Felriadtam ahogy az ablaknak vágódott a ház mögött álló fának az ága. Fáradtan kikászálódtam az ágyból, szemeimet dörzsölgetve. Amint kapcsoltam, hogy hány óra is van, izgalom lett úrrá rajtam. Ma láthatom Christ. Érezhetem az ölelését, az illatát. Gyorsan kirohantam a fürdőbe és elkezdtem készülődni. Hajat mostam, majd lezuhanyoztam. Tökéletesen akarok kinézni így jóval több időt töltöttem a sminkcuccaimmal a tükör előtt mint általában szoktam. Hajamat kivasaltam, furcsa volt, mert csak akkor láttam ilyennek mikor megcsinálta a fodrász, utána mindig felkötöttem, hogy Chrisnek ne tűnjön fel a változás. Felkaptam azt a fehérneműt amit Miával vettünk ,erre egy hosszú ujjú fehér garbós ruhát vettem fel és egy fekete övet tettem a derekamra majd a hosszú ,combig érő fekete csizmám húztam a lábamra. Megvoltam elégedve a végeredménnyel. Egy fehér pulcsit a barna kabátom mellé tettem, hogy majd abban indulok el, végül a kézi táskámba belepakoltam a még hátra maradt fontos dolgaim. Lecibáltam az emeletről a bőröndöm, a földszintem, Dodger már várt engem a tálja mellett. Gyorsan megetettem és telefonomért nyúlva Miát kezdtem eszeveszett módon csörgetni.
-Szia, hogy vagy? Ennyire rosszul sikerült az első óra, hogy már korházba kötsz ki?
-Hát voltam jobban. De lenne egy nagy kérésem.-haraptam be az alsó ajkamat. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira fel voltam pörögve.
-Te aztán tudsz témát váltani.-nevetett fel a vonal túloldalán barátnőm.
-Tudod ebből profi vagyok. Na szóval egy hétig tudnál Dodgerre figyelni? A kajája a kamrában van és napi egy séta kellene neki ,meg egy kis szeretgetés.
-Mire készülsz?-hallottam a hangján a kíváncsiságot.
-Meglepem Christ. Elutazok ma ,nemsokára elkell induljak a reptérre. -vigyorogtam idétlenül, miközben egyik lábamról a másikra álltam.
-Te nem tudsz megülni a valagadon. Nem mondta az orvos hogy pihenj?
-De mondta, engem viszont nem fog ez itt tartani.
-Hhh csajszi, csak vigyázz magadra, kérlek. Dodgert meg intézem.
-Reggel este kaja, és egy séta. A lakáskulcsért elugrasz?
-Kiviszlek a reptérre. Akkor odaadod.
-Jooo, köszii, csak akkor siess.
-Hát te teljesen be vagy zsongva.-nevette el magát Mia.
-Nem tudod elhinni mennyire. -mosolyodtam el majd izgatottan topogtam egyhelyben a nappali közepén.
-Na indulok érted. Sietek.
-Várlak.-vigyorogtam széles mosollyal az arcomon, majd letettem a telefont. Odahajoltam Dodgerhez , hogy megszeretgessem.
-Mia fog rád vigyázni amíg nem vagyok itt. Sietek haza, csak meglátogatom aput. -puszilgattam meg a fejét. Dodger hozzám bújt majd a vállamra döntötte a fejét. Felkeltem mellőle és izgatottan fel-le járkáltam a nappaliban. Érj már ide Mia, nem bírok leülni se a fenekemre. Ott akarok Chris előtt állni és látni az arcát. Egyszerűen nem bírok a bőrömbe lenni.
Hangos kopogás zavart meg a gondolkodásban. Gyors léptekkel az ajtóhoz siettem, majd csaknem kitéptem a helyéről ahogy kinyitottam azt.
-Ez igen. Mintha nem is te lennél.-nézett végig rajtam Mia kikerekedett szemekkel.
-Az állad szedd fel a padlóról és gyere. -berángattam a lakásba majd megmutattam mit hol talál. -Ha gondolod addig ide is költözhetsz, amíg távol vagyok. Nem kell akkor ugrálnod minden nap.
-Lehet az lesz. Úgy egyszerűbb. Csak munka után még ma összepakolok pár cuccot magamnak.
-Használj amit szeretnél, hagyok itt pénzt bevásárlásra, meg Dodger kajájára, ha elfogyna. -tettem le a konyhapulton lévő kis fonott kosárba a pénzt.
-Chris veled megfogta az isten lábát, de én is.-vigyorodott el barátnőm.
-Ajj, gyere ide.-húztam magamhoz, majd szorosan megöleltem. -Köszönöm előre is.
-Ugyan. Semmiség. -simogatta meg a karom.-De aztán bolondítsd meg azt a férfit. Úgy keféljetek mint még soha.-parancsolt rám. Én elnevettem magam zavaromban.
-Rendben, igyekezni fogok.-tűrtem a fülem mögé a hajam.
-Ajánlom is.-kacsintott rám, majd a bőröndöm felé intett.-Megvan minden?
-Azt hiszem igen. -gondolkoztam el egy percre. -Elköszönök Dodgertől.
-Rendben.- odasiettem Dodgerhez majd leguggoltam elé. Hatalmas szemekkel nézett rám.
-Pajti jó legyél, vigyázz a házra , magadra és Miára. Itt lesz veled addig amíg én nem jövök haza, nem leszel egyedül, csak addig amíg dolgozik. -Dodger az ölembe tette a fejét. Odahajoltam és végigpuszilgattam a kis buksiját majd magamhoz öleltem. Hihetetlen, hogy ennyire hozzá nőtt a szívemhez. Mi lesz velem, ha Chris hazajön és ő vissza megy hozzá. Már most hiányzik. De ami biztos, hogy Miát zaklatni fogom minden nap, hogy mi a helyzet itthon. Egy búcsú ölelést és egy nagy puszit adtam Dodgernek amit ő egy hatalmas nyálas csókkal viszonzott, majd felálltam mellőle.
-Mia nagyon vigyázz rá!-parancsoltam a lányra.
-Úgy lesz. Igaz pajti ? Jól el leszünk mi.-simította meg Mia is Dodger fejét. Én a bőröndöm fülét megragadtam és az ajtóhoz húztam. Felkaptam a pulcsim és a kabátom, majd a vállamra feltettem a táskám és barátnőmre néztem.
-Kész? Mehetünk?-csapta össze a tenyerét.
-Igen.-vettem még egy pillantást Dodgerre, dobtam felé egy puszit, majd bezártam az ajtót. A kulcsot Mia kezébe nyomtam és a kocsijához siettünk.
-Picit feszültnek tűnsz.-hajolt oda hozzám.
-Izgulok kicsit, mit fog szólni Chris.-tördeltem idegesen az ujjaim.
-Tökéletesen nézel ki, meg fog őrülni. Csak nyugi. Húzd az agyát, kínozd őt.-kacsintott rám. Én elmosolyodtam majd bepakoltam a kocsi csomagtartójába. Mia bepattant előre ,én is mellé beültem és elindultunk a reptérre.
-Bent kérlek ne mond, hogy elutaztam.-néztem rá könyörögve.
