Fáradtan fordultam a másik oldalamra. Egy kéz simult a hasamra, majd apró csókok lepték el a vállam, nyakam.
-Jó reggelt.- köszöntöttem álmos hangon Christ.
-Jó reggelt szépségem.- csókolta meg finoman az arcom, majd a nyakhajlatomba fúrta az arcát. Kezemmel a hajába túrva húztam közelebb. -Hogy érzed magad?- bújt közelebb hozzám.
-Most jól.-fordultam felé és ajkaira adtam egy lágy puszit.
-Lassan kelni kellene, Mia vár téged.
-Ohh istenem, készülődök.-pattantam ki az ágyból és a fürdőbe sietve összekaptam magam. Chris is felöltözött majd a konyha felé vette az irányt.
Összeszedelődzködtem és megindultam én is a konyha irányába. Chris épp reggelit készített, nagyon el volt merülve így nem hallotta, hogy mögé sétálok. Kezem a hátára simítottam majd átöleltem őt.
-Megleptél.- suttogta hátra pillantva a válla felett.
-Ez volt a célom.-simítottam meg a karját, majd közelebb léptem, hogy megnézzem min ügyködik.
-Omlettet csinálok, ugye szereted?-nézett a szemembe egy kisfiús mosollyal az arcán.
-Igen, nagyon jó illata van.-simítottam végig a tenyerem a hátán.
-Ülj le és hozom is neked. Mármint nektek.-simította meg a hasam. Én csak csillogó szemekkel néztem őt, annyira jól esett a gondoskodása. -Adhatok egy puszit neki?
-Persze. Amikor csak szeretnél.-simogattam mag az arcát. Leguggolt elém és a csípőmet megfogva közelebb hajolt. Apró puszikat hintett a hasamra, majd a homlokát nekitámasztotta.
-Kincsem, anyával borzasztóan várunk már. A boldogságunk vagy, el nem tudom neked mondani, hogy mennyire szeretem az anyukád. Ígérem minden erőmmel azon vagyok, hogy megóvjalak titeket és vigyázzak rátok.-könnyek szöktek a szemembe ahogy hallgattam őt. Haját simogatva néztem ahogy előttem térdel és beszél a kis törpéhez a hasamban. Felpillantott rám, majd folytatta.- Anyukád sír kicsim, megvigasztalom rendben? - felállt előttem és magához húzott. - Csodás anyuka leszel.-puszilgatta a vállam.
-Szeretlek.- suttogtam a nyakához bújva, majd megtöröltem a szemeim.
-Szeretlek én is, most viszont csüccs mert eszünk aztán megyünk.- tolt az étkezőasztal felé.
Helyet foglaltam ő pedig elém tette az omlettet amit készített. Leült mellém és nekikezdett a reggelijének.
-Köszönöm.- hajoltam az arcához és megpusziltam.
Csendben megreggeliztünk, közbe Dodger végig köztünk ült várva hátha neki is jut pár falat a finomságból amit épp fogyasztunk. Chris lepillantott rá, majd fejét csóválva visszafordult a tányérjához.
Megsimogattam szeretett kutyájának a fejét ő pedig az ölembe dőlt. Én voltam az utolsó reménysége akitől hátha kap valami finom falatot.
-Elmosom a tányérom és hozom a táskád.
-Szívem, a gyógyszert idehozod nekem?
-Persze, benne van? -mutatott a táskám irányába.
-Igen benne.
-Rendben. Hozom.- kapta fel a táskát a pultról, de megtorpant mert a telefonja jelezte, hogy üzenete érkezett. Én kihasználva az alkalmat tenyerembe tettem egy kis falatnyi omlettet és lenyújtottam Dodgernek. Ő boldogan lapátolta be egy szemet se hagyva a tenyeremben. Megtöröltem a kezem, majd Chrisre pillantottam aki irányt váltva indult meg a háló felé. Most mi történik?
Felkeltem, hogy elmossam a tányérom majd utána indultam. Lassan az ajtóhoz érve hallgatózni kezdtem, hogy mit csinálhat bent, de csak pakolászott. Halkan benyitottam a szobába ő pedig ijedtében a mellkasához kapott.
-Istenem, a frászt hoztad rám. -kapkodta a levegőt.
-Mit csinálsz?- nevettem el magam, nagyon vicces látvány volt ahogy egy ekkora férfi összerezzen ennyitől.
-Keresek.
-Mit?
-A szívritmusom, hogy végre helyre álljon.-mosolyodott el halványan.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő.- simítottam meg a hátát.
-Nem, dehogy is, csak meglepődtem, mert azt hittem a konyhában vagy.
-Had segítsek.-bújtam mellé a szekrényben. Mit keresel?
-Lőjem le a poént?
-Mi?-néztem rá értetlenül szemöldökömet ráncolva.-Szeretkezni fogunk a szekrénybe?-néztem rá vigyorogva.
-Eléggé zsúfolt, hogy kényelmesen elférjünk, meg vigyázni kell a törpére is.-simította a hasamra a kezét.
-Vigyázunk rá.-simítottam a hasamon pihenő kezére az enyémet.
-Bevetted a gyógyszert?-puszilt bele a hajamba.
-Basszus nem.-szaladtak ki a szobából. Chris kapva az alkalmon eltette amit szeretett volna így gyorsan utánam is indult.
-Majd be kellene ugrani a boltba.- tette fel a konyhaszigetre a táskáját.
-Jól van.- majszoltam a kezembe lévő műzli szeletet.
-Éhes vagy?-sétált felém mosolyogva.
-Megkívántam. -pirultam el ahogy közelembe ért és végigsimított az oldalamon.
-Mást nem kívántál meg?-mért végig.
-Lehet róla szó.- húztam huncut mosolyra az ajkam.
-Csak nem most mert indulni kell.- hajolt a fülemhez és folytatta- de borzasztóan kívánlak.- nem mertem megmozdulni, lefagytam. Hogy a francba tudok tőle ennyire leblokkolni. -Na gyere szépségem, induljunk.
Kizökkenve a sokkból utána mentem, felkaptam a kabátom és beültünk a kocsiba.
-Mért kell boltba menni?
-Csak pár apróságot kell vennem. -simította meg a kézfejem, majd összekulcsolta az ujjaim.-Hogy érzed magad?
-Most jól.-mosolyogtam rá boldogan.- Nem fáj semmi, nem vagyok rosszul, szóval boldog vagyok.
-Hála Istennek. -húzta ajkaihoz a kezem és megcsókolta.
-Jól vagyunk.-pillantottam felé hatalmas mosollyal az arcomon.
-Helyes .-simította kezét a hasamra és ott tartotta amíg a boltig nem értünk. Én piszkálgattam nézelődés közben a csuklóján lévő karkötőket. Chris csak mosolyogva nyugtázta a cselekedetem és kereste a parkolóhelyet a bevásárlóközpont előtti parkolóban. Felkapott a fejére egy baseball sapkát és a napszemcsijét, majd kipattant a kocsiból.
-Szerinted nekem kell valami álca?
-Nézünk bent valamit. -intett fejével a bolt irányába, majd megindultunk. Gőzöm sincs mi ennyire fontos még Mia előtt, hogy azt mindenképp most kell megvenni, de feladtam ennek a megfejtését, mert úgyse az lesz amire én rájövök. Csendben toltuk a bevásárlókocsit, én Chris karját átkarolva nézelődtem. Megakadt a szemem a gyerek osztályon.
-Chris, nézd.-intettem a babaruhák felé.
-Majd megrendeljük neten őket a kicsinek, ne itt nézegessünk.-simította derekamra a kezét.
-Jó csak annyira édesek. -néztem rá könyörögve.
-Siess addig elintézem amiért jöttünk. -csapkodta meg finoman a fenekem. Én örvendezve indultam meg a kisbaba ruhák felé és vetettem bele magam a rengeteg színes ruha kavalkádjába. Annyira kis puhák és aprók, hoznám szívem szerint az összeset , csak még nem tudni hogy kislány vagy kisfiú. Csendben válogattam a bodyk és a rugdalózók közt mikor egy kéz érintette meg a hátam.
-Basszus.- kaptam a szívemhez.
-Megijedtél?-nevette el magát Chris.
-Meg. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan visszaérsz.
-Siettem, hogy ne sokáig legyél egyedül.-mosolygott rám majd a tekintete rátévedt a kezemben tartott kis ruhára.
-Annyira aranyos.-néztem fel rá.Chris gondolkodott. Akarta volna hozni, de mi van ha felismeri valaki és egyből jönnek a kérdések ki a nő akivel van és mért vesznek gyerekruhát.
-Szívem, mondanám hogy hozd, de ...-nézett fel elkeseredve.
-Hhh jó tudom. -akasztottam elkeseredve vissza majd tovább mentünk. Chris még nézett egy ideig ahogy távolodok tőle, vacillált , de végül eldöntötte mit akar így elindult utánam.
-Gyere menjünk.- súgta halkan a fülembe.
-Mosdóba kéne mennem.- néztem fel rá könyörögve.
-Beállunk a kasszához, ha sorra kerülünk elsietsz mosdóba, rendben? -bólogattam, majd a pénztár irányába mentünk. Szerencse, hogy gyorsan haladt a sor így én kislisszantam a kassza mellett és elsiettem a mosdóba. Chris gyorsan kifizette azt a pár dolgot amit vett és megvárt a bejáratnál.
Nagynehezen kivergődtem magam a tömegen keresztül ami a mosdónál állt és kisiettem Chrishez.
-Időben vagyunk még?
-Igen, de menjünk, kezdenek sokan lenni.
Elsiettünk a kocsihoz, engem Chris előre zavart ,hogy üljek be, majd ő elpakol a csomagtartóba. Ráhagytam, nem akartam veszekedni, hogy az a pár zacskó amit vettünk abba nem fogok megrokkanni, de úgy tettem ahogy kérte. Becsatoltam magam indulásra készen állva vártam, hogy jöjjön. Csendben nézelődtem, hogy a tömeg egyre inkább a kocsink háta mögé kezd megindulni. Mi az isten van. Próbáltam gyorsan kicsatolni magam, de addig rángattam a rohadt biztonsági övet amíg az teljesen beszorult így kinyitni nem tudtam. Feltépődött mellettem az ajtó, majd Chris ült be mellém. Zihált, olyan volt mintha futott volna.
-Jól vagy? -néztem rá ijedten.
-Észrevettek, kurva gyorsan el kell innen tűnnünk. -egy gyors mozdulattal kikanyarodott és elhagytuk a parkolót. Csendben emésztettem, hogy mibe keveredtünk, ilyenben még nem volt sose részem. -Jól vagy? -pillantott rám Chris aggódva.
-Igen, persze. Én a kocsiba voltam végig, csak beakadt ez a nyamvadt biztonsági öv és nem tudtam kicsatolni, hogy kiszálljak.
-Hála istennek, hogy beakadt. Még jó hogy nem szálltál ki.
-Te jól vagy?- érintettem meg a karját.
-Igen csak futottam egy sort.- nevette el magát.-De jól vagyok és a legfontosabb, hogy ti is.-simogatta meg a hasam. Annyira szeretem mikor ezt csinálja.
-Ugye ki tudsz szabadítani innen majd.- intettem a biztonsági öv csatjára.
-Amerika kapitány bármit megold szívem.- villantott felém egy tökéletes mosolyt. Lágyan megsimítottam az arcát majd karján végigsimítottam a kezem.
Az út hátralevő része csendben telt , izgultam kicsit, hogy Mia mit talált ki, meg amiatt is, hogy mit fog szólni a nagy meglepetéshez.
A kézifék hangja ugrasztott ki a gondolataim közül.
-Gyere kincsem. -puszilta meg az arcom Chris, majd ő gyorsan kiszállt a kocsiból és átsétált az oldalamra, hogy kinyissa az ajtóm. Mennyire figyelmes. Annyira jól esnek ezek az apró dolgok amiket tesz értem és a kicsiért. Egy csodás férfi, annyira boldog vagyok, hogy ő az enyém lehet.
Kezét megfogva kiszálltam a kocsiból, majd a táskám a vállamra véve Mia ajtaja felé vettük az irányt.
-Izgulok.-szorítottam meg Chris kezét.
-Nyugi, minden szuper lesz.
-Remélem nem valami őrültséget talált ki.
-Derüljön ki.-kopogtatott az ajtón, ami percekkel később kivágódott és barátnőm a nyakamba ugrott.
-Na végre, hogy itt vagytok. Gyertek beljebb.-invitált be minket Mia. Én idegesen tördeltem a kezem, nem tudom hogy mondjam el neki, hogyan kezdjem.
-Nagyon szép kis lakás.- szólalt meg mellettem Chris, majd a derekamra simította a kezét.
-Köszi.-mosolyodott el Mia majd felénk nézett.-Jajj annyira cukik vagytok együtt.-örvendezett barátnőm. Én csak megforgattam a szemem mosolyogva, teljesen megvan bolondulva.
-Köszönjük.-mosolyodott el Chris majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Na térjünk a lényegre. -támaszkodott meg a konyhapult szélének. Mind a ketten Chris és én is őt figyeltük, láttam rajta, hogy izgul, de nem tudom mért.
-Szóval csajszi, most , hogy főnök lettél és egy elég kemény időszakon vagy túl, szeretném ha két napot a szüleim farmján töltenénk, nagyon szép helyen van, nem messze innen a hegyek lábánál. Csend és béke az a hely. Chris szeretném ha te is csatlakoznál, nehogy aztán ránk támadjon valamelyik állat.-nevette el magát. -Remélem tetszik a meglepetésem és eljössz velem.-mosolygott rám kipirult arccal. Én boldogan odasiettem hozzá és megöleltem őt. Jól esett a figyelmessége.
-Köszönöm, csodás meglepetés.-szorítottam magamhoz őt.
-Összenyomsz.-nevetett halkan.
-Nem baj.- ölelgettem meg jobban. Chris csak mosolygott rajtunk, majd halkan megköszörülte a torkát. Ebből tudtam, hogy most van itt az idő, hogy elmondjam Miának a nagy hírt.
-Jajj úgy örülök, hogy itt vagytok, nagyon jó buli lesz.-tapsikolt örömében.
-Egy baj van, nem hoztam magammal semmit se. -Mia ijedten Chrisre kapta a tekintetét, majd vissza rám. Én elkenődve figyeltem az előttem álló barátnőm.
-Ne idegeskedj ezen Ava, én eltettem mindent.-lépett közelebb Chris és a hátamra simította a tenyerét. Én csodálkozva felé pillantottam, majd vissza Miára.
-Te tudtál erről?- néztem vissza a mögöttem álló férfire.
-Igen.-mosolyodott el halványan.- Elraktam mindent ami szükséges lehet neked. -cirógatta a karomat lágyan. Én odahajoltam hozzá és megpusziltam a szája sarkát.
-Na de tegnap mondtad, hogy valamit mondani szeretnél.-zavarta meg Mia ezt a rövidke kis pillanatot.
-Igen, szeretnék mondani valamit. Gyere.-húztam magam után a nappali felé ahol helyet foglaltam a kanapén. Mia is így tett, de teljesen le volt döbbenve, nem értette mi van. Kapkodta a tekintetét köztem és Chris között. -Szóval, hát nem is tudjam hol kezdjem. -kerestem a megfelelő szavakat.
-Eljegyzett?-mutatott Chrisre kikerekedett szemekkel.
-Mi? Nem. -nevettem el zavaromban magam. -Mia csak annyit szeretnék mondani, hogy Chrissel nekünk kisbabánk lesz.-néztem fel rá csillogó szemekkel. Barátnőm kapkodta a levegőt, majd hangosan sikításba kezdett és a nyakamba ugrott.
-Istenem, mondtam. Tudtam én, hogy az vagy.- ugrándozott örömébe , majd Chrishez is odaszaladt őt is megölelgetve. Ő zavarba jött, de mosolygott barátnőm ugrándozásán. Szemeimből kitöröltem a könnyeimet, közben pedig hangosan kacagtam Mia idétlen ugrándozásán. -Gratulálok. Ajj ne sírj szívem.- jött oda hozzám és törölgette le az arcomon lecsurgó könnycseppeket.
-Köszönjük Mia.-simította meg Chris a vállam, majd odahajolt a nyakamhoz.
-Szerintem csodás anyuka leszel.-ült le mellém barátnőm.- Chris te pedig csodás apuka. Mázlista egy gyerek lesz.-nevetett fel Mia, majd a hasamra pillantott. Kezem oda tettem, majd Chris is odacsúsztatta a hatalmas tenyerét. Mia csak csillogó szemekkel nézett minket, nekem ettől ismét elhomályosodott a látásom.
-Ne sírj már Mia.-nevettem el magam , miközben törölgettem a szemeim.
-Te is sírsz. Chris te nem sírsz? -nézett fel a mögöttem álló férfire.
-Én már kibőgtem magam.-kacagott fel.-de borzasztó boldoggá tett Ava. A legboldogabbá a világon.-tűrt el egy tincset a fülem mögé. - Másra se vágytam mint egy családra és ezt ő megadta nekem. -csuklott el a hangja.-bocsánat.- lépett hátrébb egy picit. Hátra néztem, láttam, hogy a könnyek csendben csorognak végig az arcán. Mia fejével intett menjek oda hozzá.
-Chris, szívem.-nyújtottam ki a kezem felé. Ő felém kapta a tekintetét majd elmosolyodott, de közben a könnycseppek még jobban csorogtak az arcán végig.
-Mondjad gyönyörűm.
-Gyere ide.-húztam kezénél fogva közelebb.
-Szeretlek titeket.-simította a kezét vissza a hasamra és belecsókolt a hajamba. Felemeltem a fejem így a nyakára tudtam csak egy csókot adni.
-Neveken gondolkoztatok?- szólalt meg Mia.
-Még nem. -ráztam meg a fejem.
-Lesz még időnk kitalálni.-cirógatta meg az arcom Chris.
-Na lassan induljunk akkor szerintem. -pattant fel Mia. Mind a ketten utána mentünk és amíg ő intézte a lakás bezárását, mi addig kimentünk a kocsihoz.
-Tényleg pakoltál nekem?
-Igen.-húzott közelebb és kinyitotta a csomagtartót. Szembetalálkoztam a táskámmal, kicipzáraztam és megakadt a szemem egy ismeretlen ruhadarabon.
-Ez mi Chris?
-Nem tudom, nézd meg.-mosolyodott el. Szemöldököm felhúztam, nem értettem mért mosolyog, majd a puha ruhadarab után nyúltam. Kiemeltem a táskából és abban a pillanatban amint láttam teljes valójában, hogy mi az a szívem kihagyott egy ütemet. Úrrá lettek rajtam az érzelmek és megtelt a szemem sós könnycseppekkel.
-Chris.- remegett meg a hangom.
-Mondjad gyönyörűm. - láttam ahogy a szemeit néztem neki is megteltek könnyel, csakhogy nem csordultak végig az arcán.
-Ez ...
-Ez a kis csillagunké, aki idebent várja, hogy elég nagy legyen, hogy felvehesse majd ezt.-simogatta meg a hasam majd a fülemhez hajolt. Lágyan puszilgatott.
-Azt hittem vissza tetted.-nézegettem még mindig az apró bodyt a kezemben.
-Nem tettem. Tudom, hogy mosolyt csalt volna az arcodra ha elhozom, és így is lett.
-Köszönjük.-öleltem át a nyaka körül.
-Anyuci.-puszilt bele a nyakamba. Mosolygásra késztetett és a figyelmességétől pedig a felhők felett jártam.
-Apuci.-pusziltam meg az arcát.
-Na ha megvagytok, indulhatunk.- csapódott mellénk Mia.
-Nézd.- mutattam felé a kis ruhadarabot. Lefittyedt a szája és hatalmas bociszemekkel nézte a kis ruhát.
-Istenem, Chris te nagyon figyelmes vagy.
-Megérdemelnek mindent.-húzott magához a mögöttem mosolygó férfi.
-Hát ez tündéri.- fogta meg Mia is a puha ruhadarabot, majd felpillantott rám. Látta rajtam, hogy a boldogság levakarhatatlan az arcomról. Semmi nem tudja elrontani a kedvem, mert teljes szívemből örülök. Örülök, hogy van egy csodás párom, hogy a gyermekünk a hasamban növekszik és persze nem utolsó sorban annak, hogy egy csodás barátnőm van.
Beültünk a kocsiba, majd Mia előre hajolt hozzánk.
-Beírom a címet a GPS-be.
-Rendben, tied a terep.-szólalt meg Chris, majd elindította a kocsit.
-Mehetünk.- helyezkedett el kényelmesen hátul Mia, Chris pedig kikanyarodott a parkolóból és követte a GPS utasításait.
-Anyukádék otthon lesznek? -pillantottam hátra barátnőmre.
-A fő épületben lesznek ők, van egy vendégházuk is, mi ott leszünk.
-Mekkora a farm?-csodálkoztam rá.
-Több hektár.-nevette el magát Mia az arcomat látván.
-Te jó isten, el fogunk tévedni ott.
-Dehogy fogunk, meg lesz velünk egy erős férfi is.-csapkodta meg Chris vállát. Ő csak mosolyogva felém nézett, majd a kezemre simította a tenyerét.
-Nyugi, nem lesz baj.-küldött felém egy bátorító mosolyt Chris.
-Mia, mi a program? Mit terveztél?-néztem vissza barátnőmre.
-Van pezsgőfürdő a kisháznál . Az ivászatot akkor kilőttük, nem szeretném, hogy bajotok essen...
-Hé miattam nem kell azt kivenni a programból. Ti ihattok nyugodtan.- vágtam a szavába.
-De te nem tudsz.
-Nem is baj ,tényleg nem zavar engem.-paskoltam meg a kézfejét.
-Lehet lovagolni is, meg van társas, minden féle. Ha gondoljátok azt is lehet.
-Én benne vagyok mindbe amit itt felsoroltál. -mosolyogtam rá, majd Chris felé néztem.
-Részemről is rendben van. -pillantott fel a visszapillantóba Miára.
-És amúgy a kicsivel minden rendben? Mondta Chris hogy voltál orvosnál.
-Igen, minden rendben van. Kaptam vitamint is, hogy szedjem minden nap a kicsi miatt.
-Mielőtt kétségbe esnél eltettem azt is.-paskolta meg lágyan Chris a térdem. Hálásan rápillantottam, majd összekulcsoltam az ujjainkat.
-Hát ti nagyon szerelmesek vagytok.- nézett minket ámulva barátnőm. Én csak lesütöttem zavaromban a szemeim és lágyan megszorítottam Chris kezét.
-Ennyire még sose voltam szerelmes mint most.-pillantott oldalra Chris. Fel se mertem nézni, csak az ölemben pihenő kezét piszkáltam. Ő hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte a kézfejem, hátha tud enyhíteni a zavarodottságomon.
-Nagyon szép pár vagytok.-pillantott ránk, majd megakadt rajtam a szeme. Túl csendben voltam. -Ava. Minden oké?
-Igen mért?-köszörültem meg a torkom.
-Mert nem szólsz semmit.
-Hagyd Mia.-szólt rá lágyan Chris. -Jól van.- Mia hátradőlt és elbámult a messzeségbe. A hófödte mezők egységet képeztek a fehér felhőkkel, így amerre a szem ellát csak a fehér tájat látja. Csendben nézelődtem én is, de Chris kezét el nem engedtem.

Kettő reflektor kapcsolódott fel mögöttünk ami vészesen közeledett hozzánk. Chris gyorsítani kezdett. Rákaptam a tekintetem a mellettem ülő férfire, aki idegesen tekintgetett a visszapillantó és az út között.
-Chris..-szorítottam meg a karját, féltem. Borzasztóan féltem, mért van ez. Eddig tök jól telt a nap most mért kell elbaszódnia.
-Követnek.- sziszegte a fogai közt. Mia hirtelen megfordult de nem látta a vezetőt mert vakított a reflektor.
-Most mi a terv?-tekintgettem oldalra, hátha lassít az illető.
-Le kell vágjuk az utat. Valahogy le kell rázni. -rántotta jobbra a kormányt Chris és lekanyarodott a legközelebbi lehajtónál. Mint valami akció film, ezt nem hiszem el. Mégis ki követ és mért? Ötletem nincs mért történik ez velünk.
-Nem fognak megbüntetni gyorshajtásért?
-Pont nem érdekel szívem. -gyorsítani kezdett, majd felhajtott egy felüljáróra. Nem vagyok hozzá szokva az ilyenhez, görcsben volt a gyomrom, gombóc volt a torkomban, kapkodtam a levegőt a szívem pedig ezerrel pumpált a mellkasomban. Csak itt ne kapjak szívrohamot.
-Ava jól vagytok?-éreztem meg a vállamon Mia kezét.
-Azon kívül, hogy összeesek mindjárt, igen.-fogtam meg a kezét ahogy hátrapillantottam rá.
-Ava, nyugodj meg drágám, mindjárt lerázzuk ezt a faszt. - lassított le Chris, mert egy kertvárosi övezetbe értünk be. Gyorsan leparkolt kettő ház közé, lekapcsolta a fényszórókat és vártunk. A szívverésemet hallottam csak olyan csend volt a kocsiban. Chris az ölébe húzta a kezem. Mia előre hajolt és átölelt az ülésen keresztül. Szorítottam mindkettejük karját, borzasztóan féltem, nehogy ránk találjon ez az elmebeteg.
Percekig álltunk mozdulatlanul mikor elhajtott előttünk az úton egy fekete terepjáró.
-Szerintem ez volt az.-tolatott hátra Chris.
-Még ne indulj.- kaptam rá a tekintetem.
-Mia innen tudod az utat?
-Hát két várossal odébb vagyunk, valahogy vissza kéne keveredni az autópályára.
-Rendben, akkor vissza megyünk, ez meg bolyongjon itt ameddig csak akar. -Chris beindította a kocsit és amilyen gyorsan csak lehetett kivitt minket a városból. Én végig a visszapillantót figyeltem, nehogy ismét utánunk jöjjön az a valaki. Szerintem mind a hármunknak pattanásig feszült az idegrendszere, nagyon várom, hogy odaérjünk Mia szüleinek a farmjára, hátha ott biztonságban leszünk.
-Szívem, nyugalom. Amíg engem látsz nem eshet bajod.- puszilta meg lágyan a kézfejem. Látszott rajta is, hogy ideges. Nem tervezett azzal, hogy menekülnünk kell.
Csendben voltunk mind a hárman, mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Van egy sanda gyanúm, hogy ki lehetett az, de amíg nincs erre bizonyítékom inkább magamban tartom.

-Azt hiszem ez lesz az.-törte meg a ránk telepedő csendet Chris.
-Igen ez az. -örvendezett barátnőm. Én megkönnyebbülve felsóhajtottam, bár nem tudom mért érzem úgy, hogy itt biztonságba lennénk, hisz bárhová követhet az az ember. Leparkolt Chris a nagy ház előtt, majd kiszálltunk mind hárman a járműből.
-Anya.-szaladt egy idősödő hölgyhöz Mia aki az ajtóban állt mosolyogva. Chrissel lassan odasétáltunk mi is barátnőm szüleihez.
-Anya, Apa, a főnököm Ava és a párja Chris. -mutatott be minket Mia. Mind a ketten illedelmesen kezet ráztunk a szüleivel, majd elnavigáltak minket a kisház irányába. Jó 15 perc sétányira van a nagyháztól, de valami eszméletlen ez a hely. Csend és béke honolt a birtokon. Mia kinyitotta a faház ajtaját és besétáltunk. Kettő háló volt a házban, egy közös fürdő és egy kisebb konyha ami egybenyílt a nappalival.
-Gyertek, megmutatom a házat. Bár nem olyan nagy, hogy ellehessen veszni benne. Chrissel csendben követtük Miát , én bennem még mindig ott motoszkáltak az előbbi események. Mi az istenért követtek, lehet ez ugyan az volt aki még hónapokkal ezelőtt ránk rántotta a kormányt? Mi van ha ez az elmebeteg Adam az? Simán kinézem belőle, csak azt nem értem miért követ, mit akar tőlem?
-Ava drágám, jól vagy? -simította meg a hátam Chris óvatosan.
-I..igen. -pillantottam felé ijedten.
-Gyertek ki a teraszra. -hívott maga után minket Mia. Mind a ketten kisétáltunk a faházból és egy csinos kis hátsó kert tárult a szemünk elé. Rendezett volt, mint a lakás is, mindennek meg volt a maga helye. Egy kis tó volt a terasz mellett, igaz ez most így karácsony tájékán nem volt a leggyönyörűbb, de gyanítom az év többi szakaszában valami meseszép látványt nyújthat. A fa padló a lábam alatt ahogy lépkedtem halkan recsegett. Ezzel nem törődve odasétáltam a terasz végén elhelyezkedő pezsgőfürdőhöz.
-Van ez is?- néztem barátnőmre kikerekedett szemekkel.
-Még szép! Ki is próbálhatjuk, csak annyi, hogy délután lesz egy közös vacsora a nagy házban a szüleimmel. Remélem nem probléma.- cikáztak a szemei köztem és Chris között.
-Mért lenne probléma? Hisz a szüleid. Biztos hiányoztál már nekik.-mosolygott rá Chris, miközben a konyhában sétálgatott és barátkozott meg az új lakással. Igaz egy estét töltünk itt, de teljesen más ez a környezet amit megszoktunk. Az a döbbenetes, hogy oké, hogy egy farmon vagyunk, de tiszta modern cuccokkal van felszerelve a ház. Kávégép, mosogatógép, van itt minden amire szüksége van az embernek.
-Anyukádék tervezőt fogadtak, hogy ilyen menő ez a ház?-pillantottam Miára csodálkozó tekintettel.
-Igen, a nagy ház is ugyan ilyen. Szerették volna, hogy tökéletes legyen.
-Hát az lett, meg kell hagyni.
-Szakmai szemmel mit mondasz?- mosolyodott el barátnőm.
-Az hogy nincs mibe belekössek.-nevettem el magam.
-Na nem a munkáról jöttünk ide dumálni lányok. - állt meg közöttünk Chris.
-Igaz, mit isztok? Van minden a hűtőben.- sétált a konyhába Mia és kitárta a hatalmas szürke hűtő ajtaját, ami csordultig volt mindennel.
-Az azért nem semmi, minek ennyi minden? Csak egy estére jöttünk.-kerekedtek ki a szemeim.
-Én még maradok itt karácsonyig, így azért van ennyire feltöltve a hűtő.
-Ja értem, nem tudtam.-sütöttem le a szemeim.
-Na gyertek, kértek inni? Ava neked tudok csinálni finom limonádét.
-Köszönöm az teljesen jó lesz.-mosolyogtam rá hálásan.
-Nekem tökéletes itt ez a sör.-kapta ki Chris a hűtő ajtajából az egyik üveget. Mia nekikezdett a limonádénak, addig én a táskám bevittem az egyik szobába.
-Mia! Neked melyik a szobád?
-Teljesen mindegy, válasszatok egyet, csak annyit kérek, hogy este ne legyetek hangosak. Vékonyak a falak.-mosolygott rám huncutul. Én csak megforgattam a szemeim és kipakoltam a táskámból. Chris csendben sétált és nézelődött a kis házban, nem szólalt meg, csak figyelt. Miának feltűnt, hogy furcsán viselkedik a férfi, így megpróbálta kitudakolni, mi lehet ennek az oka.
-Baj van?-pillantott hátra válla felett Chrisre.
-Mi?-pillantott rá értetlenül a férfi, miközben a sörét kortyolgatta a teraszajtó előtt állva.
-Azt kérdeztem baj van? Nagyon hallgatag lettél.-fordult szembe vele Mia, miközben abbahagyta a gyümölcsök aprítását.
-Elgondolkodtam.-vakarta meg a tarkóját.
Csendben hallgattam a kint történő diskurzust. Az ágy szélén ülve bambultam ki a fejemből, kezemben pedig a kis törpe bodyját szorongattam. Nem értem, nem tudom össze tenni a dolgokat. Lehet a nyomozó kisasszonyt kéne ráugrasztani az ügyre, mert ő hátha olyat is figyelembe vesz külső szemlélőként, amire én nem is gondoltam volna.
-Minden rendben?- érintette meg a vállam Chris és leült mellém az ágy szélére.
-Persze.-pillantottam rá ijedten.
-Minden rendben lesz, nyugi.-húzott magához közel és átfonta körülöttem a karjait.
-Hé szerelmesek, csobbanunk egyet?-dugta be a fejét Mia az ajtón.
-Persze.-pattant fel mellőlem Chris.
-Akkor bevonulok a szobámba, de ti nehogy aztán rosszalkodjatok amíg magatokra hagylak benneteket!-emelte fel mutató ujját mosolyogva. Chris felém pillantott és megsimította finoman az arcom.
-Csak majd ha alszol.-vigyorgott barátnőmre, aki behúzta maga után az ajtónkat. Chris felém fordult majd kinyitotta a táskám.- Vettem neked egy fürdőruhát, remélem jó lesz és tetszeni is fog.-pillantott rám félve.
-Na lássuk akkor. - léptem hozzá kíváncsian. Kikaptam a táskából és magam elé tettem.-Szerinted? - pillantottam fel az előttem ácsorgó férfire.
-Szerintem szép, de vedd fel, hogy hogyan áll rajtad.- kibújtam a ruhámból és magamra öltöttem az egybe részes fekete fürdőruhát, amit a mellem alatt egy vastag öv díszített a hátulja pedig ki volt vágva. A tükörhöz léptem és megnéztem magam. Chris csak mosolyogva mögöttem figyelt, le se tagadhatta volna hogy mennyire tetszik neki amit lát.
-Nagyon csinos.-hátrapillantottam rá, majd közelebb léptem hozzá.
-Köszönöm, tökéletes.-pusziltam meg az arcát.
-Mint te.-ölelt magához. Hátára simítottam a kezeim és magamhoz húztam.- Átöltözök én is és mehetünk.
-Rendben, csak nyugodtan.- léptem el tőle és az ablakhoz sétáltam. Mia már gőz erővel a teraszon tevékenykedett és próbálta levarázsolni a pezsgőfürdő tetejét, több-kevesebb sikerrel. Megmosolyogtatott, ahogy szerencsétlenkedik kint a termotetővel.
-Kész vagyok.- suttogta halkan a fülemhez hajolva Chris. Összerezzentem a közelségétől.-Ugye nincs baj?
-Aggódok.-sütöttem le a szemeim.
-Nem kell, semmi miatt. Minden rendben lesz.
-Van egy rossz előérzetem.-suttogtam halkan,majd a kezeimet a hasamra simítottam. Féltem. Féltettem magunkat, féltettem a kicsit. Van egy sanda gyanúm, hogy Adam nem nyugszik addig amíg engem el nem tesz láb alól. Hisz csak én jutottam ezek szerint ki a lakásából élve.
-Most itt vagyunk. Távol mindentől és mindenkitől. Ne kattogj semmin, nem lesz semmi baj, mert veled vagyok.-húzott közelebb magához és a vállamhoz hajtotta a fejét.- Nyugodj meg, kapcsold ki az agyad és élvezd ezt a kis kikapcsolódást. Rád fér.-puszilta meg gyengéden a nyakam.
-Hhhh.. rendben, megpróbálok.
-Helyes, de most viszont gyere, mert ahogy látom Mia nem igazán boldogul odakint.
-Gyanítom nem mert bekopogni, nehogy szívrohamot kapjon.-nevettem el magam.
-Mitől kapna szívrohamot?-nézett rám értetlenül Chris.
-Hát tőled. Ha meztelenül itt állnál a szoba közepén melyik nő ne kapna szívrohamot?
-Te nem kaptál.-tette csípőre a kezeit.
-Nagyon jól leplezem, tudod?
-Valójában?-húzta huncut mosolyra az ajkait.
-Igen, lehet pályát tévesztettem és színésznek kellett volna mennem.
-Majd akkor felmérem, mennyire vagy profi ebben.-kacsintott rám vigyorogva és az ajtóhoz sétált.
-Ajjaj, akkor Mia nem fog aludni?- nevettem el magam.
-Nem biztos, sőt...-lépett ki a nappaliba. Utána siettem, majd magunkra kaptuk a köntöst, amit Mia gondosan előkészített a kanapé támlájára és kimentünk hozzá.
-Nem akartam megzavarni semmit a hangos pakolászással.-pillantott felénk barátnőm, miközben a termotetőt próbálja megtámasztani a medence mellett.
-Had segítsek.-sietett oda hozzá Chris segítő kezet nyújtani. Én a limonádémat kóstolgattam a hidegben ácsorogva és néztem azt a két személyt akik az életemben nagyon fontos szerepet töltenek be. Hálás vagyok értük borzasztóan és még jobban ennek a kis csöppségnek.
-Ava, gyere szállj be előbb te, nehogy aztán valami bajotok essen.
-Rendben, de rám ne csukd a tetőt!-bújtam ki a köntösből és indultam meg a medence felé.
-Nem fogom, ezt ide rögzítjük Chris.- a férfi akivel velem szemben szerencsétlenkedett Miával rendületlenül  engem pásztázott, ahogy a vízbe óvatosan bemásztam. Le se vette rólam a szemét. - Chris, itt vagy? Figyelsz te rám?-lóbálta meg a kezét a szemei előtt barátnőm.
-Jajj bocs, persze.-rázta meg a fejét és folytatta a tető lerögzítését. Én csak egy jót mosolyogtam ezen. Nem tudom mi járhat a fejében, de majd megkérdezem mindenképp.
-Na kész. Mehetünk mi is, csak kihozom a piám.-szaladt be Mia a házba. Chris mellém mászott és odahajolt hozzám.
-Borzasztóan vágyom rád.-suttogta halkan. A szívem hatalmasat dobbant a mellkasomban. Nem tudtam megszólalni, egy hang se hagyta el a számat.-Nagyon beindultam.-suttogta mély hangján.
-Ugye tudod, hogy pár másodperc és Mia itt van?
-Tudom.-sóhajtott egy nagyot, majd lehunyta a szemeit. Gyanítom próbál megnyugodni.  Én óvatosan felé pillantottam, majd a vállára mertem egy kis vizet. - Most egy picit hagyd hogy lenyugodjak.-suttogta halkan.
-De nem csináltam semmit.-mosolyodtam el.
-Ha hozzám érsz már megőrülök Ava.-villantak felém kékjei, majd lassan végigmért.
-Itt is vagyok.-vágódott be mellénk Mia.
-Már hiányoltalak, azt hittem eltévedtél.-mosolyogtam barátnőmre, aki csak egy furcsa grimaszt küldött felém.
-Na hogy komolyra tereljem a szót, mit szólnátok holnap, ha kilovagolnánk? Lovagoltatok már valaha?
-Igen, rajta. - intettem a mellettem ülő férfi felé, aki összeszorította a szemeit. Nem segítettem rajta ezzel a megnyilvánulással.
-Hát nem pont erre gondoltam.-nevetett zavartan Mia- Chris amúgy jól vagy?-nézett felé barátnőm.
-Persze, csak be kell mennem, mindjárt jövök.-pattant ki a medencéből. Miának elakadt a lélegzete, mikor a szeme elé tárult a férfi vizes felsőteste. Nem tudta leplezni zavarodottságát. Én csak jót mosolyogtam ezen, egyik ki van készülve tőlem, holott semmi szexi dolgot nem csináltam, a másik meg le van sokkolódva, hogy egy ilyen pasit látott testközelből.
Chris besietett a lakásba és behúzta maga után a teraszajtót.
-Egyben vagy?-pillantottam Miára.
-Ezek után? Hogy lennék? Hogy a picsába nézhet ki ilyen jól?
-Ezt kérdezd tőle.-mosolyogtam barátnőm arcán, ahogy próbál magához térni.
-Amúgy nemsokára itt lesz a párom is, remélem nem probléma, ha Jake is csatlakozik hozzánk?-pillantott rám ujjait tördelve Mia.
-Mért lenne baj? De ugye tudod, hogy akkor nincs bámészkodás.-húztam az agyát vigyorogva.
-Épp ezért kell most jól kinéznem magam. -nevetett fel zavarodottan.- Amúgy jól van? Nem kéne megnézni, hogy minden oké-e vele?
-Minden rendben van vele, nyugi. Jake mivel foglalkozik ha szabad kérdeznem? Nem is meséltél róla, csak hogy van valakid annyit tudok.
-Hát, amikor jöttél a céghez akkor randizgattunk pár hónapja. Egy nagyon rendes srác. A kerületi bűnügyi nyomozók egyike a New Yorki rendőrkapitányságon.
-Aha, szóval akkor innen van ez a nagy nyomozási taktikád.- nevettem el magam.
-Baromi izgalmas. Tudod mennyire menő amiket elmondott? Már amit szabadott neki, mert titoktartás van náluk is mint nálunk.
-Értem, persze. De ez nagyon menő, bár biztos borzasztó fárasztó lehet. Meg lelkileg megterhelő.
-Hát igen. Most is hozza a gépét, folyamatosan dolgozik.
-Azért szabadságra el tud jönni?
-Hát, mondhatni. De folyamatosan telefon és gép közelbe kell legyen. Ha meg menni kell akkor menni kell.
-Értem.-pillantottam le a kezemben tartott pohárra. Lehet meg lehetne kérni, hogy Adamre keressen rá. Hátha talál valamit róla. Idegesen pillantottam az ajtó felé, hol a francban lehet már Chris ennyi ideig.
-Biztos minden rendben Chrissel?
-Hát remélem.-pillantottam fel barátnőmre, majd abban a pillanatban vágódott ki a teraszajtó.
-Mia, nem is tudtam, hogy egy hírességgel fogjuk tölteni ezt a két napot.- kacagott fel párom oldalán Jake. Chris mosolyogva nézett felénk, majd közelebb sétáltak hozzánk. Első pillantásra egy nagyon rendes srácnak tűnik, nyugodt és vicces. Nem gondoltam volna, így első látásra, hogy ő nyomozó.
-Mondtam neked, hogy Chris és a párja lesznek itt.-nézett rá Jakere szúrós szemmel barátnőm.
-Hát azt mondtad, de azt nem, hogy maga Amerika kapitány lesz itt. -bemászott mellém Chris a medencébe és magához húzott. -Ohh bocsáss meg, milyen udvariatlan vagyok. Jake vagyok- nyújtotta felém a kezét.
-Ava.-mosolyogtam rá kedvesen és kezet ráztunk.
-Ugye nem haragszotok meg, hogy kihoztam a telefonom, csak mert bármikor hívhatnak.- forgatta meg a szemeit. - Nem tudnak ezek nélkülem meglenni. - nevette el magát.
-Nem, dehogy. Mia mesélt a munkádról, most már tudom, honnan vannak a taktikái.-pillantottam barátnőmre.
-Hát most na..-nevette el magát zavarodottan barátnőm.
-Kifigyelted őket? - nézett Miára Jake kikerekedett szemekkel.
-Mi? Nem.
- Inkább koccintsunk.- nevettem el magam Miát látva, aki ismét zavarba jött.
-Te mit iszol?- nézte a poharam Jake.
-Limonádét.
-Nem kérsz te is bort, mint Mia?
-Nem köszönöm, nem lehet.-mosolyogtam rá kedvesen, majd Chrisre pillantottam.
-Ó szóval nem engedi az urad? Vagy esetleg te vezetsz?
-Nem ilyenről szó sincs.-húzott magához Chris.
-Jake, kisbabájuk lesz, nem ihat alkoholt.- szólalt meg barátnőm.
-Ohh tényleg?-kapott a szája elé- Hát gratulálok, akkor erre is koccintunk.- emelte fel a poharát, majd mi is követtük őt és összekoccintottuk a poharainkat.
-Arra, hogy itt vagyunk és persze rád picúr.-mosolygott rám Mia meghatódva. Szemeit látván el kellett pillantsak, mert nem hiszem, hogy örültek volna a fiúk, ha kettő nőt is meg kéne vigasztalni. Gyorsan kitöröltem a szemeimből a könnyeket, majd vissza pillantottam barátnőmre, aki ezt végig figyelemmel kísérte.
-Ajj gyere ide.-nyújtotta ki felém a karjait, majd magához húzott. Nekem nem kellett több halkan sírtam a nyakába, ő ezt érezte így szorosabban ölelt.
-Össze nyomod Mia.-hallottam meg Jake hangját.
-Jól van na.- engedett el barátnőm majd visszaült a helyére.- Kértek amúgy valamit? Enni vagy más fajta innivalót?
-Nem köszönjük.- mosolygott rá Chris kedvesen.
-Amúgy had kérdezzem meg, hogy találkoztatok?- kérdezősködött Jake.
-Egy helyen dolgozunk. Ava Mia főnöke. -mutatott ránk Crhis, majd belekortyolt a kezében tartott sörébe.
-Óóó szóval a főnökasszonyok jönnek be?-húzogatta Jake a szemöldökét Christ figyelve.
-Most lett ő az, már előtte is tetszett nekem. Mikor egymásba botlottunk azóta szeretem őt.-köszörülte meg a torkát Chris zavarodottságát leplezve.
-Ajj de romantikus.-olvadozott Mia velem szemben ülve.
-És ti? Volt egy bűntény amit ki kellett nyomozni?-pillantott barátnőmre Chris vigyorogva.
-Vagy inkább valakit kellett alaposan kinyomozni?-vigyorodtam el huncutul. Mia gyorsan a pohár után kapott és magába döntötte a benne lévő vörösbort.
-Az igazat megvallva, nem nyomozás közben találkoztunk, hanem egy kávézóba futottunk össze. Szó szerint. Én minden reggel futni járok, Mia pedig a kávézóból jött ki és egymásba ütköztünk. Innen kezdődött a történetünk.
-Ezek szerint mindenkinek így kezdődik, hogy átesik a másikon.-nevettem el magam, ahogy visszagondoltam, hogy Chrissel mikor először találkoztunk mennyire béna voltam, mindent kiejtettem a kezemből ahogy nekem jött.
-Így kezdődnek ezek szerint az igaz szerelmek.-ölelte magához Jake Miát. Elmosolyodtam, örültem annak, hogy a barátnőm is boldog.
Nagyon jól telt a késő délután hátralevő része. Jake tényleg borzasztó rendes és humoros egy srác. Nem mellesleg szép párt alkotnak Miával. Olyan jó lenne, ha együtt babáznánk Miával. Na majd meg is kérdezem, nem gondolkodtak-e ilyenen.
Lassan véget ér a vacsora a nagy házban Mia szüleinél, nagyon kedvesek és figyelmesek. Mia apukája Chrissel borzasztó jól elbeszélgettek, remélem az én apukámmal is ilyen jól kijön majd. Izgulok kicsit, mi lesz.
-Köszönjük szépen a vacsorát és, hogy itt tölthetjük az estét.- köszöntem meg kifele jövet a házból. Miáék még ott maradtak segíteni, mi ketten pedig Chrissel elkezdtünk a sötét éjszakában vissza sétálni a vendégházhoz. Szerencse, hogy az út ki van világítva így nem a vak sötétben kell visszatalálni.
-Jól éreztem magam.-simította meg Chris a karom, ahogy a kavicsos ösvényen sétáltunk.
-Én is.-pillantottam felé mosolyogva.- Remélem apukámmal is ilyen jól megtalálod a közös hangot.- tördeltem idegesen az ujjaim.
-Nem lesz semmi gond nyugi.- húzott magához közel.
-Tudom, csak szeretném, hogy kedveljenek, annyira mintha a fiuk lennél. Nagyon szeretem őket, csak apa félt, így lehet az elején nem lesz túl kedves.-néztem rá aggódva.
-Ez természetes. Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
-Amúgy mért voltál bent a házba annyi ideig? Aggódtam, hogy már baj van.
-Le kellett nyugodjak. -masszírozta meg a tarkóját idegesen.-Aztán benyitott a házba Jake és beszélgettünk. Ezért voltam bent annyi ideig.
-Meglepődött?- kúszott egy mosoly az arcomra.
-Nem kicsit. - nevetett fel Chris.- Teljesen lesokkolódott. Gondolom amiatt, hogy ki vagyok, meg aztán arra végképp nem számított, hogy fürdőnadrágba flangálok a lakásba.
-Akkor nézett volna nagyot ha anélkül lennél.
-Az biztos.-Chris megtorpant egy pillanatra. Nekem fel se tűnt, hogy lemaradt.- Meddig lesznek ott Miáék?- hallottam meg messzebbről a hangját. Hátra fordultam és láttam, hogy nagyon agyalhat valamin.
-Nem tudom, mért?
-Gyere.-szüntette meg a köztünk lévő pár méter és kézen fogva húzni kezdett maga után. Csak tudnám, hova megy ennyire sietősen. A kisház mellett elsietve mentünk tovább az istállók irányába. Mégis honnan ismeri ennyire a farmot?
-Chris hova megyünk?-rántottam meg finoman a karját.
-Meglátod, csak gyere.
-De...
-Ssssh , csak gyere. Nem lesz baj.
-De a kis házat elhagytuk már, az nem erre van.
-Tudom. Nem is oda megyünk.-mosolyodott el.
-Honnan ismered a farmot ennyire?
Chris megtorpant majd felém fordult.
-Egy percre, csak egyetlen percre maradj egy kicsit csendben. Vagy nekem kell betapasztanom a szád? -nézett rám vigyorogva.
-Nem ellenkeznék.-kacsintottam rá, majd lassan végigvezettem a tekintetem az arcán. Ideges volt, de nem tudom mitől. Lágyan megsimítottam az állát, mire ő a szívére húzta a kezem.
-Gyere. Menjünk mert meg fogsz fagyni.
Húzott magával a pajta irányába. Meglökte a hatalmas ajtót és beljebb sétáltunk. Sötét volt odabent. Az állatok már rég nyugovóra tértek. Csak halk motoszkálás hallatszott, gyanítom a kisegerek lehetnek a széna közt. Csendben sétáltunk, nehogy megzavarjuk őket miközben az igazak álmát alusszák. Átsétáltunk az istállón és egy újabb óriási ajtóhoz értünk. Chris eltolta a  fa deszkákból álló ajtót és elénk tárult a hatalmas legelő amit a hegyek öleltek körül. Csend volt és nyugalom, amit Mia is mondott erről a helyről.
-Szeretnék veled egy kis időt itt tölteni.-suttogta Chris.
-Rendben.- pillantottam felé.
-Ugye nem fázol?
-Egy picit.-húztam magamon össze a kabátom.
-Gyere ide.- vont magához közelebb. Mellkasához bújtam ő pedig rádőlt a vállamra. Szorosabban öleltem magamhoz őt. Jól esett a közelsége.
-Chris?
-Igen?
-Bocsánat hogy nem tudok csendben maradni.-dörmögtem a mellkasába. Chris elnevette magát majd az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy ránézzek.
-Örökké tudnám hallgatni a hangod. -simította meg hüvelykujjával az arcom. Közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva. Nem akartam elengedni őt. -Gyönyörű vagy. Ragyognak a szemeid.
-Mert itt vagy velem.
-Nem tudom hogy érdemeltem ki, hogy te itt vagy nekem. Mármint Ti. Én borzasztó hálás vagyok nektek, hogy boldoggá tettetek. Bearanyozod a mindennapjaim, a mosolyod, a nevetésed a menyországba juttat minden egyes alkalommal. Annyira köszönöm, hogy itt vagy nekem.-simította az arcomra a kezeit. Könnyek gyűltek a szemembe, hisz ugyan ezt érzem én is amit ő. Csak ő bátrabb mert ezeket ki is tudja mondani sírás nélkül.
-Szeretlek.-suttogtam halkan.
-Szeretlek.- hajolt az ajkaim után és lágyan megcsókolta azokat. Úgy vágytam már a csókjaira. Egész nap erre vágytam, hogy felmelegítse forró ajkaival az enyémeket. Hozzá akartam bújni még közelebb, hogy a bőröm érintse az övét. Karjait a nyakam köré fonta és magához ölelt.
-Annyira köszönöm, hogy vagy nekünk. -szipogtam halkan a füléhez hajolva.- Borzasztó boldog vagyok, és büszke rád. Hogy ennyi mindent eltudtál érni, hogy ennyire keményen küzdesz az álmaidért.
-A legnagyobb álmomat te váltottad valóra.-simította a hideg orrát az enyémnek.-Azzal hogy itt állsz előttem és csillogó szemekkel nézel . És persze ő vele.-simította a tenyerét a hasamra.
-Gyönyörű kisbaba lesz Chris.-simítottam meg az arcát.
-Olyan gyönyörű mint az anyukája.-puszilta meg az orrom hegyét.
-És az apukája.-kuncogtam fel halkan.
Csendben álltunk egymást ölelve a pajta ajtajában. Egyikünk se szólalt meg, csak néztük ahogy a telihold kibújik a hegyek közül és bevilágítja a völgyet és a farmot. A hó vakított ahogy a hold fénye megcsillant rajta. Megszűnt körülöttünk a világ ahogy csodáltuk a tájat.
-Szeretnéd, hogy vissza menjünk?-törte meg a csendet Chris mély hangja.
-Te mit szeretnél?-emeltem el a fejem a mellkasáról és felpillantottam rá.
-Téged.-suttogta halkan.
-Itt és most?-kerekedett ki a szemem.
-Igen.-pillantott fel a szemeimbe, majd a kezemnél fogva vissza húzott a pajtába és behúzta a nagy ajtót.
-Chris ...
-Shhhh.- tette a mutató ujját az ajkamra. Közelebb lépett hozzám, majd lágyan az ajkamra tapasztotta az övét. Lassan hátrálni kezdtem, de ahogy léptem egyet hátra ő lépett előre. Neki ütődött a hátam egy fa oszlopnak így nem tudtam menekülni, nem mintha akartam volna. - Kulcsold össze a kezed.-lehelte ajkaimra a szavakat.
-Mi? Mért?
-Csak kulcsold össze.-úgy tettem ahogy kérte mire ő hirtelen összefonta az ujjait az összekulcsolt kezemmel és a fejem felé szorította lágyan azokat. Meglepett borzasztóan ez a cselekedete. Visszahajolt az ajkaimhoz és egyre hevesebb és vágyakozó csókokat hintett rá.
-Chris..-nyögtem halkan a csókok közt.
-Igen?
-Biztos itt szeretnéd?
-Ilyen helyen még úgy se csináltuk.- mosolyodott el halványan.
-Az igaz, de hol akarod itt?
-Láttam ott egy plédet, mi lenne ha a szalmára ide ráteríteném?
-Istenem, mit csinálunk.- nevettem el zavaromban magam. Chris leterítette a plédet és felém fordult.
-Kéred a kabátom is, hogy kényelmesebb legye?
-Ne vedd le, meg fogsz fázni.-simítottam meg a mellkasát.
-Ki fogok melegedni hidd el.- húzott magához, majd ledöntött a plédre.- Halk legyén.-puszilta meg a nyakam, majd halad lassan lefelé a mellkasom irányába.
-Hallgattass el.- erre a kijelentésemre halkan felmordult és felém hajolt.
-Egész nap arra vágytam, hogy hozzád érhessek.
-Meg tehetted volna.
-Miát nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
-Gyere ide.- húztam közelebb a tarkójánál fogva. Lábaimat a csípője köré szorítottam miközben a kezeit végig szántotta a combjaimon.
-Csináltál már ilyet? Mármint ilyen helyen?-suttogtam a füléhez hajolva.
-Még nem, de itt az ideje kipróbálni.-mosolyodott el halványan és újra csókjaival hintette be a nyakam. Jobb kezemmel végigsimítottam mellkasát, hasát, majd megállapodott férfiasságán. Végig futott rajtam a borzongás ahogy megéreztem mennyire kemény. Chris felém magasodott, majd elkezdte kikapcsolni az övét. -Hogy szeretnéd? Hátulról vagy elölről?
-Ne kérdezz ilyeneket. Nem tudom.-nevettem el magam zavaromban.
-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta halkan, majd ajkaimhoz hajolt.- Kicsatolom az öved.-lehelte a számra a szavakat, majd hideg kezét éreztem meg a bőrömön. A testem lángolt, ahogy pedig az ő hideg ujjai hozzám értek, teljesen elvesztettem az eszem. Lassan becsúsztatta az egyik ujját és finoman mozgatni kezdte.-De forró vagy.- támaszkodott felettem. Elvesztem a kék tengerben amik szüntelenül engem néztek. Kezemet becsúsztattam a nadrágjába és én is kényeztetni kezdtem, amitől megfeszült a teste. Halk sóhaj tört fel a torkából.
-Halkan.- mosolyogtam rá.
-Próbálok.- nevette el magát, majd kihúzta az ujját és a szájába vette, hogy lenyalja. Fél kézzel lefejtette rólam a nadrágom és gyengéden belém tolta férfiasságát. Halkan felnyögtem amint megéreztem őt, még mindig kitölt teljesen. Közelebb húztam magamhoz, mire ő lassan mozogni kezdett. -Annyira forró vagy.-támaszkodott meg a karjaival a fejem mellett.
-Te pedig kemény.-nyögtem halkan, majd gyorsítani kezdett a tempón.
-Picúr vigyázz odabent.-húzott közelebb magához, majd lelassított.
-Apád egy vadállat.- nevettem el magam és megsimítottam Chris arcát.
-Fordulj meg.-suttogta halkan.
-Mért?
-Kipróbálunk valamit.-puszilgatta az arcom, majd finoman megfordított.- Helyezkedj el kényelmesen-simította a tenyerét a fenekemre. Lassan betolta férfiasságát amit egy hangos nyögés kísért. Megfeszült a testem. - De szűk vagy szívem.-zihált hangosan. Egyre nagyobbakat lökött rajtam, nem tudtam mibe kapaszkodni így attól féltem átborulok a széna kupacon. Chris a csípőmre szorította a kezét és szorosan tartott.
-Chris el fogok menni.
-Hogy mondod?-hajolt oda a fülemhez így a teste teljesen a hátamhoz simult.
-El... el fogok menni.-sóhajtottam hangosan.
-Shhhh, halkan édes, meghallják. -majd át tette férfiasságát a megszokott helyre és gyorsabb tempót diktált. Megkapaszkodtam hirtelen Chris karjában. Teljesen magamon kívül voltam. Hangos zihálás töltötte be az óriási pajtát, majd elöntött a forróság. Chris ráborult a vállamra. Kapkodtuk a levegőt mind a ketten, alig tudtunk megszólalni.
A pajta ajtajának a nyitódására lettünk figyelmesek. Hátra pillantottam Chrisre a vállam felett, majd ő gyorsan lepattanva rólam felhúzta a nadrágját és segített felöltöznöm.
-Ava itt vagytok?-hallottam meg Mia kétségbeesett hangját. Chris befogta a szám a kezével, hogy meg ne merjek szólalni. Odahajolt hozzám és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.
-Chris , Ava? - kiáltotta el magát Jake is. A szívem a mellkasomban dübörgött, most mi legyen, hogy a picsába jövünk ki ebből úgy, hogy ne legyen kínos. Chris a karomnál fogva behúzott a szalmabála mögé. Még nekem kell csendbe lenni ezek itt óbégatnak a pajtába. Én is hangoskodhattam volna. Szúrós szemekkel Chris felé pillantottam aki idegesen figyelte Miáékat.
-Jake nincsenek itt. Látod, hogy nincs itt senki.
-Akkor még is hova lettek? Elmentek sétálni a sötétbe?
-Nem tudom. Remélem nincs bajuk.-aggódott Mia.
-Menjünk vissza, hátha ott vannak már. Gyere.
-Várj! Mi az ott? -ledermedtem, mozdulni nem tudtunk semerre Chrissel. Csak abban tudtam reménykedni nem vesznek minket észre.
-Semmi, gyere.
-De ott van egy pléd a széna tetejére terítve.
-Biztos anyádék ott hagyták, na gyere, mert megfagyok.-rángatta ki Jake Miát a pajtából. Chris felé néztem, hogy most mi legyen.
-Gyere.- ragadta meg a kezem és a hátsó ajtóhoz húzott. Visszacsukta az ajtót, majd a kerítés felé igyekezett, hogy átmásszon.
-Hé.. hé, állj meg.- kiáltottam rá suttogva, majd elkaptam a kezét.
-Mi az?
-Mi van ha áram van benne? -Chris megtorpant, majd keresgélni kezdett a sötétbe. Mennyire szerencsétlenül mézhetünk ki ,nevettem el magam. Nem is én lennék. Chris fogott egy botot és nekidobta a kerítésnek.
-Na látod, nincs benne. Átmászok és átemellek.
-Hhh jó.- néztem ahogy ő lazán átdobja magát, majd felém fordul és kinyújtja a kezét irányomba.
-Gyere.
-De hogy?
-Tedd fel ide a lábad és átemellek. -próbáltam nem átborulni a túloldalra , de szerencsére Chris elkapta a derekam. -Foglak.-kapaszkodtam meg a nyakába. Lábaim alá tette a kezeit és átemelt.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan.
-Kérek egy csókot mielőtt letennélek. -közelebb hajoltam és lágyan megcsókoltam az ajkait. Gyengéden letett a földre és kézen fogva elindultunk a pajta mellett vissza a kis házhoz.
-Mit fogunk mondani, ha kérdezik?
-Sétálni voltunk. -rántotta meg a vállát.
-Hát jó. Te beszélsz majd.-mosolyodtam el.
-Rendben.-húzott magához vállamnál fogva és a hajamba puszilt. Csendben sétáltunk vissza a kisházhoz. A talpunk alatt ropogott a friss hó ahogy lépkedtünk.
Így éjfél környékén már eléggé csípős volt az idő idekint. Gyorsabbra is vettük a tempót, hogy minél hamarabb a meleg lakásban lehessünk.
Belépve az ajtón Mia aggódó arcával találtam szembe magam Jake pedig a gépe mögül mosolyogva felénk pillantott és folytatta a munkáját.
-Hát ti meg hol voltatok?- kiáltott fel Mia.
-Sétálni.- rántotta meg a vállát Chris, mintha semmi se történt volna.
-De mondhattátok volna, halálra aggódtam magam. Mért nem írtál egy SMS-t Ava?
-Mia drágám, nyugodj már meg. Nincsen semmi bajuk látod.-pillantott fel Jake a monitor mögül mosolyogva.
-Csak lemozogtuk a vacsorát. Anyukád annyi mindent csinált. - szólalt meg a mellettem álló férfi. Én felé pillantottam, lényegében lemozogtuk a vacsorát, de ahogy az emlékek a szemeim elé kerültek egyből elvörösödött az arcom, így el kellett forduljak.
-Kértek forró csokit?- kérdeztem a többiektől ahogy a konyha irányába igyekeztem.
-Kérünk, de a kabátod nem veszed le?- kérdezte Mia már egy fokkal nyugodtabb hangon.
-Ja de, el is felejtettem.-nevettem el magam zavaromban. Ahogy hátrább léptem a pulttól Chris mellkasába ütköztem.
-Leveszem rólad. Hagyd csak.- suttogta centikre a fülemtől. Kibújtam a kabátból, majd nekikezdtem a forró italok gyártásának. Chris a nappaliba elnyúlva a kanapén fekve kapcsolgatta a tévét, néha-néha felém pillantva. Mia mellém vágódott és karba tett kézzel figyelt.
-Mi az?-kérdeztem elnyújtva a szavakat, éreztem, hogy nem nyugszik. A forró csokit adagoltam közben a poharakba, igyekezve, hogy mellé ne öntsem.
-Tudod mennyire aggódtam?
-Jajj nyugi. Chrissel voltam nem történt semmi baj.
-Hhhhh... a frászt hoztad rám.-csóválta a fejét.
-Mi lesz majd ha gyereked lesz? -pillantottam felé.
-Nem mehet sehova. -szögezte le.
-Neeem, olyan nincs.-ráztam meg a fejem.
-Már pedig lesz.
-És mikor? -húzogattam a szemöldököm kíváncsian.
-Hát nem most.- pillantott Jake felé, majd vissza rám.
-De kár, pedig olyan jó lett volna együtt babázni.-pakoltam fel a tele bögréket egy tálcára és vittem be a nappaliba a dohányzó asztalra.
Mia gondolataiba merülve állt a konyhában még mindig. Én helyet foglaltam Chris mellett és odabújtam hozzá. Karját áttette a vállamon és magához húzott.
-Ugye nem fáj semmi?-kérdezte alig hallhatóan.
-Minden rendben.-pusziltam meg az arcát mosolyogva, majd belekortyoltunk a forró csokiba. Mia odavitte Jakenek az ő poharát, majd csatlakozott hozzánk.
-Jake épp nyomozol?-kérdeztem kíváncsiskodva.
-Igen, jól látod.-mosolyodott el mielőtt beleivott volna a mikulás mintás bögréjébe.
-Tudunk segíteni?
-Hát nem hiszem.
-Nem akarok pofátlan lenni, tudom, hogy titoktartási szerződést kellett aláírnod. De ha kell ötletelni szólj nyugodtan.-mosolyogtam rá kedvesen. -Mia meg már úgy is profi.-intettem barátnőm irányába.
-Mi lenne ha mi összedolgoznánk?-nevette el magát Mia
-Megfejtenénk a lehetetlent is.- kacagtam fel én is. Végre oldódott a hangulat. Hárman a nappaliban feküdtünk a kanapén valami idióta karácsonyi filmet bámulva, miközben Jake a bárszéken ülve a konyhában bűvölte a laptopot.
Fél óra elteltével Jake hatalmasat sóhajtva dőlt hátra a széken. Mindannyian felé pillantottunk. Sajnáltam, hogy nem tud kikapcsolódni és velünk együtt lazulni.
-Picsába, hogy nem tudok rájönni erre.-támasztotta meg a fejét a tenyerével.
-Nyomozó csoport akcióra.-pattantam fel a helyemről. Mindenki álmos pillantást vetett rám, nem mondom én se éreztem magam valami fittnek, de szerettem volna ha Jake túllendülne azon az ügyön amin dolgozik.
-Vázold fel kérlek az ügyet.- léptem be a konyhába a pult mögé Jakkel szemben. Chris mosolyogva figyelt, ő tudta, hogy segíteni szeretnék barátnőm párjának így odahúzott magunknak még három széket és körbe ültük a konyhaszigetet.
-Hát nem is tudom...-vakarta idegesen Jake a tarkóját.
-Bízhatsz bennük.- simította meg Mia Jake kezét.
-Hhhhh... eltűnt egy lány. Veletek egy idős.
-Hol lakik, hol dolgozik?
-Hát , annyit tudok , hogy Bostonban lakik a nő. -dörzsölgette a halántékát.
-Mikori az ügy?
-Pár napos. Friss még eléggé.-pillantott fel rám Jake.
-Huhaa... hát akkor kezdjünk bele. Valaki jelentette , hogy eltűnt igaz?
-Igen, az anyja szólt nekünk, hogy nem éri el a lányát.
-Mi a nő neve?
-Sharon.