jake kinyitotta a házat, majd ledobva magáról a kabátját egyből a konyhapulthoz ült.
Chris segített kibújnom a kabátomból, majd felakasztotta az enyémet az ajtó mellett lévő akasztóra.
-Köszönöm.-pusziltam meg a hideg arcát.
-Ne köszönd, ez természetes.- simította meg az arcom, majd mi is a konyhába sétáltunk.
-Chris, ide adod kérlek a nyomkövetőt?-szelte át a levegőt Jake hangja.
-Persze, hozom már is.-fordult a kabátjához Chris és kikereste a zsebéből a fekete apró ketyerét.
Odahúztam Jake mellé a székeinket és felültem az egyikre. Chris átadta Jakenek a nyomkövetőt, aki gyorsan szétkapta és hatástalanította.
-Na ezzel meg vagyunk, most jön a neheze. -lépett be a gépen abba a mappába amin Chris autójának a felvételei találhatók. -Rohadtul sok minden van itt, így mondjátok kérlek mikor jöttetek össze, onnantól kezdjük vizsgálni az ügyet.
-Hát augusztus vége felé. Onnan kezd el nézni.-vakarta meg a tarkóját Chris, majd mögém állt és lágyan cirógatni kezdte a karom. Én se tudom a pontos napot, mikor estem neki Chrisnek. Halvány gőzöm sincs. Azt hiszem a második napomon botlottunk egymásba. Ha jól emlékszek Augusztus 22-lehetett akkor az nap. Mivel 21.-én léptem be elsőnek a stúdió ajtaján.
-Augusztus 22.-től nézd.-jeleztem Jakenek, majd a telefonomat feloldva kezdtem ismét elmélyülten tanulmányozni a hívás naplót. -Ha augusztus 22-én találkoztunk először akkor 23-án volt a telefonszám csere, akkor írt is Chris egy SMS-t eddig világos.
Utána asszem 27-én  volt, hogy jött "segíteni" Adam, aznap volt, hogy neki vágott az ajtónak és hogy megláttam a képeket a fürdőszobaszekrény fiókjában. Akkor ugye hívtam Christ telefonon. Igen.-jegyzeteltem gyorsan egy papírra a dátumokat és az eseményeket, hogy el ne felejtsem ezeket, miközben görgettem felfelé a telefonom hívásnaplójában.
- Szeptember 05. Ekkor valaki berántotta elénk a kocsiját, követtek aznap is minket. Ez volt az első ilyen.
Szeptember 12-én utazott el Chris 4 hónapra és aznap adta oda a kocsiját, hogy használjam amíg nincs otthon.
Szeptember 14. Adam felkeresett a lakásomnál. Itt meg lehetne nézni, hogy nincs-e olyan kocsi a közelben ami gyanús lehet. Az utcán parkoltam így hátha találunk valamit.-dörzsöltem meg a halántékom fáradtan.
Szeptember 15. első edzésem Henrynél, utána hívtuk aznap Christ, hogy mi történt előző nap.
Novemer 20. újabb edzés Hanrynél, ekkor volt, hogy Adam várt az edzőterem előtt és ismét erőszakosan viselkedett.
December 03. Adam Sharont csavarja az ujjai köré, akkor láttam a nőt utoljára. Nem tudom, hogy szabadságra ment volna, vagy sem, de 18.-án a karácsonyi bulin nem volt ott. Ennyit tudtam összeszedni Jake így hirtelen.-toltam felé a jegyzettömböt.
-Az komoly.- néztek rám kikerekedett szemekkel.- Még, hogy nem tudod pontosan.
-Hát most, na.-rántottam meg a vállam. Nem is volt annyira lehetetlen kérés ez amit Jake kért.
-Hát akkor, hogy most nyomozó kisasszony felvázolta a dolgokat, nézzük meg a videókat, napra pontosan. - nyitotta meg az első fontosabb mappát.
Pont az volt ,amikor elsőnek követtek minket és rántották be elénk a kocsit. Nem tudom, hogy ő bármit is jelent ebben az ügyben ez az illető, de jobb szerintem is, ha felírjuk őt is a listára. Max nem ő az akit keresünk.
Jake elindította a videót, mind a hárman odahajoltunk és néztük az eseményeket. Annyira durva, hogy így vissza lehet nézni mindent. Ami meg még inkább rémisztő, hogy ez velük megtörtént. Chris finoman megszorította a vállam. Kezére simítottam a kezem és az ajkaimhoz húztam.
-Ava, írd a papírra a rendszámot 3567-DFG New Yorki gépjármű. Egy fekete Range Rover.-ahogy kérte Jake gyorsan felírtam a jegyzetfüzetbe az első dátum mellé.- Elküldöm a kollégámnak, hogy azonosítsa, addig mi nézzük tovább a felvételeket. -kilépett a videóból és a következőt nyitotta meg. Az órámra pillantva döbbentem le, hogy hajnal fél kettő van.
Basszus jól elhúzódik ez a dolog.
Jake elindította a következő videót aminek a dátuma megegyezett azzal a nappal mikor ez a barom Adam a lakásomhoz jött. Közelebb hajoltam a monitorhoz, mert sok minden nem látszott eléggé sötét volt a kép.
-Mia, nyomd le a lámpát.- barátnőm odasietett a kapcsolóhoz, ahogy kérte Jake és másodpercek alatt teljes sötétség lett a lakásban. Az orromig nem láttam, nem elég, hogy kintről se világított be semmi fény, már itt bent is korom sötétben ülünk. - Na most jobb lesz, feljebb vettem a fényerőt a videón. -indította el újra Jake a felvételt.
Csak pár autó reflektora világított a képen, kettő jármű haladt el a videóban az utcánkban. Mind a kettő tovább hajtott Chris autója mellett. Másodpercekkel később egy összegörnyedt alak bicegett át az utcán.
-Állj.-kiáltottam fel.-Az ő. Itt rúgtam tökön ezt a faszt.
-Oké, akkor lelassítjuk a videót, hogy jól meg tudjuk figyelni merre megy.
-Jake?
-Igen?
-Esetleg utcai kamerához is hozzá fértek?
-Nem mondasz hülyeséget. Nagyon penge vagy.-dicsért meg a nap folyamán már másodszor. Elmosolyodtam, örültem, hogy tudok segíteni.
Csendben, pattanásig feszült idegekkel néztük újra a lassított videót.
-Az utca túloldalára megy.- jegyeztem meg, bár nem tudom minek, miközben mindenki látja a videón.
-Ott a kocsi.-mutatott a képernyőre Jake. Hunyorítva közelebb hajoltunk, de tisztára el volt mosódva a kép.
-Lófaszt se látni belőle.-sóhajtottam csalódottan.
-Nem emlékszel véletlen, hogy van-e arra a környéken térfigyelő kamera?
-Nem figyeltem még sose. De holnap ha hazamegyünk akkor megnézem mindenképp.
-Rendben, el ne felejtsétek, Chris te se!
-Igyekszek észben tartani.-bólintott helyeslően Chris.
-Na akkor következő. Nézzük amikor edzeni voltál Henrynél. -felkönyököltem a pultra, már meg kellett tartsam a fejem. Borzasztó fáradt voltam. Nagyon nehezen tudtam nyitva tartani a szemeim.
Ismét egy kevésbé forgalmas utat néztünk. Itt mondjuk jobbak voltak a fényviszonyok, így világosabb is volt a videó. Leparkolt ismét az út túloldalán egy autó, ahonnan egy férfi sétált el az előttem parkoló autó előtt.
-Tekerj vissza.- szólalt meg mögülem Chris.
-Rendben.- Jake úgy tett, ahogy kérte a szorosan mögöttem álló férfi. Kockáról-kockára néztük a videót, de még így is nehezen tudtam kivenni ki lehet a képen.
-Nagyítani tudsz a videón? Vagy ráközelíteni?
-Megpróbáljuk.-ügyködött Jake a gépen, majd sikeresen ráközelített az emberünkre.
-Az ő.-jegyeztem meg.- Emlékszek arra az ocsmány zöld sálra ami a nyakában volt. 
-Na akkor már tudjuk, hogy ez Adam.
-Igen, de közelíts a kocsira kérlek. Milyen színű ez? Fekete vagy sötét kék?
-Hát mivel szar a fény, mert pont odébb áll a lámpától így most neked meg nem mondom, de nézd.-mutatott a kocsi elejére. Ez egy Jeep. És nagyjából látszik a rendszám.-közelített jobban a videóra.
-Ha sötétkék akkor sínen vagyunk, mert ma az követett minket.
-Akkor nézzük meg a mai videót. Azon biztos kivehető a rendszám, hisz mögöttetek jött.
-Várj.-csaptam a pultra.- Az ott micsoda?
-Mi?
-Közelíts a kocsira. Szerintem nem egyedül van.-már annyira bámultam a képernyőt, hogy lassan kiesnek a szemeim.
-Nem mondod, tényleg. Jó szemed van.-pillantott rám Jake, majd hátra Chrisre.- Durván tolja a barátnőd.-vigyorgott felé.
-Nem kételkedtem abban egy percig se, hogy ne lenne ügyes. -simította el a hajamat a vállamról. Felpillantottam a mögöttem álló férfire mosolyogva, majd finoman végighúztam az ujjaim arcélén. Chris megfogta a kezem és belecsókolt a tenyerembe.
Visszafordulva a gép irányába próbáltam rájönni ki lehet az aki bent ül a kocsiban. Percekkel később ledöbbenve hanyatt dőltem a széken.
-Szerintem tudom ki az.-mindenki szeme rám szegeződött.
-Ki?-kérdezték kórusban.
-Mia , nézd meg jól a képet. Szerinted ki lehet?- barátnőm odahajolt a monitorhoz, majd percekkel később rám kapta a tekintetét.
-Te is arra gondolsz?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Igen.
-Mondjátok már lányok.-törte meg Jake az eszmecserénket Miával.
-Ki az?-kérdezte most már Chris is kíváncsian.
-Sharon.
-Nem mondod komolyan?- hajolt közelebb mind a két férfi a monitorhoz.
-De! Szőke hullámos haj, vékony testalkat. Már amennyi látszik így, hogy ül a kocsiba. Szerintem ő az.
-Biztos?
-Indítsd el a videót és figyeld. Igazgatja a haját, megnézi nem kenődött el a rúzs a száján. Ő mindig ezt csinálja.-csendben néztük mind a négyen a felvételt. Én teljesen biztos voltam benne, hogy Sharont látom, és Mia is. Jake csak képről látta a nőt, nem ismeri. Chris válaszára vártam, hisz ő is ismeri annyira mint én és barátnőm.
-Ez ő.-sóhajtott fel Chris percekkel később.
-Akkor ezt feljegyzem, hogy itt láttuk Sharont.
-Indítsd Jake a következőt. A mai napon történteket.
-Rendben.-kattintott a mappára amin a mai dátum szerepelt csak. Elindította a videót, majd vártunk. Egy furgon haladt mögöttünk, a kék Jeep-nek nyoma sincs még.
Ideges voltam borzasztóan, mi van ha tényleg Adam fog ülni a kocsiban.Ami még inkább aggasztott, mi van ha rájön, hogy megsemmisítettük a nyomkövetőt. A napokban akkor számíthatunk arra, hogy újra felbukkan. Mint egy rossz horror film, én alapból utálom azokat, mert beszari vagyok. De ezt átélni még rosszabb.
-Ott van.-kiáltott fel Chris.- Az az a kocsi.- épp megelőzte a furgont és mögénk került a sötétkék már-már fekete Jeep. Jake megállította a felvételt. Így tisztán kivehető a rendszám.
-Ava jegyzetelj kérlek.
-Rendben Jake.- húztam magam elé a jegyzetfüzetet és a tollat. Igaz sokat nem láttam, mert még mindig a sötétben ültünk, de a monitor fényénél megpróbáltam lejegyzetelni a fontos adatokat.
-Diktálom a rendszámot-hajolt a monitorhoz közel Jake, majd még rá is közelített, hogy biztosan jót írjak fel. -2843-BKL Sötét kék Jeep. Kb 10-12 éves lehet a kocsi.- diktálta le Jake az adatokat amit kapásból el tudott mondani.
-Felírtam.
-Rendben szuper.- Beküldöm ezt is a kollégámnak, nézzen erre is rá.
-Az illetőt meg tudjuk nézni aki vezeti a járművet?-pillantottam a mellettem ülő férfire.
-Meg. - majd kizummolt a képből és ránagyított az illetőre. Ezt már kicsivel nehezebben lehetett kivenni, mert a fény pont úgy tükröződött az ablakon, hogy alig lehetett látni az illető arcát.
-Nem látok semmit-keseredtem el.
-Elküldöm analizálásra. A rendszám meg van. Jól haladunk nyugi.- paskolta meg finoman a vállam.
-Rendben. dőltem hátra a székem támlájának fáradtan. Ismét egy borzasztó hosszú és fárasztó nap volt ez a mai. Csendben meredtünk magunk elé amíg Jake megír pár e-mailt a kollégáinak.
-Szerintem mára srácok ennyi. Reggel majd megkapjuk a választ a kérdéseinkre.
-Szóval kell Adam adatlapja, kellenek a két kocsi rendszám alapján beazonosított adatok és tulajdonosaik, plussz majd a térfigyelő kamerák adatai is.
-Igen jól mondod. Ezekre szükségünk lesz mindre. Letudod diktálni az utca nevét, hogy hol laksz? Mert akkor kerestetek a srácokkal térfigyelő kamerát a közelben, ami hátha felvette az eseményeket. Na meg az edzőteremé is kellene.
-Ömm oké, az enyém 72 Willow St, Brooklyn, Ny, 11201. Az edzőterem pedig kicsit odébb van, de annak meg 194 Joralemon St, Brooklyn, Ny, 11201 Equinox Brooklyn Heights.
-Szuper, köszönöm ezeket is gyorsan átdobom nekik, hogy keressenek valamit ezekhez az utcákhoz.-Chris megsimította a karom, majd hátrébb lépett.
-Na skacok, szerintem menjünk aludni, mert ez kurva hosszú nap volt.-ásított egy hatalmasat Mia.
-Igen, menjünk. Nem akartalak fenntartani titeket az üggyel.
-Én szerettem volna segíteni Jake. Semmi baj nincs. Nem igaz?-pillantottam körbe a többieknek.
-Persze, hogy nincs semmi. Tök izgalmas volt ez. Pláne mikor Miára a frászt hoztam.-nevetett fel Chris.
-Hát az kurva jó volt. Nagyon élveztem.-forgatta meg a szemeit barátnőm. Én csak elmosolyodtam rajtuk, bánom, hogy nem láttam a szitut.
-Köszönöm nektek a rengeteg segítséget. Ava téged meg ki szeretnélek emelni, mert nélküled és az ötleteid nélkül nem haladt volna ennyit az ügy. Szóval borzasztó hálás vagyok neked, az adósod vagyok.
-Ajj Jake erre semmi szükség.- legyintettem egyet.
-De igen, ragaszkodok hozzá.
-Ha a börtönbe juttatjátok ezt a barmot, már le is tudtad az adósságot.
-Azon leszek, hogy ott legyen. -állt fel a gép mellől és lehajtotta a laptop képernyőjét.
Csendben pakolászott, mikor kintről hallottam valamit. Jake karjára csaptam, hogy fejezze be a pakolászást.
-Halljátok ezt?-suttogtam halkan.
-Igen.- válaszolt halkan Jake, majd sorban a többiek is. - Mia nyisd a széfet, hogy el tehessem a gépet, mielőtt valami történne. - Mia úgy cselekedett ahogy a párja kérte. Jake fogta a laptopot és a papírokat, majd bezárta a széfet.
-Maradjatok itt lányok a pultnál.- szólalt meg Chris, majd az ablakhoz sétált halkan. Ebbe a korom sötétben az orromig nem láttam. Ismét halk robaj hangja szűrődött be kintről. Egyre közelebb és közelebb ér a hang a kis ház irányába. Teljesen, most már biztos vagyok benne, mint egy horror film. Reszketek, a szívem kiszakad a helyéről. Mia kitapogatta a karom és közelebb húzott magához.
-Mi az isten történik?- suttogta halkan Mia. Reszketett a félelemtől ő is, ugyan úgy ahogy én, ha nem jobban.
-Halljátok megint?-szólaltam meg újra.
-Igen, autó motorjának hallatszik. Én arra tudok gondolni.-pillantott ki Chris az ablakon. Jake is közelebb ment és ketten figyeltek kifele hátha látnak valamit.
-Hogy tudott bejönni a fő kapun? Be van zárva az.-hajoltam oda Miához.
-Passzolom, lehet áttörte és annak volt olyan fura hangja az előbb.
-Kamerák vannak a farmon?- kérdeztem inkább Jaketől, hisz nyomozó így gondolom megosztott Mia vele ilyen infót.
-Van-válaszolta Jake és Mia is egyszerre.
-Szuper, és hol?- botorkáltam el a kabátom irányába.
-Hova mész?-kezdett el kutatni barátnőm.- Ava!
-Hol van az a szoba, vagy gép ahol hozzá lehet férni a felvételekhez?
-Anyáméknál. Át kell menni ahhoz a fő épületbe.
-Rendben akkor a csapat át megy oda.
-Te eszednél vagy? Hallod magad? - fakadt ki Mia.
-Tudsz jobbat?
-Esetleg nem megyünk ki a házból? Valami elmebeteg van odakint Ava!
-Nem elől megyünk ki, hanem hátul.-intettem a terasz ajtó felé.
-Ava, elmentek otthonról.-lengette előttem Mia a kezét.
-Nem. Teljesen magamnál vagyok. De itt nem maradhatunk, ha ránk talál ez a barom.
-Gyerünk a terasz ajtóhoz.-utasított mindenkit Jake. Kabátjainkat felkaptuk magunkra, majd halkan kiosontunk a teraszra. Egy baj volt, a rohadt padló úgy nyikorgott minden léptünknél, hogy azt még kilóméterekről is hallani lehetett. Chris átsegített a kerítésen, majd mindenki szép lassan, egymás után kezdett el a nagy ház irányába menni.
-Láttok valamit?-kaptam el Chris karját.
-Egyenlőre semmi.-suttogta Jake.-Maradjunk közel egymáshoz és halkan közlekedjünk. Minden neszre figyelni kell.
Lassú léptekkel indultunk meg a két ház közötti szabad területen. Mindannyian hatalmas szemekkel pásztáztuk a körülöttünk lévő terepet. Hátha látunk valami furcsát.
Mia kiriasztotta a nagy házat, de ott is csendben kellett lennünk mert a szülei már rég aludtak. Milo hangos csaholásba kezdett ,amint meglátott újra minket. Igen Milo Mia szüleinek a kutyusa. Egy tündéri kis jószág. Igaz már nem fiatal szegény ,de még mindig rá lehet venni pár perc játékra.
Milo fejét megsimogatva beljebb mentünk a házban.
-Hol van Mia a szoba?
-Lent az alagsorba. -suttogta halkan barátnőm, majd gyorsabbra vette a lépteit abba az irányba. Telefonom vakujával igyekeztem világítani, hogy lássunk valamit. Mind a négyen és Milo megindultunk lefele a lépcsőn, hogy megnézhessük a felvételeket. Nyikorogtak lépteink alatt a lépcsőfokok. Reszkettem, ki lehet az aki betört a birtokra.
Leérve meg is lett a szerver szoba, ahol tele volt kijelzőkkel az egyik fal. Jake mintha otthon érezné magát egyből rá is kapcsolódott a kamerákra. Mind a négyen a képernyőket bámultuk.
-A kapura kapcsold át a kamerát. -kértem meg Jaket aki átváltott a kertkapura. Hirtelen a többiek irányába pillantottam akik meg rám, majd ismét vissza a képernyőre.
-Valaki betört a birtokra. -szólalt meg Jake ideges hangon. -A kaput tiszta erőből belökte valaki. Gyanítom a kocsival törte át a kaput, azt hallottuk elsőre.
-Ez fantasztikus.-sóhajtott fel Mia
-Az a még szarabb, hogy még mindig bent van. -jelentettem ki idegesen. Ez már sok. Kurva fáradt voltam ,hajnal isten tudja mennyi van és még nyomozunk. -Látsz bármi féle mozgást?
-Nem.-dörzsölte meg a szemeit Jake fáradtan.
Kattant a ház zárja, majd lassan nyitódott a bejárati ajtó, ami felettünk egy emelettel volt. Milo egyből felkapta a fejét.
-Shh .. csitított le minket Chris.- senki ne szólaljon meg. Jake látsz valamit a kamerán? -fordult hátra Chris, engem maga mögé tolva, hogy ne essen bajom.
-Egy férfi áll a bejáratban.-suttogta halkan.
-Gyere Jake, felmegyünk. Ti lányok itt maradtok.
-Chris nem, ne menj fel. Mi van ha fegyver van nála?
-Szívem, viszünk mi is valamit, ha találunk. -pillantott körbe a szobába gyorsan, hátha talál Chris valami használhatót ilyen esetre.
Milo morogni kezdett hangosan a lépcső teteje irányába figyelve szüntelenül.
-Milo gyere ide.-hívta magához Mia a kutyát. -Jake a páncélszekrénybe apámnak van fegyvere, de kérlek vigyázzatok.- én azt se tudtam hova kapjam a fejem. A monitorra vagy arra hogy a párom egy puskát tart a kezében.
-Apádnak honnan van ilyen?
-Farmon élnek, bármikor jól jöhet.
-Istenem.-temettem a tenyerembe az arcom. Liftezett a gyomrom.
Jake és Chris lassú léptekkel megindultak felfele a lépcsőn, majd halkan kinyitották az alagsor ajtaját.
-Én nem fogok itt várni, felmegyek.- jelentettem ki, majd a fiúk után indultam.
-Ava meg vagy húzatva? Azt mondta Chris maradj itt.
-Nem ülök tétlenül!
-Terhes vagy bazdmeg! Baja lesz a gyereknek ha valami történik odafent.
-Gyere.-hívtam oda a szekrényhez én kivettem egy kis pisztolyt, majd Mia kezébe is adtam egyet. Fogtam már életembe pisztolyt, pl mikor Chrissel voltunk lőni. Igaz akkor is be voltam szarva csakúgy mint most. Felsiettem a lépcsőn, majd Chris hátába ütköztem.
-Mit mondtam?! Azt hogy maradj lent!-pillantott mérgesen hátra a válla felett Chris.
-Én is ugyan ezt mondtam, de a nőd nem hallgat rám.-magyarázott Mia mögöttem állva.
-Na fiúk gyerünk, fegyvert fel és előre.-parancsoltam rájuk.
-Mi van a te kezedbe, azonnal teszed le!!-kapkodta idegesen Chris a levegőt, amint meglátta a pisztolyt a kezemben.
-Nem állok tétlenül lent a pinyóba.
-Indíts vissza.
-Gyerünk.-intettem előre fegyverrel.
-Ne hadonássz vele. Menj le.
-Hé, megállni.-kiáltott fel Jake. Egy sötét alak állt meg a folyosó végén feltett kezekkel.
-Mit keres itt!-szegezte rá Chris és Jake is a fegyvert az idegenre.
-Bob vagyok, Jake. -szólalt meg egy idősebb hang.
-Mi? Bob? Te mit keresel itt?-engedték le a fegyvert.
-Ki ez a Bob?-kérdeztem Miához hajolva.
-A szomszéd.-sietett oda a férfihez Mia. Letettem a pisztolyom, majd mind a hárman Mia után mentünk.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdezte Jake az idősödő férfit.
-Hallottam egy nagy csattanást, azt hittem baj van Mr és Mrs Smithel.
-Mi is hallottuk, de akkor nem te voltál?
-Nem, dehogy. De a kapu az totál kár. Nem tudom ki lehetett, de az nem normális.
-Nem láttál semmit vagy senkit se?
-Nem.-vakarta meg az öreg Bob a tarkóját.
-Hhhh remek. A kocsit se láttad?-kérdezte Mia a kezeit tördelve.
-Sajnos nem szívem. De ti jól vagytok ?
-Igen. Anyuék alszanak, mi meg a kis házban voltunk.
-Értem drágám, hát akkor vigyázzatok fiúk a lányokra, mert nem tudom, hogy az illető hova tűnhetett, de gyanítom még most is a birtokon szédeleg. Legyetek résen, lehet valami alkesz barom lehet. -sétált az öreg a kijárat irányába.
-Kedves vagy Bob, hogy ránk néztél. Vigyázz magadra. -veregette meg Mia a férfi vállát ahogy kísérte ki az ajtón.
-Rendben úgy lesz.-mosolygott a lányra majd elhagyta a házat. Chris összefont karokkal méregetett mérgesen engem. Gyanítom dühös, hogy nem fogadtam szót.
Odasétáltam hozzá amíg Mia és Jake vissza vitte a fegyvereket az alagsorban lévő tárolóba.
-Hhhh Chris ne nézz így.-simítottam meg a karját.
-Bazdki terhes vagy, gondolkozz már.
-De ..
-Semmi de. Ava rohadtul mérges vagyok ezért.
-Ki tudlak valahogy engesztelni?-pillantottam fel rá könyörögve. Szigorú arccal nézett végig rajtam , meg se rándult egyetlen arcizma se.
-Hhhhh..-sóhajtott fel halkan mikor a szemeimbe pillantott.-Még egyszer ne csinálj hülyeséget.-húzott magához.
-Megbüntetsz?-mosolyodtam el ahogy a mellkasába fúrtam az arcom.
-Csak reggel. Hulla fáradt vagyok még ahhoz is, hogy haragudjak.
-Akkor nem haragszol?
-De, még mindig. És nagyon jó kislánynak kell lenned, hogy ez enyhüljön.
-Na szerelmesek, vissza a kis házba. Feküdjünk le aludni. Reggel majd nyomozunk mi volt ez az egész. -szólalt meg Jake , majd az ajtóhoz igyekezett Miával.
Chris és én is utánuk siettünk, majd a ház előtt vártuk őket, hogy visszakapcsolják a riasztókat.
-Chris.
-Hm?-pillantott rám.
-Ugye vigyázol ránk?
-Igen, de ahhoz, hogy tényleg meg tudjalak védeni, hallgatnod kell rám.
-Rendben, de azt szívesebben hallgatnám, ahogy a nevem kiabálod.- Chris összeszorította a szemeit, ahogy rájött mire gondolok és mire megy ki a játszmám. Kezeim végigsimítottam a combján, majd a fenekére csúsztattam a tenyerem.
-Mit csinálsz.-suttogta halkan.
-Kívánlak.-hajoltam a füléhez, majd közelebb húztam magamhoz.
-Gyere.-kapta el a karom és elindult a kis ház felé. Mosolyogtam, ahogy az arcát néztem. Megfeledkeztem teljesen arról, hogy mért is voltunk a nagy házba az imént. Mia kinyitotta a ház ajtaját és beengedett minket.
-Jó éjt nektek srácok. -köszönt el Mia tőlünk, majd besietett a szobájukba.
-Chris.-állította meg a párom Jake.- Elhoztam egy-egy pisztolyt, biztos ami biztos. Kérlek egyet tegyetek az éjjeli szekrénybe az estére.
-Rendben, köszi haver.-veregette meg Jake vállát Chris, majd elköszönt ő is . Kibújtam a kabátomból és Chris felé vettem az irányt aki épp az éjjeliszekrény fiókjába tette el a pisztolyt. Halkan becsuktam a szobaajtót, majd odasétáltam hozzá.
-Szia édes.-simítottam a tenyereim a fenekére.
-Ava ezt nem...-lecsaptam az ajkaira és magamhoz húztam az ingjénél fogva. Hevesen csókoltam, nem akarom elengedni. Vágyom az érintésére.
-Chris akarlak.-suttogtam vágyakozva. Nem kellett neki több lekapta magáról az inget, majd az ajkaimra tapadt. Az övéhez nyúlva kikapcsoltam azt, majd elkezdtem letolni róla a nadrágját.
-Ugye tudod, hogy csendben kell maradj.
-Hallgattass el. -állánál fogva húztam magamhoz. Chris kibújtatott a felsőmből, majd egy szempillantás alatt lerángatta rólam a nadrágom. Kezeim végig csúsztak a mellkasán, majd a hasán. Lelöktem az ágyra és rámásztam.
-Óvatosnak kell lennünk. -simította meg a hasam.
-Azt akarom, hogy úgy dugj meg mint még soha.
-De a kicsi.
-Sshhh, majd vigyáz odabent. Kívánlak Chris. -haraptam meg az alsó ajkát. Ölébe ülve lassan mozgattam a csípőm, tudom, hogy ezzel az őrületbe tudom kergetni. Chris megmarkolta a derekam és erősen magához préselt.
-Nagyon rossz kislány vagy.-sziszegte a fogai közt.
-Büntess meg érte.-nyomtam az ölének magam, majd egyre mélyebben mozogtam.
Chris átfordított a hátamra és felém emelkedett. Lerángatta magáról a boxert és rólam az alsóneműt majd finoman betolta kemény férfiasságát. Halk morgás szakadt fel a torkomból, ahogy megéreztem magamba lüktető farkát. Hátát megmarkolva közelebb húztam. Chris gyengéd volt, nem akarta, hogy baja essen a babának.
-Keményebben.-karmoltam végig a hátát.
-Szívem, de a ...-tarkójánál fogva ajkaira tapadtam, nem engedtem, hogy beszéljen. Sőt ha ő gyengéd akar lenni akkor majd irányítok én. Hanyatt löktem és kezembe vettem az irányítást. Halkan felnyögött, ahogy bennem járt tövig. -Kicsim...
-Sshhh, hidd el tudom mikor van baj odabent. - feje mellett megtámaszkodtam és az ajkához hajoltam.
-Olyan forró vagy mindig.-markolta meg a fenekem, és egyre mélyebben tolta belém kemény farkát. Halkan felnyögtem, de Chris befogta a szám. Elmosolyodtam a tenyere alatt. Nem akart magyarázkodni reggel. Megnyaltam a mutatóujját, majd bekaptam.
Zihálva kapkodta az alattam fekvő férfi a levegőt. Erősebben belemarkolt a fenekembe. Megszívtam az ujját mire ő belém lökte a férfiasságát és bent tartotta pár másodpercre.
-Kikészítesz.- suttogta halkan.
-Te is engem. Megőrjítesz pusztán az érintéseddel.
-Ha te akarsz irányítani hajrá.-csapott finoman a fenekemre. Nem kellett többet mondjon csípőmet ringatva az ölében kezdtem el mozogni rajta amit ő egy jóleső morgással nyugtázott. Hajamat elkapva hátrahúzta a fejem így a nyakamhoz hajolva hevesen csókolni és szívni kezdte a bőröm. Füléhez hajoltam, majd a fülcimpáját bekapva lágyan megszívtam.
Chris megragadta a derekam, nem engedte, hogy mozogjak, hevesebb ritmusra váltott és keményebbeket lökött rajtam. Meg kellett támaszkodjak az ágy háttámláján ha nem akartam lefejelni. 
-El fogok menni.-suttogta az ajkaimra.
-Élvezz belém.-nyaltam végig a felső ajkam.
-Istenem, megint ezt csinálod.-nyögött fel halkan, miközben egy percre sem állt meg.
-Tudom, hogy imádod.
-Élvezz a farkam köré.-lökte belém kemény farkát mélyen és egyre mélyebben. Egyre hangosabban nyögtem, közel jártam én is az elélvezéshez.
-Ssshh, tette az ajkamra remegő ujját.- maradj csendben. -Chris ajkaira lecsaptam ahogy egyre jobban mozgott bennem. Hangosan a szájába nyögtem, ő a tarkómnál fogva nyomta közelebb a fejem, hogy ne hallják meg a szomszéd szobába a nyögéseimet. Elöntött a forróság és a remegés járta át a testem. Chris végig simította az arcom ahogy lassított a tempón.
-Kiengeszteltelek?-villant fel a szemem a szemeibe. Mosolyra húzódott az ajka.
-Nem akarok mégegyszer fegyvert látni a kezedben.
-A te fegyvered azért lehet a kezemben?-vigyorodtam el huncutul.
-Az a tied, azzal azt csinálsz amit szeretnél.-puszilta meg az ajkam. Lemásztam róla és mellé feküdtem fáradtan. Kezeinket összekulcsoltuk, majd Chris felém fordulva magához ölelt.-Hunyd be a szemed kicsim. Pihenj. Hosszú nap volt ez a mai.
-Az biztos.-túrtam bele a hajába.
-Miáék ugye nem terveznek ránk nyitni az ajtót reggel?
-Remélem nem, mert nincs erőm felöltözni most.-nevettem fel halkan. Chris hozzám bújt és magához ölelt. Nyakamhoz fúrva az arcát elaludt , majd csak arra lettem figyelmes, hogy ritmusosan emelkedik a mellkasa ami a hátamhoz ér. Kézfejét simogatva lehunytam a szemeim én is, majd elnyomott engem is az álom.