-Nem fogom, lakat a számon. -pillantott rám megértően.- De aztán kérem a szaftos storyt hogy mi volt.-húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
-Istenem te lány. Jó majd mesélek.
-Minden részletet.
-Nem vagy szívbajos.-nevettem el magam.
A telefonomon kinyomtam a követést, hogy Chris még véletlenül se lássa merre vagyok. Megkerestem a repülőjegyem az e-mailek közt majd izgatottan vártam, hogy a reptéren legyek.
Mia gyorsan kiért, elköszöntünk egymástól ,de vagy hatszázszor a lelkemre kötötte , hogy vigyázzak magamra, ne csináljak hülyeséget és végül mikor befejezte az aggódást elléptem mellőle és a reptér bejáratához siettem. Bent rengetegen voltak, minden fele amerre a szem ellát turisták akik hangosan beszélgetnek egymással. Mindenki rohan össze-vissza, kész káosz van itt a reptéren, bár ez gondolom itt megszokott, csak én nekem fura mivel nem utazgatok sokat repülővel. Odarohantam, hogy leadjam a bőröndöm, majd miután ezt sikeresen elintéztem felsiettem az éttermekhez.
Valamit ennem kell, mert ma még semmit se ettem és össze fogok esni, amit nem igazán szeretnék. Vettem magamnak egy kávét és egy szendvicset. Volt még pár percem, hogy kinyissák a kaput és megkezdhessük a beszállást így gyorsan megettem amit vettem, majd ledöntöttem a kávém.
Izgultam. Azon vacilláltam írjak- e Chrisnek. Mi van ha út közben keres? Akkor nem fogok tudni vele beszélni.
Rápillantottam az órára, láttam, hogy 6 perc van a beszállás megkezdéséhez így elszaladtam még gyorsan mosdóba.
Nem hívom fel, abból bukta lenne és le is késném a gépem.
Elindultam, hogy becsekkoljak , beálltam a hosszú sorba ami az Atlantai géphez várt amivel megyek majd.
Lassan de haladt a sor. Előttem egy anyuka fogta a karon ülő kislányát. Engem figyelt a kicsi. Hatalmas kék szemei az enyémekbe fúródtak, csak úgy ragyogtak a boldogságtól. Gyanítom, hogy kis plüss macinak örülhetett ennyire amit fogott az aprócska kezében. Én elérzékenyültem ahogy néztem azokat a csodás szemeket és apró kezeket ahogy kapaszkodott az édesanyjába.
Nekem is kell egy ilyen baba. Integettem neki mosolyogva, remélve, hogy észrevesz. A kis arca még inkább felderült ahogy meglátott, majd visszaintegetett a picike kezeivel.
Ava csak ne itt hatódj meg, légyszi.
Lassan előrébb léptünk a sorral, már az előttem lévő hölgyön volt a sor mikor a pici lány elejtette a macit. Sírva fakadt. Én gyorsan felkaptam a földről, leporoltam, majd odanyújtottam neki.
-Vigyázz rá.-mosolyogtam rá kedvesen, mire ő magához szorította a plüsst és anyukája válla mögé bújva figyelt engem tovább.
-Köszönjük. -fordult hátra a hölgy egy hálás mosollyal az arcán.
-Ugyan.- legyintettem majd én következtem. Felmutattam a jegyem és már mehettem is tovább. Sietős léptekkel haladtam a gép felé, majd mikor felértem a fedélzetre keresni kezdtem a helyem.
Gyorsan meg is találtam és leültem. Táskámat az ölembe téve vártam, hogy felszálljunk. Előkaptam a kis noteszem és elkezdtem nézni a jegyzeteim, hogy hova kell majd a reptérről mennem. Ezidő alatt meg is indultunk. Én teljesen belemerültem a tervezésbe és az ötletelésbe, mikor egy ismerős maci landolt az ölemben. Felpillantottam, majd ugyan azok a csillogó szemek néztek rám mint a sorban amikor vártunk a gépre.
-Hát szia te gyönyörűség, ide adtad a macid?- ő csak megrázta a fejét. Én felemeltem a plüsst, majd a szék háttámláján elkezdtem neki bábozni. Ő hatalmas kacagással díjazta ezt, valószínű tetszett neki az előadás. Anyukája mosolyogva nézte a kislányát majd felém pillantott.
-Önnek is van kislánya?
-Ohh nekem még nincs, de egy ilyen töpörtyűt elfogadnék én is.-pillantottam rá a picúrra.
-Nincs? Pedig nagyon jól elvagytok ahogy nézem.
-Igen, csodás kislánya van. -mosolyogtam a hölgyre, majd visszaadtam a kicsinek a macit.
Visszadőltem a székembe és folytattam az ötletelést. Percekkel később megint éreztem, mintha figyelne valaki. Felpillantva a füzetemből a picúr figyelt kíváncsian a székek között. Elmosolyodtam majd integettem neki. Ő kinyújtotta felém apró kezét, hogy megfogjam. Istenem de kis tündéri ez a kislány. Letettem a füzetbe a tollam majd megfogtam a picurka kezét. Furcsa érzés kerített hatalmába, leírhatatlan boldogság. Ahogy a tiszta szíve tükröződött a szemében egyszerűen megbabonázott.
-Rajzoljak neked valamit?-hajoltam oda hozzá közelebb. Ő elvigyorodott majd a füzetemre pillantott. -Mit szeretsz? Mit rajzoljak neked?
-Tita. -mondta halkan közben a macija fülét piszkálta aprócska ujjaival.
-Rendben, akkor legyen egy cica.- mosolyogtam rá majd a füzetembe merülve elkezdtem rajzolni. Szeretek alkotni, mindig is jól ment, apukámtól örököltem, ő is nagyon szépen rajzol így nem volt nehéz ez a feladvány. Csendben nézte ahogy alakul a kis cicája a füzetem lapján, majd mikor kész lett aláírtam neki.
-Mit írjak neked rá? Mi a neved?
-Violet.-suttogta halkan. Én ráírtam a nevét a papírra majd odanyújtottam neki.
-Parancsolj Violet, nagyon szép neved van.
-Neked mi a neved?-nézett fel áhítattal a rajzból.
-Ava.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Azta kicsim, milyen szép rajzot kaptál, köszönd meg szépen.
-Köszönyöm Ava.- mosolygott rám hálásan. Rárajzolhatok én is a kezedre?-pillantott rám könyörögve.
-Persze, rajzolj ide .-mutattam a jobb csuklómra, majd odanyújtottam a kezem. Kicsit kényelmetlen volt a két szék között tartani a karom nekipréselődve a háttámlának, de megérte. Egy aranyos kis szívecskét rajzolt a kezemre.
-Hát ez gyönyörű lett, nagyon szépen köszönöm Violet. -ő kipirult arccal magához húzta a maciját és a rajzát majd ásított egy nagyot. - Huha de álmos lett valaki.-kinyújtotta felém a kezét és elnyomta az álom. Lassan az ujjaimmal cirógattam az apró kezét, majd mosolyogva figyeltem ahogy elalszik.
-Köszönjük a rajzot.-nézett rám az anyukája.
-Nagyon közvetlen kislány. Büszkék lehetnek rá, egy csodás teremtény.
-Nem mindenkivel ennyire közvetlen, te más vagy.
Elmosolyodtam majd óvatosan elengedtem a kicsi kezét és visszadőltem a helyemre.
Már mindjárt meg is érkezünk pillantottam fel a repülő elején lévő monitorra, ami jelezte egy térképen, hogy hol tart a gép, hány fok van és a tervezett érkezést. Örömömre, hogy ilyen hamar eltelt az út, el is pakoltam a cuccaim, majd a csuklómon díszelgő rajzot mosolyogva nézegettem. Elérzékenyültem, ahogy belegondoltam, hogy én is szeretnék egy pici babát. Ilyen örömökkel járna egy gyerek? Én lennék akkor a legboldogabb a földön. Arcomon lecsurgó könnycseppet letöröltem, majd próbáltam gyorsan kipislogni a többit, hogy ne kenődjön el a sminkem amivel annyit tököltem reggel.
A gép landolt az Atlantai reptéren, én gyorsan felkeltem a helyemről és a kijárat felé igyekeztem. Elköszöntem Violettől és anyukájától, majd a bőröndömért indultam.
Miután összeszedtem a cuccaim kisétáltam a reptér ajtaján.
Eddig ez nagyon flottul ment, remélem ezután is ilyen zökkenőmentesen fog menni.
Lehet kéne fogjak egy taxit, azzal egyszerűbben odaérnék a hotelhez.
Mi is a neve, kerestem elő a füzetemet. Tisztára szenilis vagyok már. Izgulok, hogy újra látom Christ, Violet a repülőn teljesen elvarázsolt így még annak a hatása alatt is vagyok, össze kell szedjem magam. A papírok között lapozgatva megtaláltam a hotel nevét: Atlanta Marriott Marquis Hotel, na ezt kell mondjam majd az ipsének aki elvisz a taxival. Gyorsan megfogtam a bőröndöm, majd leintettem egy taxist. Megmutattam a füzetembe, hogy hova vigyen, majd beültem. Egyre jobban dübörgött a mellkasomban a ketyegőm.
Azt se tudom, hogyan jutok be a szobájába, mert ott kéne meglepjem. Idegesen szorongattam a táskám fülét, majd megcsörrent a telefonom. Szívem a torkomba dobogott mikor megláttam a kijelzőn szereplő nevet.
-Szia édes.-szóltam bele a telefonba, leplezve az izgalmam.
-Szia kicsim, miujság? Kocsiba vagy?
-Igen, van egy kis dolgom amit el kell intézzek. Így most legalább van időm rá, hogy nem kellett bent lennem.
-Na jolvan, óvatosan a vezetéssel, tudod a kezedre vigyáznod kell.
-Igen, tudom, figyelek rá. Kímélem.-mosolyogtam el halványan, jól esett a figyelmessége.
-Amúgy nem jelez a lokátor, hogy merre vagy.
-Az hogy lehet?- ha-ha , kikapcsoltam. Még jó hogy eszembe jutott, mert lekövet ő is mint Mia. Tiszta nyomozó gárda van körülöttem.
-Nem tudom, nem látom.
-Na majd megnézem, lehet valami elállítódott.
-Rendben. Remélem nem esik bajod. -ha tudnád, hogy hol vagyok és vagy három órát repültem, csak, hogy veled lehessek.
-Nem lesz semmi baj. Nálad mi a helyzet? Még dolgozol?
-Még egy kicsit igen, itt kell még lennem, de már mennék vissza a hotelbe lefeküdni. Ma is fárasztó volt a nap.
-Ohh, szegénykém, akkor majd írj ha mész a hotelbe vissza, esetleg beszélhetnénk út közben. Ha gondolod.-íí remélem nem mondtam semmi olyat, amiből rájönne. De csak nem esik le ebből neki.
-Rendben szívem, felhívlak.
-Várom a hívásod, szeretlek.
-Szeretlek életem.
Letettük a telefont majd a taxis pasi tekintetével találkozott az enyém.
-Asszonyom itt vagyunk.
-Ohh köszönöm. Parancsoljon. -nyújtottam át a pénzt neki majd kiugrottam a taxiból és kiszedtem a cuccaim. Nagy levegőt véve lépkedtem a hatalmas bejárat felé. Istenem Chris is ezen jár be és ki nap mint nap. Annyira hihetetlen. Mindjárt láthatom őt. Belül tűzijátékok röpködtek a hasamban, annyira izgatott voltam már. Belépve az óriási üvegajtón döbbenten néztem körbe. Kifinomult elegancia, ez volt a leginkább találó szó arra ami körülöttem volt.
A recepcióhoz siettem ahol egy kedves kishölgy állt.
-Jó napot, üdvözöljük a Atlanta Marriott Marquis Hoteben. Miben segíthetek? -mosolygott rám kedvesen. Igazából még ezt a beszélgetést le se zongoráztam magamban , hogy mit akarok mondani a recepción.
-Üdvözlöm, hát hogy is kezdjem. Egy meglepetésbe szeretném, hogy segítsen nekem. Chris Evans úgy tudom, hogy a szálloda vendége. Én a párja lennék és  meg szeretném lepni őt, csak sajnos nem tudom hanyadik emeleten és hányas ajtó az övé. Tudna nekem ebben esetleg segíteni?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Asszonyom, ilyen információkat nem adhatok ki. -mondta hangosan hátra fele pillantva maga mögé. Ennek meg mi baja? Beállt a nyaka? Mért viselkedik így? De a legnagyobb bajom az, hogy nem adhat ki információt. Elkeseredtem, hogy ennyit utaztam és készültem, erre a cél előtt ne sikerüljön a tervem. Megértem, hogy nem adhat ki információt, de tegyen már most az egyszer kivételt.
-Kérem, most utaztam három órát, ha nem négyet New Yorkból.
-Csak ismételni tudom magam, nem adhatok ki ilyen információt. -a pult alatt valamit matatott, nem láttam mit csinál, most rám hívja a biztonságiakat? Ne már. Elővett egy szalvétát majd átcsúsztatta nekem.
-Sajnálom hölgyem.
-Ezzel mit csináljak?-mutattam a szalvétára értetlenkedve. Ő csak az arcára mutatott, mintha a könnyeit törölte volna fel azzal. Én szemeimet megforgattam majd odébb mentem. A könnyeimnek adta ezt a szaros szalvétát, dugja fel inkább. Most mi a faszomat csináljak? Hogy a picsába jutok be Chris előtt a szobájába? Egy hatalmas oszlopnak dőltem majd néztem a fehér anyagot amin a hotel logója díszelgett.
Rohadjatok meg, majd össze akartam gyűrni, hogy kidobom, de valami kemény volt a szalvéta között ami miatt nem tudtam.
Mi az isten van? Össze se lehet gyűrni a kurva szalvétájukat? Kihajtogattam és felszaladtak a szemöldökeim. Megláttam egy ugyan úgy a hotel lógójával ellátott kártyát. Ez az ajtóhoz lenne a kulcs?
Felpillantottam a lányra akivel az imént beszéltem, ő a haját igazgatta, látta rajtam, hogy megtaláltam a kártyát majd amíg a hajkoronájával bíbelődött az ujjaival felém mutatott egy négyes számot. Gondolom az az emelet lenne. Hálásan rámosolyogtam, majd a lifthez siettem, nyugodt léptekkel. A recepció előtt elhaladva rápillantottam a lányra aki felém kacsintott én pedig mosolyogva tovább haladtam és a liftnek a gombját benyomtam.
Ez az, én is nyomozó vagyok. Ezt ha elmondom Miának, hát lepetézik azt hiszem. Egyre jobban izgultam. A fülemben hallottam a szívverésemet. Csilingelve kinyílt a liftajtó én pedig benyomtam a négyes gombot.
Eltettem a táskámba a szalvétát, csak a kártyát szorongattam a kezemben. Ahogy szétnyílt a lift ajtaja elém tárult a hosszú folyosó, amin végig nézve ledöbbentem.
Most melyik az ő szobája? Minden hova nem nyithatok be. A kezemben lévő kártyát kezdtem nézegetni, hátha találok rajta ajtó számot.
Bingó, 286-os szoba. Gyors léptekkel szeltem át a hosszú folyosót, majd megtorpantam az ajtó előtt. Odaérintettem a kártyám és tádám ki is nyílt.
Óvatosan nyitottam be, de még is sietve mert beszélgetésre lettem figyelmes így gyorsan bezárkóztam. Sötét volt bent, kint is már lement a nap. Tapogatózva próbáltam keresni egy lámpakapcsolót addig amíg beljebb botorkálok a szobában. Megcsapta az orromat a férfi parfümjének az illata, amitől egyből megrohamoztak az érzelmek, mintha villám hasított volna belém. Felkapcsoltam a lámpát és gyorsan eldugtam a bőröndöm a szekrény aljába, majd körbe sétáltam a szobában, hogy bebizonyosodjak tényleg ez az ő szobája. Csak nem vagyok valami random másik férfinek a hálójában, de nem szerencsére. Ahogy megláttam a farmerjét a szék karfáján és a sötétkék pulcsiját, tudtam, hogy jó helyen vagyok és nem hazudott a recepciós lány, ezek az ő holmijai. A síri csendet ami volt a szobában a lélegzetvételem és a motoszkálásom törte meg , majd hirtelen táskámban lévő telefonom eszeveszett csörgése végképp felkavarta a nyugalmat és némaságot.
Pulzusom az egekbe szaladt. Úr Isten már jön is? Remegett a kezem, még le is ejtettem a készüléket a földre.
Bazdmeg Ava, picsába nyugi. Lassan fújtam ki a levegőt, majd higgadtságot színlelve felvettem a telefont.
-Szia Chris.-mosolyodtam el.
-Szia életem. Kérted, hogy hívjalak mikor indulok vissza. Hát itt vagyok.
-Hol?-döbbentem le ijedtemben. Táskám le is zakózott az ágy széléről. Gyorsan elkezdtem összeszedni a földről a pár kihullott dolgot. Megtaláltam a rózsaszín kis játékom, ahogy kiborult a táskám fele a földre, gyorsan a fotelbe dobtam, jól fog ez még jönni.
-A kocsiba.-nevetett fel.
-Jaaa.- nevettem el magam én is. Idegesen megvakartam a tarkóm, majd a bőrönd mellé tettem a szekrénybe a kistáskám.
-Te hazaértél?
-Igen már itthon vagyok, Dodgerrel nézünk egy filmet épp.
-Jól teszitek, pihenjetek.
-Te is ha a hotelbe értél. Aztán este ha gondolod és nem vagy annyira fáradt mi lenne, ha beszélnénk videón?-pirultam el, ahogy eszembe jutott az utóbbi beszélgetésünk, amikor videón hívott.
-Lenne kedved hozzá?-hallottam ahogy elmosolyodik.
-Hát , igen. -sütöttem le a szemeim, még telefonon keresztül is zavarba tud hozni, mi lesz ha itt fog előttem állni.
-Szívesen rosszalkodok veled. Ahhoz sose vagyok fáradt.
-Várom, hogy hívj.
-Amint felérek a szobába, hívlak.
-Rendben. Szeretlek, vigyázz addig is.
-Szeretlek, sietek kicsim.
Letettük a telefont én gyorsan lenémítottam a készülékem, hogy ne legyen hangja ha hív. Teljesen céltalanul rohangáltam össze-vissza a szobában. Gyorsan pia után kezdtem kutatni, majd a mini hűtőben találtam is egy bontatlan bort. Az asztalra ki volt téve két pohár meg is töltöttem gyorsan a vörösborral, majd azért le is teszteltem, hogy finom-e . Meg szerintem nem árt, hogy kicsit megnyugodjak és ellazuljak.
A kabátom és a pulcsim lekaptam magamról és azt is begyömöszöltem a szekrénybe. Tisztára szét vagyok esve, mintha vizsgára készülnék olyan görcsbe volt a gyomrom. Csak el ne hányjam magam az idegességtől, mert elég szarul mutatnék, hogy a budit ölelem mikor bejön az ajtón.
Odasiettem a tükörhöz és megnéztem magam. Vacilláltam, esetleg mi lenne ha fehérneműbe várnám? Izgultam, így nem gondolkoztam sokáig, mert bármikor ideérhet így lekaptam magamról a csizmám és a fehér ruhát, majd újra a tükörhöz siettem. Szám elé kaptam a kezem. Tetszett amit láttam.
Ez ha bejön az ajtón szívrohamot fog kapni. Meg voltam elégedve magammal, Mia tökéletes fehérneműre beszélt rá. Eltettem a csizmám és a ruhám is, így semmi nem volt elől ami az enyém lenne. Csak én magam.Gyorsan lekapcsoltam a lámpát majd a hatalmas ablak előtti székbe elfoglaltam a helyem és vártam.
Egy örökké valóságnak tűnt ez az idő, nem tudom mióta ülhettem ott. Próbáltam kitalálni, hogyan lenne jobb ahogy fogadnám őt. Keresztbe tett lábakkal, vagy az egyik lábam tegyem fel a karfára? Nem tudom istenem, izgulok. Hajamat piszkáltam és igazgattam, hogy tökéletesen álljon.
Basszus, megfordítom a széket, hogy még sejtelmesebb legyen. Felpattantam majd nagynehezen átrángattam a széket a szobán, hogy az ablakkal szemben üljek.
Még átrendezem a szobát, beszarok magamon.
Leültem a fotelbe, elhelyezkedtem kényelmesen, majd percekkel később tompa léptek zaja közeledett az ajtó felé. Mélyen beszívtam a levegőt és lassan kifújtam. Még jó, hogy ülök, mert össze fogok esni, teljesen elernyedtek az izmaim, zúgott a fülem amellett, hogy a szívverésemet hallottam , ahogy eszeveszett módon kalapál. Ki fog szakadni a mellkasomból.
Kattant a zár. Fáradt sóhaj törte meg a szoba csendjét. Egyből elöntött a forróság.
Chris lámpát nem kapcsolt, a sötét szobában lassú léptekkel sétált beljebb, majd megtorpant. Lassan levette a kabátját amit az asztalra dobott. Hallottam a léptein hogy fáradt. Lassú és vontatott volt. A fürdő ajtót kinyitotta majd bezárkózott oda. Fel se tűnt neki, hogy megfordítottam a fotelt, biztos borzasztó fáradt lehet. Tompán hallani a zárt ajtó mögül ahogy megengedi a zuhanyt.
Hhhh Chris gyere már. Össze fogok esni a várakozástól. Az ujjaimmal babráltam amíg vártam őt, meg se mertem mozdulni, nehogy meghallja.
Hosszú perceket töltött a zuhany alatt, csak nincs valami baja, vagy elaludt volna?
Az ajtó nyitódására összerezzentem. Ismét hevesebben kezdett verni a szívem. Csoda hogy nem kapok szívrohamot.
A tusfürdője illata megcsapta az orrom, amitől teljesen elvesztettem az eszem. Lehunytam a szemeim, ahogy az illata belengte a szobát.
Telefonját kezdte nyomkodni, mintha valakit hívni készülne.
-Vedd már fel.-suttogta halkan. Engem hívna? Meg kéne szólaljak, nem várok tovább. Most vagy soha.
-Szia Chris.-szólaltam meg egész határozottan. Hallottam, hogy kinyomta a telefont. Én felálltam lassan a székből, majd felé fordultam. Chris kikerekedett szemekkel ledöbbenve állt a szoba közepén, meg se moccant. Istenem, teljesen lesokkolódott. Látszott az arcán a meglepődöttség, az öröm,a boldogság és a mérhetetlen fájdalom, hogy eddig távol voltunk egymástól.
-Ava?-csuklott el a hangja. Remegett a gyomrom, most azonnal odaszaladnék hozzá, hogy átöleljem, de volt egy tervem és ahhoz tartom magam. Lassú léptekkel közeledtem felé, méregettem, mennyire helyes még mindig. Nem változott semmit se. Csípője köré volt tekerve egy törölköző, így a felső teste teljesen szabadon volt. Lassan végigfuttattam a tekintetem vizes testén majd közelebb lépkedtem.
Chris kezébe temette az arcát, majd halk sírás töltötte be a szobát. Összeszorult a szívem, hogy így láttam, nekem is könnyek gyűltek a szemembe, de próbáltam tartani magam. Meg akarom valósítani, amit kitaláltam. -Ez csak képzelődés, nem lehetsz itt.-suttogta halkan. Vállai rázkódtak a sírástól. Lassú léptekkel mellé értem, majd amikor már elég közel voltam odahajoltam a füléhez.
-Pedig itt vagyok.- finoman végighúztam az ujjaim a karján, majd elsétáltam mögötte. Chris elkapta a kezeit a szemei elől és keresni kezdett a tekintetével. Lassan elé léptem és felpillantottam a szemeibe. Ő csak remegő ajkakkal nézett végig rajtam ahogy kapkodott levegő után. Az arcán csorogtak le a könnycseppek, majd miután hosszasan elidőzött a testem minden porcikáján visszatért a tekintete a szemeimhez.
-Csodálatos vagy.-suttogta halkan. Elmosolyodtam, és lágyan az arcára tettem a tenyerem. Chris a kezembe hajtotta a fejét és lehunyta a szemeit. Arcán láttam a megnyugvást, a felhőtlen boldogságot. Lábujjhegyre állva ismét a füléhez hajoltam.
-Rosszalkodsz velem Evans?-Chris elmosolyodott, majd kinyitotta a szemeit amik újra találkoztak az enyémekkel.
-Minden vágyam.-suttogta vágytól reszkető hangon. Lassan végig húztam az ujjam az állán a nyakán, majd lefele haladva a mellkasán végigsimítottam a tenyerem. Érintésem alatt megfeszültek az izmai. Még lejjebb haladva a hasán húztam végig az ujjaim. Ő végig követte a tekintetével a kezem, le se vette róla a szemeit. Vagy lehet rajtam jár a tekintete? Jobban megnézve engem kémlelhet a szemeivel. A törölközőhöz  érve megrántottam magam felé így kizökkentettem őt az ábrándozásból. Mellkasa az enyémnek ütődött. Szemeim felvillantak az ő kékségeibe. Lejjebb csúsztattam a tenyerem a férfiasságára. Chris szeme megremegett és egy halk sóhaj szakadt fel elvált ajkai közül. -Kicsim..-megremegett újra a hangja.
-Sshh.. -tettem a mutató ujjamat az ajkára. Lassan elhúzva az ujjam a szájáról hátrébb léptem majd neki hátat fordítva a szoba közepe felé kezdtem sétálni. Éreztem magamon a tekintetét. Felperzseli a bőröm, ahogy néz. Hátra pillantottam a vállam felett.-Na Evans? Nem harapok, csak ha azt akarod.-húztam halvány mosolyra az ajkam.
-Fel se tudod fogni mennyire akarlak. -hallottam hogy közelebb sétál.
-Mit szeretnél?-fordultam vele ismét szembe.
-Téged. Mindennél jobban. -cikázott a szeme az ajkam és a szemeim közt. Végigmért lassú pillantással majd ismét felvillant a tekintete az enyémekbe.
-Igen?
-Igen.-suttogta elfulló hangon.
Elsétáltam a kanapéig, majd visszafordítottam ahogy eredetileg volt amikor megérkeztem. Chris tétován állt egy ideig, még szerintem mindig nem fogta fel, hogy itt állok előtte. Leültem majd keresztbe tettem a lábaim. Mutató ujjammal közelebb hívtam a férfit aki habozás nélkül elindult irányomba, de mikor elém ért egyik lábamat kinyújtva megállásra parancsoltam. Értetlenül nézett rám én pedig egy laza mozdulattal az ágyra löktem. Lehuppant a pihe-puha ágyra.
-Hé.. most ez?
-Shhhhh.. van egy meglepetésem számodra.
-Ennél is jobb? -csillant fel a szeme. Helyezkedni kezdett, izgatott volt. Szét feszítette belülről a vágy, hogy hozzám érhessen, közel húzzon, magáévá tegyen.
Én csak elmosolyodtam majd mögülem kihúztam azt az ismerős rózsaszín kis tárgyat amit ő már rég ki szeretett volna próbálni velem.
-Játszunk? -pillantottam rá , majd habozás nélkül bekapcsoltam. Láttam rajta, hogy nem tud szóhoz jutni. Én felkeltem és szépen lassan lefejtettem magamról a hófehér csipkés anyagot ,majd az ölébe dobtam. Chris mély levegőt vett, látszott rajta, hogy feszült.  Állkapcsa megfeszült szemei megremegtek, ahogy felpillantott az apró anyagról. Markában a fehérneművel ült az ágy szélén, tekintetével pedig engem fürkészett. Én elhelyezkedtem a fotelben és kényeztetni kezdtem magam.
-Kikészítesz. -suttogta halkan, de a szemeit le se vette rólam.
-Tetszik?
-Borzasztóan.- mordult fel halkan. Én lehunytam a szemeim és élveztem a kényeztetést és azt ahogy ő ezt figyelemmel kíséri. Halkan felsóhajtottam.
-Chris kívánlak. -nyögtem halkan. Erre a cselekedetemre nem kellett neki több felpattant az ágyról majd a szék háttámláját hátra döntve felém tornyosult. Elmosolyodtam ahogy megéreztem férfias illatát és ahogy a bőrömet érinti a levegő, amit kifúj.  Kinyitottam a szemeim, majd az ő világító kék tekintetével találtam szembe magam. Csillogtak a szemei ahogy a hold fénye beszűrődött a hatalmas ablakon. Olyan gyönyörű kék volt, mint az óceán, teljesen elvarázsolt. Ő remegett a vágytól, hevesen kapkodta a levegőt ahogy felettem támaszkodott. A törölköző széléhez nyúltam, majd lerántottam róla az anyagot és a földre dobtam azt. Chris a fotelre csapott és jobban felém emelkedett.
-De morcos valaki.-húztam mosolyra az ajkaim. A szabad kezemmel végigsimítottam hátán, melynek hatására végigszaladt rajta a hideg.
-Kívánlak.- cikázott a szeme az ajka és a szemeim közt.
-Mi tart vissza?-nem kellett kétszer mondjam, ajkai lecsaptak az enyémekre. Kezemből letettem a játékom és a tarkójánál fogva közelebb húztam. Ebben a csókban minden benne volt, a boldogság hogy újra látjuk egymást, a vágy hogy egymáséi legyünk a tűz ami mind kettőnk szívében egyre jobban ég.
Chris keze a fenekem alá csúszott és felkapott a karjaiba, de az ajkunk még így se szakadt el egymástól. Szorosan kapaszkodtam a nyakába, hogy le ne essek. Elsétált az asztalig amiről fél kézzel lesöpörte a kabátját és felültetett. Pár percre elszakadtunk egymástól, lassan végignyaltam a felső ajkam és ízlelgettem ajka finom ízét ami rajta maradt. Az asztaltól kirántotta a széket és letérdelt elém. Csípőmet megmarkolva közelebb rántott magához, majd lágyan elkezdte csókolgatni a combjaim. Hátrébb dőltem a tükörnek ahogy kényeztetett csókjaival. Ahogy az ajka érintette a bőröm egyre jobban elöntött a forróság. Egyre feljebb és feljebb halad majd ahogy odatéved volna hogy nyelvével kényeztessen megállt. Felpillantott rám mosolyogva.
-Ne kínozz.-suttogtam halkan kapkodva a levegőt.
-Te is azt tetted.-simította lassan végig az ujjait a hasamon. Kirázott a hideg érintésétől. Lassan felemelkedett majd arcomhoz hajolt a kezemet pedig megfogta majd a tükörhöz szorította finoman.
-A legcsodásabb nő vagy Ava drágám.-lehelte ajkaimra a szavakat.
-Akarlak.-csaptam le az ajkaira vadul, majd ő magához rántott a csípőmnél fogva. Kezem végigsiklott a mellkasán egészen le a csípőjéig amit erősen magamhoz szorítottam.
-Istenem de beindítasz.-mordult fel. Nyakamhoz hajolt majd finoman megharapta a bőröm amitől kirázott a hideg.
-Rossz vagy.-sóhajtottam fel halkan, majd elmosolyodtam. Férfiasságát az ölemnek nyomta.
-Tégy magadévá Evans.- Chris lágyan belém hatolt amitől megfeszült az egész testem. Hátra dőltem az asztalon miközben ő finoman mozogni kezdett. Kezem a mellkasára tettem a szívére. Arcán látszott, hogy mennyire vágyott már erre, közben a karjaira pillantottam amik erősen fogták a csípőm. Ahogy ki-be járt bennem az asztal ütemesen nekivágódott a falnak, ami mosolygásra késztetett. Pont nem érdekelt mit gondolnak a szomszéd szobában lévők, csak Chris létezett számomra, hogy most vele vagyok, felhőtlenül boldog. -Annyira hiányoztál.-suttogta halkan.
-Te is nekem kicsim.- simítottam kockás hasára a tenyerem. Karjain az izmok táncot lejtettek ,ahogy szorosan markolta a csípőm. Hirtelen lekapott az asztalról majd megállított maga előtt. Értetlenkedve néztem őt mért hagyta abba.
-Menj az ágyra.-parancsolt rám.
-Mért mennék?-húztam fel a szemöldököm.
-Mert azt mondtam.-erősen rácsapott a fenekemre. Felszisszentem, tényleg fájt, de beindított piszkosul.
-Auu, Chris.-pillantottam rá. Sajgott a fenekem. A tükörbe hátrapillantottam, tiszta piros volt a hátsóm, még a keze nyoma is kivehető.
-Ne piszkáld az oroszlán bajszát.- rántott magához derekamnál fogva. Mellkasának ütődött az enyém.
-Látszik a kezed nyoma.-simítottam meg a fenekem.
-Legalább tudják, hogy az enyém vagy, és nem vehet el tőlem senki.-felpillantottam rá, megfeszült az állkapcsa. Gondolom Adamre gondolhat.
-Tőled senki nem is fog.-túrtam a hajába majd újra megcsókoltam. Chris magához szorított, majd én fordítottam a helyzetünkön és lelöktem az ágyra.
-Gyere ide.-ragadta meg a csuklóm. Rádőltem majd a hasára ültem. Finoman csókolgatni kezdtem a nyakát.
-Haraphatok?-pillantottam fel rá fél szemmel.
-Finoman, holnap ne látszódjon.- elvigyorodtam, majd erősen megszívtam a nyakát. Leszarom ha látszódik, képbe legyenek az ott dolgozó luvnyák ,hogy van valakije. -Kicsim finomabban.-suttogta halkan.
Álla alá nyúltam és finoman magamra irányítottam  a tekintetét.
-Engem nézz és élvezd. -hirtelen az ölébe csúsztam és megcsókoltam újból.
-Ülj lejjebb, érezni akarlak.-csípőmnél fogva lejjebb tolt, majd lüktető férfiasságát megéreztem, amitől lángolni kezdett a testem. -Istenem de forró vagy.-sóhajtott fel halkan. Megőrjített a hangja, lágyan elkezdtem a nyakát csókolni és apró puszikkal haladtam lefele a testén. Testét finom csókjaim lepték el , mire ő lágyan a hajamat elsimította, hogy lássa az arcom. Felpillantottam rá a csókok közben, mire az arca ellágyult. Férfiasságához érve elgondolkoztam, ő se kényeztetett. Hosszasan elidőztem annak figyelésével ahogy ütemesen lüktet.
-Kicsim, kérlek.-könyörgött halkan. Felpillantottam a szemébe majd megráztam a fejem.
-Nem Chris. Biztos vagy abban, hogy megérdemled a kényeztetést? Én se kaptam. Sőt te még a fenekemre is csaptál. -vigyorodtam el huncutul.
-Ne csináld ezt , kérlek. Könyörgöm.-nézett kérlelően . Felmásztam a párnák közé majd mutatóujjammal közelebb hívtam őt. Ahogy mászott hozzám közelebb én hátradőltem így teljesen felém tudott emelkedni. Lábaim csípője köré fontam szorosan és közelebb húztam magamhoz , ő hirtelen lefogta a két karom a fejem mellé.
-Chris.-nyögtem fel halkan. Lehelet megcsapta az ajkaim. Éreztem a testén ahogy hozzáértem, hogy forró a bőre ugyan úgy mint az enyém.
-Nem engedlek el.- lehajolt a melleimhez majd lágyan kényeztetni kezdett. Lehunytam a szemeim, élveztem a csókjait. Hajába markoltam majd hátrébb húztam a fejét. Ő értetlenül nézett rám. Finoman kezdtem lejjebb tolni egészen a lábam közé. Alsó ajkam megharaptam ahogy a bőrömhöz ért forró lehelete.  Chris erősen szétfeszítette a lábaim majd vadul kényeztetni kezdett. Amint megéreztem a nyelvét a hátam ívbe feszült, körmeim pedig végigszántottam a karján.
Ő erre a cselekedetemre felmordult, majd felpillantott rám combjaim közül. Kapkodtam a levegőt, borzasztóan vágytam rá. Szorosan markolta a combom, kézfejére pillantva láttam, hogy  az erek kidudorodtak ahogy szorított. Megérintettem reszkető kezekkel kézfejét. Remegett az egész testem, annyira vágytam rá.
-Annyira szép vagy.- suttogta a hasamat csókolgatva.
-Hiányzol Chris. -lassan elemelkedett majd finom csókokkal haladt felfele egészen amíg el nem ért az ajkaimig. Megtámaszkodott fejem mellett a párnán, majd közelebb hajolt a fülemhez.
-Ezt a szeretkezést soha nem fogom elfelejteni. És remélem te se.-kirázott a hideg a mély hangjától. Nyakhajlatomhoz hajolt majd lágyan végignyalta a fülem tövéig. Halkan felsóhajtottam , közben az egyik kezem a hátára ,másik pedig a csípőjére csúszott. Közelebb húztam az ölemhez, majd ő értve a célzást hozzám érintette lüktető férfiasságát.
-Chris.-reszketett meg a testem, nem csak a hangom. Óvatosan belém hatolt  újra, majd lassan kezdett mozogni. Örömteli sóhaj szakadt fel a torkomból, már annyira vágytam rá. Hogy érezhessem. Elmosolyodott ,majd a tekintete az enyémbe fúródott. Csillogtak a szemei a vágytól, csakugyan ahogy az enyémek.
-Csodálatos vagy még mindig.- támaszkodott meg egyik karjával az ágy támláján. Szemeim elidőztek a karján kidudorodó izmain, majd tovább siklott a nyakára. Lánca szemeim előtt lengedezett. Istenem minden nap ezt akarom átélni, ezt a csodás érzést, ahogy bennem jár és szorosan hozzám simul a teste. Chris halkan felsóhajtott, ami méginkább beindított. Akartam őt.
Lassú mozdulatai egyre gyorsabb ütemre váltottak.
-Gyere ide kicsim.-húztam magamhoz, majd lecsaptunk ismét egymás ajkaira. Chris egyik keze szorosan fogta a csípőm, másikkal még mindig az ágy támláját szorította. Karjában megkapaszkodtam bal kezemmel a másikkal végig karmoltam a hátát. Ismételten felmordult. Az őrületbe kerget a morgásával, én már elvesztettem az eszem teljesen.
-Szeretlek.-nyögte halkan.
-Szeretlek.-suttogtam alig hallhatóan. Magához húzott majd megfordított így én kerültem felülre ő pedig a párnák közé. Tekintete elidőzött rajtam. Megmoccanni se mertem. Csípőmet finoman megszorította majd lassan mozgatni kezdett. Fejem hátrahajtottam és lecsuktam a szemeim, kezeim mellkasán megtámasztottam. Olyan eufórikus állapotba kerültem, amibe még soha, ez most más volt ez a szeretkezés. Annyira más, egyszerűen nem lehet leírni ezt az érzést, nem olyan volt mint eddig.
-Ne hagyd abba.-nyögött fel hangosan. Beleborzongtam, majd a kezét végigsimította oldalamon. Én egyre nehezebben tudtam tartani magam. Fölé hajoltam és az ágy támlának csaptam a tenyerem.
-Bassz meg úgy mint még soha.-ziháltam hangosan. Chris magához szorított majd keményen, egyre erősebbeket lökött. Zihálásunk, nyögéseink töltötték be a szobát.
-Nem bírom sokáig kicsim.- hajolt a fülemhez, majd hangosan belenyögött.
-Annyira akarlak.-nyögtem hangosan.
-Nézz a szemembe, úgy élvezz el.- lepillantottam rá, de ahogy ezt kimondta mindkettőnk teste egymásnak feszült , szorosan tartottuk a másikat, majd elernyedtek az izmaink és fáradtan dőltünk vissza a párnák közé. Kapkodtuk a levegőt mind a ketten. Én felpillantottam Chrisre. Ő lepillantott rám miközben finoman cirógatta az ujjaival a vállam.
-Gyönyörű vagy, úgy hiányoztál.-gyűltek könnyek a szemébe.
-Kicsim.- feljebb másztam és a nyakához fúrtam az arcom.
-Csodássá tetted a napom.-puszilt bele a hajamba.
-Ez volt a célom kicsim.-simítottam végig a karján a kezem. Lassan lemásztam róla, majd végignéztem rajta. Elöntött a forróság és a döbbenet. Lesokkolódtam. Ez Chrisnek is feltűnt.
-Minden rendben? -érintette meg a karom lágyan.
-Aham.-suttogtam halkan. Forogni kezdett velem a szoba. Annyira sokkolt a tudat, hogy nem tudtam leplezni. Biztos látja rajtam, az én arcomra kiül mindig amit gondolok. Ezért volt ennyire más, mi van ha....
-Gyere ide. -húzott magához, majd finoman puszilgatni kezdte az arcom ,majd a nyakam végig. Nem tudom kikapcsolni az agyam, ugyan úgy ezen kattogok, hogy nem védekeztünk. Most mi lesz?
-Gyere engedek neked egy forró fürdőt attól jobban leszel.-majd felállt mellőlem és a fürdő felé vette az irányt. Én magam elé húztam a takarót és döbbenten néztem ki az ablakon.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem egyik percben örültem, mi van ha nekem is lesz egy olyan kislányom mint a reptéren az a tündéri apróság, másik részről féltem, azt se tudom, hogy mire számítsak. Chris mellettem marad? Nem fog eldobni? Mi van ha nem is tőlem akarna, csak egy barátnő vagyok pár hónapra aztán ennyi.
-Gyere kicsim.-állt meg az ajtóba és onnan nézett engem mosolyogva. Feltápászkodtam az ágyról majd lassan kifújtam a levegőt besétáltam a fürdőbe. Fel se mertem rá nézni ahogy besétáltam az ajtón. Ahogy elsétáltam mellette lágyan megérintette a karom.
A fürdő is csodásan nézett ki, a kád az óriási ablakok előtt állt tele habbal és rózsaszirommal, szélén pedig gyertyák égtek. Fel se tűnt, hogy Chris behozta a kettő pohár bort amit még én öntöttem ki vagy fél órája.
Beszálltam a kádba és elmerültem a habok közt. Chris letérdelt mellém és lágyan cirógatni kezdte a karom.
-Hé, nézz rám.-érintette meg finoman az állam. Odahajoltam hozzá és átöleltem. Elhessegettem a kósza gondolatokat és inkább a jelenre koncentráltam. Boldog vagyok, hogy vele lehetek. Mondhatni sose voltam ennél boldogabb.
-Nem szállsz be? -suttogtam halkan.
-Bemászhatok melléd, végülis nagy a kád.-mosolyodott el, majd felállt mellettem és beszállt hozzám.  Leült mellém és közelebb húzott magához. -Gyere, koccintsunk erre a csodás meglepetésre.- odanyújtotta felém  az egyik poharat, majd összekoccintottuk őket. Csendben kortyolgattam a borom, tényleg nagyon finom. Ez el fog lazítani, muszáj lesz. Odadőltem Chris vállára és hallgattam ahogy szuszog mellettem.
-Nagyon boldog vagyok.-hajolt oda a fülemhez. Felpillantottam rá majd csillogó szemeivel találtam szembe magam. Karjaimat a nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. -Szeretlek kicsim. Akármi is történjen az életbe én mindig melletted állok.-hajtotta a fejét a nyakamhoz. Én szorosabban öleltem, jól esett, hogy nem hagy magamra és számíthatok rá.
-Szeretlek Chris.-suttogtam halkan. Percekig így öleltük egymást.
-Nézd milyen szép a város.-mély hangjától végig futott a bőrömön a hideg. Megfordultam, majd a mellettünk lévő hatalmas ablakon kinéztem. Rádőltem a kád szélére és bambultam kifelé a fejemből. Fel se tűnt, hogy Chris kiszállt mellőlem és elment valahova a szobában. Teljesen elvarázsoltak a város fényei.
Percekkel később egy meleg kéz simult a hátamra, amitől összerezzentem.
-Én vagyok az csak, nyugi.-puszilta meg lágyan a vállam. Halványan elmosolyodtam.- Van egy meglepetésem nekem is a számodra.- értetlenül felé pillantottam, nem értettem mire készül.
-Micsoda Chris?
-Derítsd ki.-elvigyorodott , de én még így se értettem mi lenne az. Hogy derítsem ki? Menjek körbe a szobában?
-De hol keressem?
-Itt van a közelben. -összehúztam a szemöldököm és körbepillantottam, de semmit se találtam.
-Chris hol van?
-Nyomozz egy kicsit. -simította meg lágyan az arcom.
-De rajtad kell keressem? Vagy a szobában? Vagy hol?
-Észre fogod venni.-húzta még nagyobb mosolyra az ajkát.
Nagy levegőt vettem, majd a kád mellé kilestem, de semmit nem találtam. Forogtam össze-vissza, hol lehet az a valami. Azt se tudom mekkora dolgot keresek.
-Chris mekkora?
-Hát szívem, azt hittem tudod. -nevetett fel halkan.
-Nem a farkad, hanem a meglepi.
-Jaaa, hogy arra vagy kíváncsi? Hát ne egy nagy dolgot képzelj el, de annál jobban fogsz neki örülni szerintem.
-Annyira kicsi, hogy ilyen kurva jól eldugtad?
-Meg fogod találni.- vigyorgott rám, majd lassan végigmért tekintetével. Én csak összeráncolt szemöldökkel néztem őt és összefontan a karom.
-Fura vagy te nekem Evans.-Chris hanyatt dőlt a kádba ,karjait pedig a feje mögé tette. Izmai megfeszültek ettől a mozdulatától , az én tekintetemet pedig ez nagyon elvonta.
-Merre jársz?-nyalta meg az alsó ajkát. Zavaromban felpillantottam rá majd gyorsan lesütöttem a szemem. -Nézz vissza rám, nyugodtan nézhetsz. Neked szabad. Bárhol, bármikor. -érintette meg az állam lágyan, majd hüvelykujját lassan végighúzta alsó ajkamon amitől szétnyílt pár milliméterre a szám. Felnéztem a szemeibe majd lassan lefele haladtam, ahogy a vízcseppek is folytak lefelé a testén. Tekintetem megállapodott a mellkasán lévő tetoválásokon. Lassan kémleltem őket, majd a szíve fölött egy apró A betűt láttam meg.
-Chris hát ez? -érintettem meg az A betűt remegő kézzel, ő csak halványan elmosolyodott , majd lágyan kezemre simította az övét.
-A meglepid.-simogatta finoman ujjával a kézfejem.- Örökre szeretnélek a szívem fölött viselni.- engem elöntött a forróság és elhomályosodott a látásom. Magára tetováltatta a nevem kezdőbetűjét, mert fontos neki a kapcsolatunk, fontos vagyok neki. Sose éreztem ilyet, hogy valakinek ennyire fontos legyek mint neki. Borzasztó jó érzés, hogy ő ezt ami köztünk van nagyon is komolyan gondolja. Odabújtam hozzá és halkan szipogva a nyakához fúrtam az arcom.
-Köszönöm, hogy fontos vagyok neked, és hogy vagy nekem. Felülmúltad az ajándékom.
-Nem, azt nem lehet.-puszilta meg a vállam finoman, majd hatalmas tenyere a hátamra simult. -Ne sírj, mert én is fogok.-nevetett fel halkan. Én picit hátrébb húzódtam és a mellkasának dőlve finoman követtem az ujjammal a tetoválás vonalát. Ujjával lágyan letörölte a könnyeimet az arcomról, majd állam alá nyúlva felemelte a tekintetem.
-Ne sírj.-mosolyodott el halványan, de látszott rajta is, hogy meghatódott. Finoman megpuszilta az ajkam majd közelebb húzott magához. -Amúgy lenne még valami.- én erre a kijelentésére felkaptam a fejem.
-Micsoda? - Chris megfordult és a kád mögül elővett egy apró bársony dobozt. Ezt már mintha láttam volna valahol. Érdeklődve felhúztam az egyik szemöldököm. Vajon ez az lenne amit a kocsiban a kabátja zsebében őrizgetett? Az a baj, hogy nem láttam akkor mert tök sötét volt.
-Nyisd ki ,ez téged illet.-villantak fel kék szemei az enyémekbe.
-Chris ez micsoda?-szívem egyre hevesebben vert, kész csoda, hogy ki nem szakad a helyéről. Reszkető kezekkel nyúltam a doboz után, de nem mertem kinyitni. Kicsit gyors lenne ha elvenne, feleségül nem? Mondjuk én lennék a legboldogabb, de mi van ha ő nagyon komolyan gondolja a dolgokat és most jött el az a pillanat neki. Bár jobban örültem volna ha letérdel, de hát ez van. Na de mi van ha nem is az van benne amire számítok? Ajj Ava nyisd ki aztán lesz ami lesz.
Nagy levegőt vettem és lassan kifújtam. Egyszer élünk. Felnyitottam a dobozt, majd megakadt a szó a torkomon.
-Ez a tiéd kicsim. -fel se pillantottam a doboz mögül, csak meredten néztem. A fülemben dobogott a szívem megállás nélkül.
-Chris.-suttogtam halkan.
-Szeretném, ha biztonságban tudhatnálak az otthonomban. Ezért kapod tőlem a kulcsot. Hogy közösen legyünk abban a házban, ne ketten legyünk Dodgerrel, hanem hárman.-simította meg finoman az arcom. Odabújtam hozzá és szorosan a nyaka köré fontam a karom. Nem gondoltam, hogy egy kulcsnak ennyire fogok örülni. Együtt fogunk élni, nap mint nap láthatom a csodás szemeit és gyönyörködhetek benne. Tényleg felülmúlta az ajándékom